Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
ÜNNEPEL A BRIGÁD üroiiyaf érő asszonykezek A fészer — valamikor talán tágas kocsibeálló volt — gerendáinak egyikéről négy öblös halászbogrács csúf«1 alá, zsenge növények fanyarédes illata ünnepet sejtelőn keveredik a vacsoraillatokkal. Csak a kul túrház udvarán van nyüzsgés, egyébként olyan csöndes a szombat esti utcakép, ' mint bármikor máskor hét végén, amikör az emberele visszahúzódnak a többi napokon nélkülözött, meghittebb családi együttlét melegébe. Itt pedig, ünnep készül. Szűk körű, amit nevezhetnek családinak is, hiszen azokat az asszonyokat, akik az őcsényi Kossuth Tsz Hámán Kató brigádjában összetartoznak, azokat valami olyasmi tartja együtt ami a családok ösz- szetartó ereje is. Két szótalan serénykedő férfiember főzi a halászlét, s fehér kötényesen a brigád tagjai lótnak-futnak, hogy mire valahány hivatalos vendég megjelenik készen álljon a brigádértekezlet színhelye és az ünnepi asztal. Mi történik itt tulajdonképpen? Tizenkét asszony tiszteletére gyülekeztek össze, a tizenkét asszony első lett a területi tsz-szövetség által 1968-ban indított bri fád verseny ben; ezenkívül a tizenkét asszony ma jelenti be, mit vállal a munkából 1969-ben. Különös ünneo, hiszen a munkát ünnepeljük, azt amit eddig végeztek, s azt is, amit ezután... Az imént olvastam a piros selyemborítású brigádnaplóban a megyei kórház főkertészének nem csupán elismerő, hanem magasztaló bejegyzését. A „Piri-brigád” ahogy hétköznapibb néven ismerik a brigádot, dolgozott bent Szek- szárdon és férfiakat is próbára tevő nehéz munkát végzett el viszonylag rövid idő alatt. Fogalmam sincs, hozván csinálják, de csinálják és sikerrel, h- vállalt munkájukat elvégezvén mindig ott teremnek, ahol legnagyobb szükség van ‘rájuk. Ne is vegyék zokon az egváltalán nem lírai hasonlatot, de olvan ez a brigád a termelőszövetkezet életében, mint egy bárhol felhasználható pótkerék. Csodálatra késztető, hogy soha nem utasítanak vissza semmilyen rendkívüli feladatot, nem panaszolják, hogy tele van a kezük, nem győzik erővel és idővelt Nehéz a prófétaság! A termelőszövetkezet elnöke, Széki János anélkül, hogy nagy szavakat használna, elmondja, hogy aranyat érnek az asszonykezek. Öcsényben a „Piri-brigád” tanította és tanítja az embereket az asszo- nyi munka megbecsülésére. Van mivel. Az elmúlt évben a közös gazdaság bruttó jövedelmét kétszázezer forint híján kétmillióval gyarapították. Ha idézem amit ugyancsak az elnök mondott, olyan községben, Tolnának olyan vidékén tették ezt az asszonyok, ahol a régi hagyományok szorítása lassan enged, a régi hagyományok nehezen adják át helyüket az újnak. Itt az asz- szonyok nem dolgoztak kint a földeken, csupán a ház körül. Már azok nem, akiket a szegénység ki nem parancsolt pendelyes korban a mezőre. A zöm, csak a házat és környékét látta el, a családot, apró jószágot. A Sárköz külön világát de sok írástudó fürkészte változást sürgetően, elég ha Móricz Zsigmondot említem, a földvasvon ke- pvet 1 törvényeire gondolok! Később ezért is nem hökkent meg, hogy a „Piri-brigád” hazai prófétasága ri&p nap után keserves próbatétel a tizenkét asszony számára. Bőségesen fujdogálnak itt a boltban, mozi előtt, buszmegállóban, de még egy-egy másik brigádban is olyan rossz szelek, hogy „tiszta istenverése a tizenkét asszony”. A szelídeb- bek próbálkoznak szőrmentin magyarázni, hogy „fenének se kell az a megszakító iram a munkában”! — Majd aztán--tőlünk is azt követelik, amit ők végeznek! Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a falu lakosságának, a termelőszövetkezet tagságának egy része nem lelkesedik a brigádért. Nincs az a híres primadonna, akivel annyit foglalkoznak, mint a régi hagyományokra ma is szívesen apelláló őcsényi közvélemény ezzel a brigáddal. És Piriék mindig tesznek valamit az asztalra. Volt, hogy futótűzként terjedt el sok nevük közül a harmadik: cigánybrigád. Három kislány, illetve cigányasszonyka kérte fölvételét a brigádba, állják a sarat, egyenrangú társakként dolgoznak. Nem tetszik a falunak. — A nylon holmik se tetszettek, aztán most kell körülnézni! Bízom benne, hogy nem minősülök ünneprontónak, ha ezeket is papírra vetem, hiszen a megbecsülés amiben részesül a brigád nem általános, sokan nem értik még a Sárköznek ebben a zugában, mit jelent szocialista módon dolgozni, gondolkodni — egyszóval élni. Egy ipari üzem más, kedvezőbb közeget jelent manapság a szocialista brigádok és az e címre pályázó közösségek számára. Többek között már csak ezért is le a kalapot a Hámán Kató brigád előtt. Álmok, megvalósulók Reménytkeltő ellentmondás, hogy míg a „Piri-brigádot” nemcsak dicsérik, biztatják, hanem nagyon is próbálják gáncsolni teljes erkölcsi elismerésében, sorra alakulnak a brigádok, főként a kertészetben. íme az úttörők munkájának egyik eredménye. Kiss Já- nosné, a brigád vezetője március 8-án vette ót a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. Olyan vékonyka ez az asszony sötét ünneplőjében, hogy fölkaphatná akár a szél is. Föl ám, ha nem munkálkodna benne akkora energia! Határozott és komoly, ha kell, lelkesítő és lelkesedni tudó, de megérti, hogy derű nélkül nehezebb az elvállalt nehéz. A kultúrház nagytermében hangicsálni kezd a zenekar, asztalra kerül a halié, a bor, nekibuzdulnak a jókedv forrásai és buzognak, mintha csupán egy parádés körmenet végét ünnepelnénk. Pedig, de kemény munkát ünnepiünk mi itten ünnepeltek és meghívással megtisztelt vendégek! Olyan küzdelmet, ami alig kezdődött, de győzelmet hozott, nem is elsősorban az egyén, hanem a közösség boldogulásáért. A falu új életének ez az a magva, aminek szárbaszökésé- ről Móricz Zsigmond és a későbbi toliforgatók legföljebb, ha álmodtak. Persze, fény nincs árnyék nélkül. A tartózkodást feloldó jó kedvet itt is, ott is arcul legyinti az őszinte, tárulkozó szó, nem panaszképpen, de emberi életekbe enged bepillantani, amelyek kívül és belül dúló csaták nyomait viselik. Az éjfelet mégis nóta köszönti, majd ropogós csárdás. Akárhogy fordítom is a dolgot, a munkából érkezők és újabb munkába menők újszerű vígalma ez, S bármilyen hjélyen alvónak látszik öcsény ezen az éjszakán, a tizenkét asszony példája ott motoz már nyugalmuk mélyén. . . LÄSZL0 IBOLYA Az igazságkeresés nem kampánymunka A tapasztalatokban leggazdagabb népi ülnökök egyike vonult vissza ettől a társadalmi tevékenységtől; olyan ember, aki az ülnökbíráskodás hajnalától működött a paksi járásbíróságon. Vele diskurálva sajnálja az ember, hogy szavai nem jutnak el azoknak a cinikusoknak füléhez, — méginkább szívéhez —, akik gúnyosan hangoztatják, hogy a bíróság jogot szolgáltat, vem igazságot. Nikl%Ádám két évtizeden át ez utóbbit kereste, s úgy találja, hogy a helyesen alkalmazott szocialista jog szükségszerűen találkozik az igazsággal, — s így az állampolgárok igazságérzetével is. Beszélgetésünk előtt, az igazat megvallva, attól tartottam, hogy paragrafusszámok özöne zúdul majd rám. A meglepetés kellemes: Niki elvtárs ném paragrafus-ülnök. Eleven bizonysága annak, hogy a jó ülnök,, bármennyi időt töltsön el hasznosan a bíróságon, nem válik ál-szakbírává. „Jó ülnök” — oly nagy dicséret ez, hogy hivatalos elismerésére csak az