Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
■k A beszélgetés során valamelyik vezető megjegyezte: „Nyugaton más a helyzet, ott a gyártulajdonos azt mondja, hogy ez így van, és fellebbezésnek helye nincs.” Ez természetesen ilyen sum- másan nem állja meg a helyét, hisz gondoljunk csak a szakszervezetekre, de nem utolsó sorban a pártszervezetekre. A tőkés nem kisisten, sem Olaszországban, sem Franciaországban, de jóformán a kapitalista államok egyikében sem. Itt most messzire mehetnénk éppenséggel a szocialista országok, a szocialista termelési viszonyok létezésére is hivatkozhatnánk, de ne kanyarodjunk el a témától. Annyit csupán, hogy az a feleslegesnek vélt energia, amit esetenként a Lam- partban a munkásember meggyőzésére fordítanak elvitathatatlanul termelőerővé válik, s erről kár lenne megfeledkezni. A meggyőzés, a munkásokkal folytatott állandó eszmecsere tehát nem tekinthető meddő energia-pazarlásnak. Ahhoz viszont, hogy egy vezető a dolgozók mindegyikét alkotó társként nézze, ahhoz tudnia kell a munkásember fejével is gondolkodni. Emlékeztetjük olvasóinkat a folyamatos munka bevezetése körüli huzavonára. Bizonyos nézőpontból ennél: hivatalnokmódszer mutatható ki. Hivatkozunk Váradi László, a járási pártbizottság munkatársa véleményére. Elmondta: a gyár vezetői elkészítették a listát és kifüggesztették. A jót rosszul közölték. Ám mindez aligha fordul elő, ha akár a párttitkár, akár az igazgató, akár a szakszervezet titkára ebben az esetben beleképzeli magát bármelyik vasárnapi munkájára beosztott sajtolómunkás helyébe. Az előkészítés finomabb, úgy is mondhatnánk, Intelligensebb, sőt politikusabb is lehetett volna. Mély merökönyödéssel hallottuk, amikor a vita egyik résztvevője elmondotta, hogy a dolgozók némelykor lehetetlen kívánságokkal állnak elő. Mi is ez a lehetetlen kívánság? Az egyik munkásnő kérte, helyezzenek el földig érő tükröt a női öltözőben. Ha valahol, akkor itt nagyon fontos érezni és érteni, hogy miként különböztessük meg a konkolyt a tiszta búzától. Azok az emberek, akik hangulatkeltő módon a felfogócsavarokat követelték, holott még harmincat össze lehetett szedni, össze sem hasonlíthatók, azzal a munkásnővel, aki a földig érő tükröt kérte. Aki itt a munkások fej,évei is, gondolkodik az ebben az esetben is könnyűszerrel eligazodik. Engedtessék meg, hogy leírjuk: miért? Azért, mert ma már. a munkásnőnek legalább annyira megjár az öltözőben a földig érő tükör, mint ahogy megjár az irodáknak a kávéfőző gép. De a munkás- lánynak is éppoly jogos csinosan lépni ki a gyárkapuból, mint a tisztviselőnőnek, vagy a főutcán sétáló vezető-feleségnek. S ahol az üzem területén már női fodrászmű- hély is van — éppen a vezetők javaslatára, — s ahol a gyárkapuban már gyümölcs- és'zöldségárusító pavilont is létésítettek, — éppen ä véze- tők segítségével és közreműködésével? Mit szólBeszélgetés a munkáról Hivatalnokmódszerek? nánaik a bonyhádi zománcgyár vezetői, ha ilyen „lehetetlen kívánsággal” állnának elő a dolgozók? Mi úgy véljük, kívánságaikkal, kéréseikkel túlságosan is szerények, már ami a törődést, a róluk való gondoskodást illeti. • Sebesi Sütő Albert párttitkár elmondta, csodálkozik azon, hogy némelykor az emberek tájékozatlanok, hisz a termelési kistanácskozásokon módjukban állna mindent megkérdezni, amit nem értenek, arra felvilágosítást kérni. Miért nem teszik hát? Felszólalt Wild Jánosné