Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
1 [n i N eve és rangja lakonikusan, egyszerűen így szerepeit a korabeli megyei rendeletek alján: Soós elnök. ' /í- munkásmozgalom fővárosi küldötte volt, ke* vesét tudunk, ma is róla, de ’.azt a .kicsit, igyek-» szürtk 'menteni a feledéstől. Vasúti mérnök, aki a Magyar Tanácsköztársaság idején a Tolna megyei direktórium elnöki tisztében végezte nehéz küldetését. Itt, Szekszárdon ^szakadt el életének fonala, durván eltépték a tiszti különítményesek, akik fehér kesztyűben akasztottak. Ezúttal szerencsés véletlen folytán gyarapodtak ismereteink. Szekszárdon sikerült találkoznunk a a Soós-testvérek közül ma már egyedül élő emberrel,' akit 66 esztendeje Soós Erzsébet néven jegyeztek be az anyakönyvbe. Húsz esztendeje, — szívesen gondol vissza az élményre — a Tolna megyei mártírok emlékművének ünnepélyes avatásakor járt itt Nagy Gyuláné, született Soós Erzsébet, a direktóriumi elnök húga. Most lelki kényszerének tesz eleget a két idősebb hölgy,' hogy a jubileumi évben a rég elhunyt, szeretett kedves emlékének áldoz- zék. Soós Erzsébet társa a francia munkásmozgalomban tevékeny francia asszony, a sógornő, aki a közelrfiúltban elhunyt férjétől, Soós Sándor 1919-ben ifjúmunkás öccséliől ismeri az elnök életútját. Az időnként megilletődő, meghatódó „kalauz”, Soós Erzsébet az alsóvárosi temetőben, a múzeum, a megyei tanács előtt, s a vasút falán elhelyezett táblánál a helyszínen mutatja, kibetűzi a vendég által hírből ismert és tisztelt rokon, a mártír, az elnök nevét; — Tudom, hogy Szekszárd városban szépen ápolják az 1919-es forradalom emlékeit. De valamit nem értettem. Megkérdeztem afe utcán, merre van a Soós Sándorról elnevezett klub. Sajnos, nem tudták nekünk megmutatni — mondja, kissé, indignálódva. —. Nincs itt valami tévedés? — kérdezek vissza. — Szeretném hinni, ha a Soós Sándorról elnevezett művelődési házról érdeklődnek, tudják, megmutatják, hogy hol van. áoós Sándor ugyanis 3 város művelődési központjának, és nem egy „egyszerű” klubnak a névadója, — Lehetséges, mi klubot kérdeztünk — feleli, örömmel értesülvén a helyzetről. Megegyezünk, m^veí tényleg tapasztalták, s látták tan újélét az emlékek szekszárdi fnéltaíásának. — Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy többet is megtudhassunk. Honnan indult, miként került a munkásmozgalomba Soós Sándor elvtárs ! — Édesapánk kisember, cipész volt. Budapesten laktunk. Nyolcán voltunk testvérek. Sándor a Galilei-körben kezdte, mint egyetemista. Sok- gyermekes szegény ember nem tudta taníttatni a fiát, de Sándor jófejű, nagy akaraterejű embernek bizonyult. Akkor ő volt az egyetlen az egyetemen, aki tandíjmentességet élvezett. De mivel szüléink;anyagilag nem- tudták őt segíteni;, a tanözv. Soós Józsefné és Soós Erzsébet (Nagy Gyuláné) az emléktáblánál. Foto: Tóth Iván Eszménykép volt ő Találkozás Soós Erzsébettel szerekre valót éjszakánként rajzolással, és az akkor pénzforrást jelentő címszalagírással, borítékok címzésével kellett előteremtse.' Ott volt Sándor az 1912-es nagy tüntetésen. Akkoriban a kemény kalap volt a divat, emlékszem a kalapon a kardlapozás nyomaira, az apám szelíd korholá- ,ara, aki féltésből szólt neki, amikor a körúton a lovas rendőrök szétverték a tüntetőket. így szerezte meg a diplomát, és egyúttal forradalmi leckéket is veft, 1 — Mit tudnák szekszárdi életéről és tevékenységéről? — Idehelyezték, mint vasúti mérnököt. En alt-- kor 16 éves voltam, egy pesti üzemben dolgoztam. Vele