Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Kerekasztal-beszélgetés — népművelőkkel

Hőgyészi találmány:

takarmányadagoló

Az asztal nem volt kerek, azzá az a beszélgetés tette, amelyet a szakszervezet főhivatású népművelőivel folytattunk, ezúttal első ízben. De valószínűnek tartom, hogy nem utoljára, hiszen az olyan eszmecserék, amelyeket egy- egy szakma, foglalkozási ág,' vagy társadalmi réteg dolgozóival. képviselőivel szerkesztőségünk időnként folytat, napirendjükre legtöbbször olyan témát tűznek, amelyek aktuálisak, fontosak. Mint már annyiszor, a szerkesztőség által kezdeményezett ke- rekasztal-megbeszéléseken, ezúttal is a munkáról volt szó; arról, a napjainkban mind bonyolultabb tevékenységről, amire népművelőink, ebben az esetben a szakszervezet tizenhét kulturális intézménye közül ötnek a vezetője végez. Sajnáljuk, hogy szűk körű volt a beszélgetés, bár * ezen számos olyan megállapítás. bírálat, egyben igény fogalmazódott meg, ami képet enged alkotni a szakszervezetek kulturális intézményeiben folyó népművelési munkáról.

De ne szaporítsuk a szót, hiszen a beszélgetés sem volt szófecsérlő. Köntörfalazás, udvariaskodás nélkül nagyon is helyénvaló igényeknek adott hangot; ezeknek az a leg- imponálóbb vonásuk, — s egyben rangjelzése is a szak- szervezetek népművelési tevékenységének —, hogy egybehangzóak. A beszélgetésben részt vevő népművelők elmondották, mit várnak általában a sajtótól és házunk táján a megyei sajtótól. Tették ezt abból a vitathatatlan tényből kiindulva, hogy végeredményben a sajtó napi munkája is egyfajta népművelés. Mit kívánnak a lapoktól azok, akik társukul választották a sajtó munkásait? Mindenekelőtt idejében történő és valós tájékoztatást, mind politikai, gazdasági, társadalmi. kulturális életünk eseményeiről. A valóságnak az az igénye, ami itt fölmerült, sokak kívánságát foglalja magában, s nem kis büszkeséggel könyvelhetjük él, amit a szakszervezeti népművelők elismeréssel nyugtáztak: javult a magyei újság színvonala, színesebb, érdekesebb, mint volt az elmúlt évben megejtett közvélemény-kutatást megelőzően.

Az őszinte hang és közelítő jó szándék nem lett volna teljes, ha a — valljuk be, jóleső — elismerés mellénem kerülnek oda jogos kérések is, így mindenekelőtt az, hogy foglalkozzunk többet — és a teljes értékű mérlegkészítés igényével — a szakszervezeti kulturális intézmények munkájával. Egyszóval, ne csak regisztráljuk az ezekben zajló, ilyen, vagy olyan eseményeket, hanem adjunk segítséget a még hatékonyabb munkához, — folyamatosan.

Felmerült többek között az is, hogy — bár napjainkban igen sokat hangoztatjuk —, miszerint a tudás, a tudomány, termelőerő, a szakszervezetek népművelésért felelős funkcióviselői gyakorta találják magukat szemben a gazdasági vezetők merevségével.

E témaboncolgatás közben emlékeztetett egyik résztvevő a Népszabadságnak arra az írására, amely azt fejtegette, hogy igazságtalan dolog, ha csak azt kérdezzük, miért nem olvas például a munkás. Az önművelés korunk adta kötelessége, követelménye legalább annyira vonatkozik azokra. akik irányítanak! Kissé kesernyésen, de elhangzott az a megállapítás, hogy itt,-ott van előrelépés, mert

ha a népművelés termelőerővé válhatóságát nem is látják elég világosan némelykor még a gazdasági vezetők, a munkalélektan például nálunk is túljutott a honfoglaláson egyes üzemekben. Ez már előrelépés. Bár az igazi előrelépés az lenne, ha a gazdasági irányítók egyöntetűen fölfedeznék, hogy az ember jó közérzetéhez hozzátartozik a korszerű szellemi táplálkozás is.

Igen -szenvedélyes véleménycsere tárgya volt az ifjúsági klubmozgalom, ennek alapos vizsgálatára alkalom- adtán vissza is kell térnünk. Föltétlenül meg kell keresnünk közösen azokat az okokat, amelyek az adott anyagi, tárgyi, személyi feltételek teljes értékű kihasználását akadályozzák. Érdekes az a vélemény, hogy öt fiatal egy olyan vita során, hogy mi legyen klubjuk programja, hat, ha ugyan nem hétféle álláspontot képvisel. Hasonlóképpen az is, hogy sok gazdájuk van a kluboknak. Egyik gazda nem szólhat a másik dolgába, nincs például egységes klubszabályzat, s igen kevés

azoknak az ifjúsági kluboknak a száma, amelyek meghatározott programmal működnek, tagságuk teljes megelégedésére. Vannak ilyenek, de szép számmal olyanok is, amelyek alig jutottak túl* az útkeresgetésen. Fölmerül a kérdés, vajon elég összehangoltan, céltudatosan akarunk-e segíteni az útkeresőknek?

