Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

„Másodrendű emberek”

(A Sport Illustrated című New York-i folyóiratból)

Az amerikai burzsoá propaganda azt állítja, hogy a né- . gerek a sportban . állítólag »»egyenjogúak”, hogy a sport „megnyitja előttük a gettóból kivezető utat”. Az ilyen kijelentésekben egy szemernyi igazság sincs: a négereket a sportban is, akárcsak az élet minden más területén, megalázzák és megkülönböztetik, s az Egyesült Államokban még a legkiválóbb néger atléták is „másodrendű emberek**.

Áz amerikai sportvilág reggelente, ébredés után, elégedetten állapítja meg, hogy hozzájárult a négerek és a fehérek közötti viszony javításához. A lapok sport- rovatainak olvasása közben olyan gyakran ismételgetik ezt a sajátos reggeli imát, hogy majdnem mindenki el is hiszi. A hálaadó ima vezérmotívuma: ,,Nézzétek, mit tett a sport a négerekért!”

Egyesek Jim Brownt, az amerikai futball csillagát emlegetik példaként. Mi lett volna belőle a labdarúgás nélkül? Gyapotszedő munkás? A sport tette lehetővé, hogy ingyenesen tanuljon a sira- cusai egyetemen, a sport indította el őt a dicsőség, a hírnév piedesztája felé.

..Ha a lakáskérdésben, a közoktatás, a gazdaság terén is ugyanolyan eredményéket érnénk el, mint a sportban, — állítják ennek az elméletnek a hívei, —■ akkor az Egyesült Államokban már megszűnt volna a faji probléma.”

Csakhogy a néger atléták nem értenek egyet ezzel. Nekik nincsenek illúzióik, — mindnyájan kiábrándultak és elégedetlenek.

„Nem azért adnak ösztöndíjat a színes bőrű sportolóknak, hogy tanulhassanak, — állítja Harry - , — Edwaréji,,; -«'- diszkosfevetés • yolt ‘ - bajnoka; -aki1 jelenleg' a néger atléták tiltakozó mozgalmának vezetője. — Egyszerűen csak rekordokat várnak tőlünk.”

Legenda a tanulási lehetőségekről

r?»-WL ■, 'iw ■ - ■*».! fH'H

Mi történt G. Kiss-sel?

Mint ismeretes, a Dombóvár rótt lejátszott Barcs elleni mérkőzés l:l-es állásnál félbeszakadt. Ennek oka: G. Kiss tettleg bántalmazta a játékvezetőt. A szövetkezeti csapat vezetőitől a következőket tudtuk meg:

Húsz perc volt vissza a Barcs elleni találkozón, amikor G. Kisst fejberúgták, eszméletét vesztette. Néhány perc ápolás, mosdatás után tudott csak lábra állni, és tért vissza a pályára. £íem sokkal később,egy beívelt .labdára mént fel- fejelni és a kapuba tártó labdát az egyik védő csak kézzel tudta kiütni. A játékvezető 11-est ítélt.

G. Kiss büntetőrúgásnál a labdát mindig a bal sarokba helyezi, ezúttal azonban a labda jobb sarokba ment és ezzel egyenlített Dombóvár. Játékostársai és a szurkolók szinte értetlenül álltak az eset előtt, mert ilyen még nem volt, hogy G. Kiss ne a megszokott sarokba lője a labdái.

Néhány perc múlva az egyik barcsi játékossal együtt esett el G. Kiss, mindketten a földre kerültek, és a játékvezető a szövetkezetiek javára ítélt szabadrúgást. A letett labdát G. Kiss akarta elrúgni, azonban a barcsi játékps . a rúgás pillanatában rátartott a dombóvári fiú lábára. Ekkor G. Kiss és az ellenfele összeakaszkodott, mire a játékvezető mindkettőt leküldte a játéktérről. Ekkor következett be a sajnálatos eset, hogy G. Kiss a játékvezetőt megütötte.

A mérkőzés után G. Kisst a kaposvári kórházba szállították, ahonnan június 28-án jött csak ki. A vizsgálat erős agyrázkódást: állapított meg. Ami az érdekesség, a játékos nemcsak arról nem tud, hogy a játékvezetőt megütötte, de még. arra sem emlékszik, hogy a lí-ést ő rúgta. Teljesen kiesett az emlékezetéből egy időszak, attól kezdve, hogy fejberúgták.

A Baranya megyei Labdarúgó Szövetség NB IH-as bizottsága foglalkozott már az üggyel, döntést azonban csak G. Kiss felgyógyulása után hoz, miután kihallgatták. A dombóvári sportvezetők természetesen a tárgyalásra elviszik az orvosi szakvéleményeket is labdarúgójuk sérüléséről, mely egyértelműen igazolja: G. Kiss nem volt beszámítható idegállapotban, amit bizonyít súlyos agyrázkódása is.

A néger főiskolás sportoló számára elengedhetetlen feltétel, hogy állandóan újabb és újabb sportsikerekkel bizonyítsa be jogosultságát a tanuláshoz. S amint valami hibát követ el, vagy az eredményei nem megfelelőek, az akadémiai világ teljes súlyával reá zúdul.

A fehérek középiskolája és a négerek középiskolája között mérhetetlenül nagy a szakadék. Sok néger sportoló, aki egyetemre kerül, életében még nem olvasott végig jóformán egyetlen könyvet sem, mert ilyesmire nem

volt ideje. Éppen elég gondot jelentett számára, hogy megbirkózzék az előtte tornyosuló problémákkal. Ezek a sportolók zavartan, rettegve lépik át az egyetem küszöbét.

A főiskolára járó néger atléták többsége végül is nem kapja meg a diplomát. A washingtoni egyetemen 1957—1967. között csak hét néger futballista fejezte be tanulmányait. Utah állam egyetemén 46 néger sportoló közül csak 12 szerzett diplomát. Wyoming állam egyetemén a néger hallgatóknak mindössze 20 százaléka fejezi be tanulmányait. A Minnesota állam egyetemén két év alatt — 1966-baA és 1967-ben csak négy néger sportoló kapott diplomát.

A sport néha csakugyan kivezető utat jelent a gettóból. De vajon hány ember számára? Minden Jim Brownra számtalan olyan néger jut, akit ugyan sikervágy és elszántság fűtött, de aki teljes energiáját elpocsékolta és feláldozta gyermekkorát a baseball- kesztyűért folytatott harcban. Még ha lett volna is más kivezető útjuk a gettóból, a.sportcsillagok sikereitől elvadítva akkor sem látták volna még ezt az utat. Pedig hányukból lehetett volna orvos, jogász, pedagógus! A sport tehát ilyen módon is károsan befolyásolta az amerikai négereket.

M. Rodgers, egy Louisiana állambeli néger középiskola 45 esztendős kosárlabdaedzője mondta a következőket:

„Gyakran megkérdezik tőlem: ugye, van mivel büszkélkednie? Hiszen maga edzette Hayest, aki most 440 000 dolláros szerződést kötött egy hivatásos kosárlabdacsapattal !” Természetesen büszke vagyok rá . . . De nézzenek ki az ablakon. Látják ott azt a fiatalembert, aki baseballt játszik? Nincs más választása: vagy a sport, vagy semmi más. Reggeltől késő estig a pályán van. Baseball. baseball végeérhetetlenül. . . . Felvették a főiskolára, de elemi ismeretei sincsenek. A vizsgákon természetesen megbukott. Elveszett ember. Az élete jóvátehetetlenül tönkrement.”

Az sem igaz, hogy a középiskolát végzett néger —' a kiváló sportoló automatikusan héjút a becsületes játék és az egyenlő lehetőségek paradicsomi világába. Igaz, kap egyetemi ösztöndíjat, de itt olyan világba kerül, ahol a sportpályán ugyan hős, de a stadionról útban hazafelé, az autóbuszon a hátsó ülésen a helye. Emlékezzünk csak a legutóbbi kosárlabdaidény hősére, Don Smithre, Iowa állam egyeteméről.

Tavaly télen egy este Don Smith idegesen • ült á kis pádon a kosárlabdateremben. Csapata elvesztette a kansasi egyetemmel vívott döntő küzdelmet és ez volt Don Smith utolsó játéka Iowa színeiben. Don Smith nagy munkát adott a statisztikusoknak, amíg összeállították fantasztikus sportkarrierjének történetét.

