Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

J\ eaány héttel ezelőtt, tíz napon át járta a közsé- gcucv a*: MSliíiiVM» szekszárai Járási Bizottságánál* megbízásából hat — vezetoKből álló — brigád, a*»*c t.y ertekes, figyelemre méltó tapasztalatokat a 62 pártszervezetben dolgozó kommunis­ták heiyi politikai * evékenységéröl. ázattál másodszor került sor a helyszíni ta­nácskozásokra, így mindenütt módjukban állott összehason­lítást tenni, összemérni a változásokat a korábbiakkal, s egymással is a községeket. A mind a tizeimét Községben lezajlott eszmecserére fordí­tott fáradozás kettős haszonnal járt. Számvetésre, megfon­tolásra, saját munkájuk gondos mérlegelésére, és elemzésére késztette a tájékoztatót összeállító alapszervezeti pártveze- löségeket. A titkári tájékoztatók alapján megindult közös helyszíni polémiák felszínre h ózták az életközelségben te­vékenykedő kommunisták konkrét közösségi örömeit, gond­jait, és nehézségeit, gazdagabbak lettek a járási vezetők ta­nácsaival. Az irányító szervek vezetői pedig a személyesen szerzett tapasztalatok, az elemzés birtokában, sokkal pon­tosabban, és valósághűbben állapíhatják meg, melyek a járás politikai, gazdasági és ideológiai szférájának általános, konk­rét, és egyedi jelenségei. Az előkészületek egyik érdekessége, (ez talán még na­gyobb nyomatékot ad a dolog szükségességének), hogy egyik- másik helyen sürgősen előkeresték az egy évvel korábban, saját teendőikről készült rövid „emlékeztetőket”, mivel nem vették elég komolyan, hogy szavuknak állnak és viszatérnek. önvizsgálatra késztetett, és alaposan megmozgatta az agya­kat a szekszárdi járás községeiben végzett számvetés, a tü­zetesebb helyszíni tanácskozás. Célul tűzték, hogy áttekin­tést nyerjenek, s még inkább azt, hogy a megnagyobbodott feladatokhoz elvi, politikai, gyakorlati és módszerben! se­gítséget adjanak a helyszínen. Tették ezt az MSZMP IX. kongresszusa óla eltelt félidőben, e határozat szellemében* „A párt munkájában minden szinten kapjon erőteljesebb szel repet a politika végrehajtásának biztosítása, ellenőrzése”. Irányítás és tudatosság Megállapították, hogy mind­két kérdésben nagyon jelentős a pártszervezetekben a fejlő­dés. A gondos helyi előkészüle­teket követően, a részleteket is firtató tanácskozásokon vizsgálták a helyi ipari, mező- gazdasági üzemeknek a község egészével együtt nézendő po­litikai, gazdasági fejlődését, az új gazdasági mechanizmus ér­vényesülésének hatását, eddi­gi eredményeit és gátjait, a távlati elképzeléseket, s a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesülését. Gazdaságpolitikai téren ki­bontakozóban az önállóbb gaz­dálkodásból fakadó erőtelje­sebb helyi kezdeményezés, kezd már hatni és érvényesül­ni az önállóbb alkotás szelle­me. Máris yállalatszerűbben gazdálkodik a járás termelő­szövetkezeteinek többsége. El­ismeréssel tapasztalták, hogy A moszkvai tanácskozás elé III. Tanácskozás A kommunista mozgalom nem­zetközi feladatai ma mérhetet­lenül nagyok. Világméretű moz­galommá vált, amely a szocializ­must és a kommunizmust ko­runk vezető erejévé változtatta, s bebizonyította, hogy a szocia­lizmus és a kommunizmus a tár­sadalmi haladás országútja, az egész emberiség számára. Csak ez a mozgalom rendelkezik olyan tudományos elmélettel —- a marxizmus—leninizmussal —, amely a legteljesebben ki tudja fejez­ni a néptömegek érdekeit. Ez a mozgalom képes szorosabbra zárni az összes demokratikus, haladó, antiimperialista erők so­rait a közös célokért vívott küz­delemben. Mi szükséges ahhoz, hogy a kommunisták teljesíteni tud­ják az említett sajátoságokból adódó feladataikat? Elsősorban összefogás. Egységre van szük­ségük, amely a munkásosztály érdekeinek alapvető azonossá­gából fakad, és a proletár­nemzetköziség elvi alapjára épül. Ez nemcsak a jelenkor kö­vetelménye. A kommunista mozgalom erejének forrása mindig a kor legfontosabb kérdéseiben elfoglalt közös eszmei-politikai