Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

Halálos családi dráma Pakson Nemrég temették Pakson Hanoi Ferencet, ötvennyolc évet élt. Tizenhárom gyerme­ke közül a húszéves József nem állott a friss sír mellett. A gyászszertartás órájában Hanoi József már Szekszár- don, a megyei rendőr-főkapi­tányságon volt. A temetést kö­vető órákban édesanyjával és két testvérével beszélgettünk. — Harmincnégy évi házas­ság után lettem özvegy, — mondotta az asszony. — Nem panaszként említem, de úgy igaz, hogy nagyon sokat szen­vedtem a három és fél évti­zed alatt. Az, ami vasárnap délben itthon lejátszódott, nem volt újság ezen a portán. Asszony-lányomnak, Terinek sütöttem sós kiflit. Az uram felrótta, hogy „még mindig mi etessük?”... Csúnyán szi­dott, s amikor kiszaladtam az udvarra, utánam vágta a ho­kedlit. S valamivel később a kis-széket. Tiszta inget kért, kapott. Azt, hogy délután s este merre járt, ismerősök so­rolták el. Volt a meccsen, kocsmában itt-ott; záróra tájt a Birkacsárdában, aztán a Kis-Békében. Mikor hazajött, inkább követelte, mint kérte a vacsorát. Nem mertem elé­be kerülni, kértem, hogy gyújtsa meg magának a gázt. A lármára fölébredt Jancsi fiam, s kérlelte apját, ne szi­dalmazzon engem. Neki is volt mit hallgatnia ... Ekkor ért haza Jóska. Ö is hiába be­szélt, sőt megfenyegette az uram, hogy elzavarja a ház­tól, mert nem adja haza a keresetét. — Megbocsásson, asszo­nyom, úgy illő, hogy a kereső fiú hozzájáruljon a háztartás költségeihez... — Hozzájáruljon?... Józsi az egész keresetét hazaadta! Ha pénzre volt szüksége, kért, s kapott. A kihallgatásban az újság­írónál nagyobb hozzáértéssel rendelkező nyomozó az aláb­biakat bizonyára pontosabban tudná rögzíteni, mint e sorok írója. Özvegy Hanoi Ferencné, Hanoi János, Hanoi Ádám szavaiból mégis kiviláglik előtte, hogy néhai Hanoi Fe­renc ittasan, indulatosan, ag­resszíven támadt a családjá­ra. Jancsit úgy megütötte, hogy a fiú elesett; Ádi ré­mülten kiáltotta, hogy meg­halt. Az asszony egyik vejéért szaladt segítségért, de nem jutott el a portáig, ájultan esett össze az utcán. Az ud­varon lejátszódott események­re így emlékszik vissza Hanoi János. — Apánk karóval csapdo- sott Józsi felé; ekkor már a bátyám kezében is ütleg volt. Józsi hátrált a kapu felé, vé­dekezésként használta a botot, s közben könyörgött apánk­nak, hogy nyugodjék meg, s ne zavarja ki ismét éjnek éj­szakáján a családot az utcára. — Ismét? — Sajnos, ismét, — felel az özvegy. — Nagyon rossz ter­mészete volt szegény uram­nak. Viselkedése miatt az utóbbi időben Kaszás Sándor rendőr törzsőrmester figyel­meztette, s a törzs úr előtt a többi körzetes is. — Önök kérték a rendőrség beavatkozását ? — Nem mentem én panasz­ra sehová. Minek tettem vol­na?... A válásra nem gondol­hattam, mivé lett volna ennyi gyerek apa nélkül? A Fecske utcában, — itt laknak Hanoiék —, de mond­hatni, az egész községben őszinte a részvét. Ez az őszin­te részvét elsősorban az öz­vegyé és tizenkét gyermekéé. Népünk egészséges igazságér­zettel gyilkosnak nevezi azt, aki mást megöl, — ám azok közül, akikkel Pakson beszél­gettünk a családi tragédiáról, senki sem