Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
j TH1ERY ÁRPÁD: í AZOK A SZÉP NAPOK... I! — De, mondja csak, karmester elvtársi — <» biztatta Hajnal. I! Wolf, miután meggyőződött, hogy senki se < > járt a gépház emeletén, a létrát nekitámasz) I tóttá a falnak, és fölmászott. Tisztelettudóan o megkopogtatta a csapóajtó deszkáját 4 J — Csak én vagyok, ne félj — mondta. <> Igazított a ravasz zárszerkezeten, majd felnyitotta az ajtót. o A lány ott ült a gombos rézágy szélén, mint egy kalitkában, összezárt térdekkel, mintha az 0 első perctől kezdve el se mozdult volna onnan. <> Az idő múlásáról mindössze csak az beszélt, * ► hogy az ágyon friss lepedő volt, és néhány < i meleg pokróc, Veronika pedig félig-meddig már J; katonaruhát viselt A szürke zubbony felül < > nyitva volt, kilátszott alóla a gallértalan, fehér " ’ katonaing. ,, Wolf azt gondolta: Egész megváltozott ettől *« a ruhától, és óvatosan visszaeresztette a nehéz !! deszkaajtót. < > — Éhes vagy? — kérdezte. 1 A lány halványan elmosolyodott — Nem nagyon szoktam éhes lenni. — Egyél csak — biztatta Wolf, ö is leült az ágyra. — Nem volt itt senki? — Senki. — Nem is fél tét? — Nem féltem. — Bátor lány vagy — mondta Wolf, és megsimogatta Veronikát. Kint meleg szél fújt. Az ablak két nyitott szárnya ide-oda nyikorgott a huzatban. Wolf egy ideig a lány evését figyelte. Rövid harapásait, amelyek a kis ragadozókra emlékeztették, orrvonalának mély íveltségét, és végén a fölfelé szökkenő kis hegyét, hosszú haját, amelyet hátul most is szalaggal tűzött össze. Wolf azt mondta magában gondterhelten: A hajával okvetlenül csinálni kell valamit, majd hátradőlt, a fejét a falhoz támasztotta. Lehunyta a szemét. Az éjjel nehéz álma volt. Bencze takarodó után fel akart jönni a padlásszobába, ö a létra alsó fokán gubbasztva bóbiskolt. Dulakodni kezdtek. Bencze valami súlyos tárggyal fejbevágta. és neki csak annyi ereje maradt, hogy elrántsa a létrát Bencze lezuhant; eltört • karja. — Te állat! — ordított Wolf odahajolt hozzá. — Te pedig azt fogod mondani, hogy azért tört el a karod, mert ráestél. Wolf kinyitotta a szemét, és jó érzés töltötte el, hogy mindez csak álom volt, de hirtelen azt kérdezte magától: Vajon a valóságban is megtettem volna, amit összeálmodtam? ... Várta a választ önmagától, amely azonban késett, egyre késett. Végül is adós maradt vele. Tulajdonképpen egyetlen szóval szeretett volna válaszolni, de ez az egy szó kevés volt ahhoz, hogy kifejezze az érzéseit Megijedt, hogy mennyire kevés. Furcsán nézett a lányra, mintha máris elválasztotta volna a régi életétől, ugyanakkor azt gondolta: mégse tudom elképzelni, hogy egyik reggel feljövök ide, és nem találom az ágy szélén. A lány befejezte az evést. Wolf kivette a kezéből a csajkát és rászerelte a tetejét. — Elmosnám — mondta a lány. — Hagyd csak! Nincs fönt elég víz — intette le Wolf. A lányra nézett Nem durván, nem tolakodva, de fölfedezve őt és a gyomrában egyszerre furcsa remegés támadt Azt gondolta: Ha most ő is, meg én is megihatnánk egy nagy pohár rizlinget, azt hiszem, a jövő szempontjából ez nagyon jó volna. S akkor megszólalt benne egy 'korholó hang: Két nap óta nem tudsz olyan lenni, Wolf Antal, amilyen a valóságban vagy, mert ez a lány olyan, mánt egy madár, akit rabul ejtettek, te meg épp olyan gonoszul viselkedsz, mint aki rabul ejt egy madarat Erősen alkonyod ott Wolf egy kissé behajtotta az ablak két szárnyát, mintha attól félt volna, hogy belátnak, és a lányhoz lépett Az izgatott szorítás nem szűnt meg a gyomrában. Mondani akart valamit Nagyon szeretett volna mondani valamit Aztán kigombolta a lány zubbonyát, széthúzta rajta az inget de nem nézett oda. Várt egy kicsit, hogy majd önmagától történik valami, és örült hogy sötét van. — Jézus Máriám, mit akar tőlem? — jajdult föl a lány. Ennél többet nem mondott Ideges borzongás futott végig a bőrén. Azt se tudta mondani, hogy: nem, de ebben a görcsös hallgatásban bent volt a gyöngéd kötelességérzet és az öröm is, amit Wolffal szemben érzett. S a kívánság is, amit szeretett volna Wolf tudomására hozni, hogy ő már tegnap mindenbe beleegyezett Szép vagyok, nagyasszonyom tóthatod! Sátort bontunk GÁRDONYI GÉZA Képrogényyoltoiat: CS. HORVÁTH TIBOR, KORC SM AROS PÁL Dsidsiát váratlan kiáltás szólítja be, de Záta nem megy tovább. Vár. Ki tudja, mire. A nap már süHyedezik a sátrak erdeje mögött, amikor egy szót rózsa hull a földre, éppen Zéta elé A fiatalembernek merész gondolat villant yón ... Alton o leány eltűnik egy kárpit mögött. Nem sokáig morad el, hamarosan ismét belep a terembe Karcsú termetére görögösen redőzött A táborba visszatérő Zetát nogy újság fogadta C&röoltak? Holnap indulunk! Végre hazatérhetünk Konstantinópolyba I VégreT' — a fiatalember szive elszorul a fájdalomtól: ha elutaznak, örökre el keH válnia EmőkétőlI Azon nyomban elsiet Csátb úr palotájához. Valami mondvacsinált ürüggyel tolón bejuthat a házba, hogy legalább még egyszer láthassa ötl De csak Dsidsiával sikerül szót váltania. A kis olasz rablány, ahányszor csak találkoznak, rajongó szemmel bámut o sudár görög Festő-mázoló ács,- állványozó, vasbeton- szerelő, építőgépész, bádogos, üvegező, vasszerkezeti lakatos szakmunkástanulókat keres beiskolázásra az 1969/70 tanévre — intézeti bentlakás, napi háromszori étkezés, ösztöndíj biztosítása mellett. Jelentkezés levélben, Dunaújváros, Dózsa Gy. u. 35. 26. sz. All. Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Intézet C\fözödjók Meg ! Olajkályhája, hűtőgépe javítását, karbantartását garanciában és a jótállási időn túl is garanciával megbízhatóan, olcsón, gyorsan végzi lakásán a SZEKSZÁRDI VASIPARI V. szervize Szekszárd, Rákóczi u. 13. Tel.: 12—724.
