Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
Sárközt laKoflalom ’69 Múlt és jelen Az, aki még sosem járt a Sárközben, de szinte dióhéjban összesítve kívánta látni mindazt, amit elődök sora a vidékkel kapcsolatban feldolgozott, megörökített: az okosan tette, ha egy kis kiállítás megtekintésével kezdte látogatását. A kiállítás a községi könyvtár előterében kapott helyet. Egy nagyon szép elrendezésű, fal- nyi tablón, népművészeti motívumokkal díszített szalagra — szinte földrajzi sorrendben — fűzve, megtalálhatta az öt község legfontosabb adatait, a múltat és a jelent dokumentáló fényképfelvételeket. Ocsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Bá- ta már tudósok, néprajzosok és nemzetszerető írók tömegének érdeklődését felébresztette. Munkásságukról a cikkgyűjteményeket, könyveket, a népviselettel, dalkinccsel, játékokkal foglalkozó műveket bemutató, ügyesen összeállított tárlók vallottak. Emlékezés a harcosokra A pártszékház tanácskozási termében elhelyezett kiállítás a Tanácsköztársaságnak azokat az emlékeit, dokumentumait mutatta be, amelyeket a szű- kebb haza, a Sárköz meg tudott őrizni és fel tudott kutatni. A kiállítás, célja szerint (a kiállított korabeli újságokkal, kiadványokkal, a múzeum és a levéltár birtokában lévő dokumentumok fotókópiáival, a ma is közöttünk élő veteránok kitüntetéseivel) azoknak állít emléket, akik szervezői, építői, harcosai, mártírjai voltak a Tanácsköztársaságnak. Kár, hogy nem állandósul ez a kiállítás. A Sárköz fővárosa, Decs — egyéb állandó kiállítások mellett ezzel is fontos ismeretanyagot kínálhatna mind az itt lakóknak, mind az ide ellátogatóknak, akik várhatóan évről évre többen lesznek. Mesék a való világról Bízvást adhatjuk ezt a címet annak a gyermekrajz-kiál- lításnak, amely a sárközi napokra kiírt gyermekrajzpályá- zat legsikerültebb munkáit GYERMEK RAJZ-KIÁLLÍTÁS mutatta be a Haladás utcai általános iskola napfényes zsibongójában. A szűkszavú tudósításnál többet érdemelne tulajdonképpen a kiállított anyag, hiszen nem egy munka túllép a tehetség megsejtetésén. A válogatásra bőséges lehetősége volt a pályadíjakat odaítélő zsűrinek, hiszen alig van tán a megyének olyan általános iskolája, amelyik ne küldte volna a pályázatra a legreménytelje- sebbek munkáit. Örömmel fedeztük föl, hogy egynémely községünk képzőművész-körében tevékenykedők munkái — így például a bonyhádiaké — az alkotók 9—14 éves kora ellenére többek a ceruza- és ecsetgyakorlatoknál.., „Kispejlovam nem őszi a zabot...” öcsényben, a Móricz Zsig- mond művelődési ház zsúfolt színháztermének hallgatósága előtt zajlott — a kezdeményezésként csak dicsérhető — nép- dalverseny, amelynek már elődöntői is nagy érdeklődést keltettek a megyében. A döntőbe tizenhármán jutottak. Amit sajnáltunk... igen kevés számú, valóban sárközi népdal hangzott fel a dalosverseny során. Azt sem találtuk éppen szívderítőnek, hogy a kiadott programtól eltérően bonyolódott ez az esemény is. Este nyolc helyett a délutáni órákban, és még így is pontatlanul. A népdalosok vetélkedőjében a decsiek jeleskedtek, az öt díj közül — amelyeket a Sárköz termelőszövetkezetei adtak — négy Decsre került, csupán a negyedik díjat hozta el egy szekszárdi kislány, Sebestyén Zsuzsa. Első, második, harmadik és ötödik lett Czakó Sán- dorné. Sörfőző István, Németh Andrásné. Petróczki Ignácné. Táncosok Sárpilisen Szombat este került sor Sárpilisen a népi tánccsoportok bemutatójára. A szabadtéri színpad előtti térséget zsúfolásig megtöltő közönség — több száz ember — ízléssel összeválogatott, gazdag programban gyönyörködhetett. A tizenhét műsorszám között szép számmal szerepeltek olyanok, melyek motívumai megyebeli ih- letettségűek. Így Thész—Molnár: Nagykónyi verbunkja, Olsvai—Szabadi: Tolnai szvitje. Szép sikert aratott a decsi gyermekcsoport, az általános iskolások „Sárközi tánc” címen előadott produkciója, elsősorban a lányok jóvoltából. Jól sikerült a Bogár István által betanított „Sárpilisi leánytánc”, és sokat ígér Thész— Szabadi: Fuszulykavirág című alkotása, melynek a sárpilisi egyben ősbemutatója is volt. Ez utóbbin az alkotók még dolgozni kívánnak, valószínűleg az alaphangulathoz mérten is túlságosan vontatott részek kiküszöbölése érdekében. A szombati napnak a Decsen megrendezett nótaestet is itt említve, a sárpilisi táncbemutató volt a kiemelkedően legjobban sikerült rendezvénye. Gazdagságunkat lássa a világ! Akik jelen voltak a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet kúrialis stílusú épületrészében elhelyezett tájmúzeum ünnepélyes megnyitóján s ezt követően megtekintették a kiállítást, amely ismételten a népművészet kincses gazdagságára hívja föl a figyelmet, azokban okkal merül fel az óhaj: — bárcsak az egész világ láthatná ezt a csodálatos gazdagságot! A kiállítást igen népes érdeklődő közönség jelenlétében dr. Ortutay Gyula akadémikus, országgyűlési képviselő nyitotta meg, többek közölt kifejezve azt a reményét, hogy az ezt követően állandóan nyitva tartó tájmúzeum, amely páratlanul gazdag kultúrát őriz, sokakat lát majd vendégül. Köszönet a kiállítás létrehozóinak, mindazoknak, ak'k- nek részük van a tájmúzeum életrehívásában! Eszközkiállítás Múzeumi értékű ritkaságokat rejtenek a decsi padlások még ma is, noha épp elegen akadtak már, akik néprajzi értékek után vizslatva, végigjárták azokat. Erről tanúskodott a Tömöri Ilona tanárnő által rendezett, de a honismereti szakkör harminchárom tagja jóvoltából összegyűjtött kis kiállítás anyaga, a művelődési ház egyik termében. Pörgető, méhkas, jégpapucs, külü, kapinya, cserépből készített tésztaszűrő és még számtalan más — egykor a. mindennapok céljait szolgáló, ma sokszor már nevükben is feledésbe merülő — eszköz sorakozott itt, közérthetően, finom ízléssel sorba szedve. A falon pedig a szerény, de megfogadásra érdemes felirat: „Ez a kiállítás inkább felhívás. Felhívás a sárköziekhez, hogy segítsék ezt a munkát. Es köszönet azoknak. akik segítettek.” „... az asszony a család hadnagya... ” A hajdan héthatárra szóló sárközi menyegzők hagyományait ébresztő lakodalmas szintén késve kezdődött, de annál virágosabb jókedvvel. Igaz, hogy valamikor • a házasulók portáján hangzottak fel a menyasszony- és vőlegény-kikérés tréfás-komoly, ünnepélyes rigmusai, amelyeket akkortájt is csak hat—nyolc férfiember tudott. Ma ezek a vő- félyi versek a színpadról