munkásasszony. Rövid ideig beszélt, de sokkal többet mondott, mint a rutinos felszólalók hatvanperces szónoklatban. „A kistermelési tanácskozásokon nincs idő elmondani semmit, kettőkor vége a műszaknak, és fél háromig meg kell ebédelni, mert utána kiöntik az ételt.” Formai szempontból tehát minden rendben van. De tartalmi szempontból? Hivatalnokszemléletre vall, nem észrevenni, hogy objektív okok miatt a kistermelési tanácskozások jelenlegi formájukban keveset érnek. A vita során gyakran hallhattuk az elintézési módok taglalásakor ezt a kijelentést: „Felhivattuk és megbeszéltük vele”. Miután valaki hivatkozott a kapitalista gyárakra és gyártulajdonosokra, óhatatlanul eszünkbe jutott, az ottani pártszervezetek és szakszervezetek hamar lehúzhatnák a rolót, ha Hivatalként működnének. Szóba került a munkaerkölcs is, az hogy egymásra nincsenek tekintettel az emberek. A leg- jobb. szakmunkások elnézik, hogy olyan gyakorlatlan társuk álljon a veszélyes géphez,' aki hét* * ismeri a fogásokat. Különös és félelmetes ez a .fajta részvétlenség. Benne az elvtársiasságnak még a nyomait sem fedezhetjük fel. De ha ilyen van, akkor a pártszervezetnek, a szakszervezetnék erről valóságos tanulmányt kellett volna inát' készíteni: & vezetőségi ülésen, a taggyűléseken ezeket az új jelenségeket kellene megvitatás céljából napirendre tűzni. Ez jelenti ^papja-^ inkban a munkássággal való azonosulást, vagy hogy pontosabbak legyünk ez is. Valaminek a következménye a munkások egymással szemben megnyilvánuló közömbössége. S a gazdasági vezetőnek, a politikai vezetőnek rendelkeznie kell azzal az egészséges kíváncsisággal és nyugtalansággal, amely a közömbösség okára, eredetére választ keres. Honnét indul el és miért? A korszerűség hangoztatása nem fikció, hanem igény. Az élet által produkált új helyzetek meglátása, az új helyzetek felismerése, s azok pontos értékelése, hogy mi miért van, mi minek a következménye, mi hogyan befolyásolja a termelést, s miért olyan az emberek közérzete és magatartása, mint amilyen — követelmény. Nyilvánvaló e kérdésekre választ keresvén új helyzet, új problémák elé kerül az ember. Dehát ez az élet rendje. Az egyik munkásasszony, felszólalásában úgy vélekedett, csoportnormában dolgoznak, s egyformán osztozkodnak a kereseten, függetlenül attól, ki hogyan dolgozik. Kifejtette, a lógós is annyit keres, mint a jól dolgozó munkás. Mintegy mentegetőzve hozzátette azonban, „nekik is élni kell”. Százat tehetünk egy ellen, hogy a munkásnő csak azért mondta, hogy „nekik is élni kell” mert úgy véli nem beszélhet a szocialista humánum ellen. De hogy magában másként gondolkodik, az holtbiztos. S ha a gyár dolgozói egy hamis szocialista humánum illúziójában élnek ez azzal jár, hogy másként viselkednek a gyűléseken és megint másként a munkagépeknél. A munkapadok mellett adják ki leplezetlen dühüket és ez egymás iránti közömbösségben nyúl- vánui meg. Gondolkodjunk csak. Hol, melyik rendszer tűzte lobogójára a jelszót, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék? A miénk, a szocialista. Hátha ez így van és maradéktalanul így van, akkor miért mondja még ma 1969-ben is egy munkásasszony szinte bocsánatkérően, hogy „nekik is étai kell”? Mármint a lógósoknak, a naplopóknak. Miérj hiszi, hogy ezt illik mondania? A helyzet képtelensége, hogy ilyen esetben néhány mihasznának hódolunk be a szocialista humanizmus zászlaját