volt a felesége (őt később deportálták, ott is pusztult szegényke) és az 1919-ben, három és fél éves kisfiú, — Találkoztak-e azokban a napokban? Milyen benyomást tett önökre Soós elvtárs ? ,— Hogyne, többször is láttuk, otthon, nálunk szállt meg, amikor Pestre utazott. A kommün első hetében járt Kun Bélánál. Másnap bejött az üzembe, élénk volt, teli ambícióval. „Most ér- ' demes dolgozni. Meglátjátok, minden jobb lesz, felyirrad most a népnek” — bíztatta az őt körbe- áíló munkásokat, minket is, de állandóan, hiszen bennünket is tanítani kellett... — A fényképét ismerjük Soós elvtársnak, őt, magát kevésbé. Mondana valamit, esetleg epizódot az egyéni, emberi tulajdonságairól? — Az ő férje, a József végig itt volt vele Szekszárdon. — mutat sógornőjére. — Ö és a család is ott lakott a Pirnitzer-házban. Józsefnek ő volt, és maradt élete végéig az eszményképe. Büszkeség, eszménykép volt ő nékünk. Szilárd, erős jellem, önfeláldozó, mint az igazi kommunisták. Ügy beszélek róla, mint az anya a jó gyermekéről — említi közben, kissé restellkedve. — De olyan is volt, amilyennek minden anya látni szeretné a magzatát. A mamát, meg bennünket rendszeresen segített a keresetéből, rá is szorultunk. Nekünk nem beszélt a nehézségeiről, noha lehettek bőven, megkímélte tőlük a családot. Ma talán már el sem hiszik, úgy áldozott ő a kommün idején a köznek, hogy kivette pénzét a takarékbetét-könyvéből, s úgy fedezte a kiadásokat. Kedves, barátságos, intelligens és végtelenül ragaszkodó. Mások beszélték el nekünk, hogy a kommün leverése után — amikor keresték a Józsefet, a bátyámat —, ezt mondta a pribékeknek: „Velem számoljanak, helyette itt vagyok én.” Sándor Özvegyét és a kisfiút József menekítette hozzánk, Pestre. (Soós József később Franciaországba emigrált, ott nősült, részt vett az ellenállásban.) 1— Néhány napja voltunk Pesten a várban; megnéztük az 1919-es kiállítást. Most ide is el kellett jönnünk, hogy megtekintsük, mi őrzi Szekszárdon Soós Sándor életének és halálának emlékét, mert kérem, ő valóban élt-halt ezért az eszméért — búcsúzik tőlünk Nagy Gyuláné, szüjetett Soós Erzsébet. * Nyomukban, az emléktáblák alatt vörös ró-j zsák jelzik, hogy lelkileg megnyugvást szerezvén erre járt két, kegyeletét lerovó asszony. Rótták az utcákat, folytatták egész napos útju-* kát a gyászruhás, fáradhatatlan idős hölgyek. A táblák előtt megálltak, s elkerülve a feltűnést, kettesben, csendesen felidézték a direktóriumi elnöknek, Soós Sándornak egyéniségét, számukra egyre elevenebb lényét. SOMI BENJAMINNÉ Áz emberi emlékezet gyarló sem képes. és esendő. A másod!] í, világ. egy analía-bé háború a lassan felnő; vek vő és Az á sok megöregedő ^nemzed, • nck még katona, * áld’, í közvetlen élményt ’jele: a tett. Ha világháború' ; ma valaki háborús : éJ ímények utolsóig ruha iránt faggat ózik, többny mi ólyasféié kellemes regényekbe kívánkozó kalandménye ellené attól, hogy ákról hallhat, amely« íket’ • oiritít jelent, ha vasni Jó, • bár átélni, o egészen áz. Ezt má ■ I; ■ ' Vietnamban n úgy is fogalmazhafnán k, hogy coliak a j&P*1 elfelejtettük a háború it.) SzeÖk, és fiaik rencsére, vagy nem szén; is egélattre de Ta A háború arányait ig elfeaz egy. lejtettük. Az Iskolákban valamikor elképzémetetlénűl hosz- szönsk tűnő „héiéveá” háborút időtartamban is verte a második világégés. A „harminc éveset” maholnap megközelíti a vietnami, És itt csakugyan meg kell állni egy szóra. Az írni-olvasni tudó ember, íegjöbb akarata . ellenére lelkivilágába., »rzalntat látott peg váz elmúlt ;5 órájátólaz megérthesse: — m ah olnapj. >z?k ' * ugyáifezt,’ iár az apák • har-y n . hőd?fők’ .,ellen, •győznék , lev 'De-' ssigny tábornok matjosíló csapa? ült alá n-' nem. ók,. tegeit- itlegenlégióso^ hat is. Maholnap ’pedig már íi fiák és unokák állnak a lég;1 védelmi gépágyúk méllett. melyek ezres nagyságrendé , tételekben küldik vissza -van földre a levegő sugárhajtású kalózait* Ezek ismert tények. Hellyel? közzel tán túlságosan is azok. Ezt a vakmerő állítást azért merjük megkockáztatni, mert - hivatásunkkal járó kíváncsiskodó kedvtől hajtva — majdnem egy hónapot fordítottunk arra, hogy jártúnkban-keltünk- ben a megye legkülönbözőbb korú, foglalkozású, végzettségű és társadalmi állású lakóinak tegyünk fel egyetlen kérdést: — Mit- szól á vietnami háborúhoz? Ez a kérdés elhangzott tsz- irodán és tanácsházán, éppúgy, mint dinnyeföldön, bolt- bah, kocsmában, orvosi lakásban és a szántóföTdön. Teliege és a válaszok differenciáltsága miatt sem alkalmas arra, hpgy az eredményből statisztikát készítsünk. Az alábbiak csupán ízelítőül szolgáljanak. A kevés' híja száz megkérdezett között egy sem akadt, aki á vietnami háborút helyeselte volna. Egyéb válaszok: — "Borzalmas! — Szerencsére messze van! — Nem veszthetik el! — Nem nyerhetik meg, hiszen égy. szuperhatalominal állnak szemközt! — Az amerikai hadvezetés csődje. — Félek tőle, hiszen ma már a földgolyó bármelyik pontján fellobbanő szikra lángba boríthatja az egész világot, —. Már régóta nem értem. Túl sok a hadijelentés. Ez utóbbi (summázot) megjegyzésnél érdemes megállni egy szóra. A saját hírközléseink hibájának tűnik, hagy a távoli, . nehezen kiejthető és földrajzilag kevesek által rögzíthető helynevek tömege az átlagos v újságolva sót idő vei el- fárasztja. A hadijelentéseket természetesen se romantikus regények, se lírai költemények stílusában nem lehet fogalmazni. Hogyan, vagy hogyan sem, a végeredményből sokák számára" valahogy kimarad az ember és az emberi szenvedés. Egyszerűen nem tudják az' ottani viszonyokat a maguk • felfogóképességéhez idomítani. Miről. is van sző? Képzeljük el, hogy Magyar- országon — melyet kétfelé hasítottak —, nagyjából a Duna vonalánál húzódik a;, határ- A túlsófélen5’ szeg esd rótok közé szorított, stratégiái falvakban - tízezrek élnek és időnként kettő-háromnak, sikerül közülük,- állandó életveszedelemben, esetleg megkínzottan átúszni . a folyón, hogy eljusson ugyanannak az országnak a másik felébe* Itt viszont a mongoldúlás korabelihez hasonlóvá változott az élet. Iskolák és egyetemek költöztek a Bakonyba, hogy a fák lombsátrának és barlangok rejtekének védelmében neveljék azt a szellemi utánpótlást, mely nélkül egyetlen ország sem létezhet. Az országutak mentén nem gyümölcsfatelepítéshez ásnak gödröket, hanem azért, hogy ha kettő, tizenöt, vagy ötven repülőgép egy, de esetleg tizenhat bevetésben felbukkan, legyen hová beugrani a repeszdara- bok elől és legyen honnan visszalöni. Az egész ország egyetlen cél érdekében dolgozik, azért, hogy a Duna vonalát tartók élelemben és lőszerben ne szenvedjenek hiányt, sőt mielőbb eljuthassanak, Bajára, Kecskemétre* Szolnokra, sőt Debrecenbe Is, ahol kinek-kinek hozzátartozói élnek.$ «— ha ugyan élnek? Nagyjából ezt jelenti Vietnam az ott élőknek és valahogy ilyesformán lenne célszerű felfogniuk az ottani helyzetet azoknak, akiket Tolna megyében — mellékesnek tűnőén bár, de egy hónapig konok következetességgel *— Vietnamról kérdeztem, ORDAS IVAN f
