Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

A munkások jogaiért — szervezetten A z osztállyá szervező- *"*■ dött és politikai ha­talommá fejlődött magyar- országi munkásosztály 1899 május 21-én és 22-én, hetven évvel ezelőtt tar­totta meg első országos szakszervezeti kongresz- szusát. Nagy jelentőségű esemény, mozgósító erejű seregszemle volt ez, amely feltárta a szervezett és szervezetlen munkások ke­gyetlen sorsát, s meg­fogalmazva követeléseit, meghirdette az újabb, minden eddiginél határo­zottabb és keményebb har­cot jogaiért. Akkor összesen 126 szak- szervezet — (önálló cso­port) — működött, 23 603 taggal, ámde az üldözések következtében, nagyrészt illegalitásba szorítva, mint­egy 35 000 földmunkás is létezett, s ezekkel együtt a politikai öntudattal ren­delkező munkások számát ez az első kongresszus 60 ezer főre becsülte. A beszámoló — az ere- deti jegyzőkönyv ada­tait idézzük —, elborzasz- tó képet festett a mun­kásság helyzetéről. A ter­melés az iparágak túl­nyomó többségében kis­ipari jellegű volt. A segé­dek és a tanoncok napi munkaideje 16—20 óra volt ebben a szektorban és a legmagasabb heti bér 6 forint, a legkisebb 2 fo­rint 50 krajcár. Ebből la­kásra 60 krajcártól 1 forin­tig, élelmezésre 2—3 fo­rintot kellett költeni he­tenként. Az ipar más szek­torában „találkozunk 9 és fél órai munkaidővel és 2,50 forint napi bérrel is, de csak szórványosan” — hangsúlyozza a jelentés. A munkaviszonyok rosszak, pinceműhelyekben dolgoz­nak. pusztít a tüdővész és gyakori az a körülmény, hogy „a rosszul táplált t munkás takarékosságból és kényszerűségből beteg tár­sával együtt hál, egy ágy­ban kénytelen aludni, s legtöbbnyire csak azért, hogy nyomorúságos bérét ne legyen kénytelen meg­felezni a lakásadóval”. A szakszervezeteket és azok négy szaklapját ül­dözte a hatalom. Ezen a kongresszuson a munká­sok képviselői szilárd egy­ségben vonultak fel a tő­kés kizsákmányolás ellen. Követelték a jobb munka- feltételeket, a magasabb béreket, a szabad szervez­kedést, a munkások és munkaadók közötti egyez­kedés jogát, a sztrájkjogot, a sztrájksegély fizetésének jogát, az önsegélyezés és önművelés minden formá­ját A kongresszus kimon­dotta: „A munkás élet­érdeke követeli meg, hogy egyetlen árujáért, a munka­erőért magasabb béreket követelhessen és ennek a célnak elérésére ugyan­azon eszközöket használ­hassa, mint a vagyonos osztály, amely kapzsiságból tesz meg mindent áruja értékének és áranak eme­lésére”. 1 zt a szakszervezeti kongresszust a szer­vezkedés további fellen­dülése követte. Sztrájkok, tüntetések, felvonulások és gyűlések egész sora jelez­te, hogy a magyarországi munkások politikai ön­tudata és szervezeti ereje megnőtt, s hogy az osz­tályharc mind keményebb fórmákat ölt. F. M. E Nemzedékek: Szakadáton SZAKADAT kis község. Száz esztendeje 902 lakosa volt, öt­ven éve 1031, a „csúcson,, 1941- ben 1159, az utolsó nép- számláláskor 786. Ma a tanács vezetői kereken 660 lélekkel számolnak, akik hat utcában, száznyolcvanöt házban laknak. Nemcsak a lélekszám csökkent, hanem a házak száma is. A felszabadulás idején még húsz- szal több volt. Ma végig lehet menni az új kisvendéglőnél kezdődő utcán, vagy akár a rangos Templom utcán is, el­hagyott, omladozó épületek láthatók, sőt olyanok is, me­lyek a második világháború híradófilmjeinek emlékét idé­zik, teljesen romosak. Fogal­mazzunk egész pontosan. Lát­hatók Ilyen házak is. Mert van például huszonkilenc újdonat új, melyek 1957. óta épültek és a legszerényebb számítás szerint is négymilliónyi érté­ket képviselnek. A FALU tehát, melyet a statisztikai adatok szerint nyu­godtan minősíthetnénk sorva- dónak, a jelek szerint nem túlságosan akar sorvadni. Sőt. Csendes, de biztosnak látszó jómódot ad lakói túlnyomó többségének. Ezeket a lakó­kat próbáltuk felkeresni, nem kutatói, hanem újságírói mód­szerekkel. vagyis úgy, hogy egyes kiragodott példákból le­szűrt tapasztalataink vezesse­nek el bennünket, az egészre jellemzőnek vélt következteté­sek levonásához. Eredeti tervünk az volt, hogy öregekkel és fiatalokkal beszélgessünk. Az alapelkép­zelést a gyakorlat tévesnek mutatta. Ki az öreg? Az évek száma nem mérvadó, hiszen nagyon sok „X”-en átlépett emberek lehetnek szellemileg és fizikailag fiatalok, és élet­koruk szerint csakugyan fia­talok is előfordulhatnak, akik más téren joggal bújhatnának el a korábban születettek mö­gött. A falut nem ismerő kí­vülállónak azonban más, ob- jektívnek minősíthető, mércé­je mégsem marad, mint a* életkoroké. így abban egyez­tünk meg önmagunkkal, hogy idősebbeket és fiatalabbakat keresünk fel, vagyis a szaka- dáti nemzedékeket. NEM VOLT nehéz. A még mészszagúan új kisvendéglő­ben fröccsök mellett beszélge­tett egy kisebb társaság. Né­metül. Idősebbek, vagy ha úgy tetszik, meglettebbek. Közbe­szóltunk ugyanezen a nyelven, bemutatkoztunk, egymás mel­lé telepedtünk és nyomban alkalmunk támadt egy kis nyelvészkedésre. A sok német dialektus között a sváb nem tűnik a legdallamosabbnak, így őszintén örültünk asztal­társaink kedvességének, akik az újonnan jöttek kedvéért nyomban átfordították a szót, a közérthetőbb, „irodalmi" né­metre. Ezek után kiderült, hogy a svábon belül más a gyönki, diósberényi, varsádi és a szakadáti kiejtés, olykor majdnem az érthetetlenségig. — Ki beszél németül? — Az idősebbek kivétel nél­kül. — A középkorúak? — Többnyire. — A fiatalok? — Alig. Esetleg magyarul válaszolnak a németül feltett kérdésekre. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy nyomokban sincs szó valamiféle nemzetiségi el­nyomásról. Az elmondottak egy felettébb természetes fo­lyamat részét jelentik, amin lehet örülni, vagy kinek-kinek kedve szerint keseregni, csak egyet nem lehet, nem tudo­másul venni. Beszélni róla vi­szont azért érdemes, mert ez az egybemosódás érzékelteti a nemzetiségek összeolvadását is. Azt, hogy a zömében né­met ajkú faluban — ma már — nem okoz problémát a Számok és emberek „honnan jöttél?” (milyen csa­ládból származol?) kérdés. A TANÁCS elnökének ízes magyar neve van. A titkárnak ugyanilyen ízes német. A ti­zenöt tanácstagból nyolc né­met ajkú, hét magyar, és ez így is van rendjén. Az viszont már kevésbé nyerte meg tet­szésünket, hogy az országosan is kiemelkedően jó, a járásban verhetetlenül első községi könyvtárban egyetlen német nyelvű könyv sincsen. Bevezetőben azt mondottuk, hogy a falu csendes, de biz­tosnak látszó jómódot ad la­kói túlnyomó többségének. En­nek a summázó véleményneli számszerű bizonyítékai is van­nak. Kereken számolva, a köz­ség minden portájára tízezer forint értékű takarékbetét­könyv, és minden ötödikre egy autónyeremény-betétkönyv jut Motorkerékpár három házan­ként van egy. Ez imponáló, de nem vagyunk meggyőződve ar­ról, hogy egyben a legfonto­sabb is. Jártunk már (nem Szakadáton) nyomortanyóva] felérő lakásban, melynek kü­szöbe előtt ott állt a Moszk­vics. Sokkal jobban érdekel bennünket, hogy milyenek be­lülről az otthonok, ahol az alig valamivel több mint hat és félszáz lélek mindennapjait tölti? Számos lakásban