Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
Az egészséges fejlődés érdekében Szolgáltatás-í ej lesztés, vagy sorvasztás? Az érdekeltek körében még mindig szélesen gyűrűző hangulati hullámokat kavar az a határozat, amelyet a Minisztertanács néhány héttel ezelőtt hozott a mezőgazda- sági üzemek kiegészítő tevékenységéről. Az élénk reagálás érthető, hiszen a tsz-te- vékenységi kör bővítésének lehetősége, gazdasági reformunk egyik nagy hatású újdonsága volt, amelynek kedvező eredményeit a fogyasztó már az elmúlt másfél év alatt is tapasztalhatta. Ugyanakkor a nagy nekibuzdulásban felbukkantak helyenként vadhajtások is, amelyeket a közvélemény — olykor a valóságosnál nagyobbaknak látva — általánosított és ellenérzéssel fogadott. A kiegészítő tevékenységet három érdek hívta életre. A tsz-tagok jobb foglalkoztatása, egyenletesebb keresethez juttatása; bizonyos., egyébként elkallódó értékek megmentése; végül pedig a piacon, a társadalmi szükségletek térképén található néhány „fehér folt” eltűnésének igénye. E tevékenységnek keretei az elmúlt esztendőben valóban kitágultak. Ebből a fonásból származott a tsz-ek összes árbevételeinek 16 százaléka, konkrét összegben mintegy 12 milliárd forint. Ennek 15 százaléka közvetlen értékesítésből, 10 százaléka mezőgazdasági termékek feldolgozásából, 20 százaléka fuvarozásból, 40 százaléka építőipari tevékenységből és csupán 15 százaléka származott egyéb ipari tevékenységből. A Minisztertanács és az egyéb főhatóságok a skála elején szereplő számokat kimondottan kevésnek találják, növelésüket egyértelműen kívánatosnak tartják. Menjünk talán sorba. A tsz-termékek közvetlen — tehát a felvásárló vállalatoktól független — értékesítése évek óta egy helyben topog. Nem azért, mintha ez nem lenne kifizetődő, hanem mert ehhez boltok, raktárak és tőke, valamint egyszerűbb engedélyezési eljárás kellere. Az állam igyekszik megteremteni annak a feltételeit, hogy a tsz-ek megfelelő eszközökhöz és pénzhez jussanak a fogyasztó számára feltétlenül előnyös közvetlen értékesítés fokozása céljából. Az ezekkel kapcsolatos intézkedések előkészítése megkezdődött. Az agrár termékek feldolgozásának okvetlenül kívánatos bővítéséhez elengedhetetlen, hogy a mezőgazdasági üzemek az általuk feldolgo-1 zott termékek értékesítésével bekapcsolódjanak az országos hálózatba. Ezért biztatja a kormányzat az állami élelmiszeripart, hogy kössenek kooperációs szerződést a tsz-ek- kel. A fuvarozást a határozat közvetlenül nem is érinti. Ennek a tevékenységnek akadálya nincs, és elsősorban a falusiak számára előny, ha nem kell városból teherautót hozatniok, hanem a tsz. járműveivel bonyolíthatják a tüzelő-, bútor-, stb. szállítást. Itt talán az a gond, hogy jóné- hány szövekezet túlságosan is kihasználta azt a lehetőséget, hogy ma már vásárolhat teherautót, pótkocsit, vontatót. A túl sok fuvareszköz pedig egy-egy tsz-ben már tehertétel lehet, mert egyenletes kihasználása nehezen biztosítható. Igen jó lenne viszont, ha a tsz-ek szélesítenék egyéb falusi szolgáltatásaikat, a motorkerékpár és autójavítást, a háztartási gépek javítását, a családi ház építését; villany- szerelést Innen kezdődnek a „rázósabb” témák. Sok szövekezet műanyagfeldolgozással, vasszerkezeti elemek készítésével távoli és az élelmiszergazdaságtól független építkezések lebonyolításával is foglalkozik. Ha ezeket a kimondottan ipari tevékenységeket odahaza végzik: teljes a hatóságok egyetértése. Hiszen az ilyen ténykedés egy-egy gyenge adottságok között gazdálkodó, vagy munkaerővel bőségesen rendelkező tsz. számára létkérdés, a tagok foglalkoztatásának, megélhetésük biztosításának nélkülözhetetlen eszköze. Ha azonban ez az üzem a falutól távol, netalán a fővárosban működik, az már visszaélések veszélye miatt ellenérzéseket vált ki. Nem helyesli ezt a Miniszter- tanács határozata sem, és 1970 január elsejei határidővel — az építőipari tevékenység kivételével — a telephelytől távol végzett ipari tevékenység megszüntetését írja elő. Másik ilyen káros tünet, ha egy tsz.