szóltak, s az illendő búcsú után, amiből nem hiányoztak a köny- nyek sem, innen indult hosszan hullámzó tömegben a színpompás lakodalmi menet, szakaszonként megtáncolva a decsi utcákat. Ami azt is jelenti, hogy több zenekar húzta a talp- alávalót fáradhatatlanul. Természetesen nem hiányoztak a vidám menetelők, táncolók, dalolok kezéből a pintesek, korsók sem. A majd egy órán át tartó lakodalmas felvonulás a szabadtéri színpadhoz tért vissza, ahol ) rMAgszcrte terjedd szép J II szokás, hogy egyes váll rosok, tájegységek f rendezvények sorozatá# ban mutatják be minél széleÁ scbb körű közönség előtt szép- j ségetket, hagyományaikat, f Ilyeneket rendre sorolhatnánk, f kezdve a Szegedi Ünnepi Já- J tékokon, folytatva a N’agyvá- i zsonyi Lovasnapokon, az Álba f Regln Napokon, a Savaria Un- f nép. Játékokon át, egészen a 0 Rábaközi Napokig. A páratlan a néprajzi szépségeket őrző, sa- \ játos hagyományokkal rendel- f kezű Sárköz feltétlenül az a f vidék, ahol az ilyesfajta ren- 0 dezvényeknek joguk, lehetősé- \ gük és jövőjük van. Megyénk f idegenforgalma még bővelke- f dlk kiaknázatlan lehetőségek- 0 ben, a Sárköz méltó bemuta- á tása ezek között a legelső Jú- \ nius 14—IS között SÁRKÖZI f LAKODALOM gyűjtőcím alatt 0 került sor a legkülönbözőbb j rendezvényekre, zömmel Oe- J csen. Végiglátogattuk mind. f ezeket és az eseményekről az f Alábbi tudósításokban számo- J lünk be olvasóinknak, nszte- á lettel adózva a jószándéknak, J a munkának és tel Irsftménv- f nek, de éppen a jobb ügy ér- f d ekében nem hallgatva el a f hibákat sem. ’ ewwwaaww* pihentetőként — a vacsoráig, amit e szíves szavak ajánlottak: „örüljön, vigadjon minden kedves vendég, híres vacsoránk lesz, jó étvággyal egyék.” — néptáncbemutató szórakoztatta a lakodalom helybeli és máshonnan jött vendégeit. Becslések szerint a méltán nevezetes sárközi lakodalomnak hatezer résztvevője volt. Az ifjú pár Kristóf János és Kulcsár Sára, azazhogy Kristóf Jánosné, bizonyára legszebb közös emlékként idézi majd 1969. sárközi lakodalmát. Ha csak egy tizede válik való1 A had osztálynyi létszámú iá- ^ A togató. helybéli és idegen, tér- t \ mészetesen nemcsak kiáUitá- é f sokat látni, rendezvényekben a f gyönyörködni akart, hanem \ iá enni és inni is. Minden ellsme- f a rést megérdemel a Vendéglá- á \ tóipari vállalat, a helyi Általi. A f nos Fogyasztási és Értékesítési \ j Szövetkezet és a termeiösz'lvet- f a kezetek felkészülése Lacikony- t \ hák sorát állították fel, há- * f romszázötven személyes sátor- a # vendéglőt, halászcsárdát, sör-, \ A de külön hüsltőit&l-pavUont is. f 1 A vendégek ellátásában Jösze- # \ rivel akkor sem volt fennaka- a f dás, amikor a lakodalmas \ 0 kedv már Igen magasra hágott, f ra a kapott jókívánságoknak, akkor keresve is igen nehéz lesz náluk boldogabb emberpárt találni, nem a Sárközben, az egész országban! Közel nyolc órakor kezdődött a lakodalmi vacsora, olyan csirkeragu levessel, amilyet csak ilyen jeles napokon tud remekelni a szakácstudomány. Izei miatt elfelejtettük, hogy nem azokban a .30—40 literes, régi, belül zománcos edényekben hordták föl. Arra meg akár esküt tennénk, hogy senki sem kelt föl éhesen-szomjasan a lakodalmi asztaltól! Szakács- és menyasszonytánc kezdődött ezután, és táncos vigalom reggelig... é „A jobb ügy érdekében’* — mondottuk fenti be- a vezetőnkben. Vétenénk kötelességünk ellen, ha el- \ hallgatnánk a kétnapos rendezvénysorozat szép- r számú hibáját. Egészen pontosan: az első napon # a rendezésnek csak nyomaival lehetett találkozni. A Az ízléses, nyomtatott meghívóban közölt progra- \ mok egyike sem a meghirdetett időben valósult f meg, hanem — meglepő módon — órákkal ejőbb. I Volt olyan, mint például a ..Sárköz a Tanácsköz- A társaság idején” című kiállítás, amelyik még csak \ nem is a megjelölt helyen nyílt meg. A meghívó f azt a jogos igényt jelzi, hogy a rendezőbizottság r idegenforgalomra számított. Ha történetesen vala- á melyik távoli megye jószándékú idegenforgalmi hi- \ vatala ennek alánján hozott volna ide látogató cső. f portot, meggyőződésünk, hogy a jövő esztendőben f lemondana ilyen szándékáról. Mindebben nem i mentség, hogy a szekszárdi és a d’inaújvárosl a nyomda egyáltalán nőm. a bajai p^dig csak vég- \ te’enül bosszú határidőre vál'n’ta a meghívók el- f készítését. Pontosan ugyanezek a hibák szerepel- f tek a meeveszerte kiragasztott niakátokon is. Mű- A sort borított a televízió is. véleményünk szerint \ teljesen jogosulatlanul. A lakodalmast csak előze- f tea főpróba árán volt halandó közvetíteni. Rz # annyit jelentett,, hogy a jobb sorsra érdemes fiatal i párnak és szépszámú öreg-fiatal résztvevőnek egv i nappal előbb külön fel kellett. Öltöznie népviselet- ^ be, eljátszandó azt, ami másnap, a tévéhíradó köz- A vetítése napján tényleg megtörtént. Aligha csaló- Á dunk abbé1! ítéletünkben, hogy nem a sárközi la- i kodalom van a televízióért, hanem megfordítva: — főleg amióta kitalálták az egyenesadást. A második nap rendezvényei már lényegesen jobban peregtek, noha ezt a kifejezést használni talán túlzás. Egyetlen olyan esemény sem volt, melyre pontosan a meghirdetett időben került volna sor, kezdve a háziipari termelőszövetkezet szép múzeumának megnyitásán. Erre ismét csak nem mentség az, amivei bennünket is vigasztaltak hogy „Faluhelyen ez így szokás!” Ne legyen az, és főleg akkor ne, ha a Sárközi lakodalom — ehhez minden joga és alapfeltétele adva van — komoly idegenforgalmi attrakció rangjára óhajt emelkedni! A közönséget nem szabad lebecsülni a pontatlan kezdéssel, hanem megbecsülni keli a pontossal. A legnagyobb tisztelet hangján kell szólnunk a résztvevőkről, öregekről és fiatalokról, nőkről férfiakról, gyerekekről, akik pazaron gazdag min- t*«ú színű, díszítésű népviseletükben teljes odaadással és nem k ftzönséges fizika*rerőfe-szítéssei vettek ré«rt abban, hogy a lakodalom ne csak a „főszereplő” Kristóf János és Kulcsár Sára — a fiatal pár —, meg tucatnyi rokona számára maradion emlékezetes, hanem a sok ezer néző számára Is. A nézőket természetesen csak a kritikus szemű írók tekintették — a jobb ügy érdekében - „idegenforgalmi a'anyoknak”. ök magukat valószínű leír érv olyan esemény részeseinek, mely a legjobb úton van ahhoz, hogy e rangos-gazdag tájegység életében társadalmi jelentőséget nyerjen. a- a ra \ 1Ü f LÁSZLÓ IBOLYA — ORDAS IVÁN Foto: Tóth Iván. TÁJMÚZEUM
