Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Minták a Hold talajából ? — Számító» gép vezérli a szökökutat — A szovjet pavilon lesz a legnagyobb — Oszaka gondjai EXPO—70 Japánban Tokióban művészi kivitelű asztali naptárt bocsátottak ki. Ez, akárcsak az űrhajók indítóberendezése a másodperceket, úgy számlálja a napokat a világkiállítás megnyitásáig: „1969. január 1 — 438 nap... 1969. március 15. — 365 nap... 1970. március 14. — 1 nap”. 1970 március 15-én Oszakában felzúgnak a fanfárok, az EXPO —70 megnyitását hirdetve. A japánok már régen készülnek erre a kiállításra, amelynek emblémája mindenütt — épületeken, kirakatokban, sőt még a repülőgépek szárnyain is — látható. Az újságok rendszeresen közlik, hány ország jelentette be rész- vételétj egyik vagy másik cég milyen anyagi áldozatot hoz a részvétel érdekében, stb. Minden nap új hírek, új számok érkeznek és új problémákat kell megoldani. Ízelítőül néhányat közülük: Oszaka város vezetősége vitára készül az építésügyi minisztériummal, a várost körülvevő, és gombamódra szaporodó felhőkarcolókkal kapcsolatban, amelyek — a város vezetői szerint — elcsúfítják a város képét. Minden cég felül akarja ugyanis múlni a konkurenciát. Az egyik bank 60 méter magas székházat épít, a vásárigazgatóság erre 78 méter magasba tör új épületével, s a közelmúltban érkezett a hír: a vasúttársaság 92 méternyire tervezi irodaépületét. Máris csaknem hatezer dal érkezett az EXPO—70 indulójának pályázatára, és négyezer Épül a világkiállítás ötemelet es pagodájának acélváza. (Foto: Japan Press Service — MTI — KS) leány jelentkezett idegenvezetőnek, tolmácsnak. A Sony-cég felajánlotta, hogy a kiállítás területén megépíti a világ legnagyobb, számítógép által vezérelt szökőkútját. Külön rendszert dolgoztak ki, hogy a szórakozott szülők a lehető leggyorsabban megtalálhassák elveszett gyermeküket. (A kiállításra való belépéskor például a család tagjai azonos sorszámú jegyet kapnak). Az EXPO—70 legnagyobb építménye a 8600 négyzetméter alapterületű szovjet pavilon, szerelési munkálatai az alsó szinteken már elkészültek. Az EXPO—70 Társaság elnöke — Iszidzaka milliomos — már arról is biztosította a közvéleményt, hogy a kiállításon megtekinthetik a Hold talajából származó mintákat... Mindez, persze, csak a külsőség, amelyet étvágygerjesztő csemegének szánnak az újságok és a reklámügynökségek. A nagy japán pénzintézetek természetesen nem önzetlenül áldoznak milliókat Oszaka agyagos földjén: rendkívüli hasznot remélnek. Igaz az is viszont, hogy az EXPO nemcsak egyszerűen kereskedelmi vállalkozás. Jelszava: „Haladás és harmónia az egész emberiség számára”. Reméljük, jól fogja szolgálni a világkiállítás ezt a rokonszenves jelszót. Biológia és i A tudományok a 19. század óta általában gyorsan fejlődnek, de talán egyik sem ment át olyan forradalmi változáson, mint az élet tudomány^: a biológia. Ha a múlt század természettudományos tevékenységét vizsgáljuk, arra a — kevesek által ismert — felfedezésre jutunk, hogy akkoriban a tudósok több mint fele a biológia valamelyik területén folytatta kutatásait. Ennek köszönhető, hogy a 19. század hatvanas éveire többé-kevésbé egységes biológiai világkép alakult ki, szemben a korábbi századok életszemléletével, mely görcsösen ragaszkodott az élőlények teremtettségének tanához. Ekkor rakták le a kísérletes biológia alapjait, mely napjainkban is a haladás gerincét képezi. A 19. századi kísérleti biológia az életfolyamatok kemizmusát, az élőlények sejtes