Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
Ellenforradalmi felkelés A május elején megindult északi hadjárat során a Vörös Hadsereg győzelmesen nyomult előre. A győzelem ellenére egyre súlyosabb helyzetbe került o. magyar népi hadsereg. Cyenyikin fehérgárdista serege elvágta a segítségükre siető orosz Vörös Hadsereg előretörését, s így az orosz és a magyar Vörös Hadsereg között nem jöhetett létre kapcsolat. Ugyanakkor az egész ország területén fokozódtak a bajok az antant blokádjának a következtében. A kormányzótanácson belül a kommunistáknak és a velük szorosan együttműködő volt baloldali szociáldemokratáknak csaknem állandó harcot kellett folytatniuk a proletárdiktatúra tényleges megvalósításáért, a szociáldemokraták centrista vezetői ellen. A hónap közepén összeült pártkongresszus és az ezt követő Tanácsok Országos Gyűlése sem tudta az elvi vitákat tisztázni. Ilyen körülmények között kényszerült a k ormányzótanács Clemenceau francia miniszterelnök által a békekonferencia nevében küldött békefeltételek biztosíték nélküli elfogadására. Belügyi Népbiztosság, Budapest. Huszonharmadikán este 10 órakor egy Tolna, Tolnamözs és Sióagárd felől érkezett fehér csőcselék támadást intézett Szekszárd megyeszékhely ellen. A támadási szándékról már a délutáni órákban tudomást szerzett a munkásság, és intézkedéseket tett a munkásgárda felfegyverzésére. Az idő rövidsége miatt azonban csak kevés embert lehetett felfegyverezni, ezek azonban oly hősies ellenállást fejtettek ki, hogy hajnali fél négy órára sikerült a fehér csordát megfutamítani. A hősies ellenállásban különösen kitüntették A páncélvonat személyzete tiltakozik A Magyar Tanácsköztársaság 11. számú páncélvonat- parancsnoksága Félegyházáról a személyzet nevében a következő tartalmú levelezőlapot intézte a Népszava szerkesztőségéhez: A 11. számú páncélvonat össz-személyzete, valamint parancsnokai is, tiltakozásukat jelentik be a demarkációs vonalaknak az antant által való ilyen, ránk nézve szégyenteljes megállapítása ellen, miután ez az ország és a nép teljes agyonve- rését, tönkretételét célozza és vonná is maga után. Ne adjuk meg magunkat, s ne adjuk ki magunkat soha az antant ké- nyére-kedvére, ellenben folytassuk a harcot, addig, amíg vagy egy kedvezőbb békét erőszakolhatunk ki, vagy mindnyájan belepusztulunk, de ez országot magunk oda ne adjuk soha. ;*•. kí<; (HIL. Vörös Hadsereg Parancsnokság 1919.) magukat Ribling József, Bányai Ferenc, Maislis Miska, Kemény Sándor, Füstös N„ Tokaji János, Kövendi Sándor, Krucsay József, Götz János, Baka József és Úri Lajos. Kérjük, hogy ezeket az elvtársakat hősies magatartásukért külön táviratban megdicsérni szíveskedjék. Tolna megye ideiglenes direktóriuma A Tolna megyei forradalmi fegyveres erők segítséget kaptak a Forradalmi Kormányzó- tanácstól is. A Forradalmi Kormányzótanács Krammer Sándort küldte Szekszárdra az ellenforradalom leverésére. Krammer ezt, Aranyos kormánybiztosnak címezve, az alábbi táviratban jelezte: „Kun Béla elvtárs parancsára átvettem a Tolna megyei ellenforradalmárok leverésének elintézését.” (Részlet K. Balogh János könyvéből.) Eseménynaptár JÚNIUSBAN TÖRTÉNT EGYETEMES TÖRTÉNELEM F 15-én: Sikertelen kommunista felkelési kísérlet Béesben, J! 16-án: A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása. t 2&-án; a német békeszerződés aláírása Versailles-ban. MAGYAR TÖRTÉNELEM 1- én: A dunántúli vasutassztrájk. Tamásiban az ellenforradalom során elesett Müller nevű vörösőrt nagy részvét mellett temetik el. 2- án: A megyei munkás-; katona- és földművestanácsok gyűlése intéző bizottság tagjainak megválasztása. A megyei intéző bizottság tagjai lettek: Benc ze Ferenc, Barocsay István, Dürr Béla, Dick György, Kelemen Izs 6, Soós Sándor, 3- án: A Vörös Hadsereg, bevonulása kővára, 5- én: Sátoraljaújhely felszab adítása. 6- án: A Vörös Hadsereg be vonul Kassára. A szekszárdi vöröszászlóalj rendben megérkezik a cseh frontra. fi-án: Clemenceau távirata az előrenyomulás megállítására. | 9-10-én: Eperjes és Bártfa felszabadítása, |i 12-13-án: A pártkongresszus, f 14-én: Clemenceau újabb ultimátuma. 14-2S-án: A Tanácsok Országos Gyűlését 22- én: Tolna megyei pártkon gresszus. 23- án: Fegyverszüneti egyezm ény a Csehszlovák Köztársasággal. 24- én: A budapesti ellenforradalmi zendülés. Az első eredménytelen fehértáraadás Szekszá rd ellen. 30-án: A Vörös Hadsereg visszavonni a felszabadított területekről. A Tanácsok Országos Gyűlése Hazug ígéretekkel akarják megállítani A tanácsok kongresszusa, belpolitikai jelentősége mellett, amellett, hogy itt nyert végképpen és formális elismerést a tanácsok szociális köztársaságának rendszere, amellett a tény mellett óriási jelentőségű politikai szempontból is. Szinte már nem is külpolitika, hanem történelem az, amit a Magyar Tanácsköztársaság kongresszusával kifelé alkot, történelem, mert a szociális berendezkedés, a kommunista társadalomba való átmenetnek zászlaját tűzi ki nyugat felé, az egész világ minden országának dolgozó tömegei számára. Amíg náluk, nyugaton, a vérzivataros hosszú háborús évek után még osztályháborúvá nem fejlődött külső és belső háborúk további fenntartásának kilátástalan- sága fennáll, az osztályelnyomás és kizsákmányolás ellen alulról folytatott osztályharcban vajúdja a proletariátus megváltását, addig itt a dolgozók az osztályelnyomás és kizsákmányolás igáját lerázva magukról, maguk döntenek jövendő sorsuk felől, történelmi hivatásuknak megfelelően. Három történelmi hónap után a magyar proletariátus szankcionálja (törvényerőre emeli) forradalmi munkáját és büszke diadallal világít rá arra az útra, amelyre a világ proletariátusának lépnie kell, hogy az új társadalomba való szükségszerű átmenetet minél gyorsabban és lehető kevés veszteséggel kiharcolja. A proletár világforradalom útjára világít rá a tanácsok első kongresszusa. Vörös Üjság, 1919. június 15. a Vörös Hadsereget Clemenceau távirata Clemenceau táviratát rádió útján közvetlenül a magyar kormányhoz intézte. A táviratot a magyar kormány címére a bécsi francia misszió fejéhez, Alizéhez is elküldte, aki azt a Magyar Tanácsköztársaság bécsi követe útján juttatta el a Tanácsköztársaság kormányához Budapestre. A távirat így hangzik: „Igen sürgős. A magyar kormánynak. Budapest. A szövetséges és társult kormányoknak az a szándékuk, hogy a magyar kormány képviselőit a békekonferencia elé hívják, hogy megkapják azon szempontok közlését, amelyek Magyarország igazságos határaira vonatkoznak. A magyarok éppen most jelentik be a csehszlovákok ellen heves és indokolatlan támadásaikat. A szövetségesek már kinyilvánították szilárd akaratukat, hogy véget vessenek a felesleges ellenségeskedésnek, azáltal, hogy két ízben is megállították a román seregeket, amelyek át akarták lépni a fegyverszüneti határt, azután a neutrális zóna határait és megakadályozták őket, hogy folytassák előnyomulásukat Budapestre és megállították a szerb és francia seregeket, Magyarország déli frontján. Ily körülmények között a budapesti kormány formálisan is felhívatik, hogy haladék nélkül vessen véget a csehszlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges kormányok feltétlenül el vannak határozva, hogy haladéktalanul a legszélsőbb rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések megszüntetésére és arra, hogy vesse magát alá annak a megingathatatlan akaratnak, amellyel a szövetségek tiszteletben akarják tartani parancsaikat. Erre a sürgönyre 48 órán belül válaszolni kell. Clemenceau, a békekonferencia elnöke" A külügyi népbiztos válasza Clemenceau táviratára a külügyi népbiztos válaszolt. A választáviratot rádión küldtük el. de a Tanácsköztársaság bécsi követe útján Alizéhez is eljuttattuk Clemenceau-hoz való továbbítás céljából. A távirat szövege a következő: „Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének Párizs A Magyar Tanácsköztársaság kormánya örömmel fogadja a szövetséges és szövetkezett államok kormányainak ama szándékát, hogy Magyarországot a párizsi békekonferencia elé meghívják. A Magyarországi Tanácsköztársaságnak nincsenek ellenséges szándékai a világ egyetlen népével szemben sem, barátságban és békében kíván élni valamennyivel, annál is inkább, mert nem áll a területi integritás alapján. Nem volt szándéka megtámadni és nem is támadta meg a csehszlovák köztársaságot sem, amelynek népével mindenkor békében és barátságban kívánt s kíván élni. Ragaszkodott mindenkor a szövetséges államok által megállapított demarkációs vonalakhoz és tiszteletben tartotta a november 13-i katonai konvenció határozmányait. Sajnálattal állapította meg azonban, hogy a szövetséges államok presztízsét felhasználva, a csehszlovák köztársaság. a jugoszláv és román királyságok csapatai a november 13-án kötött katonai konvenciót is megszegve, betörtek a Magyar- országi Tanácsköztársaság területére és már-már megfojtással fenyegettek bennünket, amidőn a végső szükségtől kényszerítve fegyverhez nyúltunk. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a szövetséges államok megparancsolták a csehszlovák köztársaságnak, a román és a jugoszláv királyságoknak, hogy támadásukat szüntessék meg, de kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a nevezett államok a szövetségesek parancsait nem teljesítették, offenzivájuk csupán a mi ellentmondásunkon tört meg és azt is, hogy a csapataik mág ma is a november 13-i konvencióban megállapított demarkációs vonalon inven állanak. A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya ismételten kifejezi készségét arra, hogy az ellenségeskedéseket, fölösleges vérontás elkerülése céljából. mindez államokkal szemben haladéktalanul megszünteti, hogy a szövetségesek parancsaiknak a csehszlovák köztársaságban, a román és jugoszláv királyságokban érvényt szerezhessenek. A hadműveletek megszüntetése, a november 13-i katonai konvenció határozmányainak végrehajtása, valamint a; ezzel kapcsolatos kérdések rendezései, továbbá a gazdasági kérdések ideiglenes megoldása céljából szükségesnek tartanák, hogy az érdekelt államok részéről megbízottak küldessenek ki és az azokból alakuló bizottság az egyik szövetséges állam képviselőjének elnöklete alatt haladéktalanul összeülne Wienben. A Magyarországi Tan ácsköztársaság kormánya mindenre kész, ami a népek között az igazságos és méltányos békét, a kölcsönös megértést előmozdítja s a vérontásnak egyszers- mindenkorra véget vet. i A Magyarországi Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa" (Vörös Újság, 1919. június 10.)
