Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
A i&tíarr s* A folyóson Emőke toppan Zéta »lébe. Aliért jöttél vissza NSjgJr Hr Miféle W rójsosiálat? \rf I Én ugyan nem. A lány elutasító ridegséggel sar- konfordul s megy tovább. Zéta úgy érti magát, mint akit félig agyonvágtak. A viláq őssteiavaro- dik a fejében. __________ A magam akaratából. Szabad voltam és rabbá tettem magam. Hogy miért? Csak azért, hogy megtudjam, te dobtad-e elém őzt a rózsaszálat? / Tón a hajót is szagositjo Jó lesz. ha gondoskodunk neki mandulatej . mosdóvizról. Mire beköszönt az ősz, Zé- táról lekopik a görög ruha. Nem bánja, már régen óhajtozott, hogy végre hun öltözéke legyen. Ha külsejében, s egyszer majd lelke mélyéig hunná iesz, talán közelebb kerül Emőkéhez. Bajuszt növesztett, s büszkén feszit farkas- bőr köntösében. így ki- sérgeti urát Csáth hamar megkedvelte új csatlósát. Hordozza magával, bárhová megy, és útközben beszélteti erröl-arrál. StiMfÄi nyvóltoztftvCS. HÖRVÍIH TIBOR? KORCSMAROS PÁL Visszhang „Kalács” A lakosság rontotta él Június 3-án megjelent írásunkra az. alábbiakban válaszolt a városi és járási rendőrkapitányság: Témafelvetésükkel egyetértünk „Kalács” — K. F. Bogyiszlón, Bankó utca 3. alatt lakik — csavargása és szemtelen magatartása nekünk is feltűnt. Már mi. őszén ilyen irányú jelzést küldtünk az illetékes tanácsi szerveknek, amelyben kértük állami gyógyintézetbe való elhelyezését. Kérésünket azonban elutasították azzal az indokkal, hogy helyhiány van, és a nálánál jobban rászoruló gyermekeknek sem tudnak mindig helyet biztosítani. Közölték azt is, hogy ártalmatlan szórakozásai veszélytelenek, és csak a lakosság mulattatására szolgálnak. Véleményünk szerint indokolatlan őt intézetbe elhelyezni. ..Kalács” Bogyiszlón lakik szüleinél, lakásuk rendes, tiszta Szülei dolgoznak, eltartásáról gondoskodnak. Megélhetése kéregetése nélkül is biztosítva volna. Kéregetését ez a testileg fogyatékos gyerek munkának tekinti. Meglehetősen jól is keres, naponta 100 forint közti összeget gyűjt össze. A szülők nem felelősek a gyerek csavargásáért, mert munkájuk miatt állandó felügyeletét biztosítani nem tudják. . . .Már többször megtiltották neki szülei, hogy kéregetni menjen, nevetség és gúny tárgya legyen, ennek ellenére szinte naponta elszökik hazulról és különböző helyeken csavarog. A gyermek nem csak testileg, hanem szellemileg is kissé fogyatékos, azonban könnyebb munkára betanítható lenne... Véleményünk az, hogy a lakosság rontotta el, és tette olyanná. amilyen jelenleg, hisz polgáraink, nagy része». szórakozásnak tekinti a vele való élcelődést. A vele szemben megnyilvánuló álhumanista engedékenység nyitott és nyit meg előtte minden ajtót. ^Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy „Kalács” esetében rendőri intézkedésre nincs» szükség. Sorsának további alakítása más szervek feladata. Annak » reményünknek adunk kifejezést, hogy ügye intézésében illetékes szervek is olvasták a roló szóló cikket és megteszik a kellő lépéseket K. F. hasznos állampolgárrá .formálása érdekében. Dr. Szüc* László Ifjúságvédelmi előadó A VÁROSI TANÁCS IGAZGATÁSI OSZTÁLYÁNAK VÁLASZA; „Kalács” apja napszámos, családját ebből tartja el. Információmat a Szekszárdi Járási Tanács VB igazgatási osztályéitól szereztem. A kiskorú az újságcikkben foglaltaknak megfelelően valóban, nagyon sokat csavarog, ezt meg kellene akadályozni oly módon, hogy az autóbusz-veze- tők figyelmét kellene felhívni annak érdekében, hogy ne adjanak lehetőséget az ingyen utazásra A kiskorú intézeti elhelyezése, tekintettel csökkent szellemi képességeire, normál intézetben nem helyezhető el, viszont any- nyira nem beteg, hogy egészség- ügyi intézetben elhelyezhető lenne. Fokozottabb felügyeletet Kellene gyakorolni, megakadályozni, csavargásait, hiszen szülei tudnák gondoskodni róla.” Péterfi Kálmán osztályvezető Vadász Ferenc: Föld alól ..Egy utas melletted áll a körúti 4-es villamoson. Lágymányosról jön”. Ki ez a közöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvetlen módo-n varázsol elénk Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentumregényében? S kölnik Jó/jsef élete megegyezik adókéval, akik a nép sűrűjéből indultak és a munkásmozgalom bátor harcosokká edz ette, majd vezetőkké emelte őket. Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik hadműveleti központja volt. Az ottani proletárgyermekek életében mély nyomokat hagytak a csepeli vörös tüzérek és a tízena fénybe hatos szlovák vöröskatonák nagyszerű tettei és meggyőző szavai A suszterinas Skolnik Józsefben is már akkor érlelődött az elhatározás: vállalja a kommunisták veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli sorsát. Ezt az éüményanyagat emelő irodalmi rangra Vadász Ferenc, miközben hű korrajzot ad az akkori csehszlovák és magyar munkásmozgalomról. A felszabadulásig követhetjük nyomon Skolnik József életútját a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek kitűnő emlékeztető, a fiatalabbaknak pedig tanulságokban bőveá- kedő izgalmas olvasmány. (Kozmosz könyvek, 1969) THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... A dombon nagy volt a nyüzsgés. Kapák, puskák, vasvillák és ásók villogtak. A lazadók védelmi állásokat építettek. Wolfék csak alig néhány perce hasaltak a töltés oldalában, amikor Both százados parancsot küldött, hogy a szakaszból tíz ember azonnal induljon el nyugati irányba, és a szőlők felől, azon az- oldalon közelítse meg a dombot, ahol a partja meredek és leszakadozott. Óvatosan nyomultak előre a szőlőkben. Már elhagyták a park vonalát, és megpróbáltak egy kissé magasabb részre felkúszni, hogy jobban beláthassák a környéket, amikor egész alacsonyról, térdmagasságban egy vadászpuska tüzelt rájuk. A második lövésnél Wolf megállapította, hogy egy fatomyos présház pinceablakából tüzelnek. Kissé visszahúzódva, majd a jó telepítésű, sűrű szőlősorok védelme alatt megkerülték a présházat. Az épület mögül előbújva látták, hogy a pinceablakból egy vadászfegyver kettős csöve meredezik kifelé. Bencze nagyszakértelemmel az ablak mellé hasalt, majd erős kezével hirtelen elmarkolta a csövet, és a fegyvert kirántotta. A többiek erre íéugráltak a pincébe, és rövid dulakodás után ártalmatlanná tették az orvlövészt, aki a szőlő és présház gazdája volt. Fej bevágták egy szőlőkaróval, megkötözték, majd egy zsákot húztak a fejére. Az arcát meg se nézték a pincehomályban. Wolf is — utólag' maga sem értette, hogy miért — csak azt jegyezte meg, hogy zöld düftinkabát, vastag gyapjúharisnya és meggyszínű vadászbakancs volt rajta. Ez is csak azért tűnt föl neki, mert nagyon meleg nap volt. — Erre az alakra még lesz gondom — morogta Bencze, miközben a pinceajtó elé gördítettek egy több mázsás követ, majd a ház éle mögül a távcsővel, amit az orvlövésztől zsákmányoltak, figyelmesen pásztázni kezdték a dombot. A dombon körülbelül kétszázan lehettek. Szemmel láthatóan a vasútvonalra és az országúira összpontosítottak, onnan várhatták a támadást. A gabonaföldekbe vájt védőállások íve is ezt igazolta. Az országút felől már meg is jelent a vöröskatonák negyven főnyi csoportjának elvékonyodó rajlánca, innen látszott, hogy menynyire kevesen vannak, és a kastély felől Both századosét is megkezdték az előrenyomulást. Wolf és társai egymásnak adták a távcsövet. Mindent jól kivettek ebből a magasságból. Még az arcokat is. Nem sok idejük maradt a cselekvésre, ígv a legrövidebb úton indultak el a domb szakádé- kos aljához, ahol az előző napok esővize egy iszapos mélyedésben gyűlt össze. Wolfék a part védelme alatt mind elővették a kézigránátokat. Ragyogott az arcuk, mert ebben már nagy gyakorlatuk volt, és mozdulatról mozdulatra tudták, hogy mi következik. Egyszerre húzták ki a biztosító zsinórt, eltátották a szájukat, és a kézigránátokat számolásra dobták be az iszapos vízbe. A durranás óriási volt. Mintha ágyúlövések sorozata rázta volna meg a levegőt. A dombon sokan eldobáltál? a fegyvereiket, a szerszámokat, és otthagyták a kiásott lövészteknőket. Rövidesen két ember indult el a dombról, a kápolna védelme mögül a kastély parkja felé. ahol Both százados az évszázados fák között várakozott a katonáival és a pályamunkásokkal. A két férfi közül az egyik a község ügyvédje volt, a másik pedig egy félkezű hadirokkant, akit az ügyvéd biztonsági okokból maga mellé vett. Fehér kendőt lobogtatva közeledtek. Both föltette a monokliját. — Mindenki menjen haza! — mondta. — Aki beszüntette az ellenállást, annak nem lesz bán- tódása. Wolfék fölmásztak az elnéptelenedett dombra, és onnan figyelték a két parlamenter útját. Amikor látták, hogy az ellenállás megtört, és . az emberek lassan visszahúzódnak a faluba, a kápolna körül kezdték összegyűjteni az eldobált fegyvereket és szerszámokat. Both százados hamarosan odaküldte a szakasz többi tagját is. — Átkutatni a kerteket és a házakat! — Üzente. — összeszedni a fegyvereket! Ez most a legfontosabb! Akinél fegyvert találtok, azt azonnal le kell tartóztatni, és behozzátok a járásbíróság udvarára! Wolfék, mo;í már létszámban kiegészülve, har ladéktalanul leereszkedtek a domb meredek vészén, ahol a kézigránátokat oly nagy sikerrel el- durrogtatták, majd kettős csatárláncot, alkotva, a fák között elindultak a falu házai felé. Nem mentek még háromszáz métert, amikor az egyik nagy kiterjedésű kertben rájuk lőttek. Hasra vágódtak, és várták a további lövéseket, amelyek nem is késtele sokáig. *♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ »»♦♦♦♦♦♦........... .. ♦
