Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

Alpári Gyula emlékére es megsem... Esete tipikus példája annak, hogyan nem szabad intézni emberek ügyes-bajos dolgait Meghozzák a határozatot l — Következik Tóth Józsefné Fácánkert géniapusztaá lakos, a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegysége volt dolgozójának gyermekgondo­zási segély folyósítása iránti fellebbezése. A Tolna megyei Területi Döntőbizottság mindhárom tagja először kissé értetlenül nézett az ügyfélre, majd egy­másra, amikor meglátták a húsz év körüli, áldott álla­potban levő asszonyt. Rögvest kiderült, nincs tévedés, Tóül Józsefné, a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegysé­gének volt időszaki dolgozója nem a leendő, hanem a múlt év május 2-án született gyer­meke után kéri a gondozási segély megítélését Megtekintették a dokumen­tumokat meghallgatták a be­idézett ügyfeleket, majd a ta­nácskozás után meghozták a döntést. A TMDB az 1969. jú­nius' 27-én tartott tárgyalásán helyt adott Tóth Józsefné fel­lebbezésének, hatálytalanította a munkaviszony megszünteté­sét, s kötelezte a munkaadót 4400 Ft gyermekgondozási se­gély utólagos kifizetésére. Há­rom napon belül megküldték a határozatot Két hét elteltével a tárgya­lás után újra megjelent Tóth- oé, géniamajori lakásáról be­utazott Szekszárdra. intézke­dést kért a TMDB-n, mert nem történt a gazdaságban semmi, a jogerős határozat el­lenére. Kilincselés, ellentmondások Kísérletei sokaságának, s ed­digi hasztalanságának írásos bizonyítékai vannak. Érdemes megfigyelni a történeti sor­rendbe szedett főbb dátumo­kat. Tóth. Józsefné — munka­könyvének tanúsága szerint — folyamatos munkaviszonyban állott a gazdaságnál 1964. jú­lius 1-től 1968. augusztus 21- ig. Szülését megelőzően, az év februárjától a szülésig- táp­pénzes állományban volt, s a táppénzt a gazdaság rendesen ki is fizette. Miután május 2-án megszülte gyermékét, hozzájárultak a szülési sza­badsághoz is. Ennek lejárta előtt szabály szerint kérvé­nyezte a gazdaságnál, igénybe kívánja venni a gyermekgon­dozási segélyt Vége szakadt az olajozott- ságnak. Előbbi kérelmével együtt azzal küldték ki neki a munkakönyvét, hogy szerző­dése lejárt, s nem újítják meg. Próbálkozott a segítségké­réssel. Irt a gazdaság igazga­tójához, majd a nőtanácshoz, a gazdaság szakszervezeti bi­zottságához, ezt követően a MEDOSZ-hoz. utóbbi tanácsá­ra aztán a döntőbizottsághoz fordult Közben telt-műit az idő. A szakmai vezetés és az elsőfokú döntőbizottság egyaránt eluta­sította kérelmét azonban az indokok meglehetősen pongyo­lák és ellentmondásosak. Ta­valy október 26-án, 3005/1968- as számú levelében ezt írja a gazdaság: „Mivel a gazda­ságnál csak szerződéses mun­kaviszonyban állt szerződése lejárt, így gyermekgondozási segélyre nem jogosult mert passzív jogon segélyezni nem lehet és munkaviszonya is megszűnt” Vajon miért hagy­ták figyelmen kívül az ide­vágó rendelkezéseket? A gaz­daság kajmádi kerületének döntőbizottsága 1969. május 21-én ugyancsak elutasító ha­tározatot hozott. Indokolásuk: „A panaszos valóban 1964. óta dolgozik a gazdaságban, de csak időszakos, így a gyer­mekgondozási segély folyósí­tásához szükséges munkaidő­vel nem rendelkezett.” Ök