A napjainkban folyó és a hivatásos népművelők elé mind , bonyolultabb feladatokat állító népművelés igen fontos bázisát képezi az a kulturális nevelőmunka, amit a szakszervezetek művelődési intézményei végeznek, s itt iégyzem meg. valóban nagyon jogos az a szelíd észrevétel, hogy több figyelmet kell szentelnünk a jövőben ezekre az intézményekre. Legalábbis jelentőségüknek megfelelő figyelmet. Ha ezt a kölcsönösség alapján tesszük, közelebb jutunk a népművelés céljához, a kiművelt, szocialista emberfőknek ahhoz a sokaságához, amelyről történelmünk nagyjai úgy álmodtak, hogy ez teszi naggyá a nemzetet.

— n —

A Hőgyészi Állami Gazdaság három vezető szakembere, Szüllő Béla igazgató, Jergler János termelési főmérnök és Sebők László főmérnök takarmányadagoló kocsit konstruált, s ezt találmányként fogadták el.

A kocsi első változata még csak újításként szerepelt, de úgy is nagy sikerrel mutatkozott be. Négyszázat rendeltek belőle az ország legkülönbözőbb vidékeinek gazdaságai. A gyártó vállalat, a Veszprémi Mezőgazdasági Gépjavító taOrszágos

Több termelőszövetkezet gépcsoportvezetője gumiköpeny hiányról panaszkodik. A szedres! Petőfi Termelőszövetkezetben emiatt az UT—28-as traktorok gyakran állnak. A Tolna meHvei Népújság munkatársa az AGROKER-nél kért felvilágosítást, ahol a következőket mondták: gumiköpenyből néhány méret országos hiány. Arra nézve nem tudnak felvilágosítást, adni, hogy

valy csak százat tudott, készíteni és az idén is ennyit akar kibocsátani. A konstrukció teljesítményére a legjellemzőbb adat: egy százférőhelyes istállóban két dolgozó 15 perc alatt el tudja végezni az abraktakarmány kiad agolásái.

A módosított változatot, rekord idő alatt találmányként fogadta el az Országos Találmányi Hivatal. Jergler János termelési főmérnök tájékoztatása szerint a javított konstrukciót kezdetben maga a gazdaság fogja gyártani.

hiánycikk

mikorra várható .javulás. Bí~ czó Ernő, az AGROKER igazgatója július 17-én részt vesz Budapesten az AGROTRÖSÉT igazgatói tanácsülésén. Feltételezi, hogy a tanácsülésen ez a kérdés is szóba kerül. Ha igen, akkor e hét végén Biczó Ernő már tájékoztatni tudja a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy mikorra várható a gumiköpeny-ellátásban javulás.

Kitüntetések Semmelweis születésének évfordulója alkalmából

Di. Scherer Sándor

„Kiváló orvos” kitüntetést kapott dr. Scherer Sándor szekszárdi gyermekszakorvos.

Keresem, hogy ebből az alkalomból beszélgethessek vele.

Szabadságon van, valami nagynehezen azért találkozunk.

— A kitüntetés átvételére is a szabadságomat kellett megszakítanom. Valahogyan úgy van az ember, hogy ilyen ügyben szívesen szakítja meg a szabadságát, hiszen ez nem kis megtiszteltetés — mondja.

— Más alkalmakkor is meg kellett már szakítani a szabadságát?

— Ha jól belegondolok, volt olyan, évtizedem is — a fel- szabadulás utáni időkre gondolok —, amikor egyáltalában nem is tudtam szabadságra menni. A sors úgy hozta, hogy állandóan talpalni kellett. így utólag magam is alig tudom elképzelni, hogy ennyi mindenen át kellett esni, ennyi mindent kibírtam,

— A szabad idő?

— Elvileg az is biztosított, a szabadság is. De a mi hivatásunkhoz hozzátartozik, hogy az ilyen jogokkal nem mindig tudunk élni. Voltam fővárosi orvos, Kölesdén falusi orvos, most pedig szekszárdi gyermekszakorvos vagyok, a régi vágyaimnak megfelelően. Ugyanis mindig vágytam Szekszárdra. Most sem olyan az orvosi hivatás, hogy letelt a munkaidőm, nem törődöm a munkámmal. Ilyen nesm is lesz soha. Előfordul, hogy sorozáskor hozzám kerül az a fiatalember, akinek születésénél is közreműködtem Köles den.

Gyors számítás. Nem nehéz kikalkulálni, hogy „Scherer doktor bácsinak’’ legalább 250 000 gyermekkel volt dolga . . . A többi betegről nem is beszélve. Éppen negyedszázada kapta kézhez a diplomát, és ez idő alatt sosem fordult elő. hogy unatkozott volna. A betegek erről mindig gondoskodtak. Ma is.