felépítését, az egyedfejlődést és az idegműködés mechanizmusát vizsgálta. Ezek a kutatások jelölték ki a nagy eredmények útját, a maguk idejében, azonban még nem éltek eléggé az elvonatkoztatásban rejlő lehetőségekkel. A biológia fejlődéstörténetének egyik fontos állomása volt az erjedések vizsgálatának megkezdése, ez vezetett el két fontos tudományág, az enzimo- lógia és a bakteriológia megszületéséhez. Ugyancsak döntő befolyással volt a fejlődésre az a felismerés is, hogy az állatok legfőbb energiaforrása a glikogén, az állati keményítő. Időközben rájöttek, hogy a növénysejtekben is keményítő keletkezik a széndioxid közbejöttével, mely viszont a növények közvetlen energiaforrása. E felfedezések világítottak rá az élőlények két nagy világa közötti kapcsolatra, s lettek alappillérei a századvégen kialakult tudományágnak; a biokémiának. Louis Pasteur hasonló kulcsszerepet töltött be a mikrobiológia történetében, mint korábban Darwin a származás- tan felépítésében. Kutatásai derítettek fényt az erjedések, rothadások, fertőzések titkaira, a tudomány fényével világítva be e homályos és misztikus területekre. Szívós kísérletezések eredményeként, az időközben tökéletesedett mikroszkópok segítségével, rájöttek, hogy az állatok szervei és szövetei ugyanúgy apró, egyforma egységekből — sejtekből — épülnek fel, mint a növények. így indultak el a később sok meglepő felfedezéssel szolgáló sejttani, szövet- és fejlődéstani kutatások. A biológia, melynek fejlődés- történetéből csak néhány fontosabb epizódot villanthattunk fel, tehát mintegy „hadat üzent” a tetszetős és a tudományos alapokat nélkülöző elméletnek az élővilág teremtett- ségéről. Ma már annyira ismerjük a mikroszkóppal láthatatlan sejttartományt, és annak sok titkát, a bonyolult élet- folyamatokat, hogy a vallás passzív álláspontját, mely kísérleti tények helyett a misztifikáció pilléreire támaszkodik, a legtöbb kérdésben cáfolni tudjuk. Persze, az egyházi tanok képviselői sem adják fel egykönnyen „állásaikat”. Megkísérlik kimutatni, hogy az organizmusok nem magyarázhatók kizárólag a fizika és a kémia fogalmaival, s hogy az anyag nem képes szerves struktúrák kialakítására, ebből következően a sejtosztódást egy nem anyagi hatóokra próbálják visszavezetni. Jól tudják azt, hogy a természettudományok közül csak a biológia az, amely az istenbizonyítási kísérletekhez pillanatnyi reményeket nyújthat, persze, csak addig, amíg a tudomány újabb lépéseket nem tesz előre, s megcáfolhatatla- nul fel nem tárja a sejtosztódás és a morfogenezis titkait. S ez csak idő kérdése. Tény, hogy a vallás nem rendelkezik természettudományos istenérvekkel, s ha olykor mégis tudományosnak tűnő érvekkel lép fel, azok a kísérleti kutatások pillanatnyi „fehér foltjaira” támaszkodnak. V. O. FÓKUSZ ■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szemelvények külföldi újságokból 1 A sxakosífoH ^ kolhoztermelés A Voronyezs terület verhne- havszki körzetében található ..Kommunizmus útja” kolhoz — a körzetben kitűzött mezőgazdasági termelési feladatoknak megfelelően — 1966-tól a sertéstenyésztésre szakosodott. Ezzel kapcsolatban a gazdasági és szervezési problémák egész sora merült fel és várt megoldásra. A minél hatékonyabb döntés és intézkedések érdekében kidolgozták a gaz- gaság átszervezésének tervét. A kolhoznak 5,7 ezer hektár mezőgazdaságilag hasznosított területe van. amelyből 5,1 ezer hektár szántó. Ami a gazdaság alapvető termelési alapokkal való elátottságát, valamint a mezőgazdasági termelés in- tenzivitását illeti, a mutatók tekintetében a kolhoz jelentékenyen felülmúlja a terület átlagát. 