Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
Igen érdekes alkotás. Izgalmas problémák. Sajnos, a rossz technika nem használt a filmnek. Ilyen technikával nem lehet jó dokumentumfilmet csinálni! — 18 éves szekszárdi fiatalember. Reálisan ábrázolja a valóságot, csak az a kérdés, tud-e hatni a nézőre? Tapasztalataim szerint sajnos nem, vagy kevésbé. Ez a film, úgy érzem, csak felnőtteknek szólt, mert nli, tanulságot nem tudtunk levonni belőle. Azt azért mégis láttam, amit helytelenül csináltak, de azért nem őket. vagyis nemcsak őket, a szereplőket kell felelősségre vonni. Szerintem a kalandvágyé gyerekeket nem lehet intézetbe zárni, mert úgy sem bírják ki. A szülőnek kellene legjobban ismernie gyermekét és egyedül a szülő felelős miattuk! Ha a szülő nem tudja betölteni szülői hivatását — akkor ne szüljön gyereket! —, akkor a környezet felel a gyerekért. Olyan eset nincs, hogy nem az én gyerekem, miért törődjek vele! Azt hiszem, ezeken kellene változtatni. De ehhez nem elég egy film. — 16 éves szekszárdi lány. A filmben szereplőket csak elítélni lehet. Véleményem szerint az ilyen életmódon ők maguk tud- változtatai. Ehhez erős akarat keléves szekszárdi lány. A filmben szereplő fiatalok viselkedése kifogásolható. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a film egyik szereplője, Marika nem jutott volna el idáig, ha a szülei csak egy kicsit is törődtek volna vele. — 17 éves bonyhádi lány. 3 nának csak lene. — 16 4 A közelmúltban vetítették a megye filmszínházaiban is Szemes Mariann rendező és Szabó Árpád operatőr „Azt csinálok, amit akarok” című dokumentum-játékfilmjét. A film sok látogatót vonzott a mozik nézőterére. Témája, feldolgozása, gondolatfelvetése tette vonzóvá a közönség előtt. Lapunkban is elemeztük az alkotást. Ifjúsági témát boncolgatott. Az ifjúság egy rétegéről szólt, azokról, akik a bűnözés határát súrolják, azokról, akik nevelői ntézeti gondozásra szorulnak, akik csavargással, lődörgéssel, munkakerüléssel töltik napjaikat. A megye több középiskolás tanulója is megtekintette a filmet, közös, iskolai mozilátogatás alkalmával. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat kíváncsi volt arra, hogy Szemes Mariann filmje milyen hatással volt a fiatalokra. Kérdőíveket osztottak ki. amelynek fő kérdése; Mi az ön véleménye a filmről? Hát nézzük meg találomra, hogy ml a 15—1€—17—18 éves korosztály véleménye a filmről? A moziüzemi vállalathoz visszaérkezett több száz kérdőívből néhány érdekesebb véleményt ragadunk ki: megdöbbentés végett. — 26 éves bátaszékí tanárnő. Érdekes problémával foglalkozik a film. Nemcsak a fiatalokban van hiba, hanem a felnőttekben is. Nem tetszett az a szereplő, aki arról panaszkodott, hogy nem volt ideje szórakozásra. Hát, akinek két nap nem elég szórakozni, az már nem is ember! — 17 éves bátaszéki fiú. Jó volt a film és tanulságos, de az tükröződött benne, hogy ezekkel a fiatalokkal szemben tehetet- iég és a szülők tehetetlenek. Szerintem ez nem egészen így van. — 17 éves bátaszéki lány. 14 len a rendc Mi az 6n véleménye a filmről? Középiskolások az „Azt csinálok, amit akarok"-ról A film -tartalma rám olyan s2uggesztív erővel hatott, hogy úgy érzem, ennek a filmnek még nem szabad befejeződnie. Azt hiszem, minden nézőt sikerült gondolkodásra késztetnie a mondanivalójával, amely valóban időszerű. — 16 éves tolnai lány. Ez a film azokról a fiatalokról szólt, akik még nem bűnözők, de életmódjukból ítélve könnyen azokká válhatnak. Mivei nem követtek el bűntényt, nem éreznek lelkiismereti urdaiást, de még felelősséget sem. A film arra keresett választ, hogy mit tegyünk abban az esetben, ha nem bűnözővel, hanem a szabadság rosszul értelmezett fogalmának követőjével állunk szemben. — 16 éves tolnai lány. Az elzüllött fiatalok ilyen