voltunk. Két szobásnál kisebb nem akadt köztük, három-négy szo­bás annál több. A „lakás" szó, nyelvünk logikája szerint, olyan helyiségek együttesét jelzi, melyekbe nemcsak hál­ni jár az ember, hanem 1 a k- n i is, tehát huzamos időn át tartózkodni. A Szakadáton megismert otthonok többsége bizonyos átmeneti állapotról árulkodott. Az egyik szobában még ott a hagyományos, sok­szor ormótlan, de persze ké­nyelmes és megszokott pa­rasztbútor, a másikban a Va­ria. A Variának — sokfelé — még van egy kis „tiszta szoba” jellege. Olyasforma, mintha a tulajdonos (ne legyünk sértők, valószínűleg minden tudatos­ság nélkül) eleve szeretné megmutatni, hogy ez neki van, neki erre telik. Az ilyesfajta szobákban fél leülni a vendég, mert távozáskor óhatatlanul a hátán viszi ma­géval a karosszékre tett hor­golt csipketerxtőt és restelli cigarettája , hamujával illetni a herendi hamut árié:, meri szinte látni véli, hogy azt tá­vozása után a háziasszony sür­gősen hipós fürdőbe meríti. ÜGY VÉLTÜK, hogy ez az állapot természetes. Az idő­sebb, meglettebb nemzedék munkájának gyümölcsét tény­legesen élvezni valószínűleg az fogja, mely e pillanatban még az iskolapadokat koptat­ja. Igény ugyanis van. El­látogattunk Sz. M. negyven­éves termelőszövetkezeti gya­logmunkás portájára, ahol négyen élnek. Apa, anya, az iskolás kislány és a nagy­mama. Tavaly 459 munka­egység után a családfő kere­sete 19 298 forint volt. A csa­ládi összmunkával vállalt ré­szes művelés ezt még kere­ken tízezer forintnyi értékkel fejelte meg. Amikor, vágyak és jövő tervek iránt érdek - lődtünk, a házigazda a világ legtermészetesebb hangján kö­zölte: — Mosógépünk? Az termé­szetesen van. De, könyör­göm, ez magától értetődik, hiszen állítólag a huszadik században élünk. Én vala­mivel többet szeretnénk. — Mit? — Egy televíziót, magneto­font, lemezjátszót. — Minek? — Hogyan lehet ilyesmit kérdezni ? Mert kell. Igaza volt, csakugyan fe­lesleges ilyesmit kérdezni, hiszen valóban kell. Egy fe­lettébb átlagos tsz-paraszt ott­honának a jelek szerint leg­természetesebb hiánycikke a tv, magnó és lemezjátszó. E sorok írói között akad olyan, aki emlékei szárnyán, vi­szonylag könnvű szerrel száll vissza a múltba és épp ezért nem tudott némi, álcázott, megelégedés nélkül körül­nézni az Sz.-portán, ahol mindez m a már „hiánycikk”. MIBŐL ÉLNEK a szakadá- tiak? A statisztika tanú- bizonysága szerint fele rész­ben a mezőgazdaságból, de több mint negyven százalék­ban az iparból, ezen belül pedig elsősorban és túlnyomó többségben az építőiparból. Nincs rá bizonyítékunk, de az az érzésünk, hogy Magyar- országon „tiszta” parasztfalu ma már nincs is. Szakadáton, a tanács vezetőinek némi megerőltetése árán sikerült két család nevéhez hozzájut­nunk. melyeknek tagjait ki­zárólag csak a föld, a mező- gazdaság tartja el. A falut nem. de ugyanez volt a hely­zet a múltban is. Az eljárást, a napi, vagy heti ingázást — minden ellentétes híreszte­léssel szemben — nem a népi demokrácia fundálta ki. Sza­kadáton ez a múltban sem volt kevésbé élő valóság, mint amilyen ma. A faluból kő­míves legények rajzottak ki ezelőtt harminc-negyven év­vel. épp úgy, mint napjaink­ban. D. KÓNYA JÓZSEF — ORDAS IVÁN Közéletünk Május 15-én tartotta ülését a Bonyhádi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Elsőnek dr. Sziget György, járási polgári védelmi parancsnok beszámo­lója hangzott el, amiben a la­kosság 15 órás tájékoztató ok­tatásának értékelését, és a to­vábbi polgári védelmi felada­tokat elemezte. A vb. határo­zatban