Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Hamarosan minden kiderül. Még néhány hónap és ha sikerül, Holdra lép az ember, aki egy nagy listát is visz magával. Ezen a listán mindaz rajta lesz, amit eddig a világon az embereknek ígértek és amelyre az emberek azt mondták: „Majd a Holdban”. Most majd kiderül, hogy a Holdon is csak mesével talál- hoznak-e. Mert tény, hogy mi gyarló, egyszerű emberek sok mindenről eddig azt hittük, hogy az ígért dolgok legalább a Holdon léteznek. Bár ott léteznének, akkor átköltöznénk oda, hogy amíg ott tartózkodunk, addig a Holdon tett ígéretek talán megvalósulnának a Földön. Mindez egy leltározás után jutott eszembe. Bort leltároztunk. Voltak címkés üvegek, meg voltak nem címkés üvegek. A címkés üvegekről könnyű volt megállapítani# hogy milyen bort tartalmaznak, mert rájuk volt írva. A címke nélküli is olyan ízű volt, mint a címkés, de erre nem volt ráírva, és ezért ki kellett deríteni. hogy az a vörös borokon belül melyik borfajtához tartozik, A címkésre ráírtak minden létező fajtát, hogy aztán az melyikhez tartozik, azt a szakemberek eldöntötték, tehát nekünk csak az a dolgunk, hogy megigyuk ilyen, vagy olyan fajta gyanánt. De a címke nélkülivel más a helyzet. Ott nem döntenek helyettünk, ott nekünk kell döntenünk. Tehát, míg a címkés a régi mechanizmusra utal, addig a címke nélküli az új mechanizmusra. Mert a címkésről már eleve kimondták, hogy ez ilyen, meg olyan fajta, sőt ezt írásban is adták és kész. Viszont a címke nélküliről lent kell dönteni, még akkor is, ha azt nem címke nélkül adták a boltnak, csak raktározás közben esett le arról a fajtamegjelölés. Ugye, érti már a szerkesztő úr? Nos, hát az történt, hogy egy ilyen címke nélküli bor okozta a legnagyobb gondot leltározás közben. Nem tudtuk, hogy milyen fajtához Írjuk. A barátom azt mondta: — Medoc! Én meg: — Oportói Felbontottuk az üveget. Megkóstolta a barátom. Csettintett: — Mondtam, hogy medoc! En is ittam, én is csettintettem: — Ugye, megmondtam, hogy oportói Aztán elölről kezdtük a vitát. Végül kifogytunk a vitatémából. Ekkor feltettem a kérdést a barátomnak: — Most .mit-■ ttjuké medpc.of, yagy oportót? — Tudod mit, Johannes? írd be a következőt: „Üres palacii!” , Ezt írtam be. Ebből a történetből is láthatja a szerkesztő úr. hogy némely vitának nálunk mi a vége. Üres palack, akarom mondani. .., de ezt már nem is mondom, úgyis tudja mindenki, aki figyeli a vitákat. Mert nálunk mindenki megmondja a véleményét. Ha súgva is, de megmondja, mint a napokban a buszon is tapasztaltam. Az egyik helyen megállt a busz. ahol felszállt egy feltűnően öltözött hölgy, A kisfiú, aki az apja kezét fogta, megkérdezte az apjától: — Ez a néni motorozni fog? Az apa elpirult, lehajolt a gyerekhez, a fülébe súgott valamit. A gyerek összeráncolta a homlokát, majd hangosan megkérdezte: — Mondd, apu,. mit jelent az, hogy „ez az öreg skatulya feltűnési viszketegségben szenved??” Hát így súgjon valaki, valamit a gyerekének! így mondja el a véleményét valakiről?! Ennél sokkal jobb az a módszer, amit az én bátor, élvhű barátom lett. Elolvastam a levelet, amit az igazgatójának írt. Olyan dolgok voltak benne, hogy csak hüledeztem. — Te mindezeket le merted írni? — Le bizony! — És nem félsz? — Mitől félnék? Nem küldtem el.'.'. Ja, hát ez így egészen más, mert a bölcs is azt mondja: „Aki nem visel álarcot, megkockáztatja, hogy a bőrt húzzák le az arcáról”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk nem bírálnak az emberek, mert féltik az arcbőrüket. Ezt nem lehet mondani. Az arcbőrüket azt nem féltik, de előfordul még, hogy az állásukat igen, Mint a hippik a hajukat. Erről jut eszxmbe, hogy Kaliforniában bementem egy boltba, ahol az ajtó mellett egy nagy ládában kis kannák voltak, A kis kannákra ezt írták: „Air , ami magyarul levegőt jelent. Levegőt árultak. Igaz, nem volt drága, egy kis kannával tíz centert adtak.... Már a levegőt is árulják ott, Amerikában. Nálunk, amint hallottam, a levegőt. még ingyen adják. Ezzel búcsúzom. Zárom soraimat. Tisztelettel: NOZHIKDH Rossz fogás A Fekete-erdő tájáról való ez a történet: Az igazgató úr feleségével vacsorázik békés otthonában. Az asszony, amikor férje befejezte az újságolvasást, csöndesen mondja: — Emlékszel még azokra a pisztrángokra, amelyek fogására kilenc hónappal ezelőtt két hét szabadságot szántál? — Igen, igen — mormogja a férj, — No, az egyikük ma délután idetelefonált és azt üzente, hogy apa lettél... Kezdő apa — Látod, fiacskám, én is meg tudlak füröszteni. Mégis azt mondtad, hogy anyu nélkül nem leszünk meg. — Igen apu, csakhogy a mama fürösztés előtt mindig lehúzza a cipőmet. Rendelés Egy ötödosztályú kávéházban hárman ülnek egy asztalnál és teát rendelnek. Az egyik rummal kéri, a másik citrommal, a harmadik így szól: — Én tiszta csészében kérem. A pincér hozza a teákat és megkérdi: — Melyikük kérte tiszta csészében ? Casanova C. C. grófnő könyörgő tekintettel így szólt a nők kedvencéhez Casanovához: — Kérem, uram mesélje el nekem a leggyönyörűbb szerelmi kalandját! A férfi így felelt: — No de hölgyem, nem beszélhetek olyan dologról, ami csak most vár bennünketl Mini-humor Miután a divattervezők azt jósolták, hogy a miniszoknya divatját valósággal elsöprik a jó ízlésű nők, a miniszoknya soha sem sejtett magasságokba emelkedett. Amint azt az alábbi londoni vicc is mutatja. Két ifjú hölgy beszélget: • ■ ., — Drágám, ne vedd rossz néven, de az az érzésem, hogy otthon felejtetted a szoknyádat! — Tévedsz, szívem! Magamon felejtettem!. Uraim, mindent bevallók önö knek, csak már otnozzanak el Elmegyek, elegem tan belőled! Szöveg 'nélkül. flz anyós Két férj beszélget és természetesen az anyósról is szó esik. Az egyik így jellemzi anyósát: — Az én anyósom egy angyal. A másik erre azt felelte: — Az enyém sajnos még él. Népújság IQ t 19C9. június 1. — Majd megtanítalak én u forgalmi szabályokra! j