igazságügy-miniszter jogosult. Niki Adámról elhangzott ez az elismerés: az országos ülnökértekezleten vette át az „Igazságügy kiváló dolgozója” kitüntetést. Kétszeresen méltó helyre került ez: Niki Ádám tiszta szive fölé, s a „Szocialista hazáért” érdemrend mellé. — Érdekes összehasonlítást lehetne készíteni arról, hogy okkal, vagy ok nélkül kerülnek-e az emberek a bíróság elé, — emlékezik ülnöki pályájára a kitüntetett. — A vádlottak hatalmas többsége okkal; egészen ritka, hogy a bíróság felmentsen valakit az ellene emelt vád alól. Nem azért, mivel „kell” adni valamit annak, akit megvádoltak, hanem azért, mert alapos a rendőri munka, s mert az ügyészségen is szigorú a szocialista törvényesség. Polgári perek halmaza viszont arról árulkodik, hogy sokaknak gyönyört okoz a törvényjárás. Jól emlékszem Visszhang A lapterjesztésről és az információ-éhségről »A Tolna megyei Népújság 1969. március 9-én megjelent számában közölt „A lapterjesztésről és az információ- éhségről** című cikkben foglaltakat megvizsgáltam. A kérdéses cikk elmarasztalja a postát, a „megcsontosodott’* terjesztési, valamint kézbesítési rendszerét. Kétségtelen tény, hogy a szállítási eszközök és a kézbesítés módja nem a legkorszerűbb. Az AKÖV-vel karöltve sikerült elérni, hogy a megyében csak három olyan postahivatal van, ahová 10.00—10.30 óra között érkezik a hírlap. A korábbi érkezés biztosítása érdekében a jobb járati összeköttetés lehetőségeit a jövőben is keresni fogom. A kézbesítői munka gépesítése, korszerűsítése csak kis mértékben oldható meg, tekintettel arra, hogy a kézbesítés aránylag magasan munkaigényes tevékenység. A kézbesítés megkönnyítése és meggyorsítása érdekében — ahol az út- és terepviszonyok megengedik —, kerékpárral és hírlapkézbesítő kocsival láttam el a kézbesítőket. Ez évben újabb kézbesítőkocsik beszerzését tervezem. A kézbesítők anyagi és erkölcsi megbecsülésével kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy a legutóbbi felmérés (1968. évben) alapján Tolna megyében a nyolcórás belterületi kézbesítők, akik hírlapokat is kézbesítenek, átlagos havi keresetük 1500—1600 forint között mozog. Ehhez még hozzájön a hírlapárusítás és a totó-lottószelvény eladásából esedékes árusiutaiék. így bérük eléri az 1900—2100 forintot is. Az 1500 forint átlagkereset alatt lévő, óraszám- átalányos kézbesítők 1968. folyamán béremelésben részesültek. Nem csekély a kézbesítők részére biztosított egyenruha évi 1537 forint értéke sem. Ez évtől kezdődően tetszetősebb, modern formám és iobb anyagból készült, egyenruhát kapnak dolgozóink. Az 1968. évi teljesítményük után az egyesített kézbesítők és a hírlapkézbesítők jóval nagyobb nyereségrészesedést kaptak, mint a korábbi évben. A jelenleg érvényes norma szerint a kézbesítőjárás hosz- sza belterületen, gyalogos kézbesítés esetén 15 kilométernél, kerékpáros kézbesítésnél 25 kilométernél hosszabb nem lehet, napi 8 órai elfoglaltság mellett. A vihető súly 20—25 kilogrammnál (nőknél maximálisan 20 kilogramm) több nem lehet. Előfordul azonban, hogy azokon a napokon, amikor több hetilap is megjelenik, ez a súly jelentősen több, ilyen esetekben jól hasznosíthatók a kézbesítőkocsik. A Tolna megyei Népújság előfizetési díjának felemelése és az oldalterjedelem növelése végsősoron a kézbesítőknél jelentkezik megterhelésként, noha a Lapkiadó Vállalat a postának járó, elő- fizetőnkénti hét forint költség- térítést nem emelte fel. Nem értek egyet a cikkíró megállapításával, hogy a kézbesítők örülnek egy-egy régi előfizető lemorzsolódásának. A megyei postahivatal hírlaposztályától kapott tájékoztatás szerint az áremelés csak alig járt előfizető-csökkenéssel (3€0 előfizető). Erre a csökkenésre már felfigyeltem és a vissza- dolgozására megfelelő intézkedéseket tettem. Tolna megyei postás dolgozóink jelentős része vállalta is ezt a munkát. A postás dolgozókat igen komoly anyagi érdekeltség is fűzi a terjesztési feladatok maradéktalan végrehajtásához — darabbérezés —, jutalmazás. A dolgozók tisztában vannak a hírlapterjesztés politikai jelentőségével, így ennek figyelembevételével végzik és fogják végezni munkájukat. Végezetül meg kell említenem — és nem szeretném, ha „a kesztyű visszadobásának” vennék az elvtársak —, hogy az előfizetői állománycsökkenés okainak vizsgálata során egyre több terjesztőnk veti fel az előfizetők kifogását a lap nyomdatechnikai okaira hivatkozva. Magam is utánanéztem ennek és valóban tapasztalható, hogy a nyomdából kikerülő újság szakadozott, gyűrött, egyenlőtlen a nyomás, egyes oldalak részben nehezen olvashatók, sőt el- mosódottak. Kérem, hogy a T. Szerkesztőség is éljen kifogással a nyomda felé, mert a jó terjesztésnek a ;jó minőségű áru is előfeltétele«. Kántor Sándor igazgatóhelyettes, üzemviteli vezető. Postaigazgatóság, Pécs. A szerkesztőség megjegyzése: Változatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, — tapasztalatokra alapozva —, hogy a lapterjesztés nem felel meg a követelményeknek. arra a koros emberre, aki mint volt feleségének perbeli ellenfele, már bőrönddel járt a tárgyalásokra bizonyítani. Az Összességében tán huszonötezer forintot érő közös vagyont teljes egészében magának követelte az asszony is, a férfi is. A pörlekedés végén a bíróság fele-fele arányban osztotta meg a vagyont, amelynek java hányada elment perköltségre, ügyvédi munkadíjra. Számomra a paksi járás valamennyi községe egy- aránt kedves, s úgy érzem, épp ezért szabad Dunaföldvári és Bölcskét kritikával illetnem. Lakosai közül sokan az alaptalan keresetek özönével árasztják el a járásbíróságot. A büntetőügyek közül az a legtanulságosabb Niki Ádám számára, amelyben Hertrich József ülnöktársával együtt dolgozott. A társadalmi tulajdon szándékos rongálásának vádjával terhelten állt a bíróság előtt az a tehenész, aki az állami gazdaság akkori főagronómusának utasítására lucernát legeltetett a tehenekkel. Kilenc értékes jószág kényszervágásra került. Abban az időben történt ez, amikor a MAORT-szabotázsra még igen jól emlékezett a közvéleményt. (A fiatalabb generáció kedvéért: amerikai felbújtásra hazai árulók szándékosan hátráltatták a magyarországi kőolajtermelés fejlődését.) — Végrehajtható szabadságvesztés kiszabását indítványozta az ügyész, — szól a több napos tárgyalásra emlékezve Niki Ádám. — Hangoztatta, hogy majdnem háromévtizedes tehené- szi gyakorlattal a vádlottnak tudnia kellett, mi a zöld lucerna legeltetésének következménye. A büntető tanács másként értékelte a történteket. Számításba vette a főagronómus tekintélyét, utasítási jogát, s hogy az egyszerű gulyás elhihette, hogy néhány perces legeltetés nem jár súlyos következményekkel. De értékelte a vádlott gazdag tapasztalatait is ... Végtére gondatlan rongálásban mondtuk ki bűnösnek. Büntetése nem börtön, hanem néhány száz forint pénzbüntetés lett. Most, hogy Niki Ádám nem vállalta a jelölést az ülnöki tisztségre, elszakad-e az igazságszolgáltatástól?... A bírósági munkától igen, de szívesen segít majd munkaügyi döntések meghozatalánál, társadalmi bírósági ténykedésénél. Nem tehet másként: az igazság keresése nem kampánymunka, hanem, olyan hivatás, amellyel Niki Ádám akkor jegyezte el magát, amikor felvételét kérte a pártba. — borváró —
