Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
' , a ■o <j - < .9 Bármilyen hihetetlen, de megint itthon voltam néhány napig. ÉsTcirándultam. Kint jártam például a Duna- parton. Horgászni mentem, felszerelve mindenféle külföldi horoggal, meg miegymással. Nekem volt a legjobb, a legszebb külföldi felszerelésem és megbizonyosodtam arról, hogy a halak nálunk jó hazafiak. Nem kapták be a külföldi horgot. Tehát üldögéltem, fogtam a horognyelet. Persze közben eszegettem is. Evés közben, jó magyar emberhez illően, nem beszéltem — igaz, akkor még nem is yólt kivel —. csak gondolkodtam. Majszoltam a szekszárdi, nem _házi kenyeret és arra gondoltam: Istenem, milyen jó lenne abban a korban élni, amikor a pékek még szamárhátról árulták a kenyeret. Akkor még jó kenyeret árultak, mert ha nem, a fogyasztók kövei dobálhatták meg őket. Ülfem, üldögéltem; később tovább ültem. Halat vártam és ember jött. Egy búsképű ember, akiben felfedeztem régi ismerősömet. Beszélgettünk erről, arról, de láttam az arcán, valami bántja az én ismerősömet. • — Mi történt? — kérdeztem tőle. — Miért ilyen szomorú ? — Itt lett öngyilkos szegény', jó feleségem! —• Reg volt! —vigasztaltam. — Bele kell nyugodni. Azóta, ha . jól tudom, ismét megnősült, ismét van egy szép, kedtns felesége. .. — Van, persze, hogy van, de nem akar itt fürödni. Megértettem bánatát. Nekem is elment a kedvem mindentől, még a horgászástól is. Összepakoltam és elindultam. Szomorúan tapasztaltam, amikor a faddi tsz kacsafarmját láttam: lassan vége lesz az én koromnak is. Nem lehet nagyot mondani, mert ami ma még nagyotmondásnak számit, az holnap valósággá válik. Mint a faddi kacsafarm, ahonnan .700 000 kacsát szállítanak el az idén. Szerencsésen hazaérkeztem Szekszárdra. . Rögtön vettem egy félkilós pontyot a halszaküzletben. Beleakasztottam a horgot a szájába és büszkén mutattam otthon, mint saját fogást. Tehát pontosan úgy cselekedtem, mint a horgászok. Még szerencse, hogy volt hal. Persze csak nekem szerencse, mert a halboltnak szerencsétlenség. Ha több a hal, akkor több víz is kell, viszont a vizet kimérték neki, ennyit szabad fogyasztania, és ha többet fogyaszt, akkor vitatkozhat az illetékesekkel, ne büntessék meg. .. Vagy ki kell tenyésztenie egy olyan halfajtát, amelyik szárazon is hal marad. Miután mindezt végiggondoltam, elnézegettem a feleségem, aki a halat tisztította és közben folyton beszélt. Arról mesélt nekem, hogy van a Rizlir.g utcában egy asszony, akinek két zár felszereléséért 1600 forintos számlát küldtek. Reklamált és a két zár felszerelését leszállították 480 forintra. Állítólag még mindig lehet alkudni, mert a szövetkezet, amelyik felszerelte a zárakat, igen előzékeny: szóba áll a reklamáló asszonnyal... , Gondoltam, amíg az asszony elkészíti , a halat, addig én elviszem a pantallómat a Patyolathoz. El is vittem. Az átvevő rámmosolygott és megkérdezte: — Három hétre jó lesz? Mi mást felelhettem, mint azt, hogy jó. Mert ha azt felelem, hogy nem jó, akkor sem lesz előbb kész, én meg ugye, ha csak lehet, az állami vállalatot támogatom. Egy szó! mint száz: beleegyeztem a dologba. Az átvevő számolt, aztán azt mondta: — Hét forint előleget kérek! — Előleget? Mióta van előleg? — Január 1-töl. Nem szaporítom a szót. Fizettem és közben megtudtam, nem