Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

ATUKI

Az akkumulátoros gyújtószerkezet hibái

az autóközlekedés szolgálatában

A hibák megjelenési formája minden esetben enged következtetni a hiba okára. Ha az önindító bekapcsolásra nem működik, nem indít nézzük meg az akkumulátor pólusait, tisztítsuk meg és a sarukat jól rögzítsük. Ha ezután sem működik az önindító, nyomjuk meg a kürtöt és ha az teljes hangerővel szól, akkor az önindítóban vagy a kapcsolójában van a hiba. Ha a kürt gyengén vagy egyáltalán nem szól, akkor az akkumulátor van kimerülve. Ha az önindító működik és mégsem indul a gépkocsi, akkor ellenőrizzük, hogy megfelelő gyuj- tószikra van-e, ami fémes részekre 5—6 milliméterről átugrik. Vagy ha nincs, ellenőrizzük, hogy a primer áram eljut-e a megszakítóhoz, nincs-e vezetékszakadás vagy lazulás a csatlakozóknál és a megszakító kalapács rugója nincs-e eltörve, vagy a megszakító érintkezői beégve, vagy nem piszkosak-e. Ha szemre nem találunk hibát, adjuk rá a gyújtást és csavarhúzó segítségével próbáljuk meg a nyitott állapotban levő megszakító kalapácsot letastelni egy-egy pillanatra. Ha nem szikrázik, akkor a primer áramkörben szakadás van, ez lehet biztosíték-, gyujtáskap- csoló-, transzformátor- vagy vezetékhiba. Ha az előbbi módon leírt próbánál szikrázik és a gyujtófőkábel végénél erős szikrát kapunk, — - ami a kábelt fémes részek közelében tartva 5—6 milliméter távolságra átugrik, — akkor a megszakító kalapács érintkezői vannak beégve, vagy a rugója gyenge. Ezt a hibát úgy háríthatjuk el, hogy a megszakító érintkezőit finom csiszoló vászonnal megcsiszoljuk.

A megszakító kalapács rugóját megnyitjuk (megspanol- juk). Ha a gyujtófőkábel végén nem kapunk megfelelő erősségű szikrát, akkor vagy a transzformátorunk, vagy a kondenzátorunk hibás, ezt csak az alkatrész cseréjével tudjuk elhárítani. Ha a gyujtófőkábel végén kurblizással vagy önindítózással megfelelő szikra van és a motor mégsem indul, akkor az elosztó pipa vagy elosztófedél nedves (főképp mosás után) vagy át van ütve (átégetve). Ha az elosztófedél és az elosztópipa * tisztítása után sem indul, akkor az elosztópipát és az ■ el- osztófedelet gyuj tószikra segítségével tudjuk ellenőrizni. Ha a helyén levő elosztópipa fémes részének a közelébe tartjuk a gyujtófőkábelt és szikráztatjuk, ez történhet önindítózással, kurblizással, vagy csavarhúzó segítségével. Ha a szikra átugrik, a pipa rossz, ezt a hibát csak cserével lehet javítani. Az elosztó fedélnél is hasonlóképpen végezzük a próbát, azon a repedés vagy átégés nyoma meglátszik, mert a szikra arra pattanik (fut) és az égés nyoma vékony fekete csík.

Ha van másik elosztófede- liink, cseréljük le, vagy ha nincs és kényszerhelyzetben vagyunk, akkor tisztára kaparjuk ki a repedés vagy égés nyomát, hogy újból szigetelőképes legyen. Ha motorunk megy, de fgen egyenlőtlenül, akkor ellenőrizzük a gyertyákat úgy, hogy járó motornál egyenként vegyük le a gyertyapipákat és amelyiknél a motor járása nem változik, az a gyertya zárlatos, vegyük ki és tisztítsuk meg vagy cseréljük ki. A gyertyákat időközönként 3—4000 kilométerenként szedjük ki megtisztítás végett és az elektródákat a kocsi típusának megfeflelő hézagra, 0,4—0,8 milliméterre állítsuk be. A gyertyákat 15 000 kilométerenként ajánlatos kicserélni és a töredezett, szakadozott gyujtókábe- leket is kicserélni, mert igen sok kellemetlenséget és a motornak ártalmat okoz.

(Ki)

A tudomány

A bonyolult és egymással szoros összefüggést mutató problémák megoldásán sok szerv és intézmény fáradozik. A hatékony munka alapjait azonban — mint minden területen — az autóközlekedésben a tudományos kutatás adja meg. Erről kérdeztük dr. Nádasi Antalt, az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet (közismert nevén: ATUKI) tudományos főmunkatársát.

— Sok irányú és sokrétű az Intézet munkája, — hangzott a válasz. — Minden vizsgálatunk kiindulópontja az ember—gép—környezet fogalomkapcsolata. Bármilyen szituációt is vizsgáljunk az autóközlekedésben, e hármas fogalomkapcsolat minden egyes eleme mindig fellelhető.

— Általában milyen fontosabb feladatokkal foglalkozik az ATUKI?

— Az autók gyártásánál egyre nagyobb hangsúlyt kap az úgynevezett elsődleges és másodlagos biztonságra történő tervezés. Amikor egy új típus lép be a forgalomba, a gépjárműkísérleti osztályon gondosan megvizsgálják az egész járművet, különös figyelmet szentelve a biztonság kérdésének. Az elsődleges biztonság fogalomkörébe a járműnek azok a tulajdonságai tartoznak, hogy a jármű stabil, jól irányítható, kormányozható legyen, megbízható fékekkel, szerelvényekkel, tehát, hogy a járművel eleve elkerülhető, megelőzhető legyen a baleset'. A másodlagos biztonságon azt értjük, hogy ha mégis baleset következett be, ennek hatása a

lehető legkevésbé legyen súlyos az autó utasaira.

