Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
Külföldön Gondolatok Lengyelországról KOVÁT VEZETŐ: D. KÓNYA JÓZSEF. Győztesek Á győztesek ketten vannak, s mindketten a szekszárdi köz- gazdasági technikum és szak- középiskola végzős tanulói. S nem is akármilyen győztesek: A Magyar Távirati Iroda csak igazán jelentős eseményekre reagáló híradásában is szerepelnek. Igaz, szűkszavúan: Kovács Katalin és Bagoly Erzsébet „könyvvitelszakon” országos versenyt nyert. A második és harm i- dik helyezés az övék, de „abszolút” győzelemnek számít, mert a bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. Kovács Kati, (aki a könyvvitelben lett sztár) szekszárdi kislány, míg Bagoly. Erzsébet kitűnő eredményével csak részben dicsekedhet Tolna: Gércén, az ország másik felében lakik. Beat stílusban 1. Mondd, hogy nem hiszed el... (Illés) 2. Hull a hó (Kovács Kati) 3. Átkozott féltékenység * • (Illés) 4. ' Trombitás Frédi (Omega) 5. Kell. hogy várj (Neoton) .Az „Illésék" újból megerősítették pozíciójukat, két számmal is szerepelnek a listán. Az Omega már „törvényszerű”, azt hiszem a Trombitás Frédit minden idők legnépszerűbb számának lehetne kikiáltani, a szavazatok alapján. Igazságtalanság lenne csak a lányoknak tulajdonítani ezt a szép eredményt, már csak azért is, mert ők is készséggel elismerik, hogy tanáraiknak, Pögl Istvánnak és dr. Kovács Győzőnek is nagy- szerepe volt ebben a versenyben. A szekszárdi közgazdasági technikum tanulói joggal lehetnek büszkék: iskolájuk jó egy évtizede már mindig kitűnő eredménnyel szerepel az országos versenyen, neve, patinája van már a „bezerédi- eknek”. — Az érettségitől természetesen sokkal jobban féltem — mondják mindketten, s az indoklás is elfogadható: a versenyen nem volt mit veszteni, az érettségin nagyobb volt a tét... Beszélgetés közben aztán az is kiderül, hogy nemcsak a lányokkal foglalkozó tanároknak, az iskolaszövetkezetnek is köze van ehhez a jó helyezéshez. Az iskolaszövetkezet roppant praktikus valami: „nagy” szövetkezet modellje, minden lényeges szakmát gyakorolhatnak a szövetkezeti tagok. Kovács Kati például a könyvelési tisztet töltötte be —, úgv látszik várakozáson felüli sikerrel. A lányok azt is bevallották, hogy mindketten további tanulásra adják a fejüket: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre ki rték felvételüket. Szerények, azt mondják, nem biztos a felvétel, — alkalmasint köny- nyebb egy országos versenyt megnyerni... Örömmel gratulálunk a sikerhez, mely tovább öregbíti az iskola amúgy is tiszteletre méltó hírnevét. (dkj.i Lengyelország az egyik legkönnyebben elérhető és leg- hélásatab hely, ahova érdemes pár napra átrándulni. Már harmadszor jártam ott. Az elsősorban érdeklő látnivalókat sorba vettem már eddig Ismerőseim is szép számmal akadtak kint, nem jelentett tragédiát a meglehetősen marcona időjárás. Sőt ez a szituáció olyan lehetőségeket rejtett magában, melyek programtervezésnél aligha jelenthetnek alapot. Kevesebbet láttam, de a látogatások tapasztalatai sok kiegészítést adtak az eddig szerzett véleményhez. Előtérbe került a lengyel fiatal, mint a kissé már északi ember, kinek egyénisége nagyon sok vonatkozásban elüt az általunk megszokottól. Elsősorban a fiatalok ragadtak meg Velük voltaim a legtöbbet együtt a legkülönbözőbb minőségű találkozókon, a diákkluboktól kezdve, a családi látogatásokig. Érdekes tapasztalatokkal szolgált szállásom. egy egyetemi diákotthon is. Az első újság maga a lengyel család. Struktúrája, hangulata kissé elüt a nálunk honos elképzelésektől. A benne élő korosztályok függetlenebből, és mégis harmonikusáéban élnek. De nem csak a családon belül érezni ezt az összhangot, társadalmi méretekben is megmutatkozik a kiegyensúlyozottság. A sokkal összetartóbb (és a mienknél lényegesen nagyobb számú) fiatal generáció olyan figyelemre méltó tömböt alkot, mely elgondolkoztató erőt képvisel. Jói mutatták ezt az egy évvel ezelőtt lejátszódott események, amikor látszott, mi mindent tehet egy