Az elveszített mérkőzés után az egyik New York-i nyomortanyáról származó 21 éves néger fiatalembert díszoklevéllel tüntették ki, az egyetem rektora pedig egy

nagy, színes fényképet ajándékozott neki, amely Dont Smith-t örökítette meg mérkőzés közben. Smith néhány szóvál megköszönte az ajándékot és az iowai egyetemen töltött éveket. Kijelentette: mindennél jobban bántja őt, hogy a kansasi csapattal folytatott mérkőzés során az utolsó hat percben háromszor is hibázott. „Smith mindig ilyen, — mondta az edzője. — Mindenki azt mondja, hogy milyen nagy sportoló, mégis valósággal bocsánatot kér három szerencsétlen tévedése miatt.’*

Igen, Smith mindent megtett az iowai egyetemért. De mit tett érte az egyetem? Smith később bevallotta, hogy a beiratkozás után elveszettnek érezte magát. Egy fehér fiatalemberrel, egy farmer fiával lakott egy szobában a kollégiumban. A farmer fia minden vasárnap hazautazott és hátrahagyott. Smithnek egy cédulát: „Ne nyúlj a borotvámhoz!” Egyszer Smith megtudta: szobatársa azt írta haza szüleinek, hogy „undorító együtt lakni egy niggerrel”.1

Smith szabad idejében magányos volt. „A csapat fehér tagjai nem fogadtak be maguk közé. Rendszerint együtt töltötték az estéket, de engem soha nem hívtak. Számukra én csak kosárlabda-játékos voltam.”

Leküzdhetetlen

akadály

Még a valóban intelligens emberek sem értik meg mindig, hogy milyen szakadék választja el Amerikában a fehéreket és a feketéket. Az úgynevezett liberálisok hajlamosak úgy tekinteni a négerre, mintha közönséges amerikai állampolgár lenne, akit csak bőrének színe különböztet meg a fehérektől. Lehetővé kell tenni a négereknek — mondják ezek az emberek —, hogy egyetemre, főiskolára kerüljenek, s akkor majd bebizonyítják, hogy a bőr színén kívül nincs más különbség köztük és a fehérek között.

Pedig -van különbség, mert a kulturális és gazdasági megkülönböztetés születésétől fogva végigkíséri a négert és feltétlenül érezteti hatását, amikor eljön az ideje, hogy tovább tanuljon, vagy munkát keressen.

John Novotnynak, a kansasi egyetem tanársegédjének nincsenek illúziói ezzel kapcsolatban: „Menjenek be egy .néger lakásába, csak a legritkább esetben találnak könyveket. Szerintük a könyvespolc — a fehérek szokása. Úgy tűnik, a fehéreknek fogalmuk sincs róla, milyen környezetben nevelkednek a néger gyermekek. Sokkal könnyebb úgy vélekedni, hogy a négerek születésüktől fogva buták, mint megvizsgálni elmaradottságuk tényleges okait és megpróbálkozni a probléma megoldásával.**

Az egyetemre, főiskolára került néger sportolónak négy tanév alatt kellene kiegészítenie fogyatékos tudását, ami természetesen lehetetlen. Be kellene pótolnia azokat az ismereteket, amelyeket a tanár- és pénzhiánnyal küzdő néger középiskolában nem szerezhetett meg, s ugyanakkor ki kellene tűnnie a sportpályán is.

Még súlyosabb problémát jelent a néger főiskolás számára, hogy más angol nyelvet használnak a fehérek és másmilyet a feketék. A „fekete angolnak” más a szókincse, — állítja John Novotny. — A főiskolán nyomban elkezdődnek a nehézségek, problémák, amint a hallgatók megkapják az első feladatot. Sok néger főiskolás sportoló egyszerűen nem érti meg az előadásokat sem. A főiskolán a fehérek ‘ nyelvén beszélnek hozzájuk, s ez a nyelv idegen tőlük.

Népújság 14

1969. július 6.

SPORT

NB 111.

17 gólos: Lubastyik (F. Volán);

11 gólos: Fülöp (Lábod).

10 gólos: Milkovics <P. Porcelán);

9 gólos: Kincsei (PBTC).

8 gólbs: Varga (Bonyhád).

7 gólos: Horváth (Barcs), Her« bel (K. Vasas), Nagy (PEAC).

6 gólos: Garamvári (DVSE), Túrós (Nagymányok), Borzas (Lá-. bőd), Fehér (Dunaújváros).

