Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

mmmm-msmxBmas^mmssemrnmr.assma^v’-» \ nut Rß mi nrniii I—III ■<ji—ni niam.— Min 11 iiniili iil iwiill !■

Szegények a gazdag faluban

„Csak meg ne vénüljön valakii(

A tanács végrehajtó bizottságának második félévi munkaprogramjában szerepel egy ülés, amelyen értékelik az öregek helyzetét. A községben mintegy 350 idős emberi tartanak nyilván, s a velük kapcsolatos problémákat veszik bonckés alá.

Idős asszony kopogtat be a tanács hivatalos helyiségébe. Az asszonyon látszik, hogy nem kis mege rő 1 te tg.sebe ke-, rült, amíg saját lábán eljutott eddig.

— Panaszom van. nem tartanak el tisztességesen, a minap is úgy teltek, mintha nem vennének észre: a többit hívták az asztalhoz, engem meg nem. Nem szeretem a törvényt, nem szívesen jön az ember lánya ilyen helyre, tíe- hát ha egyszer így hozta a sors. Csak meg ne vénüljön valaki — kesereg a néni, özvegy Verőcei Jánosné.

özvegy Verőcei Jánosnénak 3 felnőtt gyermeke van. Egy kis rozzant házikóban lakott, azt azonban annyira kikezdte az idő vasfoga. hogy életveszélyessé vált, lakóját tanácsi intézkedésre ki kellett költöztetni. Az épület máris romhalmaz. még használható építőanyag sincs benne. Özvegy Verőcei Jánosné az egyik lányához került, de ö'sszekü- lönböztek, s Így került a másikhoz de itt sem tartott sokáig az egyetértés. A munkában megöregedett szülő. ügye mindinkább hatósági üggyé válik. Az illetékesek intézkednek, hogy az eltartó is, a szü-, lő is jelenjék meg' a tanácsházán egy megadott időben.

Az ebéd a küszöbön

özvegy M. J-néról mesélik, hogy eltartási szerződést kötött, de az eltartójával olyan viszony alakult ki, hogy tisztességes ember még az ellenségének sem kívánja. Az eltartó köteles volt étkezésről is gondoskodni, az ebédet azonban odatették a küszöbre, hogy az öregasszonyt lehetőleg látniok se kelljen. Senki sem mondhatta, hogy nem adtak ételt az eltartási szerződésnek megfelelően, de nagyon is észrevehetően kifejezték : az öregasszonyt any • nyiba sem becsülik, mint a

kutyát, csak az érdekli őket, amit rájuk hagy.

„A hasunk az első“

Szerényebb és jómódra valló házak váltogatják egymást, de a többségen látszik, hogy gondos, takaros család lakja. Ezek után belépünk egy feltűnően elhanyagolt, rozoga, gondozatlan házba. Kísérőnk megjegyzi, hogy e ház nemrégiben még kietlenebbnek festett. Lakója nem cigány, mellesleg megjegyezve Űcsény- ben, is láttam olyan cigánylakta házat, amelyik különbül nézett ki, mint ez.

Valahonnan előkerül a ház lakója, Lakatos Istvánná és egy nagyobbacska gyermek. Kinézésükre ugyanolyanok, mint maga a ház: látszik, hogy önmagukkal sem törődnek.

— A férj?

— Dolgozik.

— A többi gyermek?

— Ök is dolgoznak. Hárman dolgoznak a családból.

— Nem gondoltak még arra, hogy egy kicsit rendbe kellene tenni a portájukat? Jobban esne talán még az alvás is . .. Többen dolgoznak, keresnek, nyilván telne is rá ...

— Tetszik tudni, ez úgy van, hogy az embernek mégiscsak a gyomra az első: szeretünk enni, jól élni, mert ha a gyomor tele van, akkor más a .világ. Majd azért a házra . is sor kerül ám:'csukhat nagfön jó étvágyunk van mindnyá. jónknak«... ^ u *

Öcsény gazdag falu, határál túlnyomórészt a Sárköz dúsan termő vidéke alkotja, de a kiváló bort bőven termő Szekszárd környéki dombokból is részesül. Ugyanakkor ijesztő ellentétként jelentkezik a faluban néhány idős ember helyzete, nem kevéshé egyes családok életmódja. Hallgassuk meg. mit mondanak erről maguk az őcsényi- ek.

„Minden eset más“

özvegy Bogár Sándorné járási tanácstag:

— Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért s hogyan jutottak egyes öregek

meglehetősen áldatlan helyzetbe. így általánosságban talán nem is lehetne meghatározni. Szerintem minden egyes családot, esetet külön kell nézni, mert mindenütt más az ok. Szerintem'az egyik problémás ügy során ebben található a hiba, a másik alkalommal a másikban. Néha az öreg, néha a gyermek a hibás.