mosószerre, vízdíjra, áramdíjra kérnek előleget, hanem csupán azért kérik, hogy az ember elvigye a négyszáz forintos nadrágját. Mert állítólag sokan csak úgy viszik el a nadrágjukat, ha a négyszáz forint értéket megfejelik még hét forinttal. Tehát nem is a nadrágjuk után futnak a három hét letelte után, hanem a hét forintjukért... Ki gondolta volna, hogy az emberek többre becsülik a hét forintot, mint a négyszázat? Én erre soha nem gondoltam volna, viszont szerencse, hogy van a Patyolat és helyettünk olyasmit is kigondol, amire mi álmunkban sem mernénk gondolni. Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem még a kirakatok is gondolatot ébresztenek. A Patyolatból hazafelé menet elnézegettem az egyik kirakatot, amelyikben papírpelenkákat láttam. Húsz pelenka volt egy csomagban és új áron adják: 18 forintért. Tehát egy, akár kis, akár nagy dolog kilencven fillérbe kerül. A felnőttéknek állítólag a nyilvánosakban hetven fillérbe, de ebben nem vagyok biztos, mert többen azt állították, hogy egy forintba, mire az ellentábor hozzátette — borravalóval együtt. Én ezeken a dolgokon elgondolkoztam. Először is arra gondoltam, ha a felnőtteknek hetven fillért kell fizetni, akkor miért fizettetnek a gyerekekkel kilencvenet? Ha pedig a felnőtteknek egy forintot kell fizetni, akkor a gyerekek tíz fillér kedvezményben részesülnek? Állítólag egy gyereknek naponta 16—20 pelenka kell, tehát naponta 1,60—2 forint kedvezményt kapnak. Ez egy hónapban felmehet hatvan forintra is, és ha ezt figyelembe vesszük, akkor mintegy 540 forintba kerül havonta a gyerek pelenkázása. Persze, csak akkor, ha nincs hasmenése. E gondolatok jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: Sz&veg néfJkijl,. Logika Két liftesfiú beszélget egymással a szállodában: — Érdekes! Va.ion a gazdag vendégek miért adnak kevesebb borravalót, mint a szegényebbek ? — A gazdag emberek nem akarják, hogy kitudódjék róluk. miszerint gazdagok, a pénztelenek pedig nem akarják, hogy mindenki tudomást szerezzen szegénységükről. ü szórakozottság netovábbja — (Nos, ma nem vetheted a szememre drágám, hogy ismét a kávéházban felejtettem az aktatáskámat — mondja a professzor a feleségének. — Lám, itt van! — De Jean, hiszen ma aktatáska nélkül mentél el hazulról! — kiáltja az asszony. Így is értelmezhető — Nehéz lenne megállapítani, hogy voltaképpen önnek mi is a baja. Valószínűleg az alkohol játszik közre. — Rendben van. doktor úr, eljövök, majd, ha józan lesz... Kuíyavásár A vevő: — Tetszik nekem ez ,a kutya, de nagyon rövid a lába. Az eladó: — Ugyan uram, már hogy lenne rövid, hiszen egészen a földig ér! Kacsa — Mondd, papa, voltaképpen mi az a kacsa? — kérdezte újságíró papájától a kisfia. — Hogyan is magyarázzam meg ezt neked... — töpreng az apa. — Tegyük fel, hogy a New York Daily News-ban azt olvasod, hogy egy tehén négy borját ellett, akkor gondolj arra, hogy közülük egy valóban borjú, a, többi három viszont — kacsa. flpa és fia — Mit hallottam Carlo? Azt mondta az anyád, hogy meg akarsz szökni hazulról? — Igen, apukám. — Ha elhatároztad magad, szólj nekem, és én veled megyek. Hiszékenység — Tudod-e, hogy Lujza és Fernando házasságot kötöttek? — Mi a csuda? Azt hittem, ■ hogy Lujza modern lány, aki nem gondol házasságra. — Fernandó is azt hitte. Népújság 10 1969. június láj
