Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-03 / 125. szám
Óvodai emlékünnep Szedresen „Kisdedóvás a köznevelésnek egy ága, amelynek feladata az, hogy 3—6 éves gyermekeknél, kikkel szüleik kenyérkereső munkájuk miatt nem foglalkozhatnak, a családi nevelést lehetőleg pótolja. Hazánkban a kisdedóvás intézménye Brunsz- wlck Teréz grófnő kezdeményezésére 1828-ban lépett életbe” (Lexikon). A magyar óvodai nevelés 140. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. E dátumhoz, illetve kezdeményezéshez szervesen kapcsolódik egy Tolna megyei személyiség munkássága is. Bezerédj Amália az egyik úttörője volt a magyar óvodai mozgalomnak. Róla tudni kell, hogy Bezerédj Istvánnak, a kiemelkedő érdemű reformpolitikusnak a felesége volt. A férj is, a feleség is jeles érdemeket szerzett nemzeti történetünk egyik legkiemelkedőbb szakaszában, a 48-as forradalmat megelőző reformkorban. Bezerédj Amália Szedres- Hídjánélt, s ott születtek meg agyában a nemes gondolatok. A Magyar Életrajzi Lexikon így emlékezik meg róla: „A kisdedóvás, a magyar gyermekirodalom úttörője... Flóri könyve közvetlen hangú, erkölcsi irányzatú, saját illusztrációval díszített műve (melyet kislányának írt), az első magyar kottás-verses óvodai könyv, a XIX. század legnépszerűbb ifjúsági könyve”. A Bezerédj-család kisdedóvót is létesített. Bezerédj István pedig Brunszwick Te- rézzel, Kossuth Lajossal és Szentkirályi Móriccal közösen megalapítja a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Bezerédj Amália munkásságával kapcsolatban figyelemre méltó kutatásokat végzett Németh Ferencné szed- resi vezető óvónő. Szedresen mindent megtesznek e tiszteletre méltó hagyományok megőrzése érdekében. A napokban így került sor egy bensőséges ünnepélyre is, amely keretében emléktáblát lepleztek le. B. F. Az MHSZ szekszárdi* Puskás Tivadar rádióklubja fennállásának tízéves évfordulóján már szép eredményekről adhat számot. Adó-vevő berendezésükkel, melyen Harangozó János, az adóállomás vezetője dolgozik, úgy a belföldi, mint a külföldi amatőrökkel és klubokkal tartanak fenn kapcsolatot. Diplomák a világ minden részéből érkeztek, számszerint harminc. További tíz kiadása elbírálás alatt áll. A klub tagja a diplomavadászok klubjának. E kitüntetést az idén kapták meg. munkásságuk évt izedes jutalma gyanánt. Foto: Tóth Iván Szigorúan, az egyik könyve címéül is választott, szüntelen számadást tevő gazda módjára. A szigorúságból a fogalmaknak a közhasználatbelitől elütő értékelése is következik. Az „író” szerinte első- és másodsorban az a tollforgató, aki „szolgálni akar”. Aki nem törődik az olvasó véleményével, mert szent meggyőződése az így körvonalazható elv: „Olyat mondok el nektek, amit más még nem mondott el soha!”. Az „olvasó” pedig nem okvetlenül az, akit a statisztikák ilyenként kimutatnak („Engem statisztikákkal nem lehet két- vállra fektetni!”), mert ez lehet, hogy csak könyvet vett a kezébe. Olvasó — Veres Péter értékelése szerint — az, aki képes kihüvelyezni, hogy mi Tavaly vártlan hír érkezett Tévéiről: „A termelés ugyan folyik a téglagyárban, de a téglának nincs piaca, nem tudják értékesíteni, s komoly pénzügyi problémák merültek fel.” Szinte hajszálon függött a nagyszerű vállalkozás sorsa. Az történt, hogy az értékesítési, piaci feltételek megváltozásával most már nem elég csak a termelést jól megszervezni. A bekövetkezett értékesítési nehézségeket azonban végül is sikerült áthidalni: a problémák láttán az fmsz vezetői sürgős intézkedéseket tettek. Ilyen előzmények után kérdeztük meg az fmsz igazgató- sági elnökét, Palkovics Árpádot, hogy jelenleg mi a helyzet a téglagyárban. A többi közt a következőket mondotta: — A tavalyi esetből egyszer, s mindenkorra