álláspont volt. Ennek kikovácsolása azonban minden korban sajátos formá­kat igényelt. Nagyon szóki­mondó volt e tekintetben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának El­nöksége, amely 1943. májusi határozatában, a Komintern feloszlatásával kapcsolatban megállapította: „A kommunis­ták, akiket a marxizmus—le- ninizmus megalapozóinak ta­nítása vezérel, sohasem voltak hívei annak, hogy fenn kell tartani az idejét múlt szerve­zeti formákat. A munkásmoz­galom szervezeti formáit, és szervezetének munkamódsze­reit mindenkor alárendelték az egész munkásmozgalom alap­vető politikai érdekeinek, az adott konkrét történelmi hely­zet sajátosságainak, s az ebből a helyzetből közvetlenül adó­dó feladatoknak.” A nemzetközi kommunista­mozgalomnak ma nincs köz­pontja, s általános a vélemény, hogy nincs is szükség sem egy, sem több központra. A pártok teljes önállósággal dol­goznak, szuverének, és kettőn — saját mun? ' 'í 1/uknak és a nemzetközi munkásosz­tálynak tartozó — felelősségük tudatában határozzák meg po­litikájukat. Eközben azonban egyikük sem mondhat le a többi testvérpárt tapasztalatai­ról, s arról az erőforrásról, amelyet a pártok internacio­nalista közössége jelent. A nemzetközi kommunista moz­galom növekedésének és kiter­jedésének körülményei között pedig egyetlen testvérpárt sem vállalja, és nem is vállal­hatja magára, hogy a világ- helyzetet egyedül értékelje, egyedül állapítsa meg, mi a feladata valamennyi kommu­nista és munkáspártnak a vi­lágpolitika központi, legfonto­sabb kérdéseiben. Valamennyi párt elméleti felismerésének és forradalmi tapasztalatainak összessége adja a közös elmé­leti tudást, fejlesztheti tovább az elméletet. . Nem mellékes tehát, milyen formákat választanak a pártok az egység megszilárdítására, az akciók összehangolására. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a formák sokrétűek és megfelelnek a mai követelmé­nyeknek. A kétoldalú találko­zókon a pártok küldöttségei rendszeresen véleményt cserél­nek az egymást érdeklő kérdé­sekről, kicserélik a pártmunka tapasztalatait. Elterjedt forma a testvér­pártok képviselőinek regionális találkozója, amelyen a világ egy-egy övezetének kommu­nistáit érdeklő konkrét kérdé­seket vitatnak meg. E talál­kozók közül nagy nemzetközi visszhangot keltettek az euró­pai kapitalista országok kom­munista pártjainak brüsszeli (1965. június) és bécsi (1966. május) konferenciái, s különö­sen az európai kommunista és munkáspártok 1967. áprilisi Karlovy Vary-i értekezlete. De külön-külön tanácskoztak már az észak-európai, az arab és a latin-amerikai államok kom­munistái is. Mindezek mellett az elvtársi eszmecsere, a szabad, demokra­tikus vita leghatékonyabb fó­rumának a nemzetközi tanács­ozásokat tartják a mozga­lomban. A közösen kialakított következtetések közlemények­A megvalósulás tükrében Helyszíni tanácskozások a szekszárdi járásban az eddig alkalmazott közvetett szabályozók úgy éreztetik ha­tásukat a termelőszövetkeze­tekben, hogy nagyobb gondot fordítanak a saját erőből tör­ténő fejlesztésre és áruterme­lésük a népgazdasági elkép­zeléssel, s akarattal összhang­ban fejlődik. Helyesen ösztön­zik a pártszervezetek a szö­vetkezetek vezetőit, a reális tervek, irányelvek és célkitű­zések kijelölésére és megvaló­sítására. Tolnán, Bátaszéken, Decsen és Bogyiszlón a kon­centrált tehenészeti telepek építése, Mözsön a kooperációs alapon létrehozandó sertéshíz- laló-lelep, s a szántóföldi ker­tészet kialakítása az örvende­tes törekvés eredménye. Az ötezer munkást foglal­koztató állami és szövetkezeti iparban helyi kezdeményezés­re olyan termelésszerkezeti változást hoztak létre, amely már nem a raktári termelést, hanem a valódi szükségletek jobb, közvetlenebb kielégíté­sét szolgálja. Az elmúlt év­ben a tolnai textilben technológiai változásra, a tolnai selyemgyárban pe­dig profilváltoztatásra ke­rült sor. s ezek jelentős nye­reséggel jártak. A szekszárdi járás kisipari