Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-30 / 174. szám
♦♦♦♦♦ m i szomorúbb a halálnál? . .. w Az élet? f rAz orvosokat! .Hamar!. . „ Meghalt ! A nemzetközi gazdasági együttműködés kis lexikona Nem is csalatkozik. Fél esztendő sem telik el és Zéta már Attila belső termeiben teljesít szolgóla-; tot. Köaetek szavát tolmácsolja, alkalomadtán véleményt is mond. Ki is röppen masnap, mar kora hajnalon szeméből az álom. Reményteljes izgalommal siet a palotához. Am alighogy odaér. ., Az ifjú elképed. Mi lelte Emőkét? Épp ezen az «tán iiyen szomorú, amikor az egész város vi- j gad? Attila lakodalmának estéjén? Hisz maga is majd kicsordul az örömtől. Igaz, külön oka is van rá: szokás, hogy a nászünr.epen a király 4 felszabadítja kedves rabjait. 2. KÖZÖS VÁMRENDSZER — VÁMKÖZÖSSÉG Minden ország a küllőidről vásárolt árukra — az importra — vámot vet ki, vagy az áru értékének százalékában, (értékvám) vagy meghatározott mennyiség után (mennyiségi vám.) A külföldi áru tehát vámmal terhelten, azaz a fogyasztó szempontjából drágábban kerül az importáló ország piacán forgalomba. Nem minden árucikkre vetnek ki azonos nagyságú vámot; ezek különbözők. A vám nagyságát sok tényező határozza meg. Nyersanyagszegény országban például általában nem vetnek ki vámot a nyersanyagokra, vágj.' csak minimálisát, hiszen ellenkező esetben — mivel drágítaná az alapanyagot — az országban minden áru igen drága lenne. Ugyancsak szempont például a vámnál az is, hogy a külföldről vásárolandó terméket gyártják-e otthon. Ha igen, akkor az azonos cikkre na- gvobb vámot szoktak megállapítani, hogy védjék a hazai terméket a versenytől, végső soron védjék a termelővállalatot. Az ilyen vámot védővámnak nevezik. Általában nagy vámot vetnek ki a luxus termékekre, A vám nagysága különböző országok azonos áruinál is eltérő lehet, vagy más szóval: ugyanarra a cikkre különböző vámot vetnek ki. A legtöbb ország már eleve úgy készíti vámkódexét, hogy két vámot állapít meg: egy magasat és egy alacsonyai. Mi határozza meg, hogy melyiket alkalmazza? Az, hogy az az ország, amelyiktől vásárol, vele szemben milyen vámokat alkalmaz. Ha az alacsonyabbat, akkor többnyire viszonzásképpen szintén az alacsonyabbat alkalmazzák vele szemben. Ezt általában megállapodások tisztázzák: az ún. legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazásáról. Akik ebben megállapodnak, azok kölcsönösen alacsony vámot vetnek ki, vagy egyáltalán nem vámolják a másik ország termékeit. A vám tehát egyúttal kereskedelempolitikai eszköz is, hiszen vele befolyásolni lehet a külkereskedelmi forgalmat. Az országok nagy többsége a vámkülönbségek felszámolására törekszik, s lépéseket tesznek a közös vámrendszer kialakítására is. Formálisan ez abban jelentkezik, hogy a vámrendszereket egységesítik. A különböző árucsoportokat azonosan alakítják ki, pl.: mező- gazdasági termékek, fogyasztási cikkek, gépek és felszerelések stb. S ezeken belül pontosan meghatározzák, hogy milyen árucikkek szerepelnek. Ezzel áttekinthetővé válik és összehasonlítható a különböző országok árucsoportosítása és vámja. Erre nemzetközileg az ún. brüsszeli vámrendszer az elfogadott. Tartalmilag a közös vámrendszer azt jelenti, hogy a benne részt vevő országok azonos cikkekre azonos vámot állapítanak meg. Természetesen egv-egy ilyen rendszerben csak néhány ország vesz részt, hiszen a vámoknak védelmi szerepük is van. A vámközösség ezen is túlmegy. Jellemző, hogy a benne részt vevő országok egymás közötti áruforgalomban a vámokat teljesen felszámolják (így tett a Közös Piac hat tagállama) és a termékek azonos feltételekkel kerülnek a piacra. Még ennél is tovább lehet menni a vámközösségben, ha az egymás közötti forgalomban a vámok felszámolása mellett megállapodnak, hogy a vámközösségbe nem tartozó országok termékeire azonos vámot vetnek ki. így a közösségben részt vevő országok egymás között szabadon kereskednek, de a kívülálló országok termékeit megkülönböztető intézkedéssel sújtják, vagyis diszkriminálják. A Scotland Yard Hírnevén azonban a tettesek lefülelése ellenére is csorba esett. Az ügybe három főfelügyelő és egy felügyelő is be volt keverve. Pénzt fogadtak el a banda tagjaitól, hogy hunyjanak szemet üzelmeik fölött, és kopogják le, ha szorulni kezd a kapca. Négyük közül csak egyet mentett föl a bíróság. A közvélemény fölzúdult, egy emberként követelte a Scotland Yard átszervezését Ez nemsokára be is következett. CID (Criminal Investigation Department) néven létrejött egy sokkal korszerűbb nyomozószolgálat Igazgatója egyesítette a város összes kerületének nyomozókü- lönítményét, összevonta a bűnözőkről vezetett nyilvántartást, függetlenítette a szolgálatot a rendőrségtől, és munkamódszerébe rengeteg újítást vezetett be. A CID élére Williamson került, ugyanaz a nyomozó, aki annak idején Whicher mellett dolgozott a Somerset grófsági rejtély megoldásán. A LONDONI PÁNTOM Az új szolgálatnak már megalakulásának első évében nehéz próbákat kellett kiállnia. A bűnözők, mintha összebeszéltek volna, egymásután adták fel a leckét az új iskola nyomozóinak. Rosszul számítottak, ők hozták a rövidebbet. A legnagyobb gondot a fantom, egy rendkívül ügyes betörő okozta a CID-nek. A város délkeleti negyedeiben működött, nyomot sehol sem hagyott hátra. A CID vezérkara Bonney felügyelőre bízta az ügyet. A fiatal, de rendkívül tehetséges detektív állandó őrszolgálatot szervezett a veszélyeztetett negyedben. Az őrszemeket úgy osztotta be, hogy vigyázó útjuk során többször találkozzanak, kicserélhessék megfigyeléseiket. 1878. október 10-én hajnaltájban Edward Robinson, az egyik őrszem gyanús jeléket észlelt egy kertes ház előtt. Az egyik földszinti ablakból halvány fény szűrődött az utcára. Robinson elbújt egy bokor mögé, és minden idegszálát megfeszítve figyelt. A fényforrás ide-oda vándorolt a szobában. Robinson a többi őrszemmel együtt azt a szigorú utasítást kapta, hogy ha valami gyanúsat lát, azonnal kérjen erősítést. Mégis úgy döntött, hogy ott marad rejtekhelyén, megvárja a legközelebbi őrjáratot, és szemmel tartja a házat, hogy ha közben a fény kialszik, és valaki megpróbál elillanni a sötétben, útját állhassa. Rövid idő után Brown őrmester és Girling közlegény szinte belebotlott Robinsonba. — Mi az ördögöt csinál itt?! — förmedt rá az őrmester összevont szemöldökkel. Robinson a házra mutatott — Azt hiszem, betörő jár bent — jelentette, majd elmondta, hogy mit látott. A ház ebben a pillahatban sötétbe borult. — Hm — gondolkozott el az őrmester. — Csakugyan nem valószínű, hogy ebben a késői órában valamelyik lakó sétálgat gyertyával a kezében. Mindenesetre bekopogok. Ti közben álljatok a hátsó kijárathoz. Alighogy az őrmester ökle lecsapott az ajtóra, kinyílt az egyik kertre néző ablak, és egy sötét alak ugrott ki rajta. Futva igyekezett a hátsó kijárat felé. Robinson utána vetette magát. A menekülő ember meghallotta a zajt, hátraperdült és kezében pisztoly villant. — Állj, vagy lövök! Robinson látta, hogy a pisztoly csöve pontosan rá szegeződik, mégsem tétovázott. Félreugrott és a betörőre vetette magát. Gyors egymásutánban három lövés dördült, de mindhárom golyó célt lévesztett. Robinson már majdnem elérte a betörőt. A negyedik golyó is elsuhant mellette, aztán közvetlenül az arca előtt lobbant fel a torkolattűz, és *jobb karjába fájdalom nyilait. Mégis vasmarokkal fogta a betörőt, és a közben odarohanó Girling és Brown segítségével leteperte. A legközelebbi rendőrállomáson megmotozták a tetten ért embert. Zsebeiből a betörőszerszám mellett több értéktárgy került elő. Abban a házban zsákmányolta, ahol Robinson elcsípte. A vizsgálat nagy meglepetéssel végződött. A betörőről kiderült, hogy rovott múltú bűnöző, Észak-Angliában gyilkosság miatt körözik. Halálra ítélték. Akasztófahumorát még kivégzésének órájában is megőrizte. Amikor a fegyőrök érte mentek, hogy a hóhérhoz kísérjék és türelmetlenül noszogatták, hogy siessen, kedélyesen rájük szólt: — Mit idegeskedtek?! Nem titeket akasztanak, hanem engem... TÜRELEM GYILKOST TEREM 1882. decemberében megdöbbentő rendőrgyilkosság történt Londonban. Egy fiatal rendőr rajta kapott egy betörőt a baptista templom sekrestyéjében. A gonosztevő revolvert rántott, és agyonlőtte. , Az ügyet Glasse felügyelő vette a kezébe. A helyszínen mindössze két olyan tárgyat talált, amelynek alapján elkezdhette a nyomozást: egy különös alakú kalapot és egy vésőt.
