Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
Ez már történelem O Uhrin Vendel tsz-elnök a kezdés és a folytatás éveiről 6. K ítéltünk két listát az asztalra, ráírtuk: Maradok, a másikra: az egyikre Megyek, • Ezerkilencszázötvenkettőtől 1953-ig Zsámbékon voltam elnökképző iskolán. Nincs szerencsém a tanfolyamokkal. Ezt is idő előtt kellett befejezni, most nem. a tematika volt a rossz. Elhangzott Nagy Imre beszéde. Én mint fiatal ember, a házi futballcsapatban rúgtam a labdát, mérkőzés után megfürödtem és megyek fel a tanterembe. Megbolydult méhkas volt az iskolánk. Nagy Imre kijelentései izgatták fel a kedélyeket. Egy-két nap múlva néhány társam otthonról expressz levelet kapott, azt írták az asszonyok: „Gyere haza, mert baj van, iparkodj, ha meg akarod találni a kocsidat, mert a termelőszövetkezetben mindent széthordanak”. Én nem kaptam levelet. Ez még jobban nyugtalanított. Az iskoláról három héttel hamarább hazaküldtek bennünket. Elképzelhető, milyen érzésekkel léptem át Du- nakömlődön a Szabadság Tsz irodájának küszöbét. Azután amilyen nagy volt az aggodalmam, olyan nagy volt a megkönnyebbülésem. Nagy Imre szózata Dunakömlődön hatástalan maradt. Nálunk nem gondolt a kilépésre senki. 1956-ban sem futottunk neki a világnak. Vasvillával őriztük a közöst. Amikor eljött az ideje az iroda- helyiségben kitettünk az asztalra két listát, az egyikre ráírtuk: Maradok, a másikra: Megyek, Megmondtuk az elvtársaknak, szabadon választhat mindenki. Soha nem felejtem el. Ez volt a választóvíz. Mindenki arra a listára írta fel a nevét, amelyikre akarta. Még most is magam előtt látom Harmati Istvánt, Katona Józsefet, Polányi Józsefet, Timár Gyurit, Vígh Sándort, Vaszkó Lajos bácsit, meg a többieket. Erőteljes és határozott léptekkel mentek az asztalhoz és nevüket a Maradok listára írták. Huszonhat tag választotta a kilépést, hat tagot kizártunk magunk közül, és hetvenhatan változatlanul a termelőszövetkezeti gazdálkodást választottuk újból. Később az akkori kilépők többsége újból visszajött. Mit mondjak, sok régi okmányt érzünk a termelőszövetkezetben. Nagy becsben tartjuk ezeket a sárguló iratokat, de a Maradok és a Megyek listát nem tettük el. Megértettük, hogy a kilépők közül rövid idő alatt sokan őszintén megbánták döntésüket. Miért hánynánk fel nekik, hogy volt egy olyan perc, amikor elhamarkodottan döntöttek. Ebben a szép Duna-menti községben éppen 56 után szilárdult meg tartósan a munkafegyelem, de ezt ne én magyarázzam, mondják ei helyettem az egy munkaegységre eső részesedés számai és az, hogy miként alakult az egy tagra eső jövedelem: Idő Egy munkaegységre . Egy tagra eső részesedés Ft eső jövedelem (munkaegység részesedés alapján) Í950 17,42 3 826,— 1951 28,64 5 649,— 1952 18,17 2 423,— 1953 27,32 10 514,— 1954 34,62 12 044,— 1955 43,— 15 934,— 1956 37,09 12 980,— 1957 60,14 18 972,— 1958 40,42 13 251,— 1959 35,93 14 557,— 1960 40,19 12 976,— 1961 40,53 15 181,— 1962 43,57 17 378,— 1963 39,60 15 878,— 1964 47,13 18 192,— 1965 57,73 20 348,— 1966 68,1 dóig, tagra 28 606,— 1967 76,— 1 dóig. tagra 32 368,— 1968 83,41 1 dóig. tagra 34 500,— Termelőszövetkezetünk tiszta vagyona —, hogy azért néhány adattal alátámasszam az eddig elmondottakat — 1960-ban 242 127 forint volt most 13 484 000 forint. Az egy tagra eső tiszta vagyon a húsz évvel ezelőtti 3459 forinttal szemben 1968-ban 117 000 forint. Az egy katasztrális hold szántóra jutó gépérték 1954-ben 37 forint, 1968-ban 1500 forint. Ezernyi más számot is elmondhatnák, de talán ez a néhány kellőképpen alátámasztja szavaim hitelességét. Amink van, azt két kezünk munkájával, a párt és a kormány áldozatkész segítségével teremtettük meg. De hol van még a plafon? Gondolom erről majd beszéljen az az elnök, aki húsz év múlva ismerteti a dunakömlődi Szabadság Tsz múltját és akkori eredményeit. 