Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
Csányi László: Babits tájai 1. SZEKSZÁRD A TIZES ÉVEKBEN Sokáig még a város nevében sem tudtak megegyezni. Az 1897-es Palias-lexikonban Szegzárd címszó alatt szerepel, a községi törzskönyvbi- zottság azonban 1902-ben a Szekszárd név mellett áll ki, azzal, hogy a község neve úgy az 1564. és 1696. évi dikális összeírásokban, mint még Fényes geográfia szótárában, tehát szinte három évszázadon át Szekszárd alakban szerepel s a kiejtésben a jelenleg használt név is ugyancsak kisz-szel hangzik. A kérdést a képviselőtestület is tárgyalja, s nem tudni miért, elveti a tőrzskönyvbizottság javaslatát „a régi szokáshoz ragaszkodva a Szegzárd kiírás mellett dönt”1. A diák-Babits is a Szegzárd írásmódot használja2, de egyre jobban hódít a ma is használt. név s az újságok is rendszerint Szekszárdot írnak. A nagyközségnek, mert 1905- ig csak nagyközség, az 1900-as népszámláláskor 13 895 lakosa volt, s ez a szám a következő évtizedek során alig emelkedett. Képe falusias, s Babits egyelőre még nem Írhatná róla, hogy „kis város, nagy falu”, mert ekkor még vitathatatlanul falu, s ezen az sem változtat, hogy elsősorban a lengyeli Apponyi Sándor áldozatkészségéből felépült a múzeum s régen áll már a Pollack-féle megyeháza, egyik legszebb középületünk. Rendetlenség. por. szenny jellemzi Szekszárdot. a koleiaveszély, a korabeli lapok visszatérő, témája, állandó aggodalmat jelent, s még 1913-ban is erre figyelmeztet a polgármesteri Részlet a szerző Babits és Szekszárd című készülő tanulmányából. * Tolna megyei Közlöny, 1902 dec. 4. 2 1898-ban írta egy regénytörede- két. a Hunyadi-házat, ezzel az ajánlással: „Kedves nénémnek. Kelemen Ilonának tisztelettel ajánlja a szerző. Robur tulajdonában. Szegzárd. 1898. évben.” félhívás: „Bár a kolera veszély ez idő szerint közvetlenül nem fenyeget bennünket, mégis megokolt, hogy a köztisztaság fenntartására azok a köztisztasági rendszabályok, amelyek a kolera fellépésének meggát- lása, esetleg elterjedésének korlátozása érdekében jelentőséggel bírnak, a legszigorúbb pontossággal foganatosíttassanak.” Nem foganatosíttattak, sem ekkor, sem később, s a felszabadulás utáni közigazgatás is a századelő elhanyagolt, piszkos kisvárosát örökölte. Szekszárdot ezekben az években két reménység élteti: előbb a várossá fejlesztéstől várják a fellendülést, majd a vasút közelében feltört víztől remélik a szebb jövőt. Mindkét reményükben csalódniok kellett. Már jóval a várossá alakulás előtt is állandó hiányt mutatott Szekszárd költség- vetése. 1891-ben például a hiány 20 593 forint volt, ugyanakkor személyi kiadásokra 22 587,24 forintot költöttek, ami magyarul azt jelenti, hogy a községi adminsztráció emésztette föl a legnagyobb összeget. A Szekszárd Vidéke vezércikke joggal állapítja meg: „Ilyen óriási kiadásokkal nem egy ósdi falunak megfelelő községi adminisztrációt, hanem egy minden igénynek megfelelő s a kor színvonalán álló rendezett tanácsú várost tarthatunk fenn . .. sőt... a közterheket aránylagosan és fokozatosan évről évre lejjebb is szállíthatjuk.”2 1905. június 17-én kelt a belügyminiszteri leirat a rendezett tanácsú várossá való átalakulásról, s a szekszárdi újság boldog bizakodással írja: „Szekszárd kiemelkedik eddigi falusi jellegéből és a haladás, a boldogulás útjára lép. Az ne aggasszon senkit se, hogy több lesz valamivel a pótadó. A mostani pótadó 36 százalékos, mely legfeljebb mint a miniszteri leirat is mondja, 9 százalékkal fog emelkedni."4 0 Szekszárd Vidéke, 1891 február 5* Százhúsz eve történi : Világos 1849 augusztus 13. Százhúsz esztendővel ezelőtt, egy akkor még kevesek áltál gyűlölt, katonái és tisztjei többsége által szinte félistenként tisztelt fiatal tábornok, Görgey Arthur, végig lovagolt a világosi mezőn felsorakozott csapatai előtt. Egyetlen pillanatra veszítette el csak legendás önuralmát, és sírva borult lova nyakára. Görgey a maga csodálatos ívben emelkedett katonai pályafutását sirathatta ekkor. Azok, akik a szabályos négyszögbe állított zászlóaljak soraiban zokogtok, a magyar szabadságharc bukását. Az utolsó, komolyan ütőképesnek nevezhető, nem várfalak mögé zárt magyar erő ezen a napon 30 884 emberből és 144 ágyúból állott. Az