termelőszövet­kezeteiben a korábbinál ked­összefogás ben, nyilatkozatokban, felhívá­sokban és kiáltványokban lát­tak napvilágot, nem születtek tehát az egyes pártok tagságá­ra kötelező határozatok. Ezeket minden párt központi bizott­sága fogadta el. így volt ez az eddigi értekezleteken, s min­den bizonnyal így lesz ez­után is. Napjainkban barát és ellen­ség egyaránt nagy várakozás­sal tekint a június 5-i nemzet­közi tanácskozás elé. A világ ma sokkal inkább világos sza­vakat és hatásos tetteket vár a kommunistáktól, mint vala­ha, hiszen egyrészt bonyolult és ellentmondásos a helyzet, másrészt pedig rendkívül fe- nyegetőek az imperialista ag­ressziók. S az emberek' minde­nütt tudják, hogy a kommu­nista mozgalomnak meghatá­rozó szerepe van a világese­mények alakulásában. Mint­hogy a küszöbönálló tanács­kozás napirendjén az imperia­listaellenes akcióegység égető kérdései szerepelnek, érdekli a közvéleményt az is, mi újat hoz a moszkvai értekezlet, elő­relépés lesz-e a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének erősítése, az oly szüksé­ges akcióegység létrehozása felé. Illúzió, irreális elképzelés lenne azt várni, hogy a mos­tani tanácskozás egy csapásra megvalósítja az akcióegységet, megszünteti a nézeteltéréseket a kommunista mozgalomban. Minden remény megvan azon­ban arra, hogy a tanácskozás a világhelyzet elemzésével, a megfelelő következtetések le­vonásával, a kétségtelenül erő­södő egységlörekvések kama­toztatásával, a közös erőfeszí­téseket megalapozó, és azokra mozgósító platform elfogadá­sával és közzétételével közelíti majd a testvérpártokat a cél­hoz, hogy eleget tegyenek a szocialista országok dolgozói, Vietnam harcoló népe, a kapi­talista világ kizsákmányoltjai és elnyomottak a világ minden haladó embere várakozásának. PÁLOS TAMÁS vezőbben hatnak a közgaz­dasági ösztönzők, míg a lét­számot 18 százalékkal növel­ték, a közvetlen export 22 szá­zalékkal emelkedett. A reális, őszinte, sokoldalú viták, folyamán számot adtak, hogy magasabb szintre jutott a munkakapcsolat, és a köl­csönös informálás. De fény de­rült arra is, hogy még min­dig kísért a szűk prakticizmus, nem egyszer háttérbe szorul a politikai munka, és az elem­zés, néhány mezőgazdasági tsz- nél, több ktsz-ben és másutt, a kisebb létszámú pártszerve­zeteknél. Noha a napi politikai mun­kával kapcsolatos elvi kérdé­sekkel már jobban foglalkoz­nak, élénkebben reagálnak a pártszervezetek az új jelensé­gekre, és átgondoltabbak az állásfoglalásaik, még mindig az ideológiai elemzés tekint­hető a leggyengébb pontnak. Úgy látják, több bátorításra van szükség a közvetlen irá­nyító szervek részéről, hogy a perspektívában való gondolko­dás, a hosszabb távra terve­zés, az előrelátás erősebben igénye legyen minden párt- szervezetnek. Sok szó esett a tanácskozá­sokon a fejlesztési koncepciók­ról, a fékező tényezőkről, s az ellensúlyozásukra kialakított helyi tervekről és elképzelé­sekről. Kellő önbírálattal és kritikával kifogásolták néhány pártszervezet fogyatékosságait, miszerint a párt politikáját nem az egész község érdekeit nézve, hanem az adott üzem érdekeit előtérbe helyezve kép­viselik, s ez valósul meg. Aka­dályok torlódnak, nehézségek adódnak emiatt is, az általá­nos községpolitikai programok és tervek kivitelezése terén. Ajánlották, helyesebb lenne azokat a szálakat megkeresni, amelyek az egész község la­kosságát összefűzik, s így küzdhető le az érdekek össze­kovácsolását zavaró széthúzás. Üzemi, szövetkezeti demokrácia Kerülve az akadémikusság, az öncélú elvontság veszélyét, fontosságának megfelelően, mindenütt kellő időt szentel­tek a szocialista demokrácia érvényesülésének, s a több­nyire szubjektív akadályok elhárításának. Mivel e fontos kérdést mindig napirenden tartják, sokat javult egy év alatt a munkások, a tsz-tagok, a többi dolgozók munkahelyi közérzete, s ez serkentően ha­tott a jobb termelésre is. Élén­kültek a termelési tanácsko­zások és a