magatartásáról csakis a szülők tehetnek, akik korán szabad kezet adtak fiaiknak, lányaiknak. Szerintem abban az esetben megjavulhatnak ezek a fiatalok, ha egy rendes élettársra találnak. — 17 éves bonyhádi fiatalember. Teljes egészében elítélem azt az életet, amelyet a filmben bemutatott fiatalok élnek. Csak olyan fiatalokat tudok sajnálni, akiket a családi körülmények késztettek „csövezésre”. De ha rossz társaságba kerülnek, az már saját hibájuk, akkor már sajnálatra nem méltók. Gyűlölöm a züllött, erkölcstelen életmódot és ez a film csak erősítette ellenszenvemet. — 17 éves bonyhádi lány. Elítélem azokat az idős. vagy fiatal férfiakat, akik a megtévedt lányokat még rosszabb útra vi- éves bonyhádi fiatalember. A film rendezői nem fáradoztak hiába. Megtekintése után pezsgő vita indult egy-egy társaságon belül. Az ilyen alkotásoknál véleményem szerint ez a legfontosabb. — ■ 16 éves bonyhádi lány. A főhősök egyáltalán nem voltak ellenszenvesek. Ezt bizonyítja, hogy a mozi közönsége jókat nevetett az egyik csavargó srácon. így a film nevelő hatását kétségbe vonom. — 18 éves duna- - földvári lány. Szerintem nem volt nagy hatással a film a fiatalokra, sőt talán sokan éppen megtekintése óta szimpatizálnak ezzel az élettel. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ilyen sokan szöknek meg az intézetekből. — 16 éves bátaszéki lány. Nem szabad egy szülőnek így elhanyagolnia a gyerekét. Marikán talán még lehetne segíteni, ha megfelelő családi körülmények közé kerülne, ahol szeretik, megbecsülik és el tudnák felejteni a múltját. — 15 éves bátaszéki lény. Jó volt a gondolat, — de: az anyag szegényes volt. Az értékelés sem volt szerencsés: eléggé szimpatikusak voltak a szereplők. Egy ilyen filmnél adjanak egy-két statisztikai adattal többet, a 7 szik. — 17 8 1 7 mód lány. esetleg 18 Nem mutattam volna be, mert a mai fiatalság mindent, ami új, modern, átvesz. így a züllött éíetA film nagyon tetszett. Érdekes problémával foglalkozik. Elgon___________ dolkoztató. hogy némely fiatal h ogyan értelmezi a szabadságot. Az azonban megdöbbentő, hogy férfiakat s nőket nem büntetnek meg azért, mert intézetből szökött gyerekeket ellenszolgáltatás fejében befogadnak. — 17 éves tolnai lány. Sokat lehet tanulni ebből a filmből, de szerintem van olyan fiatal is. aki ezt a filmet megkedvel erre az életre. — 16 éves tolnai lány. __ A film nagyon érdekes, társadalmi szempontból égető témát boncolgat. Helyesnek tartom, hogy a rendező nem ad megoldást a problémára, mert így a nézőt elgondolkoztatja. — 17 éves tolnai lány. MÉRV ÉVA 19 nézve kapó! Tréfálkozásból rágalom Egy szólásmondásunk szerint, hosszú életű lesz az az ember, akinek már életében halálhírét költik. A halálhír mindenesetre kínosan érintheti az érdekeltet, aki a legjobb egészségnek örvend. Amit itt elmondandó leszek, az többeket érinthet kínosan. A kívülállókat is. Kórházi ápolásuk időtartama alatt a betegek nemcsak nyögdécselnek, sóhajtoznak, hellyel-közzel fölöttébb vido- ran várják a gyógyulásukat, ami önmagában nem baj. Sőt! Ä kórházi életnek — ahol olyan gyorsan cserélődnek az ágyakat „betöltő” szereplők — van egyfajta, a gyógyulást is elősegítő humora, sajátos derűje, amire talán szükség is Van. Mit talán! Föltétlenül szükség van! A jó közérzet visszanyerésének egyik csalhatatlan jele, ha a beteg már mosolyogni, nevetni, vagy nevettetni tud. Igen ám, csakhogy a tréfálkozó kedv fölöttébb ártalmas is tud lenni, ha az ugratás túl megy a határokon, s eszeveszett durvasággá fajul. Most éppen egy ilyen goromba tréfa kétes eredményeként jó néhányan fáradoznak azon, hogy tisztázzanak valamit. ami enyhén szólva rágalom. Nyilván nem gondoltak erre a paksi Hegedűs György betegtársai, Séta János szekszárdi, Póti János szőlőhegyi, Molnár János