Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
Hasznos kezdeményezés jf öztudott, hogy az elmúlt időszakban a megye területén működő kisipari szövetkezeteknél több tűz fordult elő. Az elmúlt évben a Bonyhádi Ruházati Ktsz-nél is két tűzeset keletkezett. A szövetkezet vezetősége levonta a szükséges tanulságot és egész sor intézkedést hozott a tűzrendészeti helyzet, ezen belül a dolgozók 1 űzrendészeti fegyelmének megszilárdítására. Többek között a szövetkezet vezetősége beindított egy úgynevezett ..tűzrendészeti totó-’ játékot is. Ennek lényege az volt, hogy kidolgoztak 12 olyan tűzrendészeti kérdést, amely a szövetkezet tűzvédelmével volt kapcsolatos. A játékban a szövetkezet valamennyi dolgozója (vezetők kivételével) részt vehetett. A részvételben érdekeltté tették a dolgozókat azáltal is, hogy értékes tárgyjutalmakat sorsoltak ki a legjobb megfejtők között. Az értékelés időpontjáig 400 szelvényt küldtek be a dolgozók. Tíz dolgozó (Szászi László, Szászi László- né, Kisvárdai Albert, Kisvár- dai Mária, Csima Mária, Rein Ádámné, Láng Henrik- né, Polgár Sándorné, Mező Józsefné és Brudnyák István- né) mind a 12 kérdésre helyes választ adott. 216-an 9—10, 74-en 6—8 kérdésre adtak helyes választ. A többi dolgozó általában 2—3 kérdésre tudott helyes választ adni. Mindenesetre a tűzrendészeti totójáték elérte célját és igen hasznosnak bizonyult, mert a dolgozók tűzrendészeti tájékozottsága nőtt és javulás tapasztalható a szövetkezet tűzrendészeti helyzetében is. E kezdeményezést a Tolna megyei Lakáskarbantartó és Festő Ktsz bonyhádi részlegének vezetői is átvették, azóta a játékot már le is bonyolították. / XTelyes lenne, ha a töb- bi szövetkezetek is átvennék e kezdeményezést. Megrendezéséhez és a játék lebonyolításához a tűzrendészeti hatóság részéről a szükséges segítséget a legmesz- szebbmenőkig megadjuk. Vóí Pál tü. ftőrm. Bonyhád Pótolhatatlan ? ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS után, fehér asztal mellett hangzott el az aggodalmaskodó kijelentés; Még két év és nyugdíjba megyek. Mi lesz akkor a szövetkezettel, hiszen hiába keresünk, nemigen van alkalmas ember nálunk, akiből jó elnök lenne. Mert nehéz munka ez, gondoskodni több száz emberről, dönteni néha kényes kérdésekben is... A nyugdíjba készülő elnököt régóta ismerem. Megállta a helyét a kritikus helyzetekben is, éjt napallá téve dolgozott, hogy a szövetkezet gyarapodjon, erősödjön. Aggodalmát őszintének tartottam, ezúttal azonban nem tudtam egyetérteni vele. A helyzet nem volt alkalmas vita provokálására, jóllehet — mint később megtudtam — voltak mások is, akik nem osztották teljesen a véleményét. Vannak ugyanis fiatal, kitűnő szakemberek a szövetkezetben, akik éppen azt kifogásolják, hogy nem kapnak képességeiknek, felkészültségüknek megfelelő munkát, észrevételeiket, javaslataikat gyakran semmibe veszik. Régi igazság, hogy pótolhatatlan ember nincs. Hogyan lehet akkor az, hogy háromnégy száz ember közt egy sem lenne alkalmas, hogy irányítsa az üzemet, a szövetkezetét? Aligha lehet ezt elfogadni, hiszen számos ellenkező példa is akad. Néhányra a megye rhásik sarkában működő ktsz-nél találtam. Közülük az egyik: a fiatal asztalos • a múlt év elején egyszerű szakmunkás volt. Sürgős, vidéki munkát kapott a szövetkezet. Az idősebbek Mu-V zódoztak' tőle, végül is hat fiatal szakember vállalkozott, hogy a téli hideg időjárás ellenére, a rövid határidő alatt elvégzik a munkát. A szóbah- forgó fiatal asztalos látszott a legalkalmasabbnak arra, hogy vezetője legyen a sebtében összeverbuválódott brigádnak. Hamarosan kitűnt, hogy kitűnő szervező, nemcsak a szakmához, hanem az emberekkel való bánáshoz is ért. A munkát határidőre, minőségi hiány nélkül befejezték. Ma ez a fiatalember egy