csupán áprilistól tartották in­dokoltnak a segélyt, — egy paragrafust kiragadtak — visszamenőleg nem. Tévedésük fő oka, hogy több éves jó gyakorlatuk ellenére sem vol­tak elég alaposak, elmulasz­tották megtekinteni a munka­könyvét, melyben az előbbivel ellentétes, folyamatos munka- viszony szerepel. (Csak az utolsó szerződést és nem a munkakönyvét nézték) A hosszú huzavona miatt kissé lehangolt asszony ezek után már ezt írja: „Én már nagyon sokat mentem utána, hogy megkapjam, de csak biz­tattak, hiábavalóan. 'Tudom, hogy soká elhúzódott, de ríem az én hibám, mert azzal uta­sítottak el, hogy majd elsején megkapom, azonban az az el­seje sosem ért ide. Mint szer­ződéses, megszakítás nélkül dolgoztam én a Szekszárdi Ál­lami Gazdaságban 1964-től 1968-ig Tudomásom szerint a beteg-, vágy szülési' szabadsá­gon lévő dolgozó munkaviszo­nya nem szűnhet meg. Kérem az elvtársakat, végre érdemle­ges választ küldjenek a pa­naszomra”' — ‘írja Tóth Jp- zsefiné a TMDB-hez. M ■. , M t* ■ ■ - ' (rótt malaszt? A megyei döntőbizottság te­hát helyt adott a fellebbezés­nek s határozata ellen felleb­bezésnek helye nincs. Továb­bi fellebbezésre nem is ke­rült sor, csak épp>en nem tör­tént semmiféle intézkedés, Előzetesen avizáltumk Raj-' mádra, hogy felkészülhessenek helyszíni tájékozódásunkhoz. Schweiger* András vézetőhe- lyéttéssel beszéltünk — ő részt vett az első fokú döntő- bizottsági ülésen is —, aki si­etve közölte, hogy vele nem tudunk beszélni, mert sza­badságát tölti. Mások állnak rendelkezésünkre. Tizenkilenc nappal a TMDB döntése után jártunk Rajná­don. Dacára a kézhez vett ha­tározatnak. sem a munkavi­szonyt nem állították vissza, sem a pénzéhez nem jutott Tóthné. Tetézték a korábbi‘fe­lületességet egy újabb hanyag­sággal. Miért a halogatás? Tóthné elvégezte a dolgát, sem affér­ja, sem fegyelmije nem volt munkahelyén. Horváth István, a kajmádi kerület munkaügyi döntőbi­zottságának elnöke értesült az új döntésről. Tiszteletreméltó őszinteséggel és önkritikával feleli kérdéseimre: — Vitán felül áll, hogy a megyei döntés alapján már 10-én ki kellett volna fizetni. Ami a régebbieket illeti. Ná­lunk annak idején és szabály- ellenesen csakugyan hónapo­kig elhúzódott a döntés. Oka, hogy én már korábban le akartam mondani, de végül rábeszéltek, továbbra is vál­laljam az elnöki tisztséget. így adódott, hogy amikor hozzá­fogtunk, kissé összecsaptuk a vizsgálódást és a döntést. Tájékozott, szintén ismeri az utolsó határozatot Rózsa László, a kajmádi kerület ve­zetője is. Tudja, hogy kizárt a fellebbezés lehetősége. Tőle érdeklődöm, miért maradt el eddig a munkaviszony helyre- állítása és az összeg kifizetése. (Nyomatéket ad a dolognak, hogy Tóth József, a férj hu­zamos ideje betegállomány­ban van, balesete miatt.) — Tóth Józsefné nem az ál­talam vezetett kerület dolgo­zója, noha itt történik a bér­számfejtés. itt őrzik a munka­könyvét, s itt működik az il­letékes döntőbizottság is. Tóthné legutóbb a hajtató üzemben dolgozott, ahol Wé- ber elvtárs a vezető. Én teg­nap értesültem arról, hogy nem kapta meg a pénzt. A késés az itteni bérszámfejtő baklövése — mondja Rózsa László, firtatásomra. — Meglehetősen felemás fel­építettség van itt. De mi a tervük? Mire