levontuk a tanulságokat: az idei év előkészületeit már eleve azzal kezdtük, hogy igyekeztünk értékesítési lehetőségeket felkutatni. Értékesítési szerződést kötöttünk a TÜZÉP-pel, 4 millió téglára, összesen ötmillió-háromszázezer téglát gyártunk az idén, tehát már előre biztosítottuk a piacot az idén gyártandó tégla többségére. Közben a magán-igényeket is kielégítjük. A termelési kapacitásunkat egyelőre nem növeljük, mert a felmérésünk azt igazolta, hogy a jelenlegivel ki tudjuk elégíteni az igényeket. Az előjelek szerint tehát a tavalyi eset nem ismétlődik meg. B. Veres Péterrel Balatonakarattyától Kisvejkéig Van az országban egy ismert, ha pem is mindenki által elismert, sokat vitatott, het- venharmadik életévébe forduló, idős ember, akit öreg és fiatal, osztatlanul „Péter bácsinak” szólít. Amennyire ezt ismereteink tudni engedik, ilyesmi még nem fordult elő irodalmunk történetében, hiszen természetesen íróról van szó, Veres Péterről, aki mindközönségesen csak Péter bácsi. Amiként azt vasárnapi számunkban röviden hírül adtuk, az elmúlt szombaton ő nyitotta meg Szekszárdon az ünnepi könyvhetet. Magnetofon nélkül — Mint író, először megyek Tolna megyébe — mondotta, amikor közvetlenül indulás előtt balatonakarattyai nyaralójában felkerestük. A „mint író” kifejezés egy, közismerten sokat alkotó, könyvek hosszú sorát és cikkek légióit megjelentető, író- embertől az első pillanatban különösnek tűnhet. Veres Péter azonban majdnem két és fél évtizeden át a legkülönfélébb társadalmi és politikai tisztségek viselője volt, sőt ma is az (országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront országos elnökségének, az Írószövetség vezetőségének tagja), így tőle ez a megjelölés természetes volt. A Balatonakarattyától Szekszárdig vezető, nem éppen rövid úton fordult elő az első alkalommal, hogy őszintén sajnálnunk kellett, miért nem üti meg a megyei lapok technikai felszerelése a világszínvonalat. Egy cigaret- tásdoboznyi zsebmagnetofont hiányoltunk, mert csak ennek segítségével lehetett volna rögzíteni a közléseknek, ismereteknek azt a hallatlan bőségét, melyekben az író jóvoltából részünk volt. Irodalom, nyelvészet, közgazdaságtudomány, szociológia, kortörténet, mind azt bizonyították, hogy Veres Péter páratlanul eleven érdeklődéssel figyeli az élet minden jelenségét, de ezek sorában is talán legelsőként a mezőgazdaság helyzetét, a parasztság életét. Számadás Ilyesformán nem okvetlenül szükséges egészen komolyan venni azt, amit előadásaiban is szívesen hangsúlyoz, miszerint a balmazújvárosi református elemi népiskola negyedik osztályának elvégzése óta nem tanult volna semmit. Páratlan olvasottság jellemzi, bármilyen beszélgetés első öt perce után is, ezenkívül pedig a közéleti, vagy a saját kedvelt szava szerint: „a nép- ben-nemzetben való gondolkodás.” Ez utóbbi nem okvetlenül teszi írásait a legolvasmányosabbakká, könnyű „lektűrökké”, egy valamit azonban eredményez: figyelni kell rá. Vitatkozni lehet, sőt olykor kell is vele (ő maga az első, akinek ez legkevésbé sincs ellenére), csak egy dolgot tenni lehetetlen: — kétségbe vonni, hogy minden leírt betűjével, kiejtett szavával őszintén és szívből a szocializmus ügyét óhajtja szolgálni. rejlik a szavak mögött, és akinek emberi magatartásában is megmutatkozik, hogy nem olvasott hiába. Az előadó Veres Péter kitűnő előadó. Erről a szekszárdi megyeháza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség (nemcsak helybeliek, hanem a környező falvakból. így például Medináról bejöttek is) három óra hosszat szerezhetett bizonyságot. Terjedelmünk nem engedi meg, hogy a megyében huszonnégy óra leforgása alatt tartott mindkét előadásával részletesen foglalkozzunk, így inkább annak summázását próbáljuk meg, mely (valószínűleg szíve szerintebbi környezetben, falun) Kisvejkén hangzott el. Százhatvan, százhetven ember gyűlhetett össze a művelődési otthonban, a talán legszemélyesebb jellegű irodalmi előadás meghallgatására, ami ebben a kis községben valaha is elhangzott. Hogyan lett Veres Péter író? Ügy, hogy „költő” akart lenni, mert ennek a szónak van gyökere a magyar nép lelkében, míg az „írónak” édeskevés. Hogyan született meg a magyar irodalom? Ragyogó történelmi és társadalomtudományi eszmefuttatás következett, mely a Rákóczi- szabadságharc bukásától napjainkig elvezette — a magyar és orosz irodalom példáján — még az analfabétát is. Mindebbe, a legkisebb erőltetés nélkül, a relativitás elméletének közérthető magyarázata is belefért (Swift: Gulliverjén keresztül), a vizuális élmények — tehát a film és tv — hatásának múlandósága és végül az összegezés: „Senkit nem akarok rábeszélni arra, hogy ha unja az olvasást, ne hagyja abba. Én a jó könyvről, az igazi irodalomról és a hasznos olvasásról akartam egyet, s mást elmondani, életemben először paraszti hallgatóság előtt Tolna megyében.” A kisvejkei előadás hetvenöt percig tartott. Ahogy az író kedves öngúnnyal mondta, azért, mert: „Nagyon jól tudom, hogy édeskeveset olvastak az én gondolataimból, hát legalább elmondom azokat.” Az előadást követően háromnegyed órát vett igénybe a könyvek dedikálása. A kis, de kulturéletéről még a legszigorúbb „Verespéteri” fogalmak szerint is híres faluban több, mint hétszáz forint értékű Veres Péter könyvet vásároltak meg. ORDAS IVÁN Jogfosztott asszonyok? ,Nem más ez, mint a szociális és társadalmi juttatások, rendelkezések pofonverése” — mondja Takács Mihályné, a megyei Nőtanács titkára, mikor a termelőszövetkezeti tagfelvételi kérelmekről beszélgetünk. Aggasztó a helyzet, mert sok asz- szony arról panaszkodik, hogy a közgyűlés tagfelvételi kérelmét a termelőszövetkezetbe. minden különösebb indoklás nélkül, visszautasítja. Hogy neve legyen a gyereknek, helyenként a 20—25 jelentkezőből egyet-kettőt felvesznek, de a többi kérelmezőt elutasítják. A közgyűlés, időnként éppen a vezetés sugallatára, azzal érvel, „még a meglévőknek sem tudunk munkát adni”. Tetszetős, de többnyire könnyen cáfolható, az elutasításnak ez a mesterséges módszere. Az a helyzet, hogy az asszonyok, akik tagokként óhajtanak részt venni a közösség munkájában, rendszerint korábban is a termelő- szövetkezetben dolgoztak, családtagként. Nincs szó tehát arról, hogy plusz munkaerő áramlana a termelőszövetkezetbe, hogy gondot okozzon a vezetésnek. De egyáltalán. Az élelmiszer-feldolgozó tevékenység bővítésével összességében a melléküzemági tevékenység ki- szélesítésével, a termelés szerkezetének célszerű módosításával még rengeteg új munkalehetőség teremthető a közös gazdaságok mindegyikében. Jogi szempontból is vissza kell utasítani a jelenleg kialakult, főleg asszonyokra vonatkozó tagzárlatot. Nézzük a tulajdonjogot. Annak idején a földosztáskor nem a családfő kapta a 8—10—15 hold földet, hanem a férj és a feleség. A birtoklevelek tanúsítják. Ebből következik, az asszonyok döntő többsége földtulajdonosként, tehát teljes joggal kéri tagfelvételét. Hogyan lehet erről megfeledkezni? Igaz, a közgyűlés jogosult, mind a felvételre, mind az elutasításra. A jelenlegi körülmények között úgy látszik azonban, hogy még a rendeletmódosítás sem lenne indokolatlan olyképpen, hogy ne legyen joga elutasítani a közgyűlésnek azokat az asszonyokat, akik gyakorlatilag földtulajdonosok és családtagként szorgalmas munkásai a közösségnek. Milyen címen fosztják meg a közös gazdaságok a nőket a tagsági viszonyból származó előnyöktől? — szp — Ötmillió -háromszázezer tégla