5 gólos: Bareith I. (Nagymányok), B. Szabó (Baja), Hauscbl, Kővári (PBTC), Légrádi (PEAC). Farkas (Nagymányok).

4 gólos: Öcsag (D. Szöv. SK), Marton (Barcs), Völgyesi (Mohács), Füle (PEAC), Márity (Baja), Bura, Gyurkovics (Steinmetz SE).

3 gólos: Pataki (Bonyhád), Poóc, Sonkoly (DVSE), Demeter (Nagymányok), Rizsányi (Baja), Kucz- kó, Lang (Barcs), Márton, Mudra (Dunaújváros), Csordás, Cziegler (Steinmetz SE), Bánfai, Straub (Mohács), Ejllszár (Lábod), Farkas (PBTC), Hermann (PEAC), Szabó (P. Volán).

2 gólost Nádasl, Pataki (Nagymányok), Gaál, G. Kiss (D. Sző«. SK), Szőcs (DVSE), Harasztia, Nyilas (PEÄC), Kertész (Barcs), Lehár, Takács (Lábod), Szentgró- ti (K. Vasas), Helm, Radó (P. Porcelán), Bartényi, Bakos (Mohács), Bartulov (Baja), Bihámi (Steinmetz SE), Hajós, Huszti (PBTC), Dénes (Dunaújváros).

SHegyebajnokságS

19 gólos: Kiss (Fadd).

13 gólos: Vábró (Paks);

12 gólos: Schneider (Tamási);

11 gólos: Molnár (Simontornya);

19 gólos: Csorna (Paks).

9 gólos: Rivnyák (Dunaföldvár); Danes (B. Petőfi), Bányai (Paks), Horváth IL (Szedres). Söjtör (Alpári SE).

8 gólos: Aszmann (Hogy ész),

Délczeg (Fomád), Fehér (Sz. Vasas).

7 gólos: Klein (Kisdorog), Gáncs IL (Tengellc), Fiath (Sz. Vasas), Barabás X. (B. Petőfi), Somorjai (Tolna). ___

6 gólos: Ungi (Sz. Vasas), Ferkelt (Szedres), Geruszi (Simon- tornya), Nőé (Tamási), Strick (Tolna), Lukács (Dunaföldvár), Barabás II. (B. Petőfi).

5 gólos: Rostási (Sz. Vasas), Kiss (Tamási), Kántor (Fomád), Sallai (Tengellc), Domokos (Kisdorog) , Rábóczki (Simontornya).

4 gólos: Majsai (Sz. Vasas), Antal, Kiss (Kisdorog), Hosszú (Dunaföldvár), Horváth (Tolna), Horváth I. (Szedres), Magyar (Hő- gyész). Kovács n. (Fomád), Császár, Kiss, Molnár (Gyönk), Szelei (Simontornya), Kajári (Paks).

3 gólos: Péter, Tóth (Gyönk), Tóth (Tamási), Németh (Paks), Molnár. Tóth (Fomád), Bencsik (Dunaföldvár), Pintér (Hőgyész), Jllllng, Simon (Tengellc), Farkas, Koltai, Papp (Fadd), ' Nagy II. (Simontomya), Rózsa, Teszler (Alpári SE).

2 gólos: Topor, Turgonyi (Sz. Vasas), Acs, Kródi, Keresztes, Vá- ezi (Paks), Fenyvesi, Szabó (Alpári SE), Füleki, Németh, Tóth (Bogyiszló). Baka (Simontornya), Papp (Szedres), Lenkei (Gyönk), Bölcsföldi, Pámer (Tengelic), Fazekas, Sárkány (Kisdorog), Nagy I. (Dunaföldvár), Vadasi (Hőgyész), Schuszter (Fadd), Horvát (Tamási), Herczig (Tolna).

Sportműsor

Atlétika: Pécsett a PVSK-pá- lyán délelőtt 10 órakor területi serdülő-seregszemle, melyen megyénk atlétái is részt vesznek.

ökölvívás: Pakson az I. számú iskola udvarán 16 órakor Jugoszlávia ifjúsági válogatott—Magyarország ifjúsági válogatott nemzetközi mérkőzés.