1960 óta a földművesek mindegyike tsz-tag. Az egyéni gazdálkodás megszűnt Megváltozott ahatár képe, megváltozott a falu. Egyedül talán az irodánk berendezése maradt a régi. Az irodára keveset költöttünk, úgy véljük, a termelést nem igen segíti elő a fényes berendezés, meg az, hogy évenként cseréljük az íróasztalt. Én azt tartom, írni ezen az én kopott régi asztalomon ugyanúgy lehet, mint a vadonatújon. A székeken is lehet ülni, bármennyire régiek. A zárszámadásokat általában csendben bonyolítjuk le, bár hozzáteszem, 1966 óta itt már a külsőségekre is adunk. A tagok ünneplőbe öltöznek, és fehér asztal mellett hallgatják végig a vezetőség beszámolóját. Önmagunkat becsüljük azzal, hogy az évzárásnak megadjuk az ünnepélyességét. Mondom, a tagok nem úgy élnek mint egykor. Timár Lajos traktoros nemrég elment Endrédre látogatóba, saját gépkocsijával utazott. Ki hitte volna húsz évvel ezelőtt? 1948-ban a falu villamosításának évében aki tehette néprádiót vásárolt. Ezeket a néprádiókat időközben kicserélték és ma már a tv sem megy újságszámba. Gond, bánat, szomorúság ma is van. Elsősorban betegség, vagy családi okok miatt. De a ke- nyértelenség, a nincstelenség megszűnt. Hírét sem ismerjük, annak ellenére, hogy nem mindegyik idős tag él úgy, ahogy mi szeretnénk. Az igényesség más szempontból is megváltozott. A Tolna megyei Népújság, a Népszabadság, a Szabad Föld Dunakömlődön mindennapi olvasmány. Több tucat Magyar Mezőgazdaság és más szaklap jár a községbe. Magamról még csak annyit: a mezőgazdasági technikumot végzem, levelező úton, s ha minden jól megy, fél év múlva fejezem be. Kislányom, ma már nagylány, orvostanhallgató. Az idő múlását akkor veszem észre legjobban, ha őt nézem. Jó lenne tudni, mit hoz a következő húsz év. PÁLKOVÁCS JENŐ Visszhang A határidő 1969. május 30-ra módosult „Várdomb 20 nappal a kocák érkezése előtt” címmel 1969. június 21-én megjelent cikkükkel kapcsolatban a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéstelep banki finanszírozási módszereit illetően, a Magyar Beruházási Bank Tolna megyei Fiókja részéről az alábbi tájékoztatást nyújtom: A beruházás a 30.629/1967. sz. MÉM miniszterhelyettesi értekezlet határozata alapján a Szekszárdi Állami Gazdaság saját beruházásaként részben hosszú lejáratú beruházási hitelből, részben mezőgazdasági ártámogatásból valósul meg. Célja — a beruházási program szerint — évi 21 ezer mázsa sertéshús és 7000 darab süldő előállítása, részben export, részben belföldi felhasználásra. A beruházás forrása 29.481 m Ft. hosz- szú lejáratú hitel. 61.280/m Ft mezőgazdasági ártámogatás. A hitel engedélyezésére 1968. májusban került sor, ezt követően fokozatos tervszolgáltatás alapján megindult a kivitelezés. A kivitelezéshez részben import, részben belföldi anyagokat használnak fel, a megvalósításban több társgenerál kivitelező vállalat vesz részt. A beruházás eredeti hitelszerződésben rögzített 1968. december 31. befejezési határideje a kivitelezési szerződések alapján 1969. május 30-ra módosult, a hitel rendelkezésre bocsátását a hitelszerződés módosításával ennek megfelelően változtattuk. A folyamatosan beérkező kivitelezői szerződések alapján, mely 1968. december elején körülbelül az összes építési munka 50 százalékára állt rendelkezésünkre, megállapítható volt, hogy a beruházás a tervezett 90 millió forintot meghaladó költséggel valósul meg. Az általunk számított várható 115,8 millió forint előirányzat fedezettel nem rendelkező részére a szükséges pénzügyi forrás biztosítására a beruházó figyelmét felhívtuk. A ténylegesen várható költségek megállapítását a lebonyolító fővárosi MFZÖBER-nél 1968. decemberétől több alkalommal szorgalmaztuk. A fővárosi MEZŐBE R 1969. március 18-án állt rendelkezésünkre és a közösen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint — az akkor ismert költségvetések alapján — a beruházás várható költségeit, 116 millió forintban rögzítettük. Március 19-én ismételten felhívtuk a beruházó figyelmét, hogy a forráshiány rendezésének elmaradása finanszírozási problémát jelent. A beérkező szerződéseket és költségvetéseket a 90 millió forint rendelkezésre álló pénzügyi forrás erejéig befogadtuk, visszaigazoltuk és finanszíroztuk. Az ezt meghaladó szerződéseket forráshiány miatt visszautasítottuk, melyről a kivitelezőket értesítettük. A forrásbiztosítás szorgalmazása érdekében tett intézkedéseink eredményeként 1969. június 11-én érkezett be a gazdaság póthitelkérelme, melyet soron kívül vizsgáltunk felül és terjesztettünk a bank illetékesei elé döntés végett, A póthitel nyújtása és a hitel rendelkezésre bocsátási időpontjának módosítása tekintetében a közeljövőben döntés várható. A beruházás egy részét tehát a kivitelezők több hónapon keresztül fedezetbiztosítás és banki szerződés visszaigazolás nélkül végezték. A Népújságban megjelent cikk megjelenésének időpontját megelőzően a gazdaság részéről a hiányzó fedezet biztosítása érdekében konkrét intézkedések történtek, a póthitellel kapcsolatos döntés mielőbbi meghozatala érdekében a bank soronkívüliséget biztosított, a döntés a közeljövőben várható. Az előzőek* alapján nem lenne célszerű közvetlen a forrás-rendezés lehetősége előtt az amúgy is késedelmesen megvalósuló, a belföldi húsellátás megjavítását és exportcélokat szolgáló beruházást leállítani, mert ez a befejezési határidő további késleltetését jelentené. Dán Mihály MBB megyei igazgató A hajtómű átszerelése „Az MMG. Szekszárdi Műszergyárától a Szekszárdi Állami Gazdaság automatikusan működtetett kocaetető berendezéseket rendelt az AGROTKÖSZT-ön keresztül. A megrendelésben foglalt és specifikált terméket gyárunk elkészítette, majd azt követően a felhasználó állami gazdaság kérte, hogy az általunk már elkészített egységek 50 százalékánál a meghajtóművet szereljük át ellenkező oldalra és egyben tudomásul vettek, hogy ezen munkálat elvégzése plusz költségbe kerül — mint az alaprendelésen felüli teljesítés ellenszolgákatása. így a fentebb hivatkozott cikkben az alábbi megállapítást kérjük helyesbíteni: „A szekszárdi műszergyár készítette az önetetőket, de rosszul gyártották ezért a villanyvezetéket át kellett tervezni, építeni.*' Szó sincs tehát szerződéstől eltérő szolgáltatásról. Jelen időszakban — a mezőgazdasági automatizálás fejlesztésének és kialakításának időszakában — hitelünket nagymértékben rontaná leendő megrendelőink előtt a cikk szerzője által írtak válaszolatlanul hagyása.” MMG Mechanikai Mérőműszerek Gyára Szekszárdi Műszergyára Magyari László gyárigazgató * Munkatársunkat az említett kérdésben a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője informálta.