erőviszonyokkal nem lehetett vitatkozni a világosi fegyverletétel értékelése körül azóta is gomolyognak a történelmi viták. Egy, a szabadságharcot végigélt, magyar katonatiszt — Asbóth Lajos tábornok — a kiegyezés időpontjában így összegezte az 1848/49-ben egymással szemben állt haderök: létszámát: Az alispán már augusztus 29- j-e egybehívta az alakuló közgyűlést, szeptember 2-án pedig a tisztújítást is megtartották. A város első polgármestere dr. Hirling Ádám főjegyző lett, akit nem sokkal később dr. Szentkirályi Mihály követett. A várossá alakulással nem változott semmi, csak a terhek növekedtek, s a Tolnamegyei Közlöny vezércikkében a 48-as párti Boda Vilmos már 1908-ban keserűen sorolja fel a város adósságait, bár m:nt óvatos ellenzéki, az elismerésre is talál okot. „Szekszárd sokat haladt a legutóbbi harminc év alatt (kiemelés tőlem, Cs. L.) a városias fejlődés útján,” — írja s felsorolja harminc év eredményét: polgári fiú- és leányiskola, gimnázium épült, s elkészült a vasút. Bizony nem lehet valami lázas építkezésről beszélni s a vezércikk- író is kénytelen ide sorolni a múzeumot, ami Apponyi és Wosinszky érdeme, a fürdőt, ami magánvállalkozás volt s a jelentéktelen járdaépítést és csatornázást. De mi volt mindennek az ára? Boda felsorolja a város adósságait: a Pesti Kereskedelmi Banknál 52 508,34 korona, a bazár- járda 8315,92 koronába került, a gimnázium fenntartási költségeihez a tartozás kerek 30 000 koronát tett ki, a villamostelep hátraléka 19 276.28 a városháza építése 29 000, a menház 20 000, az artézi kút fúrása 10 000 koronába került, a bátaszék—mohácsi vasútra a tartozás 50 000, s az egyéb kölcsönnel fedezendő összeg ugyancsak 50 000 koronát tett ki. tehát az a kevés is, ami épült, hitelbe épült s a városnak pontosan 442 595,54 korona adóssága volt. (5) Az adósság csak nőtt: v rendes évi költségvetés 1911- ben például már eleve több mint 30 000 korona kiadási többletet mutatott, s a megtakarítás csak néhány filléres tétel volt: irodai költségeknél 11, nyomtatványoknál 4, a lótartásnál 38 korona, a tör- lesztéses kamatoknál pedig mindössze 41 fillér. < Tobiamegyel Közlöny. 1905 június 23. 5 Tolnamegyei Közlöny, 1908. július 16. (Folytatjuk.) Magyar hadsereg: gyalogos és tüzér; 154 993 fő lovasság; 25 393 fő összesen-: 180 386 fő 857 ágyúval Császári és cári hadsereg gyalogos: 356 000 fő tüzér: 25 940 fő lovasság: 46 300 fő összesen: 498 240 fő 1742 ágyúval A számok egymagákban természetesen nem döntőek még akkor sem, ha tudjuk, hogy 1849 augusztusában ennek a kimutatott magyar haderőnek már csak tört része állt fegyverben, és annak is egy része Pétervárad, Komárom és Arad várában állomásozott. A Honvédelmi Bizottmány eredeti tervet az erők déli koncentrációja, még kecsegtetett némi reménnyel. Ha nem is a győzelem, de a tisztességes béke reményével. Temesvár alatt azonban Bem augusztus 9-én csatát vesztett Hay- nauval szemben, akár azért, mert ő sietett a harccal akár mert Görgey késett. Két nappal később Kossuth diktátori hatalommal ruházta fel az utolsó harcképes sereg parancsnokát és kimenekült az országból. Augusztus 13: — Világos. Damjanich 16-án átadta az oroszoknak az aradi várat. 21-én egy kis csapat élén Vécsey is letette a fegyvert Borosjenőnél. Szeptember 7-én kapitulált Pétervárad, október 2-án és 3-án Komárom. Haynau még aznap aláírta az Aradon már meghozott halálos ítéleteket és hetvenkét óra leforgása múlva mártírhalált haltak az elfogott tábornokok. Görgey nem. Görgey — igaz, hogy a cárevics és Paskievics közbenjárására — kegyelmet kapott. Világos gyásznapját mégis elsősorban ebben az összefüggésben őrizte meg emlékezetében a nemzet nehezen- felejtő történelmi emlékezete, és ezzel nem lehet vitatkozni. A máskor oly hideg és számító Görgey hitt a túlsó oldal ígéreteinek, a kezdeti jó bánásmódnak, akkor, amidőn a császár és cár között rég eldöntött tény volt már, hogy a szabadságharc hősei „törvényes uruk” kénye-kedvére lesznek kiszolgáltatva, mihelyt annak idegen segítség nélkül soha ki nem vívható győzelme bekövetkezik. Ez történt meg százhúsz esztendővel ezelőtt, a világosi síkon. O I. * * ( ♦ : i — Aki ismeri ezt a férfit, vagy valamit is tud róla, jelentse a legközelebbi