-tevékenységben a mezőgazdasági termeléssel szemben túlsúlyra jut a Kiegészítő üzemág szerepe. Persze a súlyozást itt gondosan kell elvégezni. Mert ha például egy virágtermelő tsz. hogy az ember felbukkan a dombtetőn, át- ellenben kitárul az erdő, teljes szépségében. Még messze van, egységes tömbnek látszik, zord és titokzatos tömbnek. Az egész felett leheletfinom, kékes lebegés, mintha láthatatlan energiapajzs védené csendjét, méltóságát. Közeledve, fokozatosan lekopik titokzatossága, fái ismerősökké válnak. A meleg rekkenö, a levegő páradús és fülledt. A kanyargó öreg úton fiatal kislány ballag, kopott ceglédi kannát lóbálva. — Tele van? — Üres. de nem sokáig. Ott a forrás a közelben... — Hányadik utad ez? — Már a harmadik. Rengeteg víz fogy. Valóban, nem messze csobog az erdei forrás, komótosan kirakott téglafalba van ágyazva a cső, amiből hihetetlenül hideg vize előtör. A téglafalon kis tábla: Anna-forrás. — Hová viszed a vizet? — Az út végén van egy dombhát, ott dolgozunk. A fiúk is. — Mi a muvlcátok? — Levágott sarjukat gyűjtünk össze, aztán kévébe kötjük. — Mennyit lehet ezzel keresni? — A múlt hónapban négyszáz forintot lutptam, de csak kilenc napot dolgoztam. Nem voltam megelégedve. — Mitől függ. hogy eljössz dolgozni, vagy sem? — Hát... ha rossz idő van... vendégek i* jöhetnek..., de különösen. ha otthon kell dolgoznom. Kapálás, meg ilyesmi. — Mi történik akkor, ha fontos és sürgős munkátok akad itt az erdészetben, s nem jössz el? — Semmi. De ilyen munka itt nincs is. termékeit városi üzletekben, esetleg koszorúnak feldolgozva adja el, akkor a kiegészítő üzemág bevételéből le kell számítani a mezőgazdasági főterméknek tekintett virág árát. Ilymódon számolva alig néhány — leginkább budapesti — tsz. marad, ahol ez a túlsúly valóságos. Az ilyen helyzetet meg kell szűntetni, vagy a tevékenységi kör korrigálásával, vagy esetleg a mezőgazdasági tsz. vegyesipari szövetkezetté való átalakításával. A legsúlyosabb visszásság pedig az úgynevezett munkaerő-kereskedelem. Az az eset amikor a tsz. dolgozókat ad bérbe egy ipari üzemnek. Furcsaság itt, hogy ezzel az üzlettel — a népgazdaságon kívül — látszólag mindenki jól jár. Mégsem tűrhető, hogy ebbe a láncolatba lelkiismeretlen ügynökök kapcsolódhassanak be, és valóságos, vagy ál tsz-tagok jelenléte a gyárakban bérfeszültséget okozzon. Ezért a kormány kereken megtiltotta az Ipari üzemeknek, hogy ilyen alapon tsz- dolgozókat folyamatosan foglalkoztassanak. A megkötött szerződéseket 1969. szeptember 1-ig fel kell bontani. Annak persze nincs akadálya, hogy esetenként, főleg a mezőgazdasági munkák holt időszakában tsz-tagok dolgozzanak gyárakban, de a kirívó visszásságokat meg kell szüntetni. Nos, tehát erről van szó, nem pedig a társadalmilag és gazdaságilag egyaránt helyes, a tsz-törvény által is lojális célkitűzések megváltoztatásáról. A tsz-tevékenységi kör további bővülése a népgazdaságnak, a fogyasztóknak, legalább ugyanannyira érdeke, mint a közös gazdaságoknak. A fő érdek a fejlesztés; viszont a közvélemény megnyugtatása, az egészséges fejlődés meggyorsítása, valóságos igénnyel