fiatal korosztály, ha lelkesen, de nem túl nagy élettapasztalattal lát hozzá olyan kérdések fesze- getéséhez, melyeknek helyes megítélése elsősorban tapasztalatot feltételez. A lengyelekre azonban a nemesebb értelmű nacionalizmus inkáibb jellemző, mint az említett rendbontás. Elsősorban ifjúsági tömegszervezeteik hagyományokra építő módszereiben érzékelhető ez. Érthető módon a fiatalok gondolatai között nálunk alig ismert fogalmai vannak a hősiességnek, kegyeletnek. A háborúk emléke ez. Impozáns példája volt az elmondottaknak mindkét tömegmegmozdulás, melyeken részt vettem. Az egyik három évvel ezelőtti emlék, az ezeréves jubileum színpompás ünnepségsorozata. A második novemberi, amikor az ország három napig az elvesztett honfitársait gyászolta kegyelettel és megkapó őszinteséggel. Kíváncsian vártam, hogy hogyan tud váltani egy egész nemzedék? Hogyan tud, tud-e az emlékezek közé állni az a fiatalság, melynek közvetlen emlékei ailig lehetnek borzalmakról, melyek egykor kínos valóságot jelentettek? És megdöbbentő módon tudott. Az Ismeretlen katona sírjánál tisztelgő fáklyás tömeg nem az iskolák által felvonultatott csoport volt. Komolyan és természetesen viselkedtek a kandeláberek lobogó fényében. Éppen úgy, mint amikor gyertyát gyújtottak a Varsó-szerte mementót adó emléktáblák soránál. Persze ehhez tényleg váltani kellett, mert a mai lengyel fiatalság alaphangulata mégsem a megható hagyományokra épül. összehasonlíthatatlanul tájékozottabb és divatszeretőbb, mint a mi teenagerjeink. Természetesen nem csupa pozitív impresszió maradt. Szákiunkra idegen például az a közönyösség, amellyel képesek, akár saját dolgaikat is intézni. Ami nálunk probléma, sokszor ott a téma rangjára sem emelkedik. Különösen az emberi kapcsolatokra áll ez. A legtöbb összekapasz- kodó párról valamilyen módon lerítt, hogy külföldi. A lengyelek, még kézenfogva sem nagyon sétálnak. Az ország egész területét behálózzák az ifjúsági klubok. Igényes és szórakoztató programjaik jelentős hányadát tömörítik a szórakozni vágyóknak. A legtöbb hagyományos felállású zenekarral dolgozik. Ezek otthonosan mozognak a jazz világában is. Érdekes volt megfigyelni, hogyan oldódnak fel a nálunk talán kissé merev szórakozási kategóriák. A gnaszki „Zak” §s az ugyanitt működő „Politechnika”, de a varsói Dzekana rendezvényein egyaránt megfigyelhető volt, hogy független, vagy lazán összefűzött társaság jelent meg. Mindenki mindenkivel táncol. Furcsa, hogy a szembenálló partnerek száma kötetlen. Egy kicsit a twist-korszakra emlékeztető módon táncolnak. De a lépéskombin ációk is szabadok. Jól illik ez a nagyon sokszor variációba- csapó zenéhez, és éppen úgy, mint azt, az improvizáció alatt csak a ritmus köti. Azt a luxust sehol nem engedték meg, mint itthon, hogy egy zenekar szinte szüneteiből éljen. A beat-rajongókat is kielégítik, de ehhez általában még egy terem áll rendelkezésre. A beat-rajongók között feltűnően sok a lány, általában is igaz, hogy a nők nyüzsgőbb. határozottabb Mentalitásukkal sok kezdeményezést ragadnak magukhoz. Az előbb közönyösséget említettem, ez azonban tapasztalataim szerint vendégre, különösen magyarra soha nem igaz. A lehetőségekhez mérten velünk szinte mindig a maximumot nyújtják. És bár ezek a gondolatok sok megfogalmazott tényhez vezetnek, melyek építhetnek, vagy rombolhatnak bennünk véleményeket, számomra mégis ezen utolsó, közel sem elvont momentum a legmaradandóbb emlék, hogy szívesen látott vendég voltam! Az idő gyorsan szaladt, lejárt az egy hét. Jó volt kint, de mégis szíveit dobogtató öröm volt újból látni a Vác körüli gyümölcsfákat. SZINT AI PÉTER ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ — Nem éhes? Vagy megvárja a férjemet? — A konyhából sült hús ingerlő szaga áradt. — Köszönöm. Előbb beszélnem kell vele. — „Másféle diétára foglak” — gondolta magában Sztasz. — Már jártak nála újságírók — közölte az asszony. — Fontos személyiség lett! Egy moszkvai riporternő is kereste, de nem találta itthon, kinn volt a járásban. — Tudom — bólintott Sztasz. — A mi lapunk küldte. Magával is beszélt? — Három óra hosszat beszélgettünk. Végül is nem tudta megvárni a férjemet, rosszkedvűen ment el. A férjem is sajnálta, hogy nem találta itthon. Sokat dolgozik, egy kis propaganda növelte volna a tekintélyét. — Megértem — bólintott Sztasz. — Mondja, a kolléganőm nem felejtett itt véletlenül egy könyvet? Megkért, hogy vigyem el neki. Nyílt a külső ajtó. Tyihonov kiegyenesedett, jojjb kezét kiskabátja alá rejtette. Az asszony az ajtóhoz lépett. — Álljon meg! — sziszegte Tyihonov. —Maradjon a helyén! Hászót • Az asszony megdermedt Az ajtó kinyílt. A belépő automatikusan tett még egy lépést. — Jónapot — mondta és hirtelen megdermedt. — Lépjen be Jarigin már várom! Sztasz a bordái közé nyomta pisztolyát és az izgalomtól megbicsakló hangon kiáltotta: — Csak minden ostobaság nélkül! — Sóhajtott egyet és hozzátette: — Nem azért üldözöm két hete, hogy most gátfutásra vállalkozzam... Az asszony a falnak támaszkodott, sápadtan a rémülettől. A konyhában sűrűsödő pecsenyeszag áradt. — Nyina Sztyepanovna, odaég a hús. Van egy kis külön megbeszélnivalóm a férjével. A tornácról nehéz léptek hallatszottak, rom rendőr lépett be. — Nos, Jerigin, itt beszélgetünk, vagy gyünk Moszkvába? — Nincs miről beszélnem — lökte ki a megkövesedett ajkai közül Jerigin. A repülőtér óriási kockacukorra emlékeztetett. A reflektorok visszfénye tükröződött az URH-kocsi karosszériáján. Szarapov Jerigin arcába nézett. Ez az arc halott volt, kiégett, mint egy villanykörte. — Vigyék az egyesbe. Jerigint kocsiba ültették. A Volga nekirugaszkodott. Sarapovék a második kocsiba ültek. Éjszaka volt. a kerekek alatt surrogott az országút aszfaltja. Tyihonov hangja tompán visszhangzott a csendben: — Alapjában véve nem tévedtünk, amikor feltételeztük, hogy Tánya halálának okát valahol a magánéletben kell kutatnunk. De nem ismertük őt. és leszűkítve értelmeztük a magánélet fogalmát. Érted, Sarapov? Tánya a magáénak érezte idegen emberek gondját-baját is. Ez történt, amikor megismerkedett Anna Hizsnyakkal. Hizsnyak élete szörnyű tragédia. Figyelj ide. Anna Hizsnyak közvetlenül a háború kitörése előtt ment férjhez a helybeli ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«< számvivőhöz, Jeriginhez. S amikor a németek Zdolbunovba, ebbe a Rovnó környéki faluba értek, Jerigin azonnal felajánlotta nekik szolgálatait. Egészséges, jóképű fiatalember volt, nemrég nyerte meg a városi lövészbajnokságot. Jerigint felvették egy SD büntetőosztagba, ahol hallatlan kegyetlenségéről vált hírhedtté. Zsidók kivégzését vezényelte, kommunistákat gyilkolt. 1942. derekán kitüntették a Reichért tett szolgálataiért, s ugyanakkor Rotenführerré léptették elő. Jerigin naponta meglátogatta az anyját: itt keresett menedéket Anna is a kisfiával. Amikor megértette, hogy Anna végérvényesen szakított vele, feljelentette, mint a partizánok összekötőjét. Hat napig ült a tömlöcben Anna és várta az akasztófát. A hetedik éjszakán partizánok lepték meg a falut, felgyújtották a német parancsnokság épületét, kiszabadították a foglyokat. Anna, hathónapos kisfiával a karján, csatlakozott a partizánokhoz, abban a biztos hitben, hogy szörnyeteggé vált férjével is leszámoltak. Ebben azonban tévedett. A bandita nemcsak a partizánrajtaütést élte túl, de a háborút is. Nevet változtatott, elrejtőzött, megnősült, lapult. Huszonnégy év múltán került Anna Fjodo- rovna kezébe a fényképe. Egy újságban látta meg. A csoportkép aláírásában azonban nem szerepeltek nevek. Tudod, vannak ilyen fényképek. .. „Az értekezlet megvitatja a tervet.” Ez egy héttel Tánya látogatása előtt történt Tánya írni akart Hizsnyakról, s úgy látszik nagyszerűen megértette magát az emberekkel. Hizsnyak mindent elmondott neki. Ö volt az első, akit beavatott titkába. Ne felejtsd el: felnőtt fia van, ebben az évben fejezi be a kijevi egyetemet. S a mai napig szent meggyőződése, hogy apja hősi halált halt a fronton. (Folytatjuk.)