évi ti zetkétmillió forintos termelési feladatot ellátó részleg veze ■ tője. HA A VEZETŐ „pótolhatatlan”, ennek két oka lehet. Vagy nagyon szűk körre korlátozzák a kiválasztást, vagy- . pedig a vezető már eleve úgy szevezi a munkáját, hogy körülvegye a pótolhatatlanság nimbusza. Mindent maga intéz, mindenben maga dönt, és féltékenyen őrködik azon, ne hogy más is „belekóstolhasson” a vezetés tudományába- Akár ez, akár az előbbi az ok, lényegében, a dolog mélyén meg lehet találni a po- zicióféltést. „Amíg az én kezemébe fut össze minden, addig nem túrhatnak ki a helyemből.” Ismerek olyan főkönyvelőt, aki még igencsak messze van a nyugdíjazástól, mégis, már most úgy foglalkozik az egyik, erre legalkalmasabb beosztot- jával, hogy ha bármi bekövetkezik,.legyen. aki a hélyé____________ . .. -V-1»1» A volán mellett — Tessék beszállni. Hova parancsolja? Az utas mond valami, alig ismert helységnevet, s utána megkérdezi: — Tudja, hői van? — Hogyne tudnám. Nem először járok ott.. Egy taxisofőr mindenütt megfordul. Máris indul a JA 35-93-as taxi. Ut közben, ha az utas úgy kívánja, a vezető — Haj- novics József — szívesen ellátja az idegenvezető szerepét is: ami útba esik, úgyszólván minden lényegeset ismer. Tudja, hogy jobbról építkezés következik, s hogy mi az, a kanyar után gabonatábla látható — mérhetetlenül sok pipaccsal, de azt is megmondja, hogy melyik étterembe érdemes bemenni ebédre. — Már több mint félmillió kilométert hagytam magam Polgári védelmi napok Május hónapban már a járás több községében tartottak polgári védelmi napokat. Ezek folytatásaként június 15-én Tamásiban a polgári védelmi szakszolgálatok bemutató gyakorlatait láthatja a lakosság. Délelőtt a mozihelyiségben filmvetítéssel kezdődik, majd a sportpályán a szakszolgálati alakulatok bemutatójával folytatódik és délután a járási művelődési házban szellemi vetélkedővel ér véget a rendezvénysorozat. A község gazdasági egységei, üzemek, vállalatok díjakat ajánlottak fel a bemutató gyakorlatok legeredményesebb egységeinek. Június 22-én Pincehelyen lesz polgári 'védelmi nap, ahol a szakszolgálatok ugyancsak bemutató gyakorlatokon adnak számot az elmúlt években tanult polgári védelmi ismeretekről Pincehely községben a felnőtt lakosság mellett részt vesznek a polgári védelmi bemutatón az általános iskolások is, akik összetett honvédelmi gyakorlatokat mutatnak be. Ebben a községben is aktív támogatást nyújtanak az üzemek, vállalatok, a polgári védelmi nap költségeihez. A termelőszövetkezet vezetősége elsőnek 600 forintot ajánlott fel a díjakra, míg az fmsz 200, a ktsz 200-at és a szakmaközi bizottság 200 forintot. Mindkét községben részt vesznek a bemutató gyakorlatokon az egészségügyi vöröskeresztes szakaszok is. Bemutatnak olyan gyakorlatokat, melyekkel egy esetleges atomtámadás következtében a sérültek mentését, ellátását biztosíthatják. Délczeg József levelező mögött vezetés közben. Igaz. nem mindig voltam taxis, de ha az ember a volán mellett ül, nemcsak az utat látja, hanem akarva-akaratlanul megismerkedik mindennel. — És — gondolom — mindenkivel. — Természetesen. Ahány ember beül, az annyiféle. Az udvarias, tisztességesen viselkedőtői kezdve a házsártosig. mindenféle megtalálható. Mi mindenkivel udvariasak vagyunk, a szakmánkhoz ez is épp úVjy hozzátartozik, mint a motor, vagy a KRESZ ismerete. De azért csak szívesebben vesszük a tisztességesen vi selkedőket! Az ilyen utasnak minden külön kérés nélkül megteszünk minden lehetőt. De amikor részeg, pökhendi emberek szállnak a kocsiba, és szinte megalázó módon próbálnak az emberrel beszélni, nagyképűen utasít- gatnának, legszívesebben kiszállnék a volán mellől. Egyébként mit tetszik szólni ahhoz, hogy rövidesen gebi- nes taxival * utazhat majd? — Hát