támasztja azt a kívánságot, hogy a bántó tüneteket felszámoljuk és azoktól megszabaduljunk. (KS> övig érő cserjék között szorgoskodnak lányok, fiúk együtt. Lombtakarmányt gyűjtenek. Fontos tápláléka ez a vadaknak. mert mésztartalmú ve- gyületci az özek, szarvasok agancsképződését elősegíti. De ugyanakkor olcsó is; a lesar- lózott s kiszáradt hárscserjék alkotják, összegyűjtve, kévébe kötve. Hamarosan befejezik a gyűjtést, a fiúk másutt kapnak munkát, a lányok pedig a közeli, még szabadon burjánzó domboldalt „borotválják”. A hőség iszonyú, sűrűn hajtogatják a vízzel telt kannafedelet. — Általános iskolás koromtól itt dolgozom — mondja az egyik. — Dombóvárra járok kereskedelmi szakközépiskolába, s nyáron itt töltöm az időt. Mit is tudnék otthon csinálni? Legfeljebb a tsz-be mehetnék, de az jóval unalmasabb. Idősekkel dolgozni egészen más ... — Fizetésünkből nehezen tudnánk házat venni. 40—60 forint a tiapi átlag. Mégis szívesen járunk ide. Nehéz megmagyarázni, hogy miért. Talán a jó társaság, az eredeti környezet — mondja Bogát Terézia. a szegedi tanárképző főiskola harmadéves hallgatója. — Pedig a munkánk semmivel sem könnyebb, mint mondjuk a kukoricakapálás. A lányok közül csaknem mindegyik diák. Akad itt szőlész-borásznak készülő, gépes gyorsiróiskolás, vegyipari gépésztanuló, ám vannak olyanok is, kiknek az erdészet állandó munkahelyük. Három faluból jönnek reggel hét óráEzt kérdezte tőlünk Hradek Károly, a Szekszárdi Vasipari Vállalat órajavító részlegének vezetője, aki el- panaszolta, hogy a városi tanács rendelkezésére rövidesen ki kell költözniük a Széchenyi utca 36. számú ház alatti helyiségükből. A panaszra nem a kiköltözés ténye adott okot, hiszen megértik, hogy ez az építkezési felújítások miatt szükségszerű, hanem a hová kérdése. A városi tanács ugyanis, azt ajánlotta, hogy a vállalat Rákóczi utca 13. szám alatti telepének udvarába költözzenek. Ez pedig egy sorompóval ellátott termelőüzem, ahol a bádogosműhely mellett jelölték ki he'yüket. Elképzelhető, hogyan lehelne — talán inkább nem — a rendkívül érzékeny, finom szerkezetű órákat javítani egy kalapáló műhely közvetlen szomszédjaként, s eldugott helyen. Megfontolást érdemel, hogy ez a javítórészleg az órákon kívül a megyében egyedül látja el a fényképezőgépek, valamint a gépkocsik és a motorkerékpárok kilométer- óráinak javítását, közte a garanciális javítást is. Havonta átlagosan ezer órát. finom műszert javítanak meg. Ez. azt is jelenti, hogy ezer ember fordul meg havonta az órásrészlegben, tehát többszörösen indokolt, s ezt profilja is megkívánja, hogy könnyen megközelíthető központi helyen legyen. — Tudna más helyiséget ajánlani? — Egy olyan kapu alatti lakrész kellene, amely a lakosság által jól megközelíthető. A GELKA áttclepülése után, jelenlegi helyiségei utcai részének felébe költözik az óra- és ékszerüzlet, a másik felét — tudomásom szerint — ra; Lengyelből gyalog, Ki s- vejkéröl, Závodról a utóbusz- szál. A hőgyészi erdészet fiatal kerületvezetőjével, Dömyei Ferenccel beszélgetünk. — Erről a területről a múlt évben termelték ki a fákat. A természetes felújulás rögtön megindult. A tuskókat sarjait lepték el, de az elhullaj- tott magokból is utód keletkezett. A sarjeredetú növekedés a gyorsabb, az életrevalóbb. Ezért közbe kell avatkoznunk. — Hogyan? ■ — A tön kökön kedvezőbb körülmények közt fejlődik az élet, mint egyébként. Ezért a sarjak ugrásszerűen megnyúlnak. Úgy járnak, mint az idejekorán hórihorgasra nőtt kamasz, kinek belső szervei nem képesek ezt a rohamos változást követni. A fa is megsínyli