Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
Tudod-e? A tizenötödik század második felében az itáliai Modenában még a „maxi” volt a divat Nagyon ügyeltek erre! Megállapították, hogy -az, asszonyok szoknyáinak milyen hosszúaknak „kell” lenniük. A ruhadarab hosszát egy sima márványlaphoz mérték; sem hosszabb, sem rövidebb nem lehetett. Ha rövidebb volt, vétett az illendőség ellen, l)a hosszabb, viselőjét megbüntették, mert felkavarta vele a A gyufa nem játék! így látom Dombóvári Ez a címe annak a gyermekrajz-kiállításndk, amely 18- án nyílt meg Dombóváron a községi tanács nagytermében. A megnyitó beszédet Farkas Istvánné megyei szakfelügyelő mondta, majd ismertette az eredményt és kiosztotta a 100, illetve 50 forintos jutalmakat.A három iskolából beküldött rajzok magas színi'onalát bizonyítja, hogy a zsűri három első, két második, és ugyancsak három harmadik helyet állapított meg. Az így kialakult eredmény alapján Lakatos Árpád, Rajna Melinda és Janch Etelka munkái bizonyultak legjobbaknak. A két második helyezett Varró Sándor és Petrozsényi Judit lett. A két testvér Márton Erika és Márton Zsuzsa osztoztak a harmadik díjon, az építőipari ktsz különdíjál pedig Kalóz Ervin nyerte el. Bérdi Ágnes Van az embernek egy nélkülözhetetlen segítőtársa. Sokan laknak, mint testvérek egy pici házikóban. Kicsi a testecskéjük, holott, valamikor éltek és hatalmasak voltak. Hogy ez mi? Most már nem nehéz kitalálni: ez a gyufa. Ha az ember okosan használja, nagy segítséget nyújt. Éltető meleget ad, főz, süt, de még a vidám tábortüzek életre keltője is. Valamikor az embernek nagyon meg kellett dolgoznia a tüzért, amíg Irinyi János fel nem találta a gyufát. Egyet viszont nem szeret a gyufa, ha vele játszanak. Ezért szörnyen megharagszik. Ha mégis előfordul, hogy gondatlan kezekbe kerül, hatalmas kárt okozna, ha a tűzoltók meg nem fékeznék haragjában. Ezért kirándulásokon, réten, erdőben egyaránt nagyon vigyázzunk, hpgy .a tűzzel kárt ne okozzunk, mert a gyufa bizony nem játék! Fehér József Tamási, általános iskola IV./a. Rovatvezető: CSUPOR TIBOR Díjkiosztás Május 17-én megilletődött csend fogadta Csöglei István tűzoltó őrnagyot a tűzrendészet megyei központjában. Rövid ünnepség keretében itt adták át „A gyufa nem játék!’* című pályázat győzteseinek díjait. A pályázaton IV. osztályos tanulók vehettek részt. Az első díjat, egy karórát Fehér József tamási kisdobos, a másodikat Csöglei Marianna mucsi tanuló, a harmadikat Kovács Etelka ugyancsak tamási pajtás, a negyediket pedig Vajda Ildikó szekszárdi általános iskolás vette át. Rovatunk sorrendben közli a győztesek dolgozatait. Varró Sándor: Víztorony port. Rejtvény Ki tud többet zenetörténetből? Vízszintes: 1. Neves magyar zeneszerző. 10. Az „Ezeregyéjszaka” hőse. 11. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 12. Szakadár állam Afrikában. 13. Ért. 14. Súlymérték. 15. Mosogatótál — németesen. 19. Híres magyar operaénekes volt, személynevének kezdőbetűjével (egy négyzetbe kettős betű). 20. Államvédelmi hatóság! 21. Merevíti magánhangzói. 23. Vés. 25. Női név fordítva. 27. Férfinév, vég nélkül (!) 28. Rendben van, angolul. 30. Kicsi ház. 32. Indulatszó. 33. Bejárat. 34. Hiba. Függőleges: 1. Bébi. 2. Török férfinév. 3. R. A. A. 4. Fiadat, hang nélkül (fordítva). 5. Neves operaénekesünk volt (a negyedik négyzetbe y). 6 ___ l egjobb? (Egy kérdő névmás és egy névelő.) 7. Barczai Nándor kézjegye. 8. Nyílás. 9. Lassacskán — zenei, dinamikai jelzés. 13. Csinálja-e? 14. Kopogtatásra üresét jelez-e? (Egy magánhangzó hiányzik.) 15. Római öt és német C. 16. Két névelő között egy hosszú magánhangzó. 17. Vajk betűi keverve. 18. Mutatószó — egy négyzetbe kétjegyű mássalhangzó. 19. Sarok. 22. Tollal; forgatni. 24. Esemény előzménye. 26. Hüvelyes. 29. Teljes. 31. Kicsinyítő képző. Beküldendők a kiemelt sorok. Határidő: május 28. A „Ki tud többet történelemből?” című rejtvénypályázatunk helyes megfejtése: Vízszintes L Vasvári Pál. 19. Árpádház, a Függőleges 5. Alexandria, 9. Lengyelek. A helyes megfejtést beküldők között könyv- jutalmakat sorsoltunk ki. Ä szerencsés nyertesek: Fischer János, Bonyhád; Keresztes Ágnes, Dombóvár: Berta Gyula, Tevel. Riadó készültségben az áttörök Néma csend ült a dombóvári ének- és zenetagozatú általános iskolában hétfőn délelőtt. Tíz óra 15 perckor a rendkívüli csapatgyűlés láza tette izgatottá a hangulatot. Az úttörőcsapat tagjai kíváncsian várták a gyors riasztás okát. A csapat- vezető felolvasta az Országos Úttörőelnökség levelét, majd aa> úttörőtanács titkára riadó- készüStségbe szólította fel a pajtásokat. Izgatottan várjuk a Kossuth rádión és a televízión keresztül a további utasításokat. Tettre készen állunk! Bérdi Ágnes ♦ * Ariwgfij Veáner —- Georgij Veim*: V • V; -J „* * . . •. ■ i ■ , r ív -vV . Tí ' %■ 2 m •' •' ttT ■ Fordította: Kottái Ferenc A fiatalember dühösen elhárította a figyelmeztetést : — Ne lökdössön. Nem vagyok süket! 1 — Akkor jó — mosolygott békeszeretően Sza- veljev. — Ha leülne, mégis jobban hallaná az elvtársakat. — Életem nagy álma! Sarapov és Tyihonov hallgatagon méregette. Sarapov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A holmim, a saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? — Talán megszokták, hogy itt mindenki köny- nyekhe tör ki? „Az istenért, csak engedjenek szabadon!” — Nem. Akinek nincs félnivalója, az nem sopánkodik. Szóval, mi van a bőröndjében? — Ha van üg, 'szí felhatalmazásuk, megnézhetik. ♦ ♦ — Határozni. hatalmazásnak. ■ ározatnak nevezik, nem fel- A: ú az ügyészt illeti, rövidesen itt lesz. Személyesen óhajt megismerkedni önnel. Kazancev idegesen felugrott, felpattintotta a táska nikkelezett zárját. A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek, szerszámok, srófok. A bőrönd fedelén külön zseb: vékony, hosszú nyílás, amelyből csillogó fém kandikált elő. Tyihonovot cserbenhagyta a lélekjelenléte: — Az ár! — Ez nem ár — mondta megvető fintorral Kazancev. — Tudom, tudom, Kazancev polgártárs. Csak mi hittük először azt, hogy ár lehetett... — mondta Sztasz, és Szaveljevhez fordult: — Hivasd be Pankovát a szembesítésre, és kerítsd elő Bukovát. Kazancev a balszélen ült, mellette még ketten. Pankova belépett az irodába, és Tyihonov arra gondolt: olyanok a szemei, mint Diana szobrának: nagyok, szép formájúak, de nincs pupillájuk. — Vegye szemügyre figyelmesen ezeket az embereket. Nyugodjék meg, ne idegeskedjen. Emlékezzen vissza, látta már valamelyiküket? Pankova sokáig nézte hol az egyiket, hol a másikat, majd a harmadikat, és Tyihonovnak úgy tűnt: kerüli Kazancev tekintetét. Az sem kerülte el figyelmét, hogy Kazancev egyre sápadtabb. — Nem. Egyiküket sem ismerem — mondta lassan Pankova, majd valamivel szilárdabban hozzátette: — Egyikük sem Nyiki... * Tyihonov fájdalmasan nyögött, dörmögött valami kivehetetlent, vitázott láthatatlan ellenfelével, s úgy ébredt fel, hogy keserű, nehéz álma még ott gomolygott a fejében. Felült a díványon: hosszasan csöngettek. Az utcáról beszűrődő kék fény a falra vetítette az ablakkeret kockáit. Az előszobából ismét felhangzott a türelmetlen csengetés. „Úgy látszik, tényleg csöngetnek”. Kihalászta a dívány alól a papucsát, az ajtó fele indult. Látogatója halkan énekelgetett: Nyolc bajra egy a felelet, A dutyiban van toalett, Én már csak tudom, Csak tudom ... „Lebegyinszkij repertoárja!” — mosolyodott el Sztasz. — Revolvert veszek! — ordította teljes hangerővel Lebegyinszkij. — Bújj be. A rendőrség védelme alatt állsz — biztatta Tyihonov, és nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: — Mennyi időre volt szükséged, hogy kitaláld ezt a tréfát? — Idehallgass, olyan gyengéd zöld vagy, mint a primőr saláta! Mi történt? — Úgy látszik, lázam van — mondta Tyihonov. — Remélem, szerelmi láz? — érdeklődött Lebegyinszkij. — Bár úgy lenne! Milyen felhőtlenül kék lenne az életem. — Tegnap érkeztem meg Párizsból, a szimpóziumról, és szörnyen tetszett, elmondhatatlanul festői, ahogy biciklin szállítják a banánt. — Hol, a szimpóziumon? — A szimpóziumon az emberi agy modellezésének lehetőségeiről tárgyaltunk. S én ahelyett, hogy hoztam volna neked egy tisztességes agy- modellt, ingyen, a fele valutámat kiadtam ajándékra ! Lebegyinszkij papírba göngyölt tárgyat húzott elő kabátja zsebéből. — Figyelj rám, tudod mi ez? Remy Marti. A legjobb konyak a világon! — esett Intett a nyelvével. — Ez igen! Tegnapelőtt láttam ilyet utoljára. — Hazudsz, a szemeden látom! Hol láttál volna ?! (Folytatjuk) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : x ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ » ♦ ♦ a V ♦ : ♦
