Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 111. szám
Dünnyögés Jepizspiat Jött a kalauz. A velem szemben ülő hölgy átadta a. jegyét és megkérdezte: — Megdrágult o, jegy? A kalauz megnézte. — Nem. Mapának Szekszárdig szól a jegye.. . — De én csak Mözsig utazom. Akkor most mi lesz? A kalauz nevetett. — Ha akar leutazhat Szekszárdig. Én is átadtam a jegyem. A kalauz nézegette. — Meddig utazik? — Szekszárdig! — Húsz kilométerrel rö- videbb. Látja, 150 kilométerre adták, Szekszárd pedig 170 kilométer... — Én nem tudom, hány kilométer. A pénztárosnak tudnia kell. És most mi lesz? — Majd meglátjuk. Esetleg megfizeti a különböze- tét. — A hölgy már megfizette. Egyébként vele mi lesz? Neki visszafizetik a különbözeiét? A kérdép váratlan volt. Ki hallott már ilyent? A kalauz visszafizesse azt a többletet, amit a pénztáros számolt? A kalauz csak: beszedi a pénzt, ha a pénztáros kevesebbet számolt. A kalauz elment. Én vártam, hogy mikor hozza a számlát a különbözet- r öl. Mözsig nem hozta. Utána sem. Pedig örültem volna, ha hozza, mert közben megnéztem a jegyeimet. Szekszardon, 1969. május 9-én váltottam, az 5 óra 26 perckor Budapestre induló gyorsvonatra, fél- áru jegyet, amely két részből áll: egy személyvonati ötvenszázalékosból és egy gyorsvonati pótjegyből, amely 100 százalékos. Világos. 13,40 forintul többet fizettem. Budapesten váltottam, ugyancsak a gyorsvonatra, Szekszárdig jegyet, amely szintén két | részből állt: a személy- i vonat másodosztály ötvenszázalékosból, és a gyorsvonat másodosztály ötvenszázalékosból. A személyvonati jegyen 150, a gyors- vonati pótjegyen kétszáz kilométer van feltüntetve. A személyvonati tehát húsz kilométerrel rövidebb. Ezt a húsz kilométert kellene nekem megtérítenem. És ekkor összeadtam a jegyek értékét és kiderült, hogy én a vállalatnak 67,10 forintot számolhatok majd el, viszont 80,50 forintot fizettem. Tehát én is túlfizettem. Ezt nem vette észre a kalauz felfelé menet. Vagy, ha észre is vette — nem szólt. Pedig a jegy kezelve van. Mind a kettő: a féláru személyvonati is, az 'egészáru gyorsvonati pótjegy is. A kalauz nem jött. Pedig vártam. Kértem volna tőle egy menetdíj-tábláza- tot, egy kilométer-táblázatot, meg mindent', ami az utazáshoz szükséges. Véleményem szerint az utasnak mindezeket ismernie kell, mert ő mégiscsak könnyebben kiigazodik azon' az egy útvonalon, amelyre ő vált jegyet, mint a pénztárosok azon a soksok útvonalon, amelyre sokan váltanak jegyet. Eny- nyit igazán el lehet várni az utasoktól! SZAKAI JANOS Cselédköny I£is iskolásokat kérdezek egy faluban: — Ki a cseléd? Értelmes szemek, az arcok árulkodnak az erőfeszítésről, hogy a furcsa dolgokra kíváncsi bácsinak megfelelő választ adhassanak. (Ki tudja, hátha szakfelügyelő?) Nem tudják. Végül egy nagyobbacska, lófark-frizurás kis hölgy kivágja: re nem voltak híjával. Persze, ha a gazda meg-h felelő testi erőnek örvendett, nem kellett a karhatalom segítségére támaszkodnia. A szóbeli becsületsértés és a fizikai erőszak házon belül minden törvényes következmény nélkül gyakorolható volt. Ezzel kapcsolatban a törvény 45. §-a félreérthetetlenül intézkedett: ; • — Olyan, aki ma már nincs! — És ki volt a cseléd? — Nagyapám is! Sándor bátyám is! Édesanyám is! — Rendben van, ők cselédek voltak. De mit jelent ez a szó, hogy „cseléd". Hallgatás. Megnyugtató hallgatás, ugyanis a gyerekek, akiket a buszra várás véletlene elém sodor, miszlaiak. Miszla negyed századdal ezelőtt még jellegzetesen cselédfalu volt. — oOo — Elevenítsük fel kissé az emlékeket. Pon-' tosabban a cselédsorsot próbált idősebb generáció tagjainak lelkében ott élő emlékek valamennyiének közös forrását, „a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó 1876-ik XIII. törvényt’', a cselédtörvényt. Eszerint: „Az, aki magát szerződésileg bizonyos háztartási, vagy gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak legalábbis egy havi időtartamon át bérért való teljesítésére kötelezi. cselédnek neveztetik”. ,,A cseléd a gazda parancsait tisztelettel és megadással fogadni tartozik, kifejezések és cselekvények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek közt sértőnek tekintethetnek — a. gazda irányában nem támasztják azt a vélelemét, hogy a cselédet becsületében érintem Szándékozott volna”. Tehát a gazda nyugodtan felképelhette cselédjét és mellesleg még az anyját is szidhatta, ehhez törvényben lefektetett joga volt. Ha azonban a felpofozott és megsértett cseléd történetesen megbetegedett, az ó részére egészen más jogokat biztosított a törvény: „32. §. Ha a cseléd a szolgálati idő alatt a saját és a gazdája hibáján kívül megbetegszik, ápoltatásáról .. .a gazda tartozik gondoskodni. .., legfeljebb egy- hónapig terjedő időtartamra, melyre a cselédnek. .. bér nem jár”. A cselédnek biztosított munkaideje nincs, évi fizetett szabadsága nincs. Bért természetesen igényelhet — ennyiben tagadhatatlanul különbözik a rabszolgától —, de a munkabér megszabása körül édeskevés joga van. „26. § .. .a cselédet oly bér és ellátás illeti, mint amiyen a vele hasonló foglalkozású cselédnek a szolgálat helyén, illetőleg annak legközelebb’ vidékén legtöbb esetben adatni szokott". Aki egyszer már a megbeszélt időre elkötelezte magát, később hiába bánkódik, mert a cselédtörvény nem ismer olyasféle passzust, melyet mai kifejezéssel „felmondás a dolgozó ré- széről”-nek nevezünk. A cseléd a gazda „háza népéhez" tartozik, ezt azonban nem szabad valamiféle atyafiságos kapcsolatnak értelmezni. Ugyanis: „36. §. Azon cseléd ellen, ki szerződésszerű kötelezettségeinek teljesítését bármi ürügy alatt megtagadja, a gazda kívánatára a hatóság kényszerrendszabályokat alkalmazhat”. Magyarán: kihívhatja a csendőrséget, ezen túl pedig a kényszerrendszabályok jellege teljességgel a csendőr járőr tagjainak egyéni leleményességétől függ. Leleméíiyességnek többnyi— oOo — ]Vem kis mértékben lett volna kedvem a fentebb szemelvényesen idézettek mellé a ma érvényes munkaügyi rendelkezések megfelelő passzusait is kiírni. Úgy tűnik azonban, hogy feleslegesen. Hiszen a jogainkat valamennyien ismerjük, annak ellenére is. hogy lényegesen több jogunk van, mint volt például bizonyos Farkas Jánosnak, aki előttem fekvő régi cselédkönyve szerint Bek Péter szolgájaként „2 évig jól viselte magát". Ezután ismét csak a sárguló sorokat idézem —, 1885. november 1. és 1890. január 1 között: „Méltóságos báró Jeszenszky János kölesdí gazdaságában” mint tehenes „kielégítő” munkát végzett. Másnap már Taródy Lajos helyi postamester kocsisaként dolgozott tovább, egészen 1893. február 10-ig és a postamester erélyes betűkkel papírra vetett véleménye szerint „Teljesen megbízható” volt. A cselédkönyvi bejegyzések ezzel megszűnnek. A füzetecske első részében azonban rendre sorakoznak a cselédtörvény paragrafusai, szám szerint pontosan száztizen- kilenc. Csak elenyészően kisebb hányaduk szól a jogokról. Zömük a kötelezettségeket taglalja. ORDAS IVÁN • !.. f 1 jf,_ |yKellemetlen szomszédság Enyhén szólva kellemetlen, mert ha az egészségügyi intézmények rendtartásában előírtakra gondolok, a ..kellemetlen”-!, nyugodtan cserélhetem föl megengedhetetlen- re. Az elkövetkezőkben arról a szomszédságról szólunk, amely az épülő — és ha igaz, • befejezés előtt álló — dombóvári kórház és a kórház fejlesztési területén, tehát a tő- szomszédságban működő keverőüzem között fönnáll. A keverőüzem nem tartozik a legcsöndesebb üzemek közé. Az sem hat a fölfedezés erejével, hogy az ilyen és az ehhez hasonló üzemekben a legszigorúbb védekezés ellenére is sok a rágcsáló. A látszat arra enged következtetni, hogy minderre nem gondoltak az illetékesek. Ha emlékezetem nem csal, \aJamikor az ősz folyamán jártunk a Ga- bonafelyásárió és Feldolgozó dombóri keverőüzemében. Egy népes bizottság egyezkedett az üzem vezetőivel, hogy eriile- tet szakítsanak ki az új, majd megépülő gyógyszertár számára. Akkor még nem volt szó arról, hogy a keverőüzem elköltözik. Mint akkor megtudhattuk egy ilyen üzem elköl- töztetése nem is oly egyszerű dolog, hiszen nem két" kraj cár új keverőüzemet építeni. Már akkor felvetődött ben nünk a kérdés: — m\ lesz, ha az egerek, patkányok fölfedezik a rendelőintézetet és a kórházat, & átvándorolnak? S íme: a kórházépítés még be sem fejeződött, a gyönyörű épület alagsori helyiségeiben már megjelentek a rágcsálók, holott a hely m'g alig alkalmas végleges „letelepedésre”. Mi lesz később? Egészségügyi és járványügyi okok nemcsak indokolják, valósággal parancsolják a ke- verőüzem elköltöztetését, hiszen ez rágcsálók nélkül sem tartozik a legtisztább, legcsöndesebb és legszagtalanabb üzemek közé! Legjobb tudásom szerint a KÖJÁL igen szigorúan jár el. ha ellenőrzései során, vagy éppen bejelentések alapján — többek között rágcsálók — elszaporodását kell konstatálnia. Mi lesz, ha a nemkívánatos szomszédság révén patkányok garmadája fészkel a? új kórház alagsori és egyéb helyiségben? — óa sa? (309) Gépjárműjavíl'ás, szerviz! Rádió, televízió, háztartási kisgépek javítását; vaskapuk, vaskerítések és egyéb vasszerkezetek gyártását közületek és a lakosság részére soron kívül vállalja olcsó (megegyezéses) áron a Vasipari KTSZ Dombóvár Szabadság u. 2.
