Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

A jubilánsok KILENCVEN ESZTENDŐS a dombóvári önkéntes tűzo,ió- testület. Ha arra gondolunk, hogy kiállta két világháború vérzivatarát, két ellenforrada­lom megpróbáltatását, akár attól a tíz évtől is eltekinthe­tünk, amely a százéves jubi­leumhoz hiányzik. Sőt még akkor is szólhatunk évszázad­ról, ha figyelembe vesszük, hogy 1950-ben feloszlatták a testületet, amely csak 195»-ban született újjá. Bizony, nagy tévedés volt tizenkilenc évvel ezelőtt azt hinni, hogy a vá­rosnak beillő község vala­mennyi tűzrendészeti felada­tával megbirkózhatnak az ál­lami tűzoltók. S még nagyobb hiba megfosztani a falut ak­kora erejű, közösségi szemlé­letre nevelő mozgalomtól, mint az önkéntes tűzoltóság. A dombóvári önkéntesek pa­rancsnoka — Körösi Lajos százados — így emlékezik er­re..: — Nem annyira két kismo­tor- és két kézámű-fecsken- dűnlket, teher- és személygép­kocsinkat sajnáltuk mint azt, hogy vége a közös munkának. Fel-felem legettük az együtt eloltott tüzeket. Sóhajtozva, de reménykedve is, idéztünk a testület múltjából. «. Az önkéntes tűzoltók króni­kája hasznos forrásmű lesz egyszer annak, aki megírja Dombóvár történetét. Az egye­sület első elnöke Legza Zénó hercegi felügyelő volt, őt 1900- ban Nagy István főszolgabíró követte. Az elnökök feladata a szervezés és a reprezentál ás volt. Tévedés volna valamiféle Arisztid-Tasziló-féle elnökökre gyanakodni; úgy igaz, hogy méltón töltötték be tisztüket. A reprezentál ás sem jelentett sárgaföldig itatást, inkább egy-két hordó sört az ünne­pélyeken. Akkoriban még havi tíz krajcár tagdíjat fizetett az önkéntes tűzoltó. A tagdíj az előbb mondott alkalmakkor szokott árpalévé lenni. Fényes tarajú bőrsisak minden tűz­oltót megilletett, de tőr csak parancsnokot. — A parancsnoki tőröcske a rőzsevágó késből formálódott egyenruházathoz illő dísszé, — magyarázza Körösi Lajos. — Azidőberi még használták; ke­vés volt a osaréptetős ház. A mai Dombóváron pala, cserép járja. Kovács Mihály: bádogosé volt az utolsó nádfödeles ház. Két éve bontották le az Er­zsébet utcában. Hej, ha ezt Tóth Antal cipészmester meg­érhette volna! — ? i — Ű volt az első parancs­nok, 1912-ig. A testület .leg­nagyobb fegyvertényére, ha PLAKÁT ELŐTT..; Foto; Tóth Iván. élén szabad így mondanom, az első világháború kezdetén került sor. Ahol most a fémtömeg­cikk kftsz egyik részlege dol­gozik, ott állt a Varga-féle malom. Csúf, szeles időben gyulladt ki. Közelében egy­másra zsúfolt házak, s mind­ehhez két asztalosüzem. A malom sem égett porig, nem­hogy tovaterjedt volna a ve­szedelem. ARRA, SAJNOS, NINCS ADAT, hányszor vonultak ki a dombóvári önkéntesek: az első egységkönyv elkallódott a második világháborúban. Odalett a régi zászló is: az újat 1947-ben hímezték. Fló­rián, a bátor római százados, a szervezett tűzoltóság meg­teremtője látható rajta. KÖRÖSI ELVTÁRS a lobo­gónál többre tartja, ami ke­vésbé ragadja meg a szemet, de fontosságban messze felül­múlja a selyemzászlót. Ez a fontosabb, a napi munka. Jog­szabály írja elő, hogy minden kéményt minden évben ki kell égetni. Ki áll a kéményseprő mellett tettre készen? Az ön­kéntes tűzoltó. Évente körül­belül két és fél ezer lakóházat ellenőriznek megelőző tűzren­dészeti szempontból. Kik? Az önkéntes tűzoltók. Jó lenne a testület parancs­nokáról, Körösi Lajosról is annyit írni, amennyit a cím sejtet. Nos, ez az, ami nem megy. — 1921-ben lettem önkéntes tűzoltó, — fogja rövidre a szót Körösi Lajos. — 1945 óta vagyok parancsnok. Én már 1964. április 12-én szerepel­tem a Népújságban, máig őr­zöm a cikket, s most is kö­szönöm a megtiszteltetést. Hetvenhárom éves vagyok, el­elfúlok. Ha rám hallgat, in­kább Kerti István önkéntes tűzoltóról ír... — Miért éppen róla? — Mert legszorgalmasabb önkéntesek egyike, s mert nyu­godtan vonulnék vissza, ha ő lenne az utódom. Az ajánlott név — minden eshetőségre készen — a fontos feljegyzések közé kerül. Vise­lőjéről pedig, remélhetőleg a százéves jubileum idején is megemlékezhetünk. Hadd lás­sa a csupaszív Lajos bácsi, hogy nemcsak az önkéntesek hallgatnak szívesen rá, de az újságíró is. — borváró — Kocsis sem lehet mindenki A pincehelyi általános isko­lában jelenleg 54 nyolcadi­kost tartanak nyilván. A to­vábbtanulási gondok közvetle­nül őket érintik. Az igazgató­tól, Schwab Györgytől és he­lyettesétől, Gyene Istvántól arról érdeklődtünk, hogy mi lesz az 54 gyermek sorsa az általános iskola befejezése után. — A pályaválasztó gyerme­kek sorsában sok váratlan fordulat is bekövetkezhet, ezért nem lehet mindent elő­re látni még a hivatalos fel­mérések, statisztikák alapján sem. Ezért inkább csak hoz­závetőleges adatokról beszél­hetünk — mondották. Bizony­ságul mindjárt hozzátették, hogy az 54 gyermek közül 45 jelentkezett továbbtanulási szándékkal, de azt nem tudni pontosan, hogy hánynak si­kerül végül is bejutnia. A részadatokból azonban máris kiderül, hogy a pincehelyi végzősök helyzete viszonylag jó. Tizenkilencen jelentkeztek gimnáziumba és szakközépis­kolába elsődlegesen, s tizenhe­tet közülük fel is vettek. A többiek szakmát kívánnak ta­nulni, s a többséget máris felvették, viszonylag kevés el­utasítás érkezett. — Tavaly tudták könnyeb­ben elhelyezni a gyermekeket vagy az idén? — A múlt évben sem volt különösebb problémánk, az idén sem. A szülőkkel sikerült megértetni, hogy lehetőleg azt kell választani, amire van le­hetőség is, így már eleve a realitások felé orientálódtak. Egy gyermekünk van, akinek a szülei nagyon akaratoskod- tak, gyermeküket minden áron középiskolába szeretnék járat­ni, s mindkét jelentkezési he­lyen középiskolát jelöltek meg, ám egyik sem sikerült. Kart doskodnak, hogy vagy közép­iskolába vagy sehova sem já­ratják a gyermeket. Egyelőre maradt a sehova Sem ... — A helyi adottságokat ki tudták-e használni? — Tulajdonképpen ennek köszönhetjük, hogy a szakmát tanulni szándékozóknak is vi­szonylag nagy hányada talált valamilyen megoldást. Felvet­tük a kapcsolatot a tsz-szel, jellemző, hogy a szülői érte­kezleten jelen volt a tsz-el- nök és a párttitkár is. Elég szép számban igényelt a tsz fiatalt. Elsősorban gépekre. Viszont leányt a tsz-be sem igen igényeltek, ezért nem vé­letlen, hogy a problémás ese­teink jórésze éppen leány. ' — Azokkal mi lesz, akik nem is akarnak továbbtanul­ni? — A mi végzőseink körében megfigyelhető, egy úgyneve­zett kocsis-hullám. Az előző években néhány gyermek köz­vetlenül a tsz-be ment az ál­talános iskola befejezése után. és kocsis lett. Nem egy máris olyan jövedelemmel dicseked­het, hogy a kezdő tanárának sincs több, s ez nagyon vonzza a gyermekeket. Most is jópá- ran mondták: „Kocsis akarok lenni a tsz-ben”. Csakhát ko­csis sem lehet mindenki. B. a Terjesszük együtt NÉPÚJSÁGOT! Tengerparton üdülhet a mi költségünkön! Kedves Előfizetőnk ! Nagyon örülnénk, ha Önök kedves előfizetőink, se­gítenének abban, hogy minél több emberhez jusson el a Népújság, természetesen nem egy-egy alkalommal, ha­nem rendszeresen. A „Terjesszük együtt a Népújságot” azt jelenti, hogy megkérjük olvasóinkat, előfizetőinket; terjesszék rokonaik, barátaik, munkatársaik körében a Népújsá­got, szerezzenek egy-egy új előfizetőt lapunknak. Lehetőségeinkhez mérten azok. között, akik gyara­pították előfizetőink táborát, értékes nyereményeket sorsolunk ki. Nyeremények: I. díj: Üdülés Mamaiában, román tengerparton. 8 nap augusztusban, repülővel. U. díj: Szász-Svájc NDK augusztusban, 8 nap. IIL díj: Zakopane, Lengyelország, 7 nap. IV. díj: 800 forintos táskarádió. V. díj: 800 forintos táskarádió. VL díj: 500 forintos vásárlási utalvány, VII. díj: 300 forintos vásárlási utalvány. VIII. díj: 300 forintos vásárlási utalvány. Hogy ki nyaral a Népújság költségén, kié lesz a táskarádió és a többi nyeremény, az majd július 5-én, a sorsoláskor dől eL A sorsolás eredményét lapunk július 6-i számában közöljük. A sorsoláson mindenki részt vesz. aki az alábbi Megrendelőlapot kitölti és ezt a helyi postahivatalban június 30-ig leadja, természetesen az előfizetési díj­jal együtt. Az elismerv ényrészen az előfizetés-gyűjtést a posta bélyegzővel igazolja. Az elismervényrész a gyűjtőnél marad, aki szerencsés esetben ennek ellené­ben veheti át majd a nyereményt. Természetesen, aki több előfizetőt szerez, több eséllyel vesz részt a sorsolásban. Hogyan lehet több előfizetőt szerezni? Egyrészt úgy, hogy ezt a megren­delőlapot még több alkalommal közöljük, másrészt úgy, hogy nem egy hónapra, hanem többre, mondjuk ne­gyedévre szervezi az előfizetést Ebben az esetben há­rom eséllyel vehet részt a sorsolásban. Megrendelő- lapot a helyi postán is lehet kéíni. Mindenki esélyes, mindenki nyerhet! Próbálkoz­zék ön is a szerencséjével! Előfizetési díj: 20,— Ft. Megrendelőlap Megrendelem 1969. július 1-től ...............................-ig a NÉPÚJSÁG c. lapot Az előfizetési díjat az előfizetés-gyűjtőnek fizetem Név. ........................ V áros, község: ......................................... U tca, házszám: .......................................... P . H. bélyegző, aláírás Kelt, 196.... év ........—.................. hó ...........nap. a megrendelő aláírása az előfizető-gyűjtő címe és aláírása A postahivatal figyelmébe: A megrendelőlapot díj­beszedés után azonnal küldje be a MEHIV címére. — — — — — Itt levágandó — — — — — ELISMERVÉNY ............... Ft, azaz................................................ forintról, m ely összeget a NÉPÚJSÁG előfizetési díja fejében felvettem. A megrendelő neve: Kelt, 196....... év ....... ...... hó P. H. nap. bélyegző, aláírás Az elismervényt őrizze meg, mert tárgynyeremény-sorsoláson vesz részt. Nyerhet: Külföldi társasutazást, rádiót, vásárlási utalványt, és még számtalan értékes tárgyat. A sorsolás eredményét a Népújság július 6-i szá­ma közli.

Next

/
Thumbnails
Contents