ezt, állománya nem lesz tömör, s előbb korhad. A lányok tehát megtisztítják a tönköket, s levágják az értéktelen cserjéket is, „zöld utat” hagyva a magoménak. — Hogyan fejlődik tovább az életteret kapott kis fa? — Több napfényt és levegőt kap, s ezek hatása ismert. Kemény küzdelem kezdődik, a tét: az élet. A legszívósabbak elnyomják a többit, s "zekböl lesz az új erdő. Persze addig még sok diák fogja a nyári zsebpénzét megkeresni nálunk. Amikor a bozót legizmosabb fái elérik a két-három méteres magasságot, koronájuk nő és összezárul. A satnya, versenyben lemaradt fácskák sorsa ekkor pecsételődik meg: fokozatosan elsorvadnak, csak az Irodagépjavító Vállalat használná majd félfogadónak, s az udvari részben lenne műhelye. Mi azt kérdezzük: nem az lenne a helyesebb, hogy a régi GELKA utcai helyiség felét mi kapjuk meg, s így közvetlen egymás mellett legyen az óiásbolt és a garanciális javítás is? Nem is lehetne jobbat kívánni, minthogy együtt legyen a két üzlet. Az irodagépjavító közüle- teknek dolgozik, minek külön reprezentáló helyiség részére, amikor oly nagy az üzlethelyiséghiány? — Megértjük, hogy szűkében vagyunk üzletnelyiségek- nek — hangoztatta Hradek Károly, majd hozzátette: — Ne a lakosság részére történő szolgáltatás kerüljön háttérbe! Hiába interpellált jogos ügyünkben az egyik tanácstag is; sajnos, a tanács a saját vállalatát mellőzi. Pedig felettes fórumokon eljárva, megértésre találtunk, viszont sürgős problémánkat csak a szerény kívánságunknak megfelelő helyiség oldja meg. Dobozok tucatjában jelenleg is százszámra zsúfolódnak a javításra váró órák és egye bek. Mostanában a Minisztertanácstól kezdve számtalan újságcikkig, legutóbb a Minisztertanács elnökhelyettesének pécsi látogatásakor is előtérbe került a szolgáltatások fejlesztésének fontossága. — Csak Szekszárdon nem akarják fejleszteni, hanem a jelek szerint elsorvasztani? — kérdezi Hradek Károly aggódva. A vállalat ugyanis, a jelenlegi öt szakmunkáslétszámát még hárommal növelni szeretné, erre van szükség ilyen nagy tömegű javítás elvégzéséhez. Ehhez azonban olyan ésszerű megoldás kívánatos. amilyet a fentiekben Hradek Károly javasolt. (— só —) a levegőre és napfényre kevésbé igényes aljnövényzet marad meg. De a verseny győztesei is solcan vannak, tehát gyéríteni kell őket. Ezt a munkát Izamasz fiúk végzik, számszerint kilencen. A brigád minden tagja závodi, és természetesen ők is diákok, épületlakatos, kőműves, cipó- gyári és technikumi tanulók „civilben”. Széles pofájú fejszékkel dolgoznak, kivágják a kiszemelt fát, lecsonkolják, majd körülbelül háromméteresre darabolják. Az így kialakított törzsekből szabályos rakatokat halmoznak fel az út mentén, hogy könnyen el lehessen szállítani. Munkájukat nevezik szaknyelven böhöncö- zésnek. A kérdésre, hogy miért járnak ide, egyöntetű a válasz; otthon csak unatkoznának, s valamit kell csinálni. Az önként vállalt munka teljesen kieláajti kamaszos mozgásigényüket. Hogy mennyire így van, továboi vallomásaikból derül ki. Egyetlen fiúnak sem volt, még lazán körvonalazható elképzelése sem arról, hogy mit fog kezdetűi bérével. Miközben szinte nyüvik a kis fákat, elmaradhatatlan a vicc az ugratás. — Ez lesz a jó tűzifa, már most melegít — céloznak cipekedö. izzadó társukra, érdes suhancnévetés közepette. Amikor az árnyékok meghosszabbodnak, s az óramutató öt órát jelez, a munka befejeződik. A gyerekek hazafelé indulnak. A fiúk kerékpáron, , hosszú sorokban kari- háznak, a lányok kiöltözve, mintha a strandon, s nem az erdőben töltötték volna el a napot izzasztó munkával. CSUPOR TIBOR