Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
Képviselői látogatás Szálkán Aki nem kell, eladják — Megszűnt a A személyzeti munka most éli — ki tudja hányadik — reformját. Ennek hatása különösképpen erősen jelentkezik az építőiparban. Több ok miatt. A teljesség igénye nélkül néhány ok: 1. az ipar, más iparágtól eltérően dinamikusabban fejlődik. 2. az építőipari szakemberképzés évek óta stagnál. 3. a kezdő fizetések műszaki beosztásban alacsonyak. 4. a vezetőknek különböző szakmájú munkássággal kell foglalkozni, mint zárt üzemben. A szakemberek minősítése, amely egyik alapvető módszere a személyzeti munkának, most ismét napirenden van. A napokban több mint , tíz építőipari vállalat igazgatója, személyzeti vezetője és a tömegszervezetek titkárai tanácskoztak erről. A Szekszárdon működő Építőipari Vállalat tapasztalata volt a vita alapja. A vállalatoknál kötelező bizonyos munkaköröket betöltő személyeket minősíteni. Ez az alapja a káder előrelépésének, „rangjának’". A minősítés olyan mérce, amely a káder ás a személyzeti osztály együttes, esetekben eltérő véleményét ösz- szegezi. A véleményeltérés is indokolt lehet, tehát mindkét fél előtt ismertté kell tenni. Az összkép egy káderről, ha a minősítés alapos, jó. kialakítható a minősítési anyagból. Akit el akarnak adni Mindenütt van olyan szakember, aki el akar menni, vagy akitől a vállalat akar megszabadulni. Mindkét esetben a cég minősítést készít, pontosabban a káderről véleményt ad új munkahelyének. Az a tapasztalat — és ez nem csak építőipari jelenség —, hogy egy emberről többféle véleményt is tudnak adni. A Somogy megyei Építőipari Vállalat igazgatójának „eladtak"’ egy Tolna megyei kádert. „Nem is sejtettük, hogy jó vélemény után rosszul dolgozó embert kaphatunk” — mondotta. Más esetben pedig a szekszárdi igazgató, Tarjáni Lajos a Vas megyei igazgatóval közölte: „El akar menni tőlünk, X. Y. ne fogadjátok, képességei igen mérsékeltek, a kiszemelt beosztásra nem alkalmas”. S ez a vélemény hamar beigazolódott, de már egy ktsz-ben, ahova az illetőt képességeit meghaladó beosztásba helyezték. Előfordul azonban olyan eset is, amikor a káderről valós véleményt adnak. így azután nem kell csodálkozni, hogy az építőiparban, de más iparágban sem sok tiszteletet adnak a „kádervéleménynek”. Rgjük szekszárdi üzemből a fővárosba ment munkát vállalni, fontos munkakört betölteni Sz. L., az ottani igazgatója azzal fogadta: „Nem kell nekem az ottani vélemény, mert biztos nem valósat közölnek, majd a próbaidő alatt piinden kiderül.” Kiből legyen művezető ? Az építőiparban a szakemberellátás meglehetősen gyenge. Nemrég történt az az intézkedés, hogy a Pécsett működött építőipari technikumot megszüntették. Átszervezték szakközépiskolává. Ezzel megszűnt Dél-Dunántúl építőipari technikusellátása, pontosabban: nem tudnak művezetői, középkáder posztra megfelelően képzett szakembert beállítani. A Pécsett, végzett technikusok jól el tudták látni a művezetői teendőket. A szakközépiskola már nem képezi olyan alaposan építésznek tanulóit, hogy rájuk tehessen bízni a művezetői munkát. Igaz, a technikum megszűnése után hozzáfogtak a felsőfokú technikum szervezéséhez, tehát onnan már „fél mérnökök” kerülnek ki. Az ilyen ember azonban művezetői beosztást már nem vállal... Az építőiipari vállalatok vezetőinek, sőt az ÉVM személyzeti osztályának is az a véleménye, hogy elhamarkodott dolog volt a pécsi technikum megszüntetése. Más kérdés, hogy egyidő- ben az egyetemi levelező oktatást is megszüntették. így nincs lehetőségük a tehetséges, nagyobb szaktudást megszerezni akaró embereknek ahhoz, hogy hozzásegítsék a vállalatokat, magasan képzett szakemberekhez... Egészen paradox eset: a műegyetemen idén végző összes építész- hallgató hetven százaléka ne. És a dunántúli gyakorlat: sehol nincs kivitelezői munkakörben női építész. Nyilván a most végzők sem a kivitelező iparban helyezkednek el. Csábítóbb számukra a hivatali munkakör. A kezdő mérnök fizetése 1600—1800 forint körül van. Tanácsi szerveknél, más felügyeleti hatóságnál 2200-tól kezdődik a fizetés. Egyébként sem meggondolt az építőipari szakember- képzés. A Dunántúlon például nagyítóval kell keresni mélyépítő technikust. Békéscsaba környékén viszont a magasépítő szakmában, sőt még a szerelőszakmában is mélyépítő technikusokat alkalmaznak. Az ok: Békéscsabán működik a mélyépítő szakmához technikusokat képző intézet. Politikai és szakmai to vábbképzés Nem megoldott a káderek politikai továbbképzése sem. Hiába készítenek a személytechnikusképzés ? zeti osztályok tervet arra, hogy lát mikor és hova kell beiskolázni, ha erre nincs mód. A szekszárdi építőipari vállalatnál például évente csak 2—3 személyt tudnak a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére küldeni, mert csak ennyi helyet kapnak. Holott ez a cég alig fél évtizede működik a megyében, sok fiatal szakembert alkalmaz, akiknek szükségük volna arra, hog_v szaktudásuk mellé megfelelő politikai képzetséget is szerezzenek. Ma követelmény, hogy a vezető értse a szakmát, alkalmas legyen vezetői posztra, de politizálni is tudjon... Sajnos, a szakmai továbbképzésben is sok a hiba. Ma egy műszaki embernek csak alapot ad az egyetem, megtanítani a szakmára az élettapasztalat fogja. És legfőképpen az egyre sokasodó új dolog. Például egy mérnök nem tud anélkül dolgozni, a korral együtt haladni. ha nem ismeri a szakma világirodalmát, a tendenciákat, a közgazdasági kérdéseket. Szekszárdon sem, de még Pécsett, ahol' nyilvánvalóan nagyobb lehetőségek volnának a mérnöktovábbképzésre, csak nagyon kezdetleges lépésekről tudunk. A TIT előadásai nem alkalmasak a rendszeres továbbképzésre. A személyzeti munka természetesen nemcsak a minősítésből, a minősítésre kötelezett személyekkel való foglalkozásból áll. Jelentős az a tevékenység is, amelyet az építőipari vállalatoknál a személyzeti osztályok a munkások körében kifejtenek. De a személyzeti munkának ez a része már más cikk témája. A választókkal való rendszeres találkozás sorában hétfőn Szálkára látogatott Báli Zoltán, megyénk országgyűlési képviselője. Az érkezéskor a község vezetői szeretettel fogadták, s mélyreható beszélgetést. folytattak vele a helymeiről, s a község fejlesztésének problémáiról. Este a művelődési házban találkozott Báli Zoltán a választókkal. Tájékoztatta őket a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményekről. Megemlékezett a magyar és a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójáról is. PÁLKOVÁCS JENŐ ség lakóinak gondjairól, öröAz Állami Pincegazdaság Meesekvidéki Üzemének szekszárdi pincészetében elkezdődött a borok szűrése. Azbeszt szü- rósoron áramlik át a bor. Közben mintát vesznek, hogy laboratóriumi vizsgálaton engedélyt nyerjen a kereskedelmi forgalomban való részvételre. A pincegazdaság készletéből látja el a megye vendéglátóipari és kereskedelmi egységeit. i Fotó: Tóth Iván mTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTmTyygTTTTTTTTfTTTTTTTTT»?»»fT»f r»TTTTTTTTTTTTTTTT»fTTTtTTTTTTTft ► >■ ► ► ► ► ► ► ► ► É ► £ t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► *t i» ► ■wj-árom, egyforma „stílusban’' épült JfJ földkunyhó emelkedik ki a földből egy tábla szélén, Paks határában. Az ilyen putrik valamikor nagyon sok embernek szolgáltak állandó lakóhelyül — ezek csak ideiglenesek. A régiektől abban is különböznek, hogy üvegezett előtérrel toldották meg lakóik. Az előtér falai, sőt a tetőzete nem más, mint melegágyi ablakkeret. A kunyhók között fészer, baromfiól. disznóól... Az egész kép így együtt elárulja: dinnyés-kolónia alakult ki itt. De hol vannak a lakók? Kint, a tábla túlsó végében. Egy traktoros érkezik, készséggel ajánlkozik: majd ő szól o. „főnöknek”. Ötven év körüli, naptól cserzett arcú, mezítlábas ember érkezüc. Barátságosan tessékel a középső kunyhóba, A csupaüveg „előszobában” foglalunk helyet egy lócán, viaszosvászonnal letakart asztal mellett. így, belülről látni, hogy a ’lakhely — a körülményekhez képest — mennyire otthonos. Nagy István feles dinnyekertész most már évek óta a paksi Ezüstkalász Tsz tagja. Állandó lakása viszont, Csány- ban van.*. — Hét éve vagyok itt, Paksbn. Két évig az Aranykalászban voltam, de nem tudtam kijönni a főkönyvelővel. Öt év óta vagyok ebben a szövetkezetben. Itt kapom a háztáji földet is, de utálta az adót már otthon fizetem, Csányban. Még azt sem fogadják el, hogy itt fizessem ki. és ott bemutassam a csekket. Gondolom, de azért nem neheztelnének meg, ha itt is, ott is kifizet- txéiti • -2 Arról kérdezgettem, milyen is egy dinnyekertész élete, távol a lakóhelyétől, de a legközelebbi falutól is. — Évente kétszer költözünk. Február végén, és szeptember végén. Először is a tábla szélén, vagy közepén —, hogy végialá&suái' t£- egész terül&ten — felépítjük a lakást. Ez az építkezés minden évben ismétlődik, ha. csak nem a szomszédos táblába kerül a dinnye a következő évben. Mire mindent összehozunk, vége a télnek, hozzáláthatunk a melegágykészítéshez. — Igaz az, hogy a melegágykészítésben, a palántanevelésben van a dinnyetermesztés tulajdonképpeni tudománya ? — így van. Mi például ragaszkodunk a hagyományos, melegágyi ablakkeretekhez. Bár lehet, hogy tévedek, de szerintem a fólia nem jó. Hirtelen felnyúlik alatta, a palánta, tehát gyengébb lesz, nem fejlődik, úgy a> lombozata, ahogyan kellene. Amikor megneveltük a palántát, kiültettük — rendszerint május 15. körül végzünk vele — akkor már a többi az időjárásra van bízva. Innen kezdve már mindéi!if milyen tudása van az embernek. Csal: egyet lehet: kapálni. Ha esett az eső, azért, ha nincs eső, azért, kapálni állandóan, amíg csak a földjét el nem futja. Most, ez a néhány napos hűvös idő egy kissé visszaállította a kiültetett palántát. Kell két-három napi jó, napos idő. hogy meginduljon a normális növekedés útján. Tudja kérem, tulajdonképpen rizikó munka ez nagyon, dehát ezt szoktuk meg... Ez van a vérünkben. Otthon a rendes lakás, itt meg kucorgunk tavasztól őszig. Még a gyerekek is itt nőnek fel. Talán azért is csináljuk, mert így független az ember^ a. maga gazdája. — No, és amikor már érik a dinnye? — Hja, kérem, az már megint a mi tudományunk. Mert nem elég megtermelni, eladni is tudni kell. Oda már huncutság is kell. az már üzlet. Nem mindegy, /cinek, mikor, mit adok el. Ha elviszem az árut Veszprémbe. Szombathelyre, Pestre, akkor úgy viszem el, hogy egy hét múlva, egy év múlva is ismerjenek meg. Ha én kimegyek a paksi piacra, ott más dinnyés nem nagyon él. meg. — Sokan azt mondják, a dinnyésnek könnyű élete van. kevés munkával sok pénzt keres... — Kérem, mi azért ff. pénzért nagyon .megdolgozunk. A mi munkaidőnk mindennap megvan a tizenhat óra. Mondták már az itteni tsz-tagok kőéül is néhányon: — Mit. csináltok ti télen? Én meg visszakérdeztem: — Ti mi a: úristent csináltok? Ha történetesen valaki építkezésbe fog. még a vezetőség is hozzájárul, hogy kimaradjon a munkából. Mi nem hagyhatjuk itt, nekünk otthon mindent ősszel kell pótolni, elvégezni.. Éppen tavaly volt egy jellemző eset. Pestre kellett volna szállítani. A gépkocsivezető azt mondja: Már nem ül kocsira, mert megivott két fröccsöi. Lehet, hogy egyet sem ivott, inkább kedve nem volt éjjel Pestre furikázni. Emiatt tönkrement negyven mázsa sárgadinnye. A tsz-nelc ugyanúgy kára lett, mint nekem. Nagy István most két vőjével. családi alapon termeli a dinnyét a paksi Ezüstkalásznak. — Hányán űzik még ezt a foglalkozást Csányban? — Legalább ötszáz család jár el a faluból. De sokan járnak el Rortról és újabban Ecsédről is. A rokonsággal, ismerősökkel tavaszból őszig egyáltalán nem, vagy csak alig-alig találkozunk. Leginkább valamelyik piacon .. . , bt. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍAAAAAAA aaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaáaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaaAáaaaaaaaa
