Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
Meb.lv S BoS etc ír Pécs,Le ps z • Ü£,y VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IUEPUJSAG t A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA g XIX. évfolyam, 138. szám ÄRA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. június 15. Kádár saj tóértekezlete János Moszkvában Nyílt felelet minden kérdésre Kádár János az MSZMP KB első titkára tegnapi, moszkvai sajtóértekezletén bevezetőben köszöntötte a szovjet, a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit, s méltatta a sajtó fontosságát, a politikai és társadalmi kérdések megoldásában. Utalt arra, hogy a moszkvai értekezlet célja a társadalmi haladás, a MA Franciaország választ A franciák ma választják meg a köztársaság elnökét, aki hét esztendőre átveszi De Gaulle tábornok örökét. A jogot a most vasárnapi, második fordulóban való indulásra a két jobboldali jelölt: Georges Pompidou, De Gaulle tábornok hat éven át volt miniszterelnöke és a centrista Alain Poher, a szenátus elnöke szerezte meg, aki e tisztsége folytán ideiglenesen ellátja a köz- társasági elnöki teendőket. A francia baloldal, amely minden korábbi választáson a szavazatok 40—45 százalékát képviselte, nincs közvetlenül jelen az elnök személyéről döntő második fordulóban. A szocialista párt az első forduló előtt megakadályozta a baloldalt abban, hogy egységjelöltet állítson, és így biztosítsa jelenlétét a második fordulóban. Ez, mint az első forduló bizonyította, reális lehetőség volt. A kommunista jelölt Jacques Duelos, aki egyedül képviselte ezt az egységirányzatot, bár a baloldal másik három jelöltjével kellett osztoznia a szavazatokon, szorosan Alain Poher nyomában végzett, s nem sok választotta el tőle, hogy meg is előzze. A Francia Kommunista Párt felhívására a választó- polgárok tekintélyes része, — az előzetes közvéleménykutatások alapján a rendszerint tartózkodókkal együtt mintegy egyharma- da — nem szavaz a két jobboldali jelölt egyikére sem. A tartózkodás körüli küzdelem az utolsó pillanatban kiéleződött. A bur- zsoá propaganda a kommunista párt felhívását aktivistáihoz, hogy törvényes jogaikkal élve, legyenek jelen a szavazóirodákban, sztrájkőrség felállításának, a szavazók szabadsága korlátozásának, megengedhetetlen nyomásnak igyekezett feltüntetni. nemzeti függetlenség és a béke ügyének védelme, előmozdítása. Mindez valamennyi nép általános érdekeit érinti, így remélhető, hogy a nemzetközi sajtó ennek megfelelő felelősséggel foglalkozik az értekezlettel. Kádár János ezután rövid nyilatkozatában ismertette az MSZMP álláspontját: — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok jelenlegi moszkvai találkozójának összehívását. Megtisztelő számunkra, hogy az előkészítő munka egy részét — a testvérpártok bizalmából — pártunk végezhette Budapesten. — A tanácskozás, amely munkájának befejező szakaszához érkezett, az előkészítés időszakában és itt, az ülés idején is, mindvégig a pártok önállóságának tiszteletben tartásával, demokratikusan, az elvtársiasság szellemében végezte és végzi munkáját. Célja a különleges fontosságú, az egész emberiség legalapvetőbb érdekeit érinti. — Mi, a magyar küldöttség tagjai bízunk a munka eredményes befejezésében. Bizalmukat megerősítik a tanácskozás munkájában már elért eredmények: a vietnami kérdésben egyhangúlag elfogadott két nyilatkozat, a közel-keleti kérdésben, az indonéz kérdésben és más kérdésekben nyilvánosságra hozott egységes állásfoglalások. A továbbiakban Kádár János a kérdésekre válaszolt. A Neues Deutschland tudósítója arról érdeklődött, hogy milyen új mozzanat volt tapasztalható a nemzetközi kommunista mozgalomban a moszkvai tanácskozás előkészítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára legfőbb új mozzanatként a nemzetközi kommunista mozgalomban erősödő egységtörekvést jelölte meg. Ezt bizonyítja az is, hogy vé- gülis mintegy 70 párt kapcsolódott be és vett részt a moszkvai tanácskozás előkészítésének munkájában. Az UPI tudósítója azt kérdezte, hogy melyek a tanácskozás legfőbb céljai, s vajon sikerűire ezeket a célokat elérni? — A tanácskozás fő feladata a kommunista és munkáspártok egységének, az összes anti- imperialista erők összefogásának előmozdítása, az imperializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatása. Véleményem szerint a tanácskozás e célját feltételeniíl eléri — hangzott a válasz. A tudósítónak egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy — tekintettel a tanácskozáson is a magyar küldöttség felszólalásában is) elhangzott bírálatokra — „Lehet-e azt állíta ni, hogy Kína nem tartozik többé a nemzetközi kommunista mozgalomhoz?” Kádár János kijelentette: — Küldöttségünk felszólalásában 14 szocialista országról volt szó, s ebbe minden vonatkozásban beleértendő a Kínai N épköztársaság. Az UPI következő kérdésére — amely a Szovjetunió és Kína közötti esetleges háború veszélyéről érdeklődött — Kádár János ezeket mondta: — Bízom abban, és remélem, hogy a Szovjetunió és Kína között soha nem kéül sor háborúra. Ha bekövetkezne, ez tragédia lenne nemcsak — miként némelyek hiszik — a szocialista országok, a komunista világmozgalom, hanem az egész emberiség számára. Az UPI tudósítója végül ezt kérdezte: „Milyen feltételek között helyeslik a hatalmon lévő kommunista pártok a katonai behatolást más kommunista országba?” — Erre válaszolva Kádár János hangsúlyozta : — Jelenleg sokfelé tartózkodnak fegyveres erők más országok területén — messze legnagyobb számban az Egyesült Államok fegyveres erői. Különböző és érvényes megállapodások alapján szocialis(Folytatás a 2. oldalon). A nők a haladó erők oldalán A nők helsinki világkongresszusának megnyitásával kapcsolatban Cecile Hugel, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára interjút adott az ADN hírügynökségnek. Ebben többek között kijelentette: „Az egész világ asszonyai tudják, hogy saját jogukat és gyermekeik jogát csak abban az esetben biztosíthatják, ha aktívan részt vesznek a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, társadalmi haladásért és békéért folyó harcban”, A világkongresszuson megvitatandó témák közül Cecile Hugel kiemelte a nők részvételét a haladó erők küzdelmében a reakció erői, a kolonializmus és a háború ellen. Az NDNSZ feladata az hogy egyesítse a világ asszonyait ebben a harcban. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetság, — amint az interjúból kitűnik —, azokért a célokért küzd, amelyekért a kommunisták a világ minden pontján harcolnak. A világkongresszus résztvevői; más-más nemzetiségűek, bőrük színe sem egyezik, de szívük egy taktusra dobban. Az NDK elismeréséért A tizenöt európai ország által alapított „Nemzetközi bizottság az NDK elismeréséért” elnökségének nevében Riksdag Stellán Arvidsson, neves svéd közéleti személyiség Stockholmban pénteken sajtóértekezleten jelentette ki: „A bizottság nagy megelégedéssel értesült arról, hogy diplomáciai kapcsolatok jöttek létre az NDK kormánya és Irak, Szudán, Szíria kormánya között, továbbá, hogy teljes diplomáciai kapcsolatok létesültek az NDK és Kambodzsa között. A négy, tömbökhöz nem tartozó állam nemzetközileg jogos lépése újabb bizonyítéka a Német Demokratikus Köztársaság egyre növekvő nemzetközi tekintélyének”. A HÉT JT Utam a bolt előtt és nézelődtem. Figyeltem az em- bereket, a játszadozó gyerekeket, a lónak támaszkodó, söröző férfit. Kisfiú húzta édesanyját a ló felé, egy másik kisfiú lovat játszott, nyerített, ugrált, hiába hívta az édesapja. Az édesapa aztán elunta a dolgot, szikrázott a szeme, fia után szaladt, aki megszeppenve megállt, majd elindult apja felé. Az apa nem verte meg. Mosolygott, különösen, amikor a gyerek már hazafelé ügetett nyerítve. A bolt előtt váltották egymást a képek. Az ajtónál megállt egy férfi és egy nő. Férj és feleség lehetett. A nő szőke, szolidan öltözött. A férfi farmernadrágot és korszakain viselt. Álltak, tanácskoztak egy ideig, majd a férfi belenyúlt a zsebébe és kotorászni kezdett. Pénzt vett ki. Aprópénzt. Forintosokat. Számolatlanul a nő kezébe nyomta, majd tovább kutatott. A nő számolta a pénzt, a férfi kotorászott, amikor a férfi zsebéből egy forintos a betonra esett. Az érme egy kis félkört írt le és lapjára esve megállt a férfi lábának közelében. A férfi ügyet sem vetett rá. A szeme sem rebbent, a dereka sem hajlott, látszott rajta, hogy vagy nem törődik a pénzzel, nem kap utána, mint mások, vagy valamire vár. Arra vár, hogy a nő lehajoljon érte és felvegye. Elvégre neki kell a pénz. Egyre jobban érdekelt a dolog. Magamban három esélyre fogadtam: lehajol a férfi és felveszi a pénzt, lehajol a nő és felveszi a pénzt, nem hajol le egyikük sem és ott marad a pénz. A nő lenézett a pénzre, aztán felnézett a férfira. — Felveszi a pénzt! — tippeltem héTtelőn elszánva magam erre az egy esélyre. .jj* A nő lehajolt. A férfi nem nézett utána. A nő felvette a pénzt és hozzászámolta a többihez. A férfi újabb forintokat vett elő, már a zsebkendőjét is kirámolta a zsebből. Azt hiszem, a zsebkendővel ránthatta ki azt a két szál cigarettát is, amely összegyötörten a betonon hevert. A férfit nem izgatta a cigaretta. Utána sem nézett. A nő dühös pillantásokat vetett a cigarettákra, miközben tartotta a markát, amelyben néhány forintos csillogott. A férfi átadott még néhány érmét. — Most mi lesz? — Ki hajol le a cigarettáért? Ha az asszony hajol le érte. odaszólok neki: „Asszonyom, hát nincs magának gerince!?” — Ha a férfi... A férfi csak állt. Egyenes gerinccel, mit sem törődve a cigarettákkal, amelyek a zsebéből hullottak a betonra. Dühös voltam a férfira. Ha a nő hajol le érte, akkor ,jobb megoldás volna most mindjárt odaszaladni és széttaposni azt az átkozott cigarettát, amelyik most már az én szememben nem cigaretta, hanem sokkal több ennél: az udvariasság, vagy az udvariatlanság, a nő megbecsülésének, vagy meg nem becsülésének a próbaköve. A nő ismét lepillantott a cigarettákra. Tekintetét ismét felcsúsztatta a férfira, aztán lassan be- roggyantotta a térdét, fobbkezével. amelyben a pénzt szorongatta, lefogta a szoknyáját és lassan, testét egyensúlyozva leguggolt. Balkezével megfogta először az egyik, aztán a másik cigarettát, felemelte és átadta a férfinak aki kissé undo- rodottan bár, de elfogadta a földről felemelt füstölnivalót és egy lezser mozdulattal inge felső zsebébe süllyesztette. A nő indult volna befelé a boltba, amikor a férfi még egyszer kioktatta, mit vásárolhat a pénzen. Hogy mit vásárolt, — nem tudom. Nem tudtam megvárni, amíg kijön, mert közben eszembe jutott, a szerkesztőm meghagyta, írjak valamit a nők világ- kongresszusáról, amely Helsinkiben ül össze, meddig jutottak el a világ asszonyai az egyenjogúságért vívott harcban. SZALAI JÁNOS
