Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

áthág proletárját ESVE suite tett» mEPUJSAG 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1 XIX. évfolyam, 190. szám. ÄRA: 1.20 FORINT Vasárnap. 19S9. augusztus 17 Befejeződött a TIT VI. egészségügyi vándorgyűlése Tolna megye remekmívű vándorbotot rendszeresített Szombaton, a déli órákban befejeződött a TIT Szekszár­don jelentős sikerrel megren­dezett VI. országos egészség­ügy^ vándorgyűlése. A részvevők pénteken, job­ban megismerkedtek Szek- szárddal. s kellemes- kirándu­lást tettek a gemenci erdőbe is. ahol Parti Istvánnak, a vadrezervátum vezetőjének ér­dekes vadgazdálkodási ismer­tetője. valamint a gazdag vad­állomány látványa szerzett él­ményt részükre. Jól sikerült a mözsi tsz tanyáján rendezett pinceszeres vacsora is, viselője mondták el értékes észrevételeiket, javaslatukat. Ezután dr. Buga László or­vosíró és szerkesztő, a TIT egészségügyi országos választ­mányának titkára — az eddigi hat vándorgyűlés korelnöke — összefoglalta a háromnapos tanácskozásnak az egészség- ügyi ismeretterjesztés ügyét előbbre vivő tanulságait, s megköszönte mindazok mun­káját és közreműködését, akiknek érdeme a vándorgyű­lés sikeres megrendezése. Mint mondotta, évről évre tartal­masabb és színvonalasabb a már hagyományossá váló egészségügyi vándorgyűlés, amelynek mostani előadásait és felszólalásait is megörökí­tik majd nyomtatásban. Ezután dr. Horváth Jenő, a Tolna megyei Tanács VB egészségügyi osztályának ve­zető főorvosa átadta a jövő évi vándorgyűlés rendezőinek: Komárom megye képviselői­nek a Tolna megyeiek által most rendszeresített, díszes tokba foglalt, faragott vándor­botot, amelyre rákötötték a korábban rendező megyék küldöttei is selyemszalagjukat. A szép vándorbotot Eőri Sza­bó Dezső kurdi faragó nép­művész, tokját pedig Berger Mihály könyvkötőmester, a Tolna megyei Könyvtár rész­legvezetője készítette. Befeje­zésül Fejér István megyei fő­gyógyszerész köszönetét mon­dott a vándorgyűlés megren­dezését támogató intézmények­nek, s a Kőbányai Gyógyszer- árugyárnak, valamint a jól felkészült előadó gárdának is, s azzal zárta be a tanácsko­zást, hogy a jövő év augusztu­sában Esztergomban találkoz­zanak valamennyien. BALLABÁS LÁSZLÓ Ágyú- és rakétatüzet zúdítottak Saigonra A saigoni amerikai szóvivő szombat reggeli katonai hely­zetjelentésében közölte, hogy az előrenyomuló szabadsághar­cosok pénteken Saigontól északra öt amerikai állás el­len intéztek támadást. Éjsza­ka ágyú- és rakétatüzet zúdí­tottak a fővárosra és 37 más célpontra. Saigonban szomba­ton hajnalban a hetem, már másodízben kút 1^ mimes ra­kéta robbant. A rakéták Sai­gon külvárosát találták el. A szabadságharcosok kedden kez­dett nagyszabású támadása so­rán eddig legalább kétszáz amerikai katona vesztette éle­tét és több mint ezren meg­sebesültek — jelentette be a szóvivő. Mai számunkba': így élt, így halt, a yörösőr 3. o. Harminc portré 5. o. Barkácsolt egy artézi kutat 6. o. Tűzhely 11. ,0. Á pélmonostori vásár 12. o. Ugyancsak pénteken két amerikai helikoptert lőttek le a szabadságharcosok. Az egyik Da Nangtól délre éppen leszál­láshoz készült, amikor találat érte. A gép tíz utasa életét vesztette. Bár észrevehetően csökkent az összecsapások szá­ma — elsősorban az új té.ma- dás-sorozat első napjához, keddhez képest, amikor a sza­badságharcosok 140 támadást intéztek • az amerikai-saigoni csapatok ellen, — az ameri­kaiak továbbra is számítanak egy esetleges újabb nagyará­nyú támadássorozatra. Az amerikai állások ellen Saigon körzetében intézett támadáso­kon kívül folytatódnak a har­cok a kambodzsai határ köze­lében is. Foek Jenő Bulgáriában Fock Jenő, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a bolgár minisztertanács elnö­kének meghívására üdülésre Bulgáriába érkezett — jelen­tette a ETA hírügynökség, A szófiai repülőtéren a ma­gyar kormányfőt Zsivko Zsiv- kov, a BKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a minisz­tertanács első helyettese fo­gadta. A vándorgyűlés harmadik. Utolsó napján Balassa János­ról, a Tolna megyei Kórház névadójáról emlékeztek meg; a neves orvostudósról dr. Gu­tái Miklós, a megyei kórház orvosa tartott előadást. Ezen a napon a vegyszeres növény­védelemnek. az ember egész­ségére káros hatásának meg­előzési feladatait tárgyalták meg. A sorozatban dr. Sze- lényj Bélának, a Tolna me­gyei KÖJÁL igazgatóhelyettes főorvosának: Növényvédelmi feladatok ellátása Tolna me­gyében; dr. Kolumbusz Lász­lónak a KÖJÁL orvosának: Permetmaradékok és a vára­kozási idő vizsgálata című, to­vábbá dr. Nagy Tibor fő­állatorvosnak: Az állatról em­berre terjedő betegségek cí­mű, és Fehérváry örs bioló­gusnak, a Tolna megyei TIT biológiai szakosztálya elnöké­nek: Az irtószerek felhaszná­lása a rovarok ellen című ér­dekes előadásai hangzottak el. Az első részben dr. Gujás János, a megyei KÖJÁL igaz­gató főorvosa, szünet után pe­dig Fejér István megye; fő­gyógyszerész, a TIT egészség- ügyi szakosztályának társel­nöke vezette a tudományos ülést. A második részben dr. Nagy Elemér, a Tolna me­gyei Növényvédő Állomás igazgatója a növényvédelem megyebeli gyakorlati megvaló­sításáról beszélt, majd a hoz­zászólók között Szederkényi Miklós, dr. Ligeti Géza gyógy­szerészek és dr. Arany László, a Fejér megye; KÖJÁL kép­A HÉT T smerősöm, aki nyugdíjas, megállított az utcán. A nap *■ kegyetlenül sütött, egy fa alá invitált és panaszkodni kezdett. Kezében szatyor volt. a szatyorban újságpapírba csomagolt valami, amiről később kiderült, hogy cipő. Kilyu­kadt, elvitte a suszterhoz, aki mára ígérte, hogy készen lesz. — Készen lett! Ez az egyedüli, ami készen lett... Erre a napra ígérték, hogy készen lesz a táskarádiója is, amelynek bőrtokja üresen fityegett a vállán, mintegy jelezve az ígéret ürességét. — Egyszer már megígérték! Akkorra nem lett kész. Most megint megígérték. Megint nem kész. Ismerősöm nyugdíjas. Van ideje, járkálhat. — Most látom csak igazán, hogy mennyi probléma van — sóhajtott, miközben jobb lábát térdben beroggyantóttá, mint a pihenő lovak. •— A nadrágom is már másodszor ígérték. Még mindig nem kész. Kakaót is akartam venni, az meg nincs. Tehát, amint látod, maradt a cipő. Ez az egy, ami elkészült... A z utcán emberek jártak, füleltek a beszélgetésünkre, ami egyáltalán nem eshetett nehezükre, hisz ismerősöm szé­les gesztusokkal és hangosan, magyarázott. Amikor a kakaót említette, még egy utcai hozzászóló is akadt. Idősebb férfi és nő ment el mellettünk és a nő menetközben helyeselt: — Bizony, nincs kakaó! Nem tudom, azóta van-e kakaó. Mindenesetre az utcai he­lyeslés akkor engem arról győzött meg: amin egy ember bosz- szankodik az utcán, azon sokkal többen bosszankodnak otthon, az üzemekben és mindenütt. Bosszankodunk, mert bosszanta­nak bennünket. Helyesebben, bosszantjuk egymást, mert lehet, hogy a kereskedő azért bosszankodik, hogy nem készült e] a jelzett időben a nadrágja, a szabó viszont azért, mert a keres­kedő azt mondja neki, ha kakaót kér: „Sajnos, pillanatnyilag nincs.” Bosszankodásra mindig van okunk. Bosszankodtunk amíg nem csomagolták a kenyeret, de van példa már arra is. hogy bosszúságot okozott a kenyér becsomagolása. Nem az volt a bosszantó, hogy becsomagolták, hanem az, hogy legalább két­napos kenyeret csomagoltak a papírba. A jó intézkedés ezzel egyszeriben rossz lett a szemünkben, mert volt olyan „rafi­nált” kereskedő, aki a papírt nem azért használta csomago­lásra, hogy a kenyeret ezzel megvédje a portól, piszoktól, hanem azért, hogy a papírba rejtve eladhassa a több napos kenyeret is. A ' múltkor itt volt a kisunokám — kezdett egy másik _ témába az ismerősöm. — Gondoltam, leszaladok a Tej­bárba és hozok neki tejet. Babatejet kértem. Azt mondta az üzletvezető: nincs, de nagyon udvariasan felhívta a főnökét és megkérdezte: lesz-e majd babatej? A főnöke azt válaszolta, hogy Szekszárdon nem. Hát ez engem nagyon felbosszantott. Pécs is megyeszékhely, Szeged is — ott van babatej. Szekszárd is megyeszékhely, Szekszárd ;s Magyarországon van. Szekszár­don is ugyanazok a törvények, humánus központi intézkedé­seknek kellene, hogy érvényesek legyenek a gyerekekre, mint Pécsett, Szegeden.., Szekszárdon mégsincs babatej. Kifulladt a hosszú mondattól. Levegő után kapkodott. Mi­után kipihente magát az utca túlsó oldalára mutatott. — Figyeltem ezt a darut. Azt mondják: ötszáz forintba kerül óránként. Legalább két hétig állt itt munka nélkül. Azt mondták: az építők már szóltak, hogy vigyék el, de nem vit­ték. Most a napokban eljöttek érte. Három napig szerelték, igazgatták. .. Hát nem bosszantó ez? Nézd, most is dinnyét esznek a daruszerelők, pedig nincs se ebédj se vacsoraidő. IV éztük a dinnyeevő daruszerelőket és bosszankodtunk. ’ Bosszantott bennünket, hogy ez a drága daru két hétig állt munka nélkül, és bosszantott, hogy a daruszerelők ahelyett, hogy sietnének, dinnyét esznek. Mosolyogva. Ismerősöm magyarázott, én hallgattam, gondolkodtam ész­re se vettem, hogy közben gyarapodtunk. Csak akkor figyeltem fel az új jövevényre, amikor ismerősöm bemutatta. Meleg volt, sietnem kellett, csak arra emlékszem, hogy a bemutatott neve előtt dr. volt. Elmenőben még hallottam, amint bosszankodnak valamin, mindketten széles mozdulatokkal bizonygatták ennek* vagy annak a helytelenségét... Kfem tudom min bosszankodtak ők ketten. Sajnos nem kell hozzá nagy fantázia, hogy akár az olvasó is kitalálja. Mind­annyiunknak van bőven min bosszankodni. I? zen az íráson is lesznek, akik bosszankodnak. Sőt talán lesznek olyanok is, akik ezzel intézik el a dolgot: „Na bumm, és akkor mi van? Ennek ellenére azért Magyarorszá­gon épül a szocializmus...” Épül, persze, hogy épül, de meny­nyivel jobban, mennyivel lelkesebben épülne, ha nem volna okunk bosszantani egymást?! SZALAI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents