Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
Gyufagyár „Gyere Gyuri, gyújtsunk gyufát, győri gyufa gyárból!” — Ez volt az első és mindmáig egyetlen rigmus, melyet a — talán legnagyobb világsikerre vergődött — nagy, magyar találmányról gyermekkoromban hallottam. Győrben egykor valóban létezett egy gyufatermelő kisüzem, a fenti soron kívül talán semmi nem őrzi már emlékét. Gyufát azonban mindenhol használnak, Polinéziától Izlandig és Vladivosz- toktól Patagóniáig. Irinyi János, a feltaláló, nem szerzett vagyont találmányával, jóllehet az emberiség történetében mindmáig ez a tűzger- jesztés leggyorsabb és legbiztonságosabb módszere. A világon ma a svéd gyufa a leghíresebb (kitűnő az alapanyaga), de azért gyártunk gyufát, itt magyarhonban is, — mely ilyesformán nyugton mondható a gyufa „őshazájának” —, éppen eleget. Évente kereken 600000000 doboz hagyja el a Gyufaipari Vállalat budapesti és szegedi üzemeit. Ezekből négy százhetven milliónyi doboz tartalma itthon lobban lánígra és hamvad el, százharminc millió dobozzal exportálunk. A haAz utolsó oroszlánok Ázsiában India egyik államában az egykor hires oroszlánokból már csak 177 maradt. Ezt egy „oroszlánszámlálás” során állapították meg a nyár folya- mán: az akcióban 200 hajtó vett részt. A terület, amely egykor indiai hercegek és angol gyarmati előkelőségek vadászterülete volt, rövidesen védett terület lesz. Az indiai oroszlán kisebb afrikai társánál és finomabb alkatú, o hímoroszlánnak — valószínűleg a beltenyészet következtében — nincs sörénye. A kereslet igen nagy: állatkertek, cirkuszok jó árat fizetnek érte, de egy elfogott állat 2—3 másik életébe kerül. Jelenleg már csak kb. 60 pár él az erdőben, a többi kölyök. Jelentkezés helye és ideje: zai gyufáról a közvélemény nincs a legjobb véleménnyel. Törik, olykor nem gyullad, máskor meg éppen égő állapotban röpül el a feje, lehetőleg a legkevésbé alkalmas helyekre. A Gyufaipari Vállalat fiatal főmérnöke azonban felelőssége teljes tudatában állítja, hogy a külföldre kerülő magyar gyufa minősége sem jobb, és mivel rendkívül igényes kereskedőországok is átveszik, el kell fogadnunk azt az állítást, hogy a jelenlegi minőséggel megütjük a világszínvonal átlagát Exportálunk Angliába, Hollandiába, Belgiumba, a fahiányban éppenséggel aligha szenvedő Kanadába, ezenkívül pedig Tuniszba, Líbiába, Gambiába és Ruandába. Az export sok szóbeszéd tárgya belföldön. A tény azonban az, hogy ha a hazai piacon idegen címkéjű gyufásdobozok bukkannak fel, azok nem valamiféle, az átvevő által viszautasított tétel részei. Az üzemet nem egykönnyű átállítani és így előfordulhat, hogy a szalagon egyszerre fut az itthonra és az idegenbe szánt termék. Pusztán technikai oka van annak, hogy mindkettő ugyanazt a külföldi címkét kapja. Petróleumlámpák már egyre kevesebb lakásban égnek. Ez így is van rendjén, azonban a gyufa iránti igény ennek ellenére sem csökkentés ma a gyufaipari szakemberek keserűen érzik, hogy tévedés volt annak idején, — a várható igényhiány miatt — idő előtt leszerelni a kecskeméti gyufagyárat. Az állam 1950-ben vette át a (mellesleg nálunk is svéd kézben lévő) gyufaipart. Akkor még csak évi 316 millió doboz gyufa készült. Ma, a már említett hatszázmillió. Ugyanazokkal a gépekkel. A gépek azonban — a kívülállónak — így is lenyűgözőek. „Menetrendjük” a következő: a rönktérre megérkeznek a háromnégy méteres nyárfák. Hazaiak, importra már nem folyamatosan csütörtöki és pénteki napokon, Dombóvár, Gyenis A. u. 15. sz. alatt: Et- terrer Sándor személyügyi megbízottunknál, valamint a Dombóvári Járási Tanács VB. munkaügyi csoportjánál. szorulunk. (Dicsőség érte az erdészeknek!). A rönkökhöz akkor nyúl az ember, amikor a fűrészelő teremben gép alá hengergeti és amikor a hántolóban, nagyméretű zöldségaprító gépekhez hasonló eszközökkel, eltávolítja a kérgét. Innen kezdve külön vonalakon fut a „küldoboz”, a „beldoboz” és a „szálka”, alapanyaga. A mindközönségesen csak gyufaszálnak nevezett szálkát megfürdetik sóoldatban, ami eltömíti a pórusokat. Ezután parafin- ban, végül pedig megkapja a gyújtófejet. így kerül a szárítóba, a dobozolóba és majd a csomagolóba. A gyufacimke gyűjtése viszonylag új hobby A verhetetlen bélyeggyűjtéssel ugyan nem kelhet versenyre, de érdekes, ízlést, sőt ismeretet fejlesztő is. Gyufacímkét elvben mindenki nyomathat. Itt tervezik és a vállalat nyomdája kivitelezi. A változatosság óriási. OTP, Állami Biztosító, Vöröskereszt, a BNV, idegenforgalmi szervek épp úgy szerepeltek már a hazai megrendelők között, mint például laptársunk, a Magyarország szerkesztősége. Külföldön már cifrább kuriózumok is születtek. Egy holland címkegyűjtő klub tagjainak arcképét rendelte meg, természetesen korlátozott példányszámban. Egészségi ártalom a gyufaiparban nálunk ma már gyakorlatilag nincs. Az üzemek patyolattiszták, a kereset megfelelő (1200—1800 forintos átlag mellé évi 750 forint értékű fautalványt kapnak a betanított munkások), a munkavállalók nyolctizede nő. Az új gazdasági mechanizmusban a Gyufaipari Vállalat önerejére van utalva. Ez kereskedelmi ötletességet igényel, új és új, vonzó gyufásdobozok készítését. Ezekkel nap, mint nap találkozunk. Díszdobozok, hazánk fontosabb városainak nevezetességeit bemutató, tetszetősen egybe csomagolt sorok szolgálják ezt a célt. És őrzik Irinyi János emlékét, akit mi, magyarok ugyan nem, de a világ többé-kevésbé elfelejtett. .. Gerjeni Állami Gazdaság megvételre lelajánl: 1 db 24x12x3,8-as tároló vasszerkezetet hullámpalával (beépítetlen, új állapotban) 2 db PPV—1.6 bálázót; 1 db Schräper ládát; 3 db normál mennyezeti hűtőtestet (új); 1 db gázkazánt 149 1-es (új). Megtekinthetők a gazdaság központjában, illetve telefonon: Gerjen 4. Ügyintéző: Raffay főmérnök. (237) A Láng Gépgyár dombóvári gyára z 1970 év harmadik negyedévi beindításához előzetes je- mtkezőket keres, megfelelő elméleti és gyakorlati képzettéggel az alábbi munkakörökbe: műszaki és alkalmazotti beosztásra. forgácsolókat, vasszerkezeti lakatosokat, hegesztőket, géplakatosokat, betanított munkásokat, , segédmunkásokat, ovábbá a fent említett szakmák elsajátítására iparitanuló-j eíen t kezeseket is fogadunk az 1969/70-es évi beiskolázásra, helyi és budapesti képzéssel Extázis nélkül Idestova egy hónappal ezelőtt láttam a televízióban Kovács András Extázis 7-töl 10-ig című filmjét, amit az alkotó dokumentumnak szánt. Bőven volt időm a józan meggondolásra, amire szükségem is volt, hiszen a rendező nem fogalmazott meg filmjében semmilyen tételszerű igazságot, ránk, a nézőkre bízta a következtetést. Örömest értek egyet valahány művészeti ág alkotóinak gondolkodásra késztető szándékával, mivel azt vallom, napjaink embere jó közérzetének egyik alkotó eleme a kollektív gondolkodás. Bár abban nem vagyok bizonyos, hogy az Extázis esetében az alkotó kívánt célját érte volna el. Személy szerint nekem azt volt alkalmam summázni, hogy a film kapcsán olyan ítéletek születtek a beat-ról és rajongóiról, amilyenek a dokumentumigényű alkotás elején hangzottak el — mondhatnám minden a tárgyhoz szóló vélemény karikatúrájaként. Hogy a továbbiakban vád ne érjen, megvallom, hogy szeretem a zenét. így a beat-et is, jóllehet nem ez számomra a zeneművészet alfája és ómegája. A lázadóként föllépő beat-rajongók viszont a zeneművészet kezdetét és betetőzését csak ebben a zenében látják. Az ízlésbeli pártütésnek ez az a pontja, amelyen a legádázabb csaták folynak, bár egynémelyik valóban kitűnő beat-zenekarunk tagjai igazi muzsikusok lévén szeretik, becsülik mindazt, amit az emberiség zenekultúrában magáénak vallhat. Ám a rajongók itt képtelenek azonosítani magukat választott eszményeikkel, hamarabb készek arra felelni, hogy ki egy kezdő beat- együttes háziszerzője, mint arra, ki volt Bach, vagy Bartók. Ez pedig kiáltóan jelzi a kulturáltság hiányát, az igénytelenséget, s mindazt, ami csak az igénytelenségből fakadhat. Az Extázis bemutatta valahány rangos, ha tetszik, valamirevaló beat-együttesünket, a koncert kiváló volt, de ijesztő, a muzsika élvezetét meggátló fogadtatás. Hatásában olyan, amit a felnőtt ember — érje bár a meg nem. értés vádja — csak elutasítani tud és távolról sem előítéletektől vezérelve! Kovács András az Extázisbán három szociológiai vonatkozású kérdésre keres választ. Az első- az ifjúság kollektív élményekre vágyik és ezt a beat-zene élvezetében véli kizárólagosan megtalálni!? A második: fiataljaink ezeken a koncerteken élik ki állásfoglalás-igényüket, itt érzik kizárólagos lehetőségét annak, hogy igent, vagy nemet mondjanak?? A harmadik: a fiatalok szervezettségre vágynak, ezért kívánkoznak azokba a csoportosulásokba, amelyek egy-egy zenekar köré, épülnek!? Ha mindez így igaz, ha fenntartások nélkül adunk hitelt a filmnek, az ebben fölvetett probléma lényegesen többet érdemel a passzív meditációnál. Sőt, kimondhatatlanul sürgeti a kollektív gondolkodás, eredményeként szót kérő ko llektív felelősség sorompóba állítását! A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 1969, decemberében ács átképző tanfolyamot indít, melyre már most lehet jelentkezni. A jelentkezők azonnal ácsok mellé lesznek beosztva, a vizsgáig megegyezés szerinti időbérben dolgoznak. A tanfolyam és a vizsga ingyenes. Munkásszálló, üzemi konyha, munkaruha, kedvezményes utazás, idénypótlék, különélés: pótlék, szerszámhasználati díj. Minden héten szabad szombat! Jelentkezni lehet a munkaerő-gazdálkodásnál: Pécs, Rákóczi u. 56. (74) (15)
