Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
/ A mi faiunk Felnőttek — a gyermekek szemével Megjött-e a Takaros kis ház az egyik mellékutcában. Itt laknak Varga Lajosék. Bekopogtatunk. — Tessék. Varga Lajos bácsi leteszi az újságot, amit éppen olvasott, s hellyel kínál bennünket. — Itthon vagyok, olvasgatok. Már nem hajt a műszak, nyugdíjasnapjaimat töltöm. — Hol dolgozott? — A gépállomáson. Szerelő voltam. — A fia után érdeklődnénk. Megjött-e már Pekingből? Rogyazodó vályogház. Nem hiszem, hogy Nagy dörög on található ennél értéktelenebb épület. Ha jól meggondoljuk, talán már rég ki kellett volna belőle költöztetni a lakót, mert az épület a laikus szemével nézve sem életbiztosítás. Tulajdonosa és lakója Farkas Mária. Idős, beteges asszony, senki hozzátartozója nincs, a megélhetési alapja alig több annál, mint amit a tanácstól közsegélyként kap. — Úgy hallottuk, nem akar beiratkozni az öregek napközijébe. — Nem bizonv, a világ minden kincséért sem. — Nélküle is meg tud lenni? — Úgy vagyok, ahogyan vagyok. Nekem így jobb. — Ott mégiscsak kapna ebédet, egész nap meleg szobában lehetne. társ? — Megyek haza Dorogra. — Még mindig bejáró? — Már régóta nem. Itt lakom Szekszárdon. Itt is dolgozom. A tsz-szövetség jogtanácsosa vagyok. Csak rendszeresen hazautazom a szüléimhez. Ök kevesebbet jönnek hozzánk, inkább én megyek. Egyébként sokan elkerültünk Nagydorogról. Szek- szárdra is, máshová is. Akárfia Pekingből? — Meg bizony. Ha két nappal korábban jönnek, éppen itthon találják. Most Pesten lakik, de haza szokott jönni. A hét elején is itthon volt néhány napra. — Mesél-e sokat a távoli útról? — Elképzelhető, hogy van mesélnivalója. Éveken keresztül dolgozott az ottani követségen diplomataként. Akkor is, amikor már egy percig sem voltak biztonságban. Alig várta, hogy hazakerüljön. — Nem bánom én, azért oda mégsem megyek. Mit képzelnek rólam? Másoktól tudtuk meg, hogy Farkas Mária, amikor először felvetették neki a napközit, azért tiltakozott ellene, mert úgy véli, hogy a napközi fejében a tanács, vagyis az állam igényt tartana az 6 házára. „Ki akarnak használni” — mondta valakinek. Kovács .István vb-elnök: — Kérem, meg kell nézni az épületet. Nem is lehet annak nevezni. Értéke nincs. Ha felajánlaná, akkor sem ' kellene, mert csak gondunk lenne vele. Sajnos, Farkas Mária esete arra tipikus példa, hogy még segítséget adni sem köny- nyű. Farkas Márián is hiába akarunk segíteni. Éppen ezért ő nem a társadalom, hanem a saját maga szerencsétlenje merre megy az ember, nagydorogi származásút mindenütt talál. Sokan csak dolgozni járnak el a faluból. Meg kell nézni a szekszárdi vasútállomást. A rendszeresen utazók jelentős hányada dorogi. Van, aki tíz éve jár be, van aki pedig már a harmadik évben megunta, és szerzett magának lakást. Sokan nem is akarnak beköltözni, hiába van itt a munkahelyük. Röpdolgozatírás — Igazgató elvtárs, azt hiszem, egyezik a véleményünk ablign, hogy a nyolcadikos gyermekek már túl látnak a közvetlen iskolai körükön, megragadja őket a falu számos eseménye, kezdenek véleményt alkotni a felnőttekről. Somogyi György igazgató: — Igen, ez így van. Igaz, a véleményük néha elhamarkodott, nincs elég élettapasztalatuk ahhoz, hogy egy-egy felnőtt megítélésekor minden fontos tényezőt figyelembe vegyenek, de az is igaz, hogy gyakran meglepően tárgyilagosak, elfogulatlanok, s nagyon érdemes meghallgatni őket. — Lenne-e lehetőség egy ilyen jellegű röpdolgozat Íratására? — Semmi akadálya: Mindjárt megnézem az órarendet... Mondjuk a VIII. A-ban most alkalmas lenne. Annál is inkább, mert éppen az osztályfőnök tart órát. Mielőtt bemennénk az osztályba, talán fogalmazzuk meg pontosan a röpdolgozat címét. — Én a következőt javaslom: „Kit tartok érdekes felnőtt embernek a faluban, s miért tisztelem?” Külön hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy a dolgozatot nem kell aláírniok, csak az írja rá a nevét, aki akarja. — Rendben van. , Orlovácz Györgyné tanárnő, osztályfőnök: — Semmi, akadálya a röp- dolgozatírásnak. íme a röpdolgozatok egy része: Gerzsei János, a nyugdíjas Gerzsei Jánost három nyolcadikos is érdekes embernek tartja. íme a három vélemény: „János bácsi már nyugdíjas ember, és sokat szokott mesélni. Amikor jó idő van, kiül a ház előtti padra, és órákig mesél az első világháborúról. Fogságban is volt Oroszországban. János bácsi nagyon udvarias. Mindenkinek köszön az utcán. Négy unokája van. két lány, két fiú, s nagyon szereti őket. A nyugdíjából mindig vesz az unokáknak valamit. Már F4 éves, de még jól tartja magát, Mindenki tiszteli a faluban.” A másik két dolgozatíró is hasonló jellemvonásokra figyelt fel. „Szépen tud furulyázni, énekelni” Finta János bácsiról ketten írnak: „Finta János bácsit nagyon érdekes emberinek tartom. Fiatal korában kanász volt, és nagyon szeretett faragni. Már nyugdíjas, de a faragást nem hagyja abba, az unokáinak nagyon szép gyűrűket készít fagyökérből. Pipákat is készít, és a pipákra szép népi motívumokat farag. Már azért is nagyon érdekes embernek tartom, mert rendkívüli módon tud sietni, a faluban senki sem tud vele érni. Egyszer elszaladt Paksra egy kilogramm paradicsomért, s egy óra hosz- sza alatt odaért. Már nagyon idős, de még mindig nagyon fürge.” Ehhez a következő megjegyzést fűzte Kovács István vbelnök: — Finta János bácsi annak . idején kertész is volt, a grófnál, s ott bizony mozogni kellett. A másik dolgozatban is hasonlók olvashatók Finta bácsiról. A tsz brigádvezetője „Nyirádi Józsi bácsit tartom nagyon érdekes embernek, ö a nagydorogi tsz brigádvezetője. Korán kel, és indul munkába, s este későn érkezik haza. Szeret mesélni a régi tsz- ről. Tudni kell róla, hogy régóta brigádvezető. Állandóan viccelődik, jó humora van. Néha haragos, de azért jó embernek tartom, mert a haragja elmúlik, s akkor minden rendbe jön.” „Nagyon szeret dicsekedni” „Érdekes embernek tartom a szomszédunkat, Molnár István bácsit. Ha valakivel találkozik, mindjárt régi történeteket kezd mesélni, és vicceket. Az a legérdekesebb, hogy jóformán semmit sem úgy mond, ahogyan van, hanem úgy, ahogyan a legnevetségesebb. Ezért sokan ismerik is a faluban. Körülbelül 80 éves. Nagyon szeret dicsekedni a kertjével, meg a pénzével. Élvezet nézni, amikor a kertjébe beszökött tyúkokat kergeti. Nagyon szép a kertje, korán veteményezik, ezért nagyon őrzi is. Az utcát is mindig rendben tartja. A faluban történő eseményeket hamar megtudja. Szeret rádiózni. Egyébként még mindig sokat dolgozik, nagyon ügyes ember. Nem szereti, ha a "gyemiekek az utcán, a háza előtt rosszalkodnak.” „Aranyos, kedves tanárnő” ..Kiss Frigyesnét tartom nagyon érdekes embernek, Aranyos, kedves tanárnő, mert úgy beszél velünk, legalábbis a nyolcadik osztályos tanítványaival, mintha már kijártuk volna az iskolát Dehát ez érthető is, ugyanis már az utolsó évben vagyunk. Sokat olvas, tanul, és még dolgozik is mellette.” „Ha előre tudnák...” Az egyik dolgozatíró negatív előjellel tart valakit érdekes, figyelemre méltó embernek: a falu egyik állatorvosát, dr. He- lebrand Zoltánt. Ezt írja róla: „Ha vendég van náluk, s véletlenül odavisznek egy állatot este, hogy meg kellene gyógyítani, már nem egy esetben hallottam, hogy azt válaszolta: „Próbáljon este bemenni a boltba, ha már be van zárva.” De hiszen, ha a szegény gazda előre tudná, hogy az állat mikor betegszik meg!” Kovács István vb-elnök hozzáfűzése: „A tanácshoz még nem érkezett ilyen jelzés.” „Munka nélkül nem tudok megélni” „Az én falumban Bodó Józsefet tartom érdekes embernek. Sokat mesél a második világháborúról. Erdélyből került hozzánk. Érdekes a kiejtése, és szívesen emlékszik vissza gyermekkorára is. A második világháborúban harcolt a szovjetek oldalán is. Már nyugdíjas, de még mindig jár dolgozni. Azt mondja: „Munka nélkül nem tudok megélni.” Nagyon érdeklik a külpolitikai események, ha csak teheti, mindig megy a szomszédba tv-t nézni. Az öltözködésre nem sokat ad.” „Mindenkivel elbeszélget” „Kecskés Józsi bácsi már 70 éves, tagja a nagydorogi tsz-nek és agglegény. Szívesen nézegeti az utcán játszadozó gyermekeket, s ha ismerőssel találkozik, megáll vele néhány szóra. Mindenkivel akad be- szélgetnivalója. A tsz-ben nagyon 'jól végzi a munkáját, és nagyon mulatós ember.” „Az óráit szeretjük” „Én Markó János tanárunkat tartom érdekes embernek, aki nekünk történelmet és gyakorlatot tanít. Az óráit szeretjük mindannyian, néha még viccelődik is, de ha kell, tud szigorú is lenni, ilyenkor viszont alig merünk megszólalni. Szívesen beszélget velünk mindenről. Ő vezette be az iskolában a kisállattenyésztést. Kezdetben ugyan ő sem sokat értett hozzá, de aztán egészen belejött.” A többi véleményt nem közöljük. Fontosabb adatok A _ paksi járáshoz tartozik. Vasútja?* autóbuszjárata van. Keresztülvezet rajta a Szek- szárd—székesfehérvári útvonal. Ez itt elágazik Györköny felé, valamint Paks és Gyöuk irányába. Lakosainak száma: 2937. Évente 15—20 fő a csökkenés. Dohánybeváltó üzeme, tartósító üzeme van. A tsz-be legutóbb 63-an kérték felvételüket, ketten pedig kiléptek. A mintegy 50 új belépő életkora 20—45 év. Többségük férfi. Hármat csak próbaidőre vettek fel, mert korábban gyakran szokták váltogatni helyüket. A községnek törpevízműve van az idei évtői a művelődési ház / elavult. A szilárd burkolatú járda hossza meghaladja a nyolc kilométert. A felszabadulás előtt egyetlen négyzetméternyi járda sem volt a faluban. A Rzéchenvi-kastélvt milliós költséggel korszerűsítenék iskolai célokra. F.nítettek mellété egv úi iskolát Is. áf&fstUs' ~ JfcS. ftÉ tarn» »WWI i C wunm-wgagig. 1 *»<,*** J$dy Endre: Nincsen, kincsen!? ►S fi&p é&ai ?*:**<***• ' Úabit$ Mthtiít?, {Sides® Gyufa.és Muri#* Ztigmona amn /?• i érdősé 0 rJ i f * t - ; ■ WxtZt, > >&>>•'> v. '»Itt : • i - L k ;., 7 w ?<* w 'ív':*»':'- ;S::r. >•>*• «•>< ' •Ü'v’ ><v kv&o *h * l >.;* ív 1 i' ' , , **•♦:>.* >:/'* •* x< $**-• < i 'fy '•» ; v* *> l <* »*1 :- i :• -<.v •%.>• ■ ; * '• äi f*?*; — . - /> *,*' ‘ ■ Ezt az újságlapot Béres István nagydorogi parasztember i őrizgeti. A megjelenési dátum: „1923. december 25. A cím: „Ady Endre: Nincsen, nincsen!?” Az alcím: „A nagy költő ismeretlen verse, amely fordulatot jelent fejlődése megítélésében. Babits Mihály. F"Hossy Gyula és Móricz Zsigmond a vers jelentőségéről”. Rövidesen megnyílik az öregek napközije ■cs István vb-elnök: lájus elsején nyílik az öregek napközije. Egyelőire van költségvetési keretünk. A tsz volt irodahe- .ii kaptuk meg erre a célra. Arra törekszünk, hogy illetőséghez képest minél jobban segítsünk az öregeken. Egy részüknél a rendszeres étkezés a probléma, éppen ezért a napköziben főtt ételt biztosítunk. Az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek ingyen, a többieknek pedig kisebb térítés ellenében. A napközi egyben klubszerű elfoglaltságot is biztosít egész napra. Ez különösen télen lesz jelentős, mert itt az öregek meleg helyiségben lehetnek egész nap, nem kell otthon fűteniök a drága tüzelővel. Talán mondanom sem kell, hogy az öregjeink nagy örömmel fogadták a kezdeményezésünket. Csakhát mint mindig, ezúttal is akad kivétel... „Azért oda mégsem megyek’’ „Sokan elkerültünk Nagydorogról” — Hova-hova, Térmeg elv-