az meg mi? — Arról van szó, hogy a taxikat felértékelik műszakilag, s kiadják egy-egy taxisofőrnek. Mi vállaljuk a teljes karbantartását, mi fedezzük az üzemköltséget. A bevétellel mi gazdálkodunk. — Mi ezzel a cél? — Sok minden. Például az is, hogy mi, pilóták közvetlenebbül leszünk érdekeltek a fuvarokban. Ezen keresztül az egyik cél az utasok szolgálata is. Azt mondják, hogy a vállalatnak, — egyébként a szekszárdi AKÖV vagyunk — is 4 jobb lenne. Persze, sok min- f dent mi magunk sem látunk világosan, majd csak a gyakorlatban derül ki, hogy jó lesz, vagy nem. Éppen ezért úgy beszéltük meg, hogy egyelőre csak rövidébb időre kötjük mag a gebin-szerződést. a—c re áll. Furcsán hangzik, de így van: a főkönyvelő nem fél attól, hogy helyettese „kifúrja”, hiszen ő maga is rendszeresen képzi magát, nem marad le a folytonosan növekvő követelményektől. Vannak már — és egyre többen vannak — olyan vállalati igazgatók, akik céltudatosan nevelik beosztottaikat és ha szóba kerül egyiküknél-mási- kuknál, hogy más munkaterületre helyezik, két-három embert is tudnak ajánlani, aki közül a legalkalmasabbal be- tölthetik az ő megüresedett helyét. A pozícióféltéssel inkább azoknál lehet találkozni, akik maguk vagy nem képesek lépést tartani az egyre növekvő követelményekkel, vagy nem akarnak tanulni, Energiájuk jó részét arra fordítják, hogy távoltartsák beosztottaikat a vezetés „tudományától”, kialakítsák maguk körül a pótolhatatlanság légkörét. HÄRMAS KÖVETELMÉNYT kell támasztani a vezetővel szemben: politikai megbízhatóság műveltség, szakmai tudás és vezetői rátermettség. Nem lehet azonban jó vezetőnek tartani azt, aki nem gondoskodik a vezetőgárda utánpótlásáról is. Paradoxonnak tűnik, amit nemrég az egyik vállalati igazgatótól hallottam : Ott mennek jól a dolgok, ahol jóformán észre sé veszik, ha a vezető egykét hónapig távol van. de nem, nagyon hiányzik akkor sem, ha végleg más területre helyezik. Az előbbi esetben a beosztott vezetők viszik az ügyeket, az utóbbiban pedig találnak arra alkalmas embert, akit a helyére tesznek, mert gondoskodott már jóelő- re arról, hogy legyen utóda. A bevezetőben említett elnöknek is bizonyára megtalálják az utódját. És ha mégsem, ez rossz bizonyítvány lesz az ő vezetői működéséről Janíner János. így is lehet, sőt így kell Az utóbbi hónapokban az újító mozgalommal kapcsolatban igen sokféle vélemény kelt szárnyra. Az új rendeletet nem egységesen értelmezték, másutt a rutinos újítók abbahagyták az új keresését, mert vád érte őket, hogy díjuk a saját csoportjuk nyereségének rovására megy. végiil is tisztázódott sok vitás kérdés, ma már megfigyelhető, hogy az újítók „mozgolódnak”. Az újító mozgalom holtpontról való elmozdítását nyilván csak olyan határozott intézkedések segítik, mint legutóbb a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat paksi betonüzemében. Az üzemben a betonkeverőkhöz éveken keresztül kézben, vállon hordták a raktárból a cementet. Fáradságos munka volt ez, azonkívül sok zsák kiszakadt, a szállító munkások nem szerették ezt a piszkos munkát végezni. Szabó Imre, cementáru-készí- tó újítási javaslatot nyújtott be az üzem vezetőségéhez, a cement- szállítás korszerűsítésére. Szerkesztett egy „trepnit”, amolyan rakodólap félét, és erre rakták a zsákos cementet a raktárban, a megrakott „trepnit’’ pedig a betonárut szállító targoncával vitette a felhasználó helyre... Az újítást az üzem vezetői jónak, hasznosnak ítélték. És huszonnégy óra alatt el is készítették az új cementszállító „trepni- ket”, s ezek segítségével gyorsabb, könnyebb a cement szállítása. A paksi üzemben példás gyorsasággal valósították meg az újítást, nyilván ennek hatására megélénkül majd az üzemben az újító mozgalom.-PjPLAKÄTRAGASZTÖ Foto: Tótb Iván