lobogtatva, megfeledkezvén arról, hogy a dologkerülők pátyolgatása, meggyőzése és átnevelése közben, a rendes emberek sokaságaiban okozunk keserűséget, közönyt, érdektelenséget és részvétlenséget. A teljesség igénye nélkül, de őszintén becsületes és szókimondó szándékkal ültünk le beszélgetni a bonyhádi zománcgyár vezetőivel és dolgozóival, ügy véljük, közérdekű, és más üzemek számára is hasznos, tanulságos dolgokra sikerült felhívni vitapartnereink segítségével a figyelmet. PÄLKOVÄCSJENŐ Az ellátás javult, de nem kielégítő Ülést tartott Szekszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Tegnap, a délelőtti órákban Császár József vb-elnök vezetésével ülést tartott a szekszárdi városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen először a MÉK Vállalat tájékoztatója hangzott el a város zöldség-gyümölcs ellátásának helyzetéről. E napirendi pont előadója Nika Károly, a MÉK Vállalat igazgatója volt, a téma megvitatásában részt vett Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője. Ezután Szűcs Ferenc tűzoltó őrnagy és Péterfi Kálmán, a városi tanács igazgatási osztály- vezetője adott beszámolót a város tűzrendészetéről. E napirendi pont megtárgyalásán részt vett Nagy Károly tűzoltó őrnagy. Közéletünk K. Papp József, a párt megyei bizottságának első titkára szerdán részt vett az MSZMP Tamási Járási Végrehajtó Bizottságának az ülésén, ahol a tanácsi munka továbbfejlesztésének tapasztalatairól és feladatairól tanácskoztak. Az utókor kegyelete Az 1848/49-es szabadságharc legnagyobb megyénkben alakja volt. Gazdag földbirtokos fia, aki már fiatal tisztjelölt korában tengelyt akasztott a Habsburg monarchiával és csak jó szerencséje mentette meg a halálos ítélettől. Nemesi forradalmár, képviselő, népszónok, guerilla vezér, majd honvédtábornok: — Perczel Mór mindenhogyan rászolgált arra, hogy az utókor kegyelettel őrizze meg nevét. A nevet őrzi is. Utcatáblák sorára van felírva megyeszerte és iskolának névadója is lett. Sírja azonban ott van Bonyhád mellett, a szovjet hősi emlékmű mögött, a 1 Kálváriadomb oldalában vigasztalanul és elhanyagoltan. Körülötte népes családja legkülönbözőbb tagjainak síremlékei. Maga a tábornok feleségével együtt pihen egy szürke márvány obeliszk alatt, ahová térden felül érő csalántengeren át, gazt tiporva lehet eljutni. Kérdésünk; —■ Bonyhád legnagyobb fiának végső nyugvóhelye nem érdemel-e több megbecsülést? Néhány tő virágot, egy kis parkosítást, kaviccsal felszórt utat? Szép, ha az utókor kegyelete szavakban megnyilvánul, de tettekben sokkal többet érne. (ordas) Szekszárd lakosságának zöldség- és gyümölcsei látása döntően a MÉK Vállalat kereskedelmi egységein keresztül bonyolódik le. Amint a vállalat beszámolójából kitűnik, Szekszárdon jelenleg kilenc üzletük működik. A mö- zsi hűtőház üzembe helyezésével az üzleteik ellátásában jelentős javulás volt tapasztalható, mivel a romlandó gyümölcs- és zöldségféléket hosszabb ideig tudják tárolni. Különösen nagy segítséget nyújt a hűtőház a mélyhűtött áruk tárolásában. Ennek eredményeként ez év első félében 350 mázsa vágott baromfit tudtak értékesíteni. A MÉK Vállalat fejlődését bizonyítja, hogy ebben az évben 24 vagonnal több árut értékesítettek, mint 1968. első felében. A kedvező változások mellett azonban meg kell említeni azt is, hogy ebben az elmúlt félévben 21,6 százalékos áremelkedés volt. Éppen az áremelkedés volt az, amiről a legtöbb hozzászóló is beszélt a vb-ülésen. Bár a különböző statisztikákból kiderül, hogy a megyei áremelkedés az országos adatok között a középső helyet foglalja el. a vb tagjai mégis aggodalmukat fejezték ki miatta. Hangsúlyozták e téma politikai jelentőségét. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy megyén belül is nagyon nagy a szabadpiaci árszóródás, egyes cikkek áraiban a megye különböző pontjain 150—300 százalékos különbség is mutatkozik. Szóba került, hogy a dicséretes törekvések ellenére sem kielégítő a zöldség- és gyümölcsellátás. Ennek egyik okaként a szekszárdi piac helyszűkét határozták meg. A piac bővítése érdekében azonnal intézkedtek az illetékesek: az ott levő Népből t-raktár rövidesen lebontásra körül. Sokat fog segíteni az is; hogy a hal-közben pavilonokat fognak építeni. Sok szó esett arról is, hogy a termelőszövetkezetek mennyiben segítik a város ellátását. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy több tsz inkább a megye távolj pontjaira, vágj’ a megyén kívülre szállítja termékeit, ahol a piaci árak magasabb hasznot ígérnek. Az egészséges piaci verseny érdekében a közelmúltban tartottak egy tárgyalást a város vezetői a termelőszövetkezetekkel. Azt kívánták megbeszélni velük, hogy miként kapcsolódjanak be Szekszárd kereskedelmi életébe. Jellemző, hogy e tárgyaláson a Garay és a Béri Balogh Ádám Tsz képviselője meg sem jelent A hálózatfejlesztésről is érdeklődtek többek a MÉK Vállalat igazgatójától, aki elmondotta, hogy Mözsön sikerült a korábbi beszerzési árnál 50 százalékkal olcsóbban zöldséggyümölcs árusítására megfelelő pavilonokat készíteniük. Az így elkészült tíz pavilon felállítását már megkezdték, Bonyhádra és a járásba, Dombóvárra és Szekszárdira kerülnek ezek a házi készítésű üzletek. Szekszárdon a közeljövőben a felsővárosban és a Mészáros Lázár utcában nyitnak ilyen zöldség-gyümölcs elárusítóhelyet. Az intelem eredménnyel járt Véletlenül derült fény a goromba hangvételre. Szokásos, napi üzemlátogatásra indult a higgadtságáról, a legnehezebb helyzetekben is önuralmáról ismert mérnök-igazgató. Messzire hangzó hangoskodásra figyeltek fel, s a durva szitkok léptei gyorsítására késztették. Odaérkezvén megdöbbenten hallgatta, hogy a magáról megfeledkezett művezető szidja-átkozza a munkásokat, s minősíthetetlen gorombaságokat vagdos a fejükhöz Csupán ennyit mondott neki: .»Mielőbb jöjjön fel hozzám? az irodában megbeszéljük a magatartását.” A szekszárdi mezőgazdasági üzemben gyorsan híre futott, hogy az igazgató közbelépett, s hatására meg is szűnt a művezető korábban közismert gorombáskodása. Kommunista vezetőnek, karakán embernek tartják az igazgatójukat. A jólértesültek azt is tudni vélik, miről beszéltek ők ketten. Az igazgató megmondta a művezetőnek, hogy tartson fegyelmet, ha valaki vét ellene, normális hangon figyelmeztesse, ha indokolt, adasson fegyelmit, de nem tűri. hogy az üzemben bárki kiabálni merészeljen a munkás emberrel. Használt a kevés szóval, keményen mondott figyelmeztetés, azóta nem hallatszik hangos szó művezetőnk szájából, s mégis halad a munka. Senki nem terjesztette, mégis szájról-szájra járt az eset híre, mely növelte a két éve ott dolgozó igazgató közmegbecsülését* s valódi, tartós tekintélyt biztosit számára. 1— Kell-e ennél több, nagyobb elégtétel a munkásembernek? —4 kérdezgetik, mondogatják az intézkedéssel elégedett kétkezi dolgozók.