bélyegezte apagyil­kosnak Hanoi Józsefet. A Fecske utcában Müller Ádám- né (Teri néni) szemében köny- nyekkel szólott róla. Hanoi Já­nos, aki egy brigádban — a konzervgyárban — dolgozik Hanoi Józseffel, a maga és a munkatársak sajnálkozásáról beszélt. Ezekben a napokban a rend­őrség fáradozik azon, hogy a lehető legpontosabban megál­lapítsa, mi történt a vasár­napról hétfőre virradó éjsza­kán Hanoiék portáján. Ezután az ügyészt, a bírót illeti a szó. özvegy Hanoi Ferencné s gyermekei őszintén bíznak az ítélet igazságosságában. BORVÁRÖ ZOLTÁN Miért nem készül az újabb szekszárdi monográfia? A Népújság június lS-i számában Boda Ferenc a kétkötetes orosházi monográfiával kapcsolatban igen helyes nézőpontból kiindulva felveti a kérdést, hogy a megye székhelyéről miért nem indul az orosházihoz hasonló kezdeményezés. Szekszárd története nagy vonalakban közismert. legalábbis előttünk, és éppen ez az, ami egy modern monográfia elkészítését indokolttá tenné. Nem objelctív okokra hivatkozunk e késedelemért. Tény, hogy Szekszárd 1923 előtti iratanyaga a II. vi­lágháború során megsemmisült, a város történetének megírása ezzel azonban nem lehetetlenné, hanem ne­hézzé vált csupán. Azokat az adatokat, amelyeket az épen lévő vármegyei anyag tartalmaz, valamint a törökdúlás előtti és alatti iratokat az Országos Levél­tárból és más megyei és egyházi levéltárakból össze lehet gyűjteni. Igen helyesen látja a cikk, hogy ehhez az orosházi­hoz hasonló munkaközösségre lenne szükség. Csakhogy Szekszárd nem Orosháza. Dombóváron, Högyészen, Tol­nán, Regölyben és a megyében több helyen komoly helytörténeti tevékenység folyik és ezeket a munkákat előbb, vagy utóbb siker fogja koronázni. Szekszárdon két év óta nem lehetett egy helytörténeti kutatócso­portot összehozni. A művelődési házban még honis­mereti szakkör sem működik. Hallottunk zárt ajtók mögötti monográfiakészítési ■ tervekről. Tudjuk, hogy sok régi szekszárdi család birtokában nagy értékű és a levéltári hiányokot pótló iratanyag van. Ezeket féltékenyen őrzik, még attól is, hogy közkinccsé te­gyék. ­Az orosháziak nem így gondolkodtak. Az egykor legnagyobb falu, ma egyik legifjabb város, nyilván büszke az ezeréves történelemben elfoglalt helyére. Nemcsak büszkék, hanem ezt közölni is akarják min­denkivel, aki a történelem iránt érdeklődik. Sem anyagiak, sem szaksegítség hiánya nem fogja gátolni, ha egy munkaközösség valóban hozzákezd a monográfia adatainak összegyűjtéséhez. Egy ilyen kez­deményezést az arra hivatott szervek ugyanúgy támo­gatnának, mint a szakcsi, paksi kezdeményezést. Ez a munkaközösség hiányzik. Ezt a munkaközösséget sze­retnénk megteremteni és ez az újabb hívó szavaink nem fognak talán a semmibe veszni. Dr. PUSKÁS ATTILA levéltárigazgató KERESZTREJTVENYa MŰSORÁBAN VÍZSZINTES - FÜGGŐLEGES Zenés keresztrejtvény ■*» sen. 5. Dekád része. 6. A-val a végén a francia és az angol irodalomban a kö- niggrätzi csata színhelye. 7. Hangszer. 8. Parádé kezdete. 9. Mássalhangzó foneti­kusan. 10. Már gyerekkorában megta­nult úszni. 11. .... 12. Névmás. 13. A fának van. 14. Kettőzve női név. 15. El­hunyt, népszerű slágerszerző névjele. 16. Takarmány. 22. Kedvesség, idegen szóval, fonetikusan. 24. Kabaréműsor része. 25 ............ 26. .... 27. Német zene­s zerző, a xvm. sz. legkiválóbb opera­szerzőinek egyike, Velencében halt meg, 1783-ban. 28. Jogtalanul eltulajdonít. 29. .... 32. Idézet idegennyelvű rövidítése. 33............. 36. Sport-műszó. 37. Visszafelé 6 em rossz. 40 .... 42. Ez s még egy ékezet kell minden munkához. 47. Er­délyi nagyközség, parasztjainak mozgal­mát csendőrsortűz fojtotta vérbe 1904- ben. 48. Egzotikus, zsugorított forma. 49. .... 50. A potyaleső fog magának. 51. .... 53.............56. Ürmérték. 57. . .. , 58, Koronák része. 61. A dolgozók pénzza­varán segít. 62. Martinban van. 65. For­dított időhatározó. 67. Kötőszó. VÍZSZINTES: L Ilyen tészta is van. 7. Zenei műfaj. 12. Edény. 15. Régen hittek a létezésében. 17............18. Rag. 19............... 20.... ..........21. Város Jugoszláviában. 23. B-vel a végén a Jumna és a Gangesz között elterülő vidék Indiában. 24. Pusz­tai viselet. 27. Angol otthon. 30. Mással­hangzó fonetikusan. 31. Atlétikai klub. 33. Névelővel ruha része. 34............ 35. Iz­r ael hivatalos nyelve. 37. Későbbre ha­laszt. 38. Fűszer. 39. Zenei műszó máso­dik fele. 41. ... I 43............ 44, A szimu­l áns vár ezzel a gondolattal az SZTK- orvosra. 45. Fordított névelő. 46. Magá­hoz rendel. 49. Papedliben van. 52. Visz- szafelé, időhatározó. 73. Azonos mással­hangzók. 54. Dunántúli megye. 55............. 5 7............. 59. Ipari növény mutatószóval. 60 . Vízi járműveknél súlyos balesetet okozhatnak, névelővel. 62. Tágabb csa­ládi kapcsolat. 63. Nógatás. 64. Irodalmi műfaj. 66. Kamasz lány. 68. Sajtféle. 69. Étkezés előtti felszólítás. 70. Férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. ! : I - 2. ^ Ua. mint vízsz. 18. 4. Lóversen ytéF, pestie- A kipontozott sorok megfejtésében, a Vízsz. és függ. 57. — Bodrogi Gyula Függ. 2. — Fekete-fehér amerikai show-együttes Vízsz. 20. — Alfonso Függ. 53. — KálLay Ilona, Medveczky Ilona, Horváth Gyula, Horváth Tivadar,, Sztankay István. Megfejtésül beküldendők a kipontozott sorok. Beküldési határidő: 1969. július 4. (Magyar Televízió, Budapest, V., Szabadság tér 17.) A borítékra írják rá: „Vízszintes-függőleges”. A helyes megfejtések beküldői között a VIDEO­TON GVÁR termékei közül az alábbi jutalom­díjak kerülnek kisorsolásra: I. díj: Mobiletta tv-készülék II. díj: Minivizor III. díj: Asztali rádiókészülék, 1800 Ft értékben IV—VIII. díj: 5 db Teenager táskarádió IX—XV. díj: 7 db Miniszuper rádió Danis,. svéd parodista Abody Béla és Poór Péter A Magy. Áll. Operaház balettkara Alfonso Bodrogi Gyula Keres Emil Kovács Dénes hegedű­művész Afrikai kis film Zenebohócok Kibédi Ervin és Hlatky László Báb együttes Alfonso Gina Lollobrigi da és mások T 2 3 4 5 T" 7 " 8*" T 10 0 F ÍT FI F 16. X« vT .­rr m □ Ts~ 19 — u 20 21~­22 m 23 f." 24 25 26 27 f 28 29* 3ÖT ÖT 32 '0$-V.. 33 j j­34 i 7T 36 37 □ 33~ 39 J 40 7T • r i- I 42 !43~ zmWm m 45" 4ó" f 1 ' 47 48 49 50 51 $ 52 rm 53 í ~4~ 1 * 55" 56 57 58* 59~ | 60~ • n* 61 r 62 i ) ' ! Ó5~ 64~ 65 □ 66 67] i 68~­! mm* H J 70 — (170)

Next

/
Thumbnails
Contents