„Az öreg is rossz természetű“

Bajnok Istvánné hivatal- segéd :

— Bizony, egyik-másik családban összeférhetetlenek, nem szívelik egymást. Az egyik esetben, éppen most folyik az ügyük, az öregasz- szony is elég rossz természetű, sehogyan sem jó neki, pedig semmi gondja sem lenne, feltalálhatná magát a fiatalok körében.

„Nem találtuk meg a módját“

Kóipik Ferenc tsz-párttitkúr, elnökhelyettes:

— Az öregek helyzete, gondja régóta foglalkoztat bennünket. Sok öregnek ugyan nincs gondja, megvan a tisztes helye a családi körben, soknak viszont nem irigylésre méltó a helyzete. Részben személyi okok miatt, részben azoktól függetlenül. mert ilyen is akad. nem mindig az a helyzet, hogy a fiatalok nem gondoskodnak az idősekről. Néha nincs is család, vagy a fiatalok is olyan körülmények közt élnek, hogy nem :s tudnak segíteni. Úgy számoljuk,

hogy a tsz keretei közt 250 olyan öreg van, aki rászorul a segítségre. Kiszámoltuk, hogy ahol él a férj is, feleség is, és kapják az öregségit, megvan a háztáji is, személyenként és naponta 8 forintot tudnak magukra fordítani. Ennyi telik, márpedig ez nem sok. Éppen ezért keressük a megoldást, 1—1 mázsa búzát adunk évente a rászoruló öregeknék, néha segélyben is részesítjük némelyiket, de ez vajmi kevés. Többségük rendelkezik. ugyan saját házzal, de azzal nem kezd net semmit, nem törhet le naponta egy-egy darab téglát ebéd helyett. Eladni sem tudják. mert régi ház, nem igen akad vevő. meg ha akadna is. hova költözik. A ház tehát csak mint lakás jön számításba, mint megélhetési forrás nem. Általános, hogy az idősek nem szívesen élnek együtt a fiatalokkal, és megfordítva sem. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen mindegyiknek más és más az életigénye, szokása. Tehát nagyon sok esetben nem is helyes leszűkíteni az öregek problémáját a fiatalok nemtörődömségére, meg az egyes öregek rossz természetére, még akkor sem, ha akadnak ilyen példák. Igen ám, csakhogy mi történjék végül is az öregekkel, mert a problémás helyzetük mindenképpen adott. Foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy maga a tsz kötne eltartási szerződéseket, felvetődött, hogy napközit kellene létesíteni az öregek részére. De nem valószínű, hogy ezekkel sikerülne megoldani a problémát, mert újabb ellentmondások kerekednek. Valahogyan úgy érzem, hogy mi sem találtuk, meg e probléma megoldásának a módját, márpedig arra is kell gondolni, hogy előbb- utóbb mindnyájan megöregszünk. A helyzet mindenesetre sürgős intézkedéseket kívánna.

„Repülőhíd“

Féja Géza írja a Sarjadás című művében:

„Uj házstílus vonult be a faluban: a .családi ház’, villa- stílusban épül, rendszerint két szobával és mellékhelyiségekkel, de néha még tágasabb. Oszlopos kis tornác vezet a lakásba, padlása magos, és jókora kert terül el legtöbbje mellett. Ekként a vasútállomástól hosszú új utca indul s torkollik végül is az ófaluba, öreg-öcsénybe. Seregnyi új ház épül most is, ám nem parasztok emelik, hanem ipari és értelmiségi pályákon dolgozó őcsényiek, akik azért rhégis szívesen laknak .otthon’, bár városba járnak munkára, s mintegy .repülő- hidat’ alkotnak falu és város között.”

Őcsényi,

vagy szekszárdi?

A község mellett sportrepülőtér húzódik. Itt minden nyár végén, ősz elején nagyszabású honvédelmi napot — közkeletű kifejezéssel élve: repülőnapot — rendeznek. Tíz-tizen- ötezer ember is összesereglik ilyenkor, még a megye túlsó sarkából is érkeznek érdeklődő csoportok. Az egyik azonban őcsényinek, a másik szekszárdinak nevezi. E kettősség mögött nyilván az van, hogy a repülőtér ugyan Öcsényhez tartozik föidrajzilag, ám a szervezést a Szekszárdon székelő Honvédelmi Sportszövetség irányítja, és szekszárdi az érdeklődők jelentős része.

Kár, hogy nem találtak még ki valamennyi kompromisszumos megoldást.

A Bartók és Petőfi utca lakói társadalmi munkában építik a járdát. A tanács biztosítja az anyagot, s a szakirányítást, és a saját háza előtt mindenki elvégzi a szükséges munkálatokat. Amikor ott jártunk, a fél utca éppen betont kevert Fiatalok, öregek, nők férfiak egyaránt. Az egyik betonkeverő asszony, Drinóczi Györgyné mondotta:

— A házunk már kész, épp itt az ideje, hogy új járdánk is legyen, ezért aki csak teheti, dolgozik.

Szekszárd nagyszállója?

Szekszárd város és Öcsény község két különálló köz- igazgatási egység, ám egyre többen mondják: „Úgy tűnik, mintha Öcsény Szekszárd nagyszállója lenne”. Hogy nem ok nélkül mondják, az kitűnik az alábbiakból.

öcsény lakosainak száma a legutóbbi összesítés szerint 2670. összesen 746 lakóházat tartanak nyilván a faluban, ám az emberek igen tekintélyes része jóformán csak az éjszakát tölti otthon. A .megye egyik legjobban fizető közös gazdasága az őcsényi, a munkás korú emberek nagy- része mégis Szekszárdra jár dolgozni.

Hargitai József vb-titkár:

— Az egészségügyi zárlat idején nem utazhatott senki sem a munkahelyére, s nekünk kellett igazolásokat adni a zárlatról. Akkor derült ki, hogy szinte minden elképzel tnél magasabb a Szék szárdra járók száma. Naponta 500—600-an utaznak rendszeresen Szekszárdra dolgozni. Nem is csoda, hiszen Szek- szárdtól alig néhány kilométer választ el bennünket.

— Ha boncolgatjuk, hogy Öcsénynek mit jelent Szekszárd város közelsége, akkor tehát mindenekelőtt kiderül, hogy a foglalkoztatottsági gondok megoldása szempontjából előnyös a közelség.

— Igen, hiszen nálunk is állandó téma a foglalkoztatottság, de ezen felül is sok a

hasznunk Szekszárd közelségéből. Falunk lakóinak zöme nemcsak dolgozni jár Szekszárdra, hanem művelődni, szórakozni is. Nem tudom, a szekszárdiak megfigyelték-e már ezt, de mi tudjuk, észrevesszük például a helyi művelődési otthonunk iránti érdeklődésen. Szekszárdon mégiscsak több a lehetőség, a távolság pedig elenyésző. Az őcsényiek nagy része Szekszárdon és Szekszárdról él, haza jóformán csak aludni jár.

— Milyen arányban költöznek az őcsényiek közül Szekszárdra, tekintettel arra a kétségtelen tényre, hogy a munka, sőt a munkán kívüli elfoglaltság is nagyon sok embert köt oda?

— A beköltözés nem olyan nagy arányú, mint az' első pillanatban gondolná az ember. A vonat menetideje Öcsény és Szekszárd között 4—5 perc, ha hozzávesszük az állomás és lakóhely, illetve munkahely közti gyalogút idejét, kiderül, hogy nem sok időt vesz igénybe az utazás, s aki őcsényi, annak egyszerűbb helyben maradni, mint költözni. Viszont nem egy szekszárdiról tudunk, aki itt. Öcsényben vett telket és épít, vagy vásárolt lakóépületet. Ennek nagyon kézenfekvő a magyarázata: a szekszárdi

munkahelyről Öcsénybe eljutni nem igényel több időt, s nem nehezebb, mintha valaki a . szekszárdi Parásztán .lakik és mondjuk a Keselyűst úton dolgozik. Anyagi oldala is van annak, hogy több szekszárdi nálunk építkezik: mi 20 forintért adjuk a telel: négyszögölét, ráadásul háztáji gazdálkodásra nagyon alkalmas, 300—350 öles telkeink vannak. Szekszárdon pedig 300 forint a telek négyszögöle. Az új lakónegyedeket mi is közműves! tjük: villanyt, járdát biztosítunk, a törpevízmű felépülése után pedig vizet is.

— Á szekszárdi piacon

sok őcsényi árust lehet látni. ..

— Igen, ez régi hagyomány, az őcsényi háztáji gazdaságokból sok árut visznek a szekszárdi piacra. A tsz is ott értékesíti termékeinek egy részét. De az is megfigyelhető, hogy a szekszárdi húsboltok vevői közt sok az őcsényi. Sajnos, a húsellátás jelenlegi rendszere számunkra nem megfelelő, ha valaki friss húst akar enni, kénytelen elmenni a szekszárdi húsboltba.

A Csatártól délre húzódó szőlőhegyi részen végighaladva kiderül, hogy az egyik parcella őcsényi lakosé, a másik szekszárdié. Itt is, ott is a szerves összefonódás jelei. Arra ugyan semmi kilátás sinc§, hogy a két település valaha is összeépül, mert ahhoz mégis nagy a távolság, az összenövés mégis megállíthatatlan.

B.ODA FERENC .