Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
♦ « ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... — Az emberek követelik, hogy én legyek a dandárparancsnok — mondta határozottan. — Szerintük erre én vagyok a legalkalmasabb. Hajnal odaszólt Wolfnak. — Fegyverezd le! A zordkülsejű fölkapta a fejét. Elsápadt. — Engem?... Molnár Gyulát? Ez a Wolf Antal? — Magát! De most rögtön! — mondta Hajnal dühösen. Molnár Gyula egyszerre riadtan nézett rájuk. — Dehát, ez osztályárulás.» — Fogd be a szádat, Molnár Gyula! — mond-; ta Wolf elkomorodva. — Elárultad te az osztályodat a zászlóaljnál. Ha pedig Hajnal elvtárs azt mondja nekem, hogy fegyverezzelek le, akkor úgyis lefegyverezlek. Jobb, ha nem ellenkezel. Árulásról pedig majd a börtönben beszélj Azok majd elhiszik. — Te voltál a pajtásom? — kiáltozott Molnár Gyula. — Mered a szemembe mondani, hogy a pajtásom voltál? Wolf hosszú, erős keze működni kezdett. Dulakodtak egy kicsit, de ez inkább az övbe akasztott, és a vállra fölszerelt fegyverek tiltakozása volt. Molnár Gyula pillanatok alatt összeroppant. Wolf elszedte a fegyvereit, sorba lerakta a vaságyra. A lámpa fényénél külön-külön megnézegette a szép, míves kardot s a pisztolyokat. Észrevette, hogy amikor a gyöngyház- markolatú tőrt szerelte le az övről, Molnár arca megrándult. Wolf a fényben megforgatta a hosszú acélpengét. Molnárra pillantott, majd a kést gyorsan a saját övébe dugta. A fegyvereket még egyszer elrendezte az ágyon, azután elvezette Molnárt a fogdába, hogy onnan másnap majd fegyveres kísérettel Budapestre szállítsák. Hajnal későig dolgozott az irodájában. Éjfél körül járt az idő, amikor ki tudja hányadszor nézte át a politikai előadások összesített beosztását, amellyel már két nap óta bajlódott, de Wolf Antal nevénél a betűk ismét összefolytak előtte. Levette a szemüvegét, kitette maga elé az asztalra. Az arcát a kezébe temette. így pihent egy keveset. Az ablakhoz ült, de a csönd és a nézelődés nem pihentette. Azt gondolta; Hiába fekszem most le, abból csak hajnalig tartó hány- kolódás lesz... A pokrócot két szögre az ablak elé akasztotta. Az asztalon összecsukogatta a munkásegyleti könyveket és az új politikai kiadványokat, de érezte, nem más ez, minthogy egyszerűen csinálni akar valamit. Végül a szekrényből, a katonai lim-lomok alól előszedte az öreg petróleumfőzőt, amit még otthonról hozott el magával. Megrázta, hogy van-e a tartályában üzemanyag. Kupakszerű fogantyújánál fogva óvatosan fölpumpálta, majd begyújtotta. Az ablakon volt egy csajka feketekávé, amit még vacsorára hoztak. Rátétté a petrofórra. A rézedény zörgő hangot adva billegett. Hajnal egy ideig eltűnődve hallgatta, aztán átcsöngetett a fegyelmi szakaszhoz. Kis idő múlva Wolf Antal nyitott be. — Megmelegítem ezt a kis löttyöt, aztán megisszuk — mutatott Hajnal a csajkára. — Cukrom ugyan nincsen, de a kulacsomban maradt egy kevés rum. Hajnal a petróleumfőző mellett ácsorgott. Várta, hogy fölmelegszik a kávé. Időnként Wolfra pillantott. Nézte hosszú, csaknem sovány alakját, kialvatlan, szomorú szemét, a nyitott katonai zubbonyt, amely alatt vékony fekete trikót viselt. Végül a csizmájára tévedt a pillantása, amelynek a szárát, mert bő volt, tenyérnyi szélességben visszagyűrte. — Sajnálod ezt a Molnár Gyulát? — kérdezte Hajnal. — Nem sajnálom, — Miért nem? Wolf bizonytalan mozdulatot csinált a kezével. — Nem tudom elmondani, de biztos, hogy nem sajnálom. Erre esküdni merek. Hajnal a kulacsból testvériesen szétosztotta a rumot a két bögrébe, majd utána töltötte a feketekávét. Leült az ágyra. Wolf mellé, és a két kezébe fogta a bögréjét. Érezték, hogy az erős, meleg ital áramszerűen terjed szét a tes- ♦ tűkben. Lassú, rövid kortyokkal ittak, mint J akik gyakorlottak az ivásban, « ♦ ♦ Moximinosz úr fiai őrömmel szemléllek «égig .E'u is megvidultam - hiszen csolc jótszópojiásnak -4iuao- ,, kellek l Itt a rabszolgátok [Nagyot csalatkoztam. Aznaptól örökös nyög Igaíós volt a sorsom. Rugdostak, verteit, csalón jnal csépeltek. Cudarul bánt velem a két gyerek Volt. hogy nem bírtam tovább a gyötrelmeket Nekik rontottam . .. Gondoskodtok róla. hogy máskor ne vetemedjek ilyesmire. >í[ Az öreg elériékenyülve I simogatja meg o fiú fejét. ~ Ne reszkess már, Zéto floml . . Elmúlt! Meglásd, ezután másként lesz! GÁRDONYI GÉZA Kopregényváltozat: C,S. HORVÁTH TIBOR, ,KQRC$M.ÁROS PÁL A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres központi telephelyre : esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi raktárkiaáókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- s technológiai szerelési munkahelyekre: Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Az alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgozunk.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. Munkabér megegyezés szerint. Béren kívül 500 Ft külszol- gálati átalányt, az Alföldön még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést is lehetővé tesszük. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest. XVIII., Gyömrői út 79/83, vagy a Kőolajipari Gépgyár kirendeltségén, Százhalombattán Horváth üzemvezetőnél, Algyőn Satkovics munkahelyi vezetőnél. (270) Rakodómunkásokat azonnali belépéssel felveszünk Munkásszállást, térítés ellenében napi egyszeri étkezést, havonta egyszeri hazautazást, munka- és védőruhát biztosítunk. Kereseti lehetőség napi 10 órás munkaidőre, teljesítménybérben 2500.— Ft-tól 3500— Ft-ig. lentkezni lehet az üzem vezetőjénél. GEV. Hidas (295)