szövetkezeti köz­gyűlések, s legtöbbjén bátran elmondják . észrevételeiket a vezetéssel szemben, de szóvá teszik azt is, ha egy-egy tár­suk fegyelmezetlenségével, a kollektíva érdekeit sértő ma­gatartásával rászolgál a nyil­vános bírálatra. Megvalósulóban a szekszár­di járás pártszervezeteinek azon törekvése, hogy a kom­munisták az események aktív részeseivé váljanak. Ennek megfelelően élénken reagál­nak, fellépnek a pártszerve­zetek, ha úgy vélik, hogy sér­tik a gazdaságpolitika alap­elveit, vagy elmaradást lát­nak a fejlődés lehetőségei és üteme között. Emellett szük­ség szerint jelzéseket adnak, közlik észrevételeiket, és ja­vaslataikat a felsőbb állami és pártszervekkel is. Ilyenek voltak korábban a bogyiszlói, alsónánai, bátai és sióagárdi esetek, amikor indokolt volt a segítségkérés. A dolgozó emberért A demokratizmus növelésé­hez tartozik, hogy erőtelje­sebben kell törekedni, az ipari és mezőgazdasági üze­meken belül a szociális, kul­turális, kommunális és mur>- kavédelmi feltételek javításá­ra. Nem uralkodhat el sehol a féloldalas, ,,csak termelési” szemlélet, ötvözni kell a ter­melési szempontokat azzal a gondolattal, hogy végső so­ron minden a dolgozó ember érdekében történik. Előfordul, — és akiket illet, azon „melegében” szóvá tették — hogy egyes vezetők az egy­személyi felelősség égisze alatt mellőzik a kollektíva vé­leményét. Bár számuk csekély, és a felfogás kritikája nyo­mán csökkenő, e téren erőtel­jesen bátorították a pártszer­vezeteket. Találkoztak a má­sik véglettel is, (néhány tsz- ben és az egyik bátaszéki ktsz-ben), amikor a vezető a felelősség áthárítása végett, vagy egyszerűen tehetetlenség­ből, mindent a kollektív dön­tésre bízna. Gyakori még, — szintén a demokráciához tartozik, — a jogok és kötelességek kettévá­lása, a közügyek iránti kö­zömbösség, amikor egyik-má­sik dolgozó csupán egyéni ér­dekeit nézi azt helyezi elő­térbe, de közösségi, társadalmi munkára nem vállalkozik. Néhány jellemző példa adó­dott erre, a járás északi ré­szének egyik termelőszövetke­zetében. ahol több középvezető individualista, közösségellenes, elutasító magatartást tanúsí­tott. Minden községben közösen ki­alakították, hogy merre és ho- gyan tovább. Felsorolhatatlanul sok fontos kérdést tárgyaltak. Itt csupán íze­lítőt lehet adni az észlelt jelen­ségekről, az önállóbb politizálás folyamán felismert, s tárgyilago­san feltárt ellentmondásokról, fel­oldásukról, a jó és rossz tenden­ciák érvényesüléséről. A közösségi tevékenységet elem­ző, önvizsgálatra szoktató hely­színi tanácskozásra fordított idő­nek a vezetés jobbítását szolgáló hasznosságához nem fér kétség. Igazolja ezt az is, hogy a meg­beszélések résztvevői (pártvezető­ségi tagok, tanács vb-elnökök, a gazdasági egységek és a tömeg­szervezetek vezetői) mindenütt azzal fejezték be mondanivalóju­kat, hogy évente kívánatosnak tartják a visszatérést, a helyi elemzés megismétlését. SOMI BENJÁMINNÁ Közéletünk Járási tanács vb-ülés Tamásiban Tegnap délelőtt szokásos ülését tartotta a Tamási -Já­rási Tanács VB. Az elnöki be­számolót követően a végre­hajtó bizottság a pedagógu­sok munkájával, helyzetével foglalkozott. Az új pályázati rendszert — az országos ta­pasztalatokhoz hasonlóan — helyesnek találta a vb, de negatívumként értékelte, hogy az egy-egy állás betöltésére jelentkezett nevelőt nem sze ■ mély esen, hanem csak papí­rok alapján ismerik meg. Dr. Szaiff István vb-titkár írásos előterjesztése alapján ismer­kedett meg a bizottság azok­kal a problémákkal, amelyek egyes községi tanácsok egye­sítéséből adódnak. Gyönk székhellyel Gyönk, Diósberénv, Szakadat, Szárazd és Varsád ta­nácsa egyesül majd; Értény székhellyel Értény és Köp* pányszántó tanácsa, Belecska székhellyel pedig Belecskáé és Keszőhidegkúté. Mivel az El­nöki Tanácsnak az egyesítést engedélyező határozata rövid időn belül várható, a járási tanács vb már megtette a leg­sürgősebb előkészületeket

Next

/
Thumbnails
Contents