Labdarúgás: A Máza-Szászvári Bányász Nyári Kupa mérkőzést játszik a Nagykanizsai Olajbányász ellen Szászvárott 16.30-kor. V.: Göncz. Megyei II. osztály: I Felsőnána—Ujireg 16.30. Duna Ku- I pa: Pakson 15 órától. Béke Kupa: I Zombón 14 órától.

— Úgy hírlik, sok a panasz

a labdarúgó játékvezetőkre.

— Nem kell mindent elhinni.

— Dekát akkor?

— Ide figyeljen: történetesen egy játékvezető rossz napot fog ki — mert ilye,n is előfordul — és botrány tör ki a pályán. Mindjárt általánosítanak: ilyenek a Tolna megyei játékvezetők.

— Ez helytelen. Még az NB í-es játékvezetőknél is akad, hogy enerváltan, tudásuk alatt vezetik a mérkőzést.

— És ők is vitatkoznak?

— Kikkel?

— Hát egymás között.

— Miért, a Tolna megyeiek

vitatkoznak?

— igen. A. nyári továbbképző táborban olyan vita volt egy _ szekszárdi és egy dombóvári között, hogy majdnem tettleg ességgé fajult.

— Erről hallottam, de ez nem a táborban, hanem egy vendéglőben történt. 1

— És kinek volt igaza, a dombóvárinak, vagy a szekszárdinak?

— Úgy gondolom; mindkettőnek.

— És annak a kézilabdaedzőnek is igaza van, aki a 3. helyért járó pénzt kéri a megyei Tß-töl a le nem játszott mérkőzések után?

— Erről nem is hallottam. Miről van szó?

— Az elmúlt vasárnap rendezték az ÓIK megyei döntőjét. A csapatok többsége távol maradt, köztük az egyik együttes edzője éppen a Balatonon töltötte szabadságát. így

természetesen ők sem vettek részt a versenyen, de utána két nappal írásban nyújtotta be igényét a 3. helyezettnek járó összegért, mondván, . az ő csapata azt a helyet biztosan megszerezte volna.

— De miért nem indultak?

— Ki tudja. A szövetséget hibáztatják, pedig a versenyHallotta?

kiírást hónapokkal ezelőtt megkapták, sőt a járási döntő megnyerése után nevezésüket is elküldték a megyei versenyre.

— Nevetséges ügy.

— Vannak még furcsa dolgok.

— Igen, mint például a mai ökölvívó-mérkőzés elmaradása.

— Én csak annyit tudok róla, hogy elmaradt. De hogy miért, azt nem.

— Ha megengedi, majd. elmondom: a DóZsa vezetői még június 14-én megbeszélték Czinkóczival, a bonyhádiak edzőjével, hogy közös csapatot alakítanak ki a Budapesti Honvéd ellen.

— Ez helyes.

— Eddig igen. De az már nem, hogy a verseny előtt 4 nappal lemondják a ,,társulást” arra hivatkozva, hogy a versenyzők szabadságon vannak.

— Kár, hogy elmaradt a találkozó, jó mérkőzéseket láthattunk volna.

— És az atléták?

— Mit akar az atlétákkal?

— Róluk is valami hírt.

— Sajnos, van. Szekszárdon két atlétát kellett eltiltani házifegyelmivel — mert nem tartották be az edző utasításait, illetve verseny előtt „kima- radtak”.

— Ez is ritkaság, hogy az atlétáknál ilyen előfordul.

— Ritkaság, de van. Csakhogy az atlétáknál amint probléma adódik, azonnal reagálnak rá — ami nagyon helyes is.

— És ha történetesen a labdarúgóknál lett volna ilyen verseny előtti kimaradás?

— Az edző kapott volna fegyelmit, miért nem neveli meg játékosát.

— Mi a véleménye a hétközi edzőmérközésekről?

— Az mindig hasznos és jó. Kialakul a csapatok közötti barátság.

— És ha a bajnoki mérkőzés előtt 3 nappal történik ez?

— Nincs az MLSZ-nek olyan rendelkezése, mely ezt tiltaná.

— Én sem tudok róla, csak azért kérdezem, mert tőlem is érdeklődtek.

— Talán mutatták azt a fényképet is, mely a szombat esti faddi halászvacsoráról készült?

— Igen. Mentségükre szolgáljon, nagyón hűvös volt. Azért látni egy-két embert bundában.