számíthat a Tóth család? Mielőtt válaszol, kisiet a helyiségből, hogy megérdeklőd­je. tegnap óta történt-e vala­mi változás. Vadonatúj, szokatlan hírrel tér vissza. — Ma ugyan bevitték sze- - mélyesen a kifizetéshez szük­séges papírokat a gazdaság központjába ... De nem biz­tos, hogy ki fogják fizetni, mert ott az SZTK-előadó sze­rint nem jár neki — tájékoz­tat. Ez aztán a meglep>etés! Med­dig várjon Tóthné? Mikor lesz végre vége? Ki tud itt már eligazodni? Egyöntetűen vá­laszolják beszélgetőtársaim, hogy ők nem tudják, nem rá­juk tartozikj ezért nem ők a felelősek. Temérdek szépséghibája, lé­lektelen vonása, s fülöncsíp- hető bürokratikus ága van en­nek az ügynek. Végetérhetetlen, befejezhe- tetlen ügy lenne? Dehogyis, csak akarni kell és befejez­Kibővített járási pártbizottsági ülés Szekszárdim Szerdán délelőtt, a megyei pártszékház nagytermében Szekszárdon az MSZMP Szek­szárdi Járási Bizottsága kibő­vített pártbizottsági ülést tar­tott. A tanácskozáson a párt- bizottsági tagokon kívül — mint meghívottak — részt vettek az alapszervezeti párt­titkárok is. A megjelenteknek Tóth József, a párt járási bi­zottságának első titkára tártott ájékoztatót az MSZMP KB 1969. VI. 26—27-i ülése alap­ján -a kommunista- és mun­káspártok moszkvai nemzetkö­zi tanácskozásának munkájá­ról. heitő. Miért és meddig kell még brusztolnia egy kétkezi dol­gozónak az államtól őt meg­illető. jogos segély miatt? Ha esetleg van, tegyék félre a gazdaságban a sértődöttsé­get (erre nem nekik van okuk), s hajtsák végre a ha­tározatot. Várjuk a Szekszárdi Állami Gazdaságtól a régóta késle­kedő, korrekt lépést... SOMI BENJAMINNÉ Huszonöt éve, 1914. július 17-én a saschsenhauseni koncentrációs táborban halt mártírhalált Al­pári Gyula, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom nagy alakja, aki 1883-ben született Onnaföldváron. Alpári Gyulára emlékezni nem pusztán kegyelet dolga. Élete, életműve egy egész tör­ténelmi korszakot átfog. A századfordulótól az októberi forradalom, a Magyar Tanács­köztársaságon át egészen a fa­sizmus szétzúzásáig Ebben a győzelmes és vereségekkel is terhes korszakban Alpári Gyu­la négy és fél évtizeden át a harc élvonalában élt és küz­dött. Emlékezni reá: kiállás ftz antifasiszta harc, a forra­dalmi munkásmozgalom mel­lett. 1906-tól — 3 évi katonás­kodás után — már a szociál­demokrata pártirodán dolgo­zik és elsősorban az ifjúmun­kásokat szerveri. Alpári szer­kesztésében jelenik meg az Ifjúmunkás, a megalázott, ki­zsákmányolt inasok, gyermek­munkások első újságja. Az ő nevével forrt össze az' első magyar ifjúmunkás-kongresz- szus és az ifjúmunkás inter- nacionálé megalakítása is 1907-ben Stuttgartban. Három' évvel később kizár­ják 'a 'szociáldemokrata párt­ból: az akkori reformista pártvezetőséggel szemben ő a forradalmi szárnyat, az igazi baloldalt képviseli. A kizárás nem megy simán. Pártszerve­zetek és szakszervezetek egy­szerű tagjai sorakoznak Al­pári mögé. s ő fellebbez a II. Internacionálé döntőbizottsá­gához. Igaza mellett Lenin, Rosa Luxemburg, Clara Zetkin áll ki, de a döntőbizottság re­formista többsége elutasítja Alpári fellebbezését. Utjának logikus folytatása: a mind élesebb szembefordu­lás az árulással, majd az el­ső világháború borzalmával. Szervez, újságcikkeket, röpcé­dulákat ír. részt vesz a hábo­rúellenes kampányokban. Cik­kek sorozatát jelenteti meg a cenzúra kijátszásával, a győz­tes októberi forradalom világ- történelmi jelentőségét magya­rázza, és alapító tagja lesz a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd részt vesz a Vörös IJjság szerkesztésében. A Tanácsköztársaság idején Kun Béla egyik helyettese. A Tanácsköztársaság búk sa után a nemzetközi mun­kásmozgalom Alpári küzdőte­re. Több országban dolgozik, s egyik alapítója Csehszlovákiá­ban is a kommunista pártnak. 1921-ben Moszkvában részt vesz a kommunista intema- cionálé 3. kongresszusán. Az Internacionálé Végrehajtó Bi­zottsága Lenin javaslatára őt bízza meg egy nagyjelentősé­gű új lap — az Internacioná- lé Presse Korrespondenz — az INPREKORR vezetésével. Ez a megbízatás fordulópont Alpári életében. Ettől' kezdve csaknem két évtizeden át Berlinben, Becsben, Svájc több városában, Párizsban él. Az IMPREKORR (1933-tól a Rundschau) hét nyelven úgy­szólván valamennyi európai országban, Magyarországra iá eljut. Tájékoztatja a kommu­nista pártokat, szervezi a fa» sizmus elleni harcot, a nép­frontot, a spanyol köztársaság védelmét, mozgósít az új' világháború fenyegető vesze­delme ellen. Alpári élete ezek­ben az években: cikkek, leve­lezés, jelentések a KOMMEST- TER-nek a növekvő háborús veszélyről; a lap védelme a fasiszták támadásai ellen; ta­nácsok, utasítások, miként kell élni, viselkedni,’ harcolni ille­gálisan a fasiszta araion» alatt. A második világháború ló- robbanása Párizsban éri Al­pári Gyulát. Azután ide is bevonultak a fasiszta csapa­tok, s egy röplap kéziratával a zsebében fogták el a Gesta­po emberei az utcán 1940-ben. Berlin, Prinz Albrecht bör­tön: két évig itt kínozták Al­párit, majd Himmler parancsá­ra a sachsenhauseni koncent­rációs táborba szállították. Pa­pírt, írószert, könyveket, újsá­gokat kapott. Ráparancsolták, hogy írja meg a kommunista internacionálé történetét, lep­lezze le a kommunistákat. Azt remélték, hogy az életben ma­radásáért Alpári árulója lesz élete értelmének, a .kommu­nizmus eszméjének. „Énekelni fogok, mint a ma­dár, s azt mondom, amit mon­danom kell: az igazságot!” — írta és a táborban kétéves munkával könyvet írt a kom­munista mozgalom erejéről^ jövőjéről, a fasizmus kikerül­hetetlen pusztulásáról. Kínzói nem bocsátották meg Alpárinak, hogy csalódást okozott nekik. Ma 25 éve. 1944. július 17-én Sachsens-: hausenben kivégezték. Kéziratát elégették. De em­lékét, 'életművét egy világot átfogó forradalmi mozgalom őrzi, ápolja, gyarapítja. Ajándék utazás Tegnap indult el Bonyhád- ról a ‘járás hetvenkét pedagó­gusa országjáró túróra. Az egyik csoport a Nyugat-Du- nántúlt, a másik az Alföldet járja be, nyolc-nyolc napon keresztül. Az utazást a megyei Idegenforgalmi Hivatal szer­vezi, amely kísérőül is tanfo­lyamot végzett tanár-idegen­vezetőket adott. Anyagi fede­zetéről viszont a járási tanács gondoskodik, mely ezt az uta­zást — összesen majdnem százezer forint értékben —. ajándékként, jutalomként ad­ta a járásban lévő tantestüle­tek legkiválóbb pedagógusai­nak. Népújság 1969. július 17,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents