Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
Távolságok és különbségek r r regszemcsén a pénzügyi szanálás alatt lévő Rákóczi Tsz elnöke •lmondta; a melléfogások sokasága vitte a csőd szélére a gazdaságot. Ilyenkor szokás feltenni a kérdést: igen, igen, és a tagok hagyták? Ez a kérdés most is elhangzott, mert a gazdák felelősségét elvitatni képtelenség. De nyomban felvetődik a másik, a súlyosabb, a drámaibb kérdés. A növénytermesztésben, a tehenészetben dolgozó, a traktoron ülő gazdáktól elvárható-e hogy többet tudjanak, többet lássanak, más szóval, hogy az irányítást tekintve, okosabbak legyenek, mint a vezetés? Nem. A döntések meghozatalakor a tévedés lehetőségét, a kockázatvállalás jogát fenntartva, a felelősség kizárólag a vezetést terheli. Onnét indul ki minden, ott kezdődik minden. Hogy egy közös gazdaság anyagi és erkölcsi helyzete milyen, az végső soron szinte kizárólag a vezetőkön múlik. Megfizethetetlen, forintban kifejezhetetlert tehát az a szellemi érték, amelyet a tsz- ek elnökei, mezőgazdasági mérnökei, főkönyvelői összességében szakemberei testesítenek meg. Gondoljunk csak a mözsi, a tolnai, a bátaszé- ki, a dunakömlődi, a faddi, a sióagárdi, és egyáltalán azokra a közös gazdaságokra, amelyek, ahogy mondani szokás „beálltak”, s immár a mezőgazdasági termékek gyáraiként működnek. Ezekben a tsz-ekben az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő szerepe felmérhetetlen annak ellenére, hogy a tagok egy része az irányítást végző emberek munkáját lebecsüli. Helyenként sajnálják tólük a fizetést és az egyéb juttatásokat. Regölyben a terv jóváhagyó , közgyűlés napirendjét is megváltoztatták, a gazdasági kérdések megvitatása helyett a vezetők fizetése került előtérbe, mintegy jelezvén, az elismerés, a meg becsülés „foghíjait”. De ha ez így igaz, akkor fordítva is igaz. Iregszemcsén a Rákóczi Tsz- ben egyszerűen megállt az idő. A volt elnök, a volt főkönyvelő, a volt főagronómus, úgy tűnik, hiába járt szakmai tanácskozásokra, hiába for dúlt meg bemutatókon, mert a tsz-mozgalom gazdag tapasztalataiból nem vitt haza semmit, nem valósított meg semmit. A tevékeny elnökök viszont, igazán ideillő hasonlattal oly fáradhatatlan szorgalommal gyűjtik a jó módszereket, mint a méhek a nektárt.. „A mi elnökünk soha nem jön haza üres tarisznyával” — mondja az egyik bátaszéki szövetkezeti tag. De az is megfigyelhető, hogy Bali Zoltán és a hozzája hasonló elnökök soha nem unatkoznak, a céltalan tengés- lengést nem ismerik, míg a rosszul működő közös gazdaságokban az elnök nem tud mit kezdeni saját magával, kizárólag az idő múlását lesi, s hogy szó ne érje a ház elejét, jelentéktelen részletkérdésekkel tölti napját. Minő különbség? T engelicen, Pálfán, Báta- széken, a lehető legtökéletesebb elemeket fedezhetjük fel a jövedelem- elosztásban, a munkaszervezetek kialakításában. Messzemenően érvényesül a tagok anyagi érdekeltsége, de ugyanakkor a közösség összérdeke is. A csőd szélén tengődő tsz-ekben viszont még mindig a tíz évvel ezelőtti állapotoknál tartanak, konzerválódtak, mint Dunaföldváron a Duna- gyöngye Tsz, mintha nem hallottak volna soha végtermékbérezésről, avagy a bérezés más nagyobb termelési eredményekre, jobb minőségre, kevesebb önköltségre ösztönző változatairól. A termelőszövetkezetek szóródása az egy szántó egységre jutó árbevétel szempontjából törvényszerű, hisz a gazdaságok adottságai különbözőek. Nyilvánvaló, hogy a rosszabb üzemi és közgazdasági adottságokkal rendelkező miszlai tsz egy szántó egységre jutó árbevétele soha nem éri el a mözsi tsz árbevételi szintjét. Ha azonban az objektív okokat kiiktatjuk, újból csak azt kell látni, hogy az izményi, a mórágyi és még több más tsz- ben a vezetők új befogadására való készsége, fogékonysága lendítette fel a gazdaságot. Az első lépést üzemi méretekben a tagok nem tehetik meg, ha még oly pártolói is az újnak, a korszerűbbnek, a jobbnak, akkor sem. A faddi Lenin Tsz-ben először a vezetőknek kellett fantáziát látni a pecsenyekacsában ahhoz, hogy a farmot megvalósítsák. A gyönki közös gazdaságban először a főagronómus fejében kellett megszületni a juhtenyésztés korszerűsítésére vonatkozó gondolatnak. A korszerű búza- és hibridkukorica fajták széles körű elterjesztését is a vezetők „vezetői" képessége, rátermettsége tette lehetővé azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a tagok e törekvéseket támogatták. Bárhogyan is nézzük, újból leszögezhetjük: megfizethetetlen, forintban kifejezhetetlen az a szellemi kincs, amelyet a termelőszövetkezetekben a jó vezetők és szakemberek testesítenek meg. Sz. P. Kiváló áruk fóruma Tolna megyei áruk nélkül A szövetkezeti gazdák akkor értékelhetik megfelelően az irányító munkát, ha látják a különbségeket. Nevezetesen azt, hogy miközben a Tolna megyei tsz-ek többsége megfelelő ütemben fejlődik, azon- közben évről évre tapasztalhatjuk, hogy néhány tsz gaz - daságilag kártyavárként omlik össze. S ahol bekövetkezik a csőd, ott a bajok gyökereit minden esetben a vezetés elégtelenségében találják az arra illetékes szervek. Olyan szakemberekből áll az a bizottság, amely a kiváló minőséget kimondja, hogy a szavát, ítéletét az ország min- den szakembere elfogadja. A kiváló áruk fórumán hozzák rendszerint nyilvánosságra — egy-egy kiállítás során, hogy a bírálatra benyújtott áruk közül melyek érik el azt a szintet, hogy a megkülönböztető háromszög alakú jelvénynyel kerülhessenek forgalomba. A kiváló áru címet természetesen vissza is lehet vonni, amennyiben a gyártott termék minősége romlik. A héten újabb fórumon, ezúttal a Divatcsarnok Lotz-ter- mében kerültek a közönség elé a kiváló áruk. Sajnos Tolna megyei iparcikk nincs a kiváló áruk között, bár az elmúlt értékelések során — egykét áru — majdnem minden alkalommal volt Tolna megyei „résztvevő” is a kiváló áruk fórumán. Ezek a termékek valóban megérdemlik a kiváló jelzőt. Különösképpen a Csepel ke- rékpárgyár összecsukható kempingkerékpárja említhető, mint a kiváló termékek között is o legjobb, a legszebb. A Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár női kötöttruha együttesei — pulóver, kardigán stb. — minden bizonnyal a közönség nagy megelégedését váltja ki, és vigasztalódhatunk, hogy a gyár szekszárdi szakboltjában is találkozhatunk hamarosan e kiváló árukkal. Tolna megyei vonatkozású áru nem szerepel a kiállításon. A Magyar Selyemipar kiválónak minősített sáljai minden bizonnyal Tolnán készültek, de a kikészítés, a további feldolgozás már más gyárban történt, s így csak az anyaggyár emblémájával kerülhet a közönség elé. Ezúttal a Tolna megyei áruk közül nem érdemesített a bizottság egyet sem arra, hogy a megkülönböztető címmel tüntesse ki, bizonnyal a következő fórumon, az év végén majd Tolna megyei áruval is találkozhatunk a kiváló áruk fórumán. Bővült a bútoráruház Tegnap reggel megnyílt a szekszárdi Otthon Aruház új osztálya, az eddigiekkel egy épületben, de külön bejárattal, a Széchényi utcában. A bemutatott áj bútorok között a „Firenze” garnitúra aratta a legnagyobb sikert, ügyes térkihasználásával és a szekrény fallal egybekombinált ölő alkalmatosságokkal.- Pj Képek a tamási Őrlőnkéi... Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat tamási 5-ös gyáregységében gyártják az AT: 1550, 759, 459, 1848 jelű televíziókhoz a hangkimenő transzformátorokat. Csőszné négytagú szerelőbrigádja a vaslemezek összeállítását, valamint a kivezető huzalok forrasztását végzi. Az automata hathengeres formázógépen Partin Istváoné másodmagával végzi a televíziók összes típusaihoz szükséges bakelit csőfoglalat-testek préselését. Az anyagot por alakban adagolják az új típusú gépbe. Május 29-én átadásra került az új motor- és kerékpármegőrző, porta, félkészáruraktár. A kivitelező a szekszárdi Tolna megyei Tanácsi Építőipari és Szerelő Vállalat volt. Foto: Tóth Iván Cikkünk nyomán Kilós beton Dombóváron Tegnap réggel Dombóvárról keresték telefonon szerkesztőségünket. A telefonnál Vincellér Károly, a dombóvári cementüzem vezetője volt. — Köszönjük a cikküket, az ötlet kiváló, mi is megvalósítjuk, amit javasoltak. — Tehát lesz kilós beton Dombóvárott is. (Kilósnak mondjuk, bár helyesebb a köbméter kifejezés. Azért is mondjuk még kilósnak ezt a betonakciót, mert kis tételeket is vásárolhatnak a fogyasztók.) — Igen. Szerdán már az első fogyasztónak el is tudjuk adni az első tételt. Dombóvárott igen sok az építkezés, ezért mi is úgy határoztunk, hogy a Népújság kezdeményezését követjük. Naponta száz köbméter betont tudunk készíteni a gyári programon felül, és így eladásra felajánlani. — Van-e vásárló, jelentkező? — Igen. Többen is jelezték már, — pedig még meg sem hirdettük, — hogy vásárolni akarnak. Szövetkezet, állami célt és magános is van a betont vásárolni szándékozók között. — Pj — Foto: Tóth Iván