rendőrállomáson. Neve valószínűleg William Sanchez Hep- per, gyilkosság gyanúja miatt keresik. Ez volt az első eset, hogy a televízió körözött személy fényképét közvetítette. Sajnos, nem hozta meg a kívánt eredményt, senki sem tudott segíteni. A Scotland Yard az Interpolhoz fordult, s csakhamar egész , Nyugát-Európa rendőrsége megkapta a gyanúsított személyleírását. Néhány órával később a spanyolországi írun város rendőrsége magának a rendőrfőnöknek a vezetésével körülvett egy külvárosi szállót. Délután, pontosan két órakor a detektívek beléptek az épületbe. Az előcsarnokban ott ült a gyanúsított. Mit sem sejtve újságot olvasott. __ jó napot, senor! — üdvözölték udvariasan a detektívek, majd tudtára adták, hogy minden ellenállás hiábavaló, le van tartóztatva. — Hogyan találtak meg? — csodálkozott a gyanúsított. _ Az a mi dolgunk, senor — felelte az egyik H AJSZA HÁROM VILÁGRÉSZEN ÁT Egy állítólag magyar származású nemzetközi szélhámos működésének végére szintén az Interpol tett pontot. Vele azonban alaposan meggyűlt a baja, három világrész rendőrségét kellett mozgósítania, hogy végül is lezárhassa. Az eset szereplője Amerikában kezdte el pályafutását, David Walton néven számtalan üzleti csalást követett el. Nem létező áruszállítmányokat adott el jó pénzért, azután pedig angolosan továbbáll t. Amikor már elég pénze volt, hogy néhány évig gondtalanul élvezze munkája gyümölcsét, repülőjegyet váltott és visszautazott Európába. Az amerikai rendőrség értesítésére az Interpol utánanézett a dolognak, és megállapította, hogy Walton, ha más néven is, ugyancsak sűrűn szerepel a rendőrségi nyilvántartásban Londonban, Wiesbadenban és Tel Avivban, sőt szinte az Interpol szeme láttára, Párizsban is elkövetett már néhány szélhámosságot. Személyleírása már régóta ott van az Interpol adattárában, fényképe és ujjlenyomata azonban egyelőre hiányzik. No, ha hiányzik, ezen is lehet segíteni. Amerikában minden bevándorlótól ujjlenyomatot vesznek, meg kell lennie a bevándorlási hivatalban. Washington elküldte az Interpolnak, ez pedig továbbította tagállamai rendőrségének, tehát voltaképpen csaknem az egész világnak. Néhány hét múltán egy erősen amerikai hangsúllyal beszélő külföldi lépett be egy bombayi nagykereskedő irodájába, és kitűnő üzletet ajánlott föl. A kereskedő íróasztalának fiókjában akkor már ott feküdt a rendőrség figyelmeztető közleménye. Látogatója távozása után a bombayi üzletember még egyszer elolvasta, majd felhívta a rendőrséget és a soknevű szélhámos hamarosan megismerkedett az indiai börtönviszonyokkal. detektív, és rf ákattintotta a bilincset á kezere. Alig várta szegény, hogy visszavigyék az Egyesült Államokba. EGY NÉVTELEN HALOTT NEVET KAP Néhány évvel ezelőtt öngyilkos lett Amerikában egy bevándorolt. Kicsoda, hogy hívják, senki sem tudta, csak azt sejtették róla, hogy szláv származású. Holttestét 1969. október 17-én találták meg. Az illetékes amerikai rendőrhatóságok november 13-án elküldték fényképét, személyiéirását és ujjlenyomatát az Interpolnak, ez pedig haladéktalanul továbbította a nemzeti rendőrségeknek, hátha valahol sikerül megállapítani az ismeretlen halott kilétét. Négy hónap múltán Bécsből kaptak választ. Az osztrák rendőrség tudatta, hogy a grazi nyilvántartóban megtalálták az ujjlenyomat mását: 1952-ben, tehát hét évvel azelőtt vették fel egy jugoszláv állampolgártól, aki átszökött Ausztriába. Hogyan, miként került Amerikába, örök titok marad, tény, hogy a martinezi temetőben saját neve alatt nyugszik. FEHÉR KÖPENYES NYOMOZÓK Sherlock Holmesnak, Conan Doyle mester- detektívjének még telefon sem állt rendelkezésére, mindenben magára volt utalva. Egy személyben vegyésznek, fizikusnak, geológusnak, jogásznak, méregszakértőnek, rejtjelfejtő- nek, pszichológusnak kellett lennie, hogy leleplezhesse a gonosztevőket. A mai detektívek már a tudomány minden vívmányát igénybe vehetik, a legkiválóbb törvényszéki orvosszakértők, fizikusok, grafológusok és egyéb szakértők segítenek nekik, sőt lassan az atomtudósokat is bevonják munkájukba. Fehér köpenyes munkatársaik boszorkánykonyhájában aztán va llani kezdenek a tárgyak, olyasmit mondanak el a beavatott embernek, ami egyik ámulatból a másikba ejti a közönséges halandót.
