Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
Különbség a munkában különbséget a fizetésben Izotópba jő a Dunán kísérte tsoro- és így A Vízgazdálkodási Tudományos zatot végez a Dunán. Izotóppal kísérik Az építőké a tolnai munkásotthon Á két megyei építővállalat vállalkozott fenntartására Tegnap délelőtt ünnepséget rendezlek a tolnai építőmunkások művelődési otthonában, abból az alkalomból, hogy befejeződtek a felújítási munkák, átalakították, berendezték á hélyiségékét és most isidét; -L felelevenítve a. régi hagyományokat —, az építők otthonává vált. Eljött az ünnepségre Reszegi Ferenc országgyűlési képviselő, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari dolgozók szak- szervezetének elnöke, Schrott- ner Károly, az SZMT vezető titkára, a község vezetői és több tolnai nyugdíjas építőmunkás. A résztvevők meleg ünneplésben részesítették a veteránokat, köztük a tolnai helyi csoport egyetlen életben lévő alapító tagját, a nyolcvannégy esztendős Merk Jánost. Merk János kezdettől fogva részt vett a munkás- otthon, megteremtésében, majd védelmében. • Ezt az otthont a kilencszázas évek elején, a tolnai épí tőmunkások hozták félre, krajcáronként adták össze a pénzt, hogy megvásárolhassák azt a: düledező, nádfedeles házat, ami a jelenlegi munkás- otthon helyén állt. Ezek a far lak sok-vihart láttak, jó néhány esetben vált kétségessé az épület sorsa, egy alkalommal — a harmincas években — elárverezték, és a szakszervezeti csoport vezetői saját házukat terhelték meg a kölcsönnel, hogy visszavásárolhassák az otthont. Az utóbbi években a községben létrehozott kulturális egyesülés kezelésébe került az otthon, azonban fokozatosan elvisztette eredeti jellegét, programja nem vonzotta azokat, akik alapították és akik oly sok áldozatot vállaltak érte annak idején. Múlt év októberében lapunk hasábjain is hangot adtunk a tolnai építő- munkások véleményének. A szakszervezeti központ is foglalkozott a tolnai otthon helyzetével. Ez év elején aztán sikerült kielégítő megoldást találni. A szakszervezet anyagi segítséget biztosított a helyreállításhoz, a megye két építővállalata — a Tanácsi Építő és Szerelő Vállalat, valamint a Tolna- megy« Állami Építőipari Vállalat — együttesen vállalta a fenntartás költségeit. A tói vállalat, az iparitanuló-iskofa, a helybeli építőipari ktsz, valamint a nyugdíjasok társadalmi munkában vállalták a felújítási munkák elvégzéséi, létrehozták az intéző bizottságot, amely gondoskodik majd olyan programról, hogy megtalálják itt a, helyüket -Ä szórakozási és művelődési .tehetőségeket a nyugdíjasok és a fiatalt* egyaránt. Jt mStor a meglevő kereseti különbségek *' növeléséről b eszélünk — és ez gyakori téma napjainkban — sokan kizárólag csak a vezető beosztású dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gondolnak. Valójában pedig nem kisebb, neon is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyenlősdi felszámolása sem. A munkás bérlistán igaz. jelenleg is tapasztalhatók lényeges jövedelmi különbségek. Ezek azonban főleg a ledolgozott órák számát vagy a kimutatott mennyiségi teljesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szakértelemben, a vállalt felelősségben levő különbségeket. így azután előfordul, — sajnos, nem is ritkán, — hogy a legtöbbet keresők, a „listavezetők'* nem a nagy tudású, a bonyolult és felelősség- teljes munkáit végző szakemberek, hanem a betanított munkások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkások. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különbségek csökkentése, semmint növelése irányába hatnak. A szakképzetlen vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anyagi, szociális, családi körülmények, a megélhetés minimális feltételei gyakorta nyomatékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségek miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a kereslet a segédmunkások iránt Ez a fokozott munkaerő-kereslet, amit cáadásul a bázis bérszabályozás jelenlegi rendszere csak felerősít, növeli a képzetlen munka anyagi elismerését és sokakat távol tart a ma már szinte nélkülözhetetlen folyamatos szakismeretszerzéstől, -kiegészítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb munka vállalásától. , O mivel nincs nálunk elég becsülete, rangja, perspektívája a képzett és igényes kétkezi munkának, a pályaválasztás előtt álló fiatalok, csakúgy mint szüleik, többnyire a rossz iskolai bizonyítvány kényszerkövetkezményének, szinte büntetésének tekintik egy-egy szakma elsajátítását. Aligha cáfolja ezt, hogy néhány divatos szakmában, *— főleg a borravaló reményében — túljelentkezés tapasztalható. Annál is inkább, mert ha minden szakmánál divatosabb: diáknak lenni (középiskolában és egyetemen), szellemi munkára, pontosabban íróasztalra pályázni. féebei, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben sikerült felébreszteni a fiatalok íariuv - j • • láá vágyát? Ez önmagában nem lépne baj. Báfr a beiskolázásokat mindenképpen kívá-.... nates a népgazdaság szakemberigényeihez, igazítani. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég vonzó. Sok vállalatnál megfigyelhető, hogy a segéd- vagy betanított munkások megrekednek a fejlődésben, főként azért, mert anyagilag nem érdekeltek szakmai tudásuk gyarapításában. Még inkább meghökkentő — ha nem is jellemző, de mindenütt akad rá példa —, munkás«* segédmunkásként dolgoznak, kisebb felelősséggel, nagyobb bérért T öbb vállalat ma már hatékony erőfeszítést tesz nemcsak a beiskolázásra, hanem társadalmi ösztöndíjak, munkásszállók létesítésével, síb. a kezdő szakmunkások megtartására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szakmunka fokozott megbecsülésének útján. Igazi perspektívát, rangot elsősorban a nagyobb anyagi elismerés adhat a szakképzett munkának. Az erkölcsi elismerése is puszta szólammá válik nélküle. Vagyis a kezdő szakmunkás azon túl, hogy a vállalatnál marad, anyagilag is váljon érdekeltté szakmai tudásának, tapasztalatának gyarapításában. És ne csak a kezdő, az érett szakmunkás is lásson lehetőséget anyagi előrehaladására. Szántóverseny a bonyhádi és a paksi járásban Az első három heiy-et a Paksi Állami Gazdaság traktorosai szerezték meg, sorrendben Szemes Pál, Pong- rácz István és Lacza Ferenc. A negyedik és az ötödik helyre pálfai tsz-traktoros került: Bőr Lajos és Rácsai Lajos, míg a hatodik helyen a dunaföldvári Alkotmány traktorosa, Tóth Imre végzett. Az. első négy helyezett a tsz- szövetség és a járási tanács, az ötödik, hatodik a KISZ díját nyerte. » Feltűnő, hogy mindkét versenyen -r az előzetes jelentkezés ellenére —, sok volt a távolmaradó. Az okokat különböző tényezőkkel — ekemeghibásodásokkal — magyarázták. Az igazság inkább az. hogy a termelőszövetkezeti vezetők egy része közömbös a szántóversenyek iránt. (A három paksi tsz egy versenyzőt sem indított). Előfordult az is, hogy olyan versenyzőt indítottak, aki felkészületlen volt, csekély tudással rendelkezett, és nem tudott megfelelni a szántóverseny követelményeinek. Szakái László Nagy monyokon, az izményi Gábor Áron Tsz területén rendezték meg a bonyhádi járás traktorosainak szántóversenyét, 18 résztvevővel. A magas követelményeket támasztó versenyt 79,8 ponttal Seregi Menyhért, a majo- si Aranykalász Tsz traktorosa nyerte. Második lett az izményi tsz traktorosa, Sebes- hogy kezdő szak- tyén Antal, harmadik a ma- josi Vendég Árpád, negyedik az izményi Imrő Sándor, ötödik a majosi Szőts Béla, hatodik Patton Ádám, a Hőgyészi Állami Gazdaság traktorosa. A díjaltat — kerékpárt, táskarádiót, karórát, hősugárzót, villanyborotvát, bőr levéltárcát — a szántóversenybizottság elnöke, Ruzsits Tibor, a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője adta át. ' A paksi járási versenyt a Paksi Állami Gazdaság biri- tói 7-es tábláján rendezték meg. A huszonnyolc jelentkezőből csak tizenheten indultak, közülük egy versenyzőt ki kellett zárni, mert a versenyfeladatot nem tudta elvégezni határidőre. Ehhez azonban a mostaninál lényegesen nagyobb kereseti különbségekre van szükség. A legkiválóbb szakmunkástól, akiken a műhelyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fizetésemelést, a nagyobb keresetet Az utóbbi másfél évben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi és erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebb munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve boldogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyakran pótolhatatlan veszteséget okozott jó- néhány vállalatnak. Ahol viszont megfelelő rangja, becsülete van a magasan képzett, tapasztalt • és lelkiismeretes munkának, ott nemcsak a kilépések aránya kisebb, hanem az egész kollektíva munkája örömtelibb, am- bíciózusabb. termelékenyebb. K. J. Á gépjavító vállalat gyártmányainak újabb sikere: nagydíj Orosházán A mezőgazdasági gépjavító vállalat az öntözőcsőgyártáson kívül több olyan új gép előállítására is vállalkozott, amelyek nagy mértékben segítik elő a mezőgazdasági üzemek munkáját. Az új termékek megismertetése érdekében az idén a vállalat már a Budapesti Nemzetközi Vásáron is szerepelt, így a napfényfűtéses hajtatóház csővázszerkezetével, valamint a HB-098-as,és HB-1,6- os hengerboronával. Ez utóbbi gép sikerét igazolja az AGRCKER idei négyszáz darabos megrendelése és az is. hogy ez a gép is szerepel az augusztus 20-án nyíló moszkvai magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon. Tolna megye mezőgazdasági gépgyártásának sikerét hozta a Békés-Csongrád megyei Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tájkiállítás és Vásár is, amelyet vasárnap nyitott meg dr. Soós Gábor miniszterhelyettes. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat legújabb gépével, az NRK típusú rotációs fűkaszával szerepel, a kiállítás nagydíját nyerte el. Ér. Soós Gábor miniszerhelyettes elismeréssel nyilatkozott a fűkaszáról.