paksi fiatalemberek. Illetve nem rágalmazni akartak, ők csupán jól szórakozni, ha ugyan szórakozásnak lehet nevezni az ilyet. Ki járt a másvilágon? Hegedűs György Budapesten élő nővére, Marinyák Sándor- né május 16-án jegyzőkönyvbe rögzített panaszt emelt a Tolna megyei Kórház II. belosz- táiya ellen az Egészségügyi Minisztérium Bejelentések Irodáján. Panaszában unokahúgára, Hegedűs Jánosnéra hivatkozva előadta, hogy öccsét, Hegedűs Györgyöt „a hullakamrából hozták vissza 2—3 nap után”. Betegtársai — megítélése szerint — joggal fogadták Hegedűst azzal, hogy „Te már a tepsiből jöttél!” Nos, a vád igen súlyos, olyan mulasztásokat föltételez, amelyek felelősségre vonásért kiáltanak. Megindult hát a vizsgálat. Ez utóbbi, számos embernek adott munkát. Fölöslegesen. Kiderült ugyanis, hogy az unokahug Hegedűs Jánosné a betegtársaktól értesült a hátborzongató hírről. Konkréten megnevezni a delikvenseket nem tudta. Viszont továbbadta azt a panasztevő Marinyák Sándornénak, aki — külön érdekessége a2 ügynek — a Korányi Sándor kórház dolgozója. Marinyákné se sokat bajlódott a tények tisztázásával, hanem panaszt emelt. Dehogy gondolt arra, hogy a megalapozatlan panasz vádnak minősül, mi több, hamis vádnak, ami ez esetben azért súlyos, mert egy olyan intézmény erkölcsi tőkéjét igyekszik csonkítani, amely megfelelő fölszereltsége mellett munkájának sikere érdekében nem mondhat le sem a bizalomról, sem a közmegbecsülésről. Csak vicceltek! Nézzük csak, mi történt tulajdonképpen .. Hegedűs György, március 4-től április 30-ig bezáróan feküdt a kórház II. belosztályán szívizomgyulladással. Néhány napos benttartózkodás után állapota rosszabbodott, így az acut- szobájába szállították, hogy betegtársait, — akik a gyógyulás útján voltak már — ne zavarja. Megfelelő ellátása miatt is szükség volt az elkülönítésre. Két, vagy három nap múltán került vissza a kórterembe, s akkor vette kezdetét a „kolosszálisnak” gondolt tréfa. Az említett fiatalemberek ugratni kezdték Hegedűs Györgyöt, hogy „tepsiszökevény”, hogy „a hulla- kamrából tért vissza.” Hogy „már keresztet vetettek rá”, és így tovább. Nem elégedtek meg ennyivel. Az ugratástól nem kímélték a beteglátogatóba érkező unokahugot, Hegedűs Jánosnét sem, aki persze készpénznek vette nyomban a hírszolgálatot és nem győzött háborogni a lelkiismeretlenség fölött. A vizsgálatok során mint említettük, számos embernek akadt tennivalója; föl kellett keresni a panasz sugalmazó- ját; be kellett hívni Szekszárd- ra az ügy gyógyült és gyanútlan főszereplőjét, aki nem tud arról, hogy „megjárta a tepsit”, hasonlóképpen meg kellett hallgatni a betegtársak egyikét, Majorits Ferencet is, aki elmondotta, hogy a „fiúk a betegek között szokásos zsargonban ugratták Hegedűst". Nem ismerhetünk tréfát! Az ügy tisztázódott. Tulajdonképpen rtapirendre térhetnénk fölötte, ha nem jutna - minkbe, hogy az utóbbi idő- :'n mondhatni sorozattámadás céltáblája a megyei kórház, tágabban: az egészségügy, Enyhe iróniával fogalmazva: a rágalmazás, mint „népszokás” mind nagyobb teret hódít — büntetlenül. És e büntetlenség ellen kell szót emelnünk már ezúttal! Ha ugyanis valóságos panasz jut el megfelelő fórumokra, egészségügyünk képviselői még meg is köszönik eljárásukat követően azt az információt, amit kaptak valami meglévő hiba, mulasztás megszüntetésének indítékaként. De sajnálatos módon az a tapasztalat, hogy a bennünket joggal megillető legjobb orvosi ellátásért egyesek el nem fogadható eszközökkel „fizetnek”, nyílt és többnyire szóban terjesztett rágalmazással. Itt az ideje, hogy ezt követően sor kerüljön a rágalmazók törvényes úton való felelősségre vonására, egyszerűen azért, mert vannak dolgok, amikben nem ismerhetünk tréfát. És egészségügyünk ilyen dolog! Népújság J 1969. július 13,