1966-ig a kolhoz, mint több üzemággal rendelkező gazdaság fejlődött, és a több. (jgyenként kis termelésű tejtermelő telep birtokában az állat- tenyésztés ráfizetéssel termelt. Például 1966-ban csak a sertéstenyésztés és a baromfitenyésztés mutatott fel mindösz- sze hat-hét százalékos nyereséget, míg a többi állat- tenyésztési ágazat 11 ezer rubeles veszteséggel gazdálkodott. A szakosítás gyökeres változásokat eredményezett a kolhoz gazdaságossági helyzetében és a termelési szerkezetben. Ma a no vény termesztés kizárólag a sertéstenyésztéshez szükséges kiváló minőségű takarmányokat van hivatva megtermelni, illetőleg árunövényként csupán cukorrépát és napraforgót termel. Szvinovodsztvo (Moszkva) | A „Sirmium" kombinát eredményei A legfontosabb, a „Sirmium” mezőgazdasági—ipari kombinát fejlődését leginkább befolyásoló tényező abban áll, hogy a kombinát keretében több ipari üzem is működik: ezek a következők: A „Mitros” vágóhíd már az eddigi fejlődés során Is komoly eredménveket adott és a kapacitás, valamint a termékek minősége tekintetében az ország legjobb vágóhídjai között foglal helyet. 1968-ban a feldolgozott állati termékek körülbelül 70 százalékát a konvertibilis területen értékesített. Az export évi átlagos értéke körülbelül 10 millió dollárt tett ki. A kombinát jelentős fejlesztést szándékszik a vágóhidak- kal kapcsolatban végrehajtani. Ez a fejlesztés elsősorban a feldolgozásra kerülő termékek volumenének növelésében, pontosabban a konzervgyárt ás ki- terjesztésében jut kifejezésre. Majdnem mindegyik újvidéki vásáron a ,,Mitros” vágóhíd húskészítményei és konz érvéi számos díjat nyertek. A kombinát egyik igen jelentős ipari létesítménye a cukorgyár. 1966-ban 25 795. vagon cukorrépát dolgozott fel a gyár és 36 359 tonna cukrot állított elő, 1967-ben 28 300 vagon volt a feldolgozott cukorrépa és 26 271 tonna a gyártott cukor mennyisége, 1968-ban pedig 25 730 vagon cukorrépából 34 398 tonna cukrot állított elő a gyár. Ezek az eredmények anna* köszönhetők, hogy a cukorgyár és a termelők között jó kapcsolat alakult ki kezdettől fogva. A gyár szakemberei gondoskodtak megfelelő fajták kiválasztásáról, megállapították a legcélszerűbb technológiát. megfelelő biztonsági berendezéseket alkalmaztak stb. Azt tervezik, hogy a cukorgyár kapacitását évi 50 000 vagon cukor előállítására növelik. Igen korszerű létesítmény a „Provamin” takarmánygyártó üzem. 1968-ban ez az üzem körülbelül 25 ezer tonna különféle takarmányt készített az állattenyésztés számára. A gyártott takarmányoknak mintegy 80 százalékát magában a kombinátban használták fel. míg a többit a kombináton kívül értékesítették. Az „Október 20° sörgyár korszerűsítés alatt álL Úgy tervezik, hogy ez a korszerűsítés, illetve kibővítés 1969 folyamán befejeződik. Ez lehetővé teszi majd az évi sör- gyártási volumennek a jelenlegi 60 ezer hektoliterről 95 ezer hektoliterre való növelését. A korszerűsítés azonban nemcsak a termelés mennyiségi növelését jelenti, hanem azt is, hogy — tekintettel a termelési technológia modernizálására — az „Október 20.” sörgyár a jövőben pasztőrözött sört is fog előállítani, vagyis az eddiginél jobb minőségű termékekkel látja majd el a piacot. A tejfeldolgozó üzem a szarvasmarha-tenyésztéssel összhangban fejlődik. Ez a fejlődés nemcsak a kombinát szakembereinek és agrárközgazdászainak a figyelmét keltette