— Mintha szaporodna a gyermekorvos munkája. Leegysze- TŰsítve a dolgot, több a beteg. Ez részben azzal magyaráznak}, hogy a gyermekek zöme közösségben él. a különféle óvintézkedések ellenére is nagy a fertőzési veszély. De más az egészségügyi igény is. Manapság, ha a legcsekélyebb rendellenességet is tapasztalja a szülő a gyermeken, orvoshoz viszi — és ez így helyes. Azelőtt csak a végső esetben fordultak orvoshoz. Végeredményben közel sincs annyi gyermekhalál, mint régen volt. s a munkánk éppen azért több. hogy csökkenjen a halálozási arány. Az idősebb orvosok mesélték, hogy régen bizony az iskolákból néha egész padsorok haltak ki. Az úgynevezett kultur- betegségek is meglehetősen sok gondot okoznak.

— Mit kell ezen érteni?

— Itt van például a gyermekkori magas vérnyomás. A pedagógus és az orvos közt régóta folyik erről a vita. Közben az a tapasztalatunk, hogy egyre inkább növekszik az ifjú generáció körében ez a probléma. Eddig úgy véltük, hogy főként az iskolai izgalmak váltják ki. Most azonban megvizsgáltuk az általános iskolába beiratkozókat, kiderült, hogy köztük ;s feltűnően nagy számú a magasvérnyomású. Leküzdünk régi problémákat. de közben újakkal találjuk magunkat szembe.

Boros István

„Kiváló gyógyszerész' kitüntetést kapott Boros István, a Tolna megyei Gyógyszertári Központ igazgatója. Boros István 1961-től van ebben a beosztásban. ' s munkája jutalmául az előző kitüntetések után most megkapta a ..kiváló gyógyszerész” címet. Kitüntetése alkalmából megkértük égy kis beszélgetésre.

— A megye gyógyszertári hálózata hogyan fejlődött az igazgatói ténykedése alatt?

— Három kivételével a megye valamennyi gyógyszertárát felújítottuk részlegesen vagy teljesen. Négy új gyógyszertárat is létesítettünk, s a megyében. ma már 43 gyógyszer- tár áll a betegek rendelkezésére. Ezen felül 34 úgynevezett kézi gyógyszertárát te létrehoztunk. Igazgatói működésem egyik alapvető feladatának tartottam a hálózat fejlesztését, és bár sok nehézség árán, de sorra meg is oldjuk a feladatokat. Az általános elvekkel, ellentétben a reprezentatív megoldások helyett inkább a célszerűségre tettük a hangsúlyt. így valóban korszerű feltételekéit: biztosítottunk a gyógyszerellátáshoz.

— Az ellátás egyik oldala technikai jellegű, a másik és a legfontosabb viszont az emberi oldal. Beszéljünk egy kicsit. erről is.

— Ez nagyon sokoldalú téma, sokáig lehetne elemezgetni, de erre nincs idő, ezért inkább a legfontosabbat mondanám el. Káderképzés tekintetében arra törekedtünk tudatosan, tervszerűen, hogy az utánpótlás stabil, megfelelő legyen, s ne kelljen állandó vándorlási gondokkal küzdeni. Véleményem szerint nagyon figyelemre méltó is az eredményünk, amit úgy értünk el, hogy elsősorban a helyi erőkre alapoztunk. Amikor egy-egy körzetben kiderült, hogy belátható időn beiül szakkádert kell pótolnunk, felvettük a kapcsolatot a középiskolákkal, s egyengettük az útját annak, aki megfelelőnek mutatkozott: az egyetemi felvételtől figyelemmel kísértük, s végül biztosítottuk neki azt a helyet, ami családi szempontból is megfelelő volt számára. A tervszerű káderképzéssel, kiválasztással sikerült elérnünk, hogy az elmúlt, években a megye területén csak megyei származású gyógyszerészek kerültek gyógyszertárba. Jól kamatoztattuk a tanulmányi ösztöndíj rendszert is, és ma- ott tartunk, hogy biztosítani tudjuk a megfelelő káderutánpótlást.

— Úgy tudjuk, hogy néhány héttel ezelőtt is része volt kitüntetésben: Rozsnyay-emlékérmet kapott.

— Igen. az országos gyógyszerésztalálkozó keretében, amelyet Rozsnyjy emlékére Szekszárdon. illetve Tolna megyébe1» tartottunk. Rozsnyay-emlékéremme] tüntettek ki a témával kapcsolatos kutatásaimért.

— Melyek a tervei?

— Folytatjuk, amit niegkezdtünk, s eddig eredményesen csináltunk: hálózatfejlesztés, jó vállalati gazdálkodás srb. Tovább. folytatom a gycgyszerészettel kapcsolatos kutatásaimat is. ebből a' célból éppen most készülök Aradra. Néhány é\‘ múlva időszerű lesz a nyugdíj is, nyugdíjas éveimet pariig még intenzívebb kutatásokra kívánom fordítani.