Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
■ --»«rwaa xmm Bezons. Iti is fokozatosan »eltűnnek-’ a rég! házak, s «j modern épületek emelkednek a helyükön, Beszélgetés bezonsiakkal Azt mondják a franciák kíváncsiak, sok mindent szeretnének látni, minél közelebbről megismerkedni ezzel a számukra kétszeresen is ismeretlen országgal. A Szekszár- don vendégeskedő Bezons-i ifjúsági küldöttség hazai programjának összeállítói számoltak ezzel: igyekeztek úgy beosztani a roppant szűk időt, hogy szemet gyönyörködtető látványokban, — érzelmi élményekben egyaránt részük legyen. Kirándultak az ország legszebb vidékeire, megismerkedtek a testvérváros, Szekszárfl üzemeivel, más alkalommal, hangulatos klubest keretében fiataljaival is. Az ifjúsággal való találkozást egyébként nem kellett szervezni. A Bezons-ban járt szekszárdi fiatalok szinte kisajátították maguknak a vendégeket, s minden szabad percet igyekeztek kihasználni, 1 hogy együtt lehessenek. Nemcsak a régi barátok fogadták igazi magyaros vendégszeretettel őket, hanem mindenki, akivel csak találkoztak. Mado- csán jártukkor például a halásztanya mellett, ahol megpihentek, percek alatt összese- reglett a fél falu ifjúsága, s nem telt bele egy félóra, már nagyban folyt a játék. Az ifjúság nyelve úgy látszik nemzetközi: mindig mindenütt kitűnően megértik egymást tolmács segítsége nélkül is. Egyik alkalommal, amikor egy francia—magyar fiatalokból álló csoport „csevegett” a szekszárdi korzón, valaki segíteni akart nekik, s felajánlotta: szívesen tolmácsol. Ök roppant kedvesen megköszönték a segítséget, de egybehangzóan közölték, hogy kitűnően megértik egymást. Egy hét telt el a vendégek megérkezése óta. Sok barátot, ismerőst szereztek ez idő alatt, s egy kicsit megismertek bennünket is. Mert ahogy mondták: ők nemcsak a tájra, gyárakra, városokra kíváncsiak, hanem arra iá, hogyan élnek, mit csinálnak az emberek, elsősorban a hasonló korú magyar fiatalok. Mit tudtak meg, mit tartanak rólunk, erről „faggattam” négy francia vendégünket. A küldöttség tagjainak többsége diák, kisebb részben alkalmazottak. Beszélgetőpartnereim: Horns Gábriel egyetemi hallgató, Gi malac Rosemonde könyvelő, Tomas Enrique műszaki rajzoló és Lecuripux Golet te könyvtáros. — Őszintén meglepett bennünket a magyar fiatalok kedvessége, a spontán barátkozá- suk. Ezt nemcsak itt érezzük, hanem otthon is, amikor a magyarok kint jártak nálunk. Nekem a legnagyobb élményt az emberek jelentik, akik ná- gyon-nagyon sokat kérdeztek tőlünk. És jó érzés, hogy. valóban kíváncsiak is arra, amit kérdeznek — mondta Torn|p Enriqe. — persze ebben politikai és gazdasági körülmények is szerepet játszanak — sokkal kevesebbet tudunk tenni. — Voltak ifjúsági klubokban is. Milyennek tartják ezt a szórakozási formát, amely bizonyára * Franciaországban sem'•ismeretlen? — Kitűnő — Ott is szép számmal vannak klubok, ahol ki-ki kedve szerint eltöltheti az idejét. Kifejezetten ifjúsági ..jjéllegű klub nincs, inkább együtt .szórakozó csoportok alakulnak ki egy- egy nagyobb társaságon belül. . • ■ Ez a forma, hogy a fiatalok a hangulatunk, maguk al^kjliák ki „ nroejanagyon sok mindent láttunk és nagyon sok mindenre kíváncsiak vagyunk még, mert nemcsak az ország, a szocialista életforma is ismeretlen előttünk. Nekem — az első benyomások — alapjárt — az a véleményem, hogy a magyar fiatalság aktívabb, iélkésebb, tennivágyóbb, mint mi va gyünk. Persze ez' inkább csa* megérzés, és ehhez talán az is hozzájárul, hogy q£ leh ességeink is kevesebbek — mondta Horns Gabriel, A két kislány, Gimalac~Ro semonde és Lecurieux Colette mot, s- azzal ’törlik idejükét, ami egyúttal hasznos is, tetszik. ■ rv ‘ Véleményüket természeteden csak impressziókra „alapozzak, hiszen az idő roppant kevés-ahhoz, hogy alaposabban • elmélyedjenek, egy-egy kérdés- :n. Felszínesen ítélnek, min- ariasan is. De érdekli őket amit csinálunk* kérdezlek, és megint tsak* kérdeznek 4— mert otthon tőlük fognak kérdezni, jint elmondták, náluk na- n sokféle téves nézet van a szocializmussal kapcsolatban. S ha vitára került a sor, gyak— akik később kapcsolódtak a, beszélgetésbe — nagyjából ha- ran vágtak vissza az sonlóan nyilatkoztak tupaszta- , eszmq védelmezőinek: te latjaikról. UgyAéíikVW» tad.a saját szemeddel? , , ., , Most körülnéznék, labb a mi fiatalságunk, jóval 1 nagyobb perspektívája Ivan, s tud élni a lehetőségeivel. Beszélgettünk a KISZ-ről is, mit, mennyit tudnak a (francia fiatalok a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségről. A nagy találkozás azoftos nemzetiségű ember találkozik egymással egy idegpn yrszág fővárosiban, az hágj? SPötn. Ha ugyanez a spontán .randevú egy kis faluban történik, az még nagyobb öröm. El lehet képzelni, mekkora volt a Bezonsii ftolulok -öröme, amikor szerdán1 esté Madoesán egy egész állama «J&flréK, csoporttal találkoztak. ÍJ5 . Hiétfhozza tánecsóporttal. úgy, ef; V1 k°©Wa tartós 'nyakbaborulás utárt’* hazáink «táncait, dalait is élvezhették. A csoport a dombóvári táncegyüttes franciaországi látogatásának vf- ______ - t szonzására ea-kfzett megyénkcsolatban vannak a párttal, s'1 óbb helyén fe féllépnek egyszóval van, aki irányítsa majd. A „találkozás .tulajdonunkéban. kepéén5 pfdtframón kívül volt. s kedves meglepetés a várcjs — Működik Bezons-£>an is valamilyen, az ifjúkommunistákat összefogó szervezet? — Igen, van ilyen nálunk is. Természetesen sokkal kevesebb taggal, hiszen Franc! áór- szág nem szocialista Véleményünk szerint még ez a legnagyobb különb; úgy vettük észre, hogy itt nem maradiak magukra az ifjúkommunisták, szoros kapókét, segítsen a munkában. Nálunk ez a kapcsolat sokkal lazább, nem élünk ilyen aktív szervezeti életet, így aztán vendégeinek. Az is biztos, hogy ••rit!tá,P'"áfcád“ékVorfv idegenforgalom Madocsán... Mindannyiunk képviselője A közelmúltban tv-riportban nyilatkoztak a Fogyasztók Tanácsának képviselői a tanács ténykedéséről. Valamivel több, mint egy évvel ezelőtt a Magyar Szabványügyi Hivatal számos társadalmi szervezet támogatásával hozta létre a Fogyasztók Tanácsát. Tette ezt azért mert az új gazdasági mechanizmus bevezetésével szükségessé vált a fogyasztók fokozottabb képviseletének megszervezése, a képviselet kapcsán az áruk minőségének folyamatos elbírálása. Félreértés ne essék, nem reklamációs szervezetről van szó, hanem olyan széles körű és mélyreható tájékozódásról, amelynek segítségével bele lehet szólni az ipar és kereskedelem által közfogyasztásra szánt cikkek minőségének kialakításába. A cél tehát, hogy az ipar és kereskedelem a fogyasztók igényeit minél jobb minőségű, hosszabb élettartamú, bővebb választékú fogyasztási cikkekkel elégítse ki. TV em kétséges, hogy a Fogyasztók Tanácsa életrehívá- •*■' sának indítékai igen jók, a tanácsra szükség van. noha sok tekintetben alig számolhatunk még a működéséből származó eredménnyel. Nem sokkal alakulása után elkészült az első fogyasztói közvélemény-kutatás összesítése. Kiderült, hogy komoly igényekkel kell szembenéznie iparunknak, a fogyasztók hiányolják mind a korszerűbb, több műveletre használható mosógépek gyártását, mind pedig a motor nélküli háztartási eszközök meglévő tárának bővítését. Mit hiányolnak a háztartásokból — elsősorban az asz- szonyok, akiknek családi körben végzett munkáját lennének hivatottak megkönnyíteni a ma még hiányolt eszközök? Nem nagy dolgokat. A listán ilyesmik szerepelnek: fokhagyma- és hagymaőrlő, kézi burgonyahámozó, kenyér- szeletelő, ablak- és padlófelmosó készülék, hőfokszabályozó, egyben a ruhát permetező vasaló. Sajnálatunkra, eleddig nem hallhattunk arról, akadt-e már iparvállalat, amelyik a felsorolt eszközök legyártására vállalkozik. Mosógépfronton is mélységes csönd uralkodik, pedig ha más országban nem, nálunk sem kivihetetlen olyan mosógépek gyártása, amelyek több művelet elvégzésére alkalmasak, kímélik a finom mosnivalót, öblítésre és centrifugálásra is használhatóak. A Fogyasztók Tanácsának rövid működése alatt nem sikerült nagy horderejű változásokat produkálni, de föl a' fejjel, van remény. Az országban igen kiterjedt a tanács levelező hálózata, a tanács levelező tagjai időszakonként kérdőíveket kapnak, s ezek az ívek igencsak híven tükrözik, mi az, amit méltán kifogásol a fogyasztó, például a bútor, konzerv, egyéb élelmiszer, vagy ruházati cikkek gyártóival szemben. Különféle bizottságokban fejti ki tevékenységét a tanács, így az elmúlt egy év alatt igen sokrétű feltárást végezhetett el, nagyjából sikerült is föltérképezni az igényeket. Sajnálatos módon azt is, hogy a fogyasztóközönség jobb minőséget követelő észrevételei nyomnak a legtöbbet a latban, ezek vannak túlsúlyban, nem az, amit „mit igényel új gyártmányokban a fogyasztó” címszó alatt kerülhet az iparnak továbbítandó listára. ’T' olna megyéből 28 levelező tagja van a Fogyasztók Tanácsának. A 28 levelező vállalt tisztségét a célhoz illő buzgalommal látja el, bár ha többször kell majd levelezőinknek ugyanazokat az észrevételeket rögzíteniük, amelyeket évek óta emlegetünk, akkor könnyen ellanyhulhat az indulás buzgalma. Van ugyanis számos olyan probléma, amit tématárukból — ezek unalmas isméte'getését immár nem vállalva —, még a humoristák is kiiktattak. Ilyen például, hogy a konzervfogyasztás növekedésének egyik gátlója a választék szegénysége, a konzerváruk tartósítóval uniformizált íze és így tovább. Vagy, ruházati cikkekről szólva... nem újkeletű, hogy igái népes közönsége van a habselyemárunak, de ugyancsak több rőfnyi szakálla van annak a minőségi kifogásnak, amely szerint a habselyem ruházati cikkeket, túlzott anyagtakarékosságból kis ráhagyással dolgozzák össze, így pedig igen hamar indul rongyolódásnak az amúgy sem túl nagy szembiztonságú habselyemáru. A cipőipar házatáját joggal érő minőségi kifogásokra sem került eddig valami sok gyógyír. Sőt, mint ez az idézett tv-riportból kiderült, ma már ott tartunk, hogy minden száz pár cipő között akad 5 pár használhatatlan. A kollektív derűlátás veszélyeztetése nélkül nem tudunk arra vállalkozni, mit jelent ez nagy tételekben a népgazdaságnak és mit a fogyasztónak. S végül, de nem utolsó sorban. .. jó néhány élelmiszeripari termékünk forgalmazásához előírásszerűén kellene használni a szavatossági idő feltüntetését, kezdve a gyártás napjának megjelölésén. A szavatossági időre vonatkozó rendelkezéseket fele-fele arányban tartja be legtöbb élelmiszeripari üzemünk, amennyiben szerepelteti, hogy az adott termék szavatossági ideje például három hónap. Az aztán a fogyasztó dolga, hogy kitotózza, mikortól meddig tart ez a 3 hónap. A fölsoroltakból kiderül, hogy igen sok munka vár a Fogyasztók Tanácsára, ha mindannyiunk képviseletében eredményesen kíván működni. Nem kétséges, idővel arra is sor kerül, hogy megtartva a széles információs kört biztosító levelező hálózatot, városonként és megyeszékhelyenként is létrejön ilyen tanács, ha nem is az ipar iránt joggal támasztott új igények közvetítésére, hanem inkább arra, hogy kereskedelmünk helyileg jobban lássa el feladatát. A helyi érvényű észrevételeknek ugyanis fölösleges megjárniok a fővárost és szükség esetén „fölülről” visszatérniük. — óa —