fel, hanem a kombináttal kooperáló állattenyésztők is nagymértékben érdekeltek benne. Ezért különös súlyt helyeznek a tejfeldolgozó üzem most megkezdődött korszerűsítésére. A fejlesztési terv szerint az üzem naponta 50 ezer liter tejet fog feldolgozni. Privredni Pregled (Belgrad) ■ ' Iparszerű mezőgazdaság az USA-ban . Uey látszik, hogy a technológiai fölény egymaga nem elég ahhoz, hogy az óriás- üzemek gazdaságilag is fölénybe kerüljenek. Az üzemek közötti gépfelhasználás ugyanis lehetővé teszi a kistermelők számára is, hogy a technikai haladásból profitáljanak. Az USA-ban a családi üzemek aránya az összgazdasá- gok számából 95 százalék. Ez az utóbbi években alig változott, és nem is látható csökkenő tendencia. Viszont a sikeres melléküzemágas gazdák száma növekszik. A mezőgazdasági területeken kívüli bevételek növekedése abból is látható, hogy az USA-ban 1968- ban már csak 55 százalék volt a mezőgazdaságból származó tiszta bevétel. Az USA 47 államában — Kalifornia kivételével — jelenleg körülbelül 11 ezer mező- gazdasági üzem működik „társaság” formájában. A társasági és iparszerű üzemek termelési ágai különösen a hizlalásokra koncentrálódtak, főként a szarvas- marhára a nagy ranchokon, ahol eddig extenzív formában sovány marhát neveltek és a baromfitermelésre, valamint a nagyüzemi gyümölcs- és zöldségtermelés re. Feld und Wald (Essen) Automatizálás a mezőgazdaságban Szembetűnő, hogy a gépek mind nagyobbak és komplikáltabbak lesznek és emiatt a vezetőt mentesíteni kell több feladattól, hogy egyedül megfelelő menetsebességgel teljes 4 értékű munkát tudjon végezni. Amennyiben traktorról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy a szervókormány és a szervó- váltó a tisztán manuális munkát átveszi, hogy már megjelentek az automatikus sebességváltók és már itt is vannak a hidraulikus traktorok, amelyek automatikusan választják ki a helyes sebességet a vezető számára. A teljesen vezető nélküli traktor már nem valami utópia — mint ahogy az a Traktor Journalén c. folyóirat korábbi leírásaiból kiderül. Talán a legfigyelemreméltóbb a rádióval irányított traktor, de itt nem is annyira az autóin atikáról, mint inkább a táv- irányításról van szó — mely elsősorban a magányos erdei traktoros kormányzási technikája szempontjából nagy Jelentőségű. Két másik rendszer több automatikát tartalmaz. Az egyik egy földkábelen küld impulzusokat a traktoron elhelyezett vevőberendezés számára. Ez azokat a szervomo- torhoz továbbítja, amely elvégzi a kormányzást, a sebességváltást, a kapcsolásokat, gázt ad, stb. A másik rendszer a sugárzástechnikát használja feL A traktorról leadott vezérlősugarak visszaverődnek a barázda széléről, vagy a traktor előtti vetésről és a traktor felfogja azokat. így különböző irányítószerveket lehet működtetni. Természetesen mind a két rendszer még nagyon sok fejlesztési munkát Igényel ahhoz, hogy a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek és az is lehet, hogy teljesen új rendszer is megjelenik. Hasonló módon történik az aratócséplő gép mind magasabb fokú automatizálása. Már vannak olyan kanadai és szovjet prototípusok, amelyek a menetsebességet a teljesítményhez mérten szabályozzák, automatikusan állítják be a tarlómagasságot úgy, hogy az optimális arányt a szalma és a szem között el lehessen érni stb. A szovjet cséplőgép ezenkívül automatikus kormányzá- sú, ami a sugárzási elven alapszik és így a vezető valójában nem más, mint egyszerű műszerkezelő. {Jord och Skog (Stockholm)