— Ha jó a gyártmány, biztosan jó bizonyítványt is kap az ATUKI-tól. De mi történik akkor, ha üzem közben valami elromlik?

— Semmi nem örök életű. Időnként át kell vizsgálni a járművet, ellenőrizni kell a szerkezeti részek állapotát és beállítását. Meg kell tehát szervezni a járművek tervszerű megelőző karbantartását. Az ATUKI üzemeltetési osztálya a karbantartás modem módszereinek kidolgozásával, járműjavítási osztálya pedig a gazdaságos és korszerű javítási eljárásokkal foglalkozik.

— Milyen egyéb feladatai vannak még az ATUKI- nak?

— A közgazdasági osztály a közúti közlekedés olyan jellegű gazdasági kérdéseit kutatja, amelyek a népgazdaság különböző ágazatai és az autóközlekedés közötti kapcsolatból adódnak. A közúti áru- szállítás és személyszállítás problémái a forgalomfejlesztési osztály tevékenységei körébe tartozik. Az áruszállítás területén a szállítási technológiák korszerű megoldásaival, a rakodásgépesitéssel, a termelékenység-növelő eszközök (például konténer) alkalmazásának lehetőségét kutatják. Feladataik közé tartozik a piackutatás és a marketing-tevékenységének a közlekedésben való alkalmazása.

— Beszéltünk a közlekedés biztonságáról. A műszaki feltételeken kívül ennek nyilván más feltételei is vannak. Hallhatnák-e végül ezekről is valamit?

— A közlekedésbiztonsági osztály behatóan foglalkozik — más szervekkel együttműködve — a KRESZ előírásainak állandó korszerűsítésével. A közlekedési szabályok igen sokrétűek, azért ez a munka a jogász mellett nem nélkülözheti a mérnököt, sőt a pszichológust sem.

PÁPAI LÁSZLÓ

KERTHELYISÉGBEN.

Foto: Tóth Iván

I

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

*

*

I

Arktgjij Veiner— Georgij Vdiwc:

Nyomozás

magánügyben

Fordította: Kottái Fenne

Sztasz hangja alig hallhatóvá szigorodott:

— Miért írt fenyegető leveleket Tatjana Akszjonovának?

Pankova elsápadt. Minden vér kiszaladt az arcából.

— Milyen leveleket? Utálok levelet írni. Semmiféle Akszjonovát nem ismerek.

— Nem? Nem ön mondta az imént: „Cherchez

la femme”?

— Istenem, ha Sztavickij históriájára gondol, nekem ahhoz semmi közöm.

— Tudja, mit, Zinaida Fjodorovna? Ha időben oda szeretne érni a próbára, ne vesztegessük egymás idejét. Habár félek, ma már semmiképpen nem jut el a színházba. Itt kell elpróbálnia a nemes lelkű barátnő szerepét.

— Miért ijesztget? — kiáltotta Pankova és sírva fakadt. — A főváros színházi közvéleménye sohasem engedné meg... Maga még nagyon fiatal...

— Mit nem enged meg a főváros színházi közvéleménye? — érdeklődött udvariasan Tyihonov.

I X

X

♦

*

— Ellenkezőleg. Inkább üdvözölni fogja...

— Maga még kisfiú! — sziszegte Pankova elvörösödve.

Sztasz megcsóválta a fejét:

— Milyen kár, hogy nem vagyunk áruházban. Ott legalább tábla lóg: „Legyünk kölcsönösen udvariasak!” Annál is inkább, mert egyelőre még nem értem az ön felháborodásának és ijedtségének okát.

— Hiába igyekszik belekeverni ebbe a szégyenletes történetbe! — kiabálta Pankova.

— Ha lehetne, egy kicsit csendesebben — szakította félbe váratlan szigorral Sztasz és Pankova tüstént elhallgatott. A szégyenletes históriába azonban önként keveredett bele.

Kinyitotta az asztalfiókját és négy papírlapot

terített szét.

— Ez az ön életrajza a színházból. Ez a Gázművek kérdőíve. Ez pedig az ön most írt vallomása. — A negyedik papírlapot Pankova szeme elé tartotta: — És itt a Tatjána Akszjonovához írt levele.

— Semmit nem értek — tárta szét a karját Pankova.

— Mit akar még érteni? Nincs szükség írás- szakértőre. Nyilvánvalóan egy és ugyanazon kéz írása.

— Na és?

— Ezt a levelet Tatjána Akszjonova táskájában találtuk. Tatjána Akszjonovát pedig, mint ön bizonyára tudja, meggyilkolták.

— Meggyilkolták? — kérdezte elszörnyedve Pankova.

— Igen, meggyilkolták. Három órával azelőtt, hogy ön olyan sietősen elutazott Leningrádba.

— De esküszöm, ez véletlen! Szörnyű, végzetes tévedés! Valóban írtam neki levelet, de ilyen iszonyú gondolatnak még az árnyéka sem fordult meg bennem. — Pankova zokogni kezdett, ezúttal valódi könnyeket sírt. Sztasz vizet öntött neki egy pohárba. Pankova remegő kézzel nyúlt a pohárért, könnyei feketére színeződtek a festéktől. Sztaszra szegezte