utasította a szakszolgá­lati parancsnokokat, hogy a kiképzéssel kapcsolatos tapasz­talatokat a szakalakulatok megszervezése érdekében gyűjtsék össze. Következő na­pirendi pontként Szászi János tűzoltószázados, a járási tűzren­dészet helyzetéről valamint a községi tanácsok tűzrendészeti munkájáról beszélt. Befejezé­sül a járás községeinek külön­böző tárgyban kelt előterjesz­téseit tárgyalta a végrehajtó bizottság. Magyar—szó vjet baráti est Baráti hangulatú ünnepségre került sor a népfront-bizott­ság rendezésében hétfőn este Kétyen. A Szovjetuniót, ven­dégként kazah küldöttek kép­viselték, s az érdeklődőkkel zsúfolásig megtöltött művelő­dési házban közvetlen ünnep­lésben részesültek. A baráti békeesten Békés Ferenc, a Hazafias Népfront Bonyhádi Járási Bizottságának titkára méltatta a két nép ba­rátságát. Ismertette a Kazah Köztársaság eredményeit, s azt a velük közösen folytatott har­cot, amit a béke megvédéséért, a háborús tűzfészkek felszá­molásáért vívunk. Felszólalt a vendégek cso­portjának egyik tagja is, s be­szédének befejezéseként kazah és magyar nyelven üdvözölte a résztvevőket. Az est baráti légkörét emelte Domokos Fe­renc, helyi népfront-elnök, és az úttörők köszöntése, amely- lyel a vendégeket megtisztel­ték. Részt vett a jól sikerült ba­ráti esten Czank József, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei titkára és Bauer József, az MSZBT megyei el­nökségének tagja, valamint a népfront megyei irodájának munkatársa, László Antal. L—A Megyei növényvédelmi napok Á leemizálás és a méhészek vitája — Új gépek szerek előállítása Kevésbé mérgező A Tolna megyei növény- védelmi napok rendezvényei között tegnap két téma sze­repelt. Dr. Sándor Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Növényvé­delmi Főosztályának munka­társa előadást tartott a nö­vényvédelem technikai ellá­tottságáról és új vegyszerek­kel folytatott kísérletekről. A jelenlegi géppark kicsi és többnyire korszerűtlen. Nagy javulás várható; a Deb­receni Mezőgazdasági Gép­gyár a Rapidtox Super nö- védő gép javított változatát fogja gyártani, különböző mé­retekben, és ezzel a nagyüze­mek gondját részben meg­oldja. Ezenkívül a Német De ­mokratikus Köztársaság és Magyarország közösen gyárt növényvédő gépeket, ezek ki­próbálása már megkezdődött és hamarosan várható a gé­pek tömeges gyártása. A há­zikertek és szórványgyümöl­csösök permetezéséhez moto­ros kisgépeket hoznak forga­lomba, nagyobb mennyiség­ben. Rendkívül sok növényvédő szer van forgalomban és szá­muk még tovább növekszik. Az újabb vegyszerek előállí­tása, illetve kipróbálása az t a célt szolgálja egyrészt hogy a cukorrépa, a szőlő és más növények védelme is megol­dódjék, továbbá az a törek­vés, hogy minél kevésbé mér­gező anyagok kerüljenek for­galomba nagyüzemben és ház­táji gyümölcsösökben egy­aránt. Kísérleteket végeznek higanymentes csávázószerek előállítására is. Nagy vita folyt a tegnapi tanácskozáson a növényvéde­lem szakemberei és a méhé­szek között. Végül megálla­podtak abban, hogy mindkét részről törekedni kell a nö­vényvédelmi kódexben előírt, tehát egyébként is kötelező teendők betartására. Uj ku­tatási eredményt közöltek, ami a gazdászok számára igen fontos; a lucerna beporzásá­hoz a házi méhek igen kevés­sel járulhatnak hozzá, tehát nem is érdemes őket a lucer­nára telepíteni. A lucerna be­porzását a vadméhek végzik el. Viszont a vöröshere, fe­hérhere és a baltacím bepor­zásának esetében a házi mé­hek is rendkívül nagy szere­pet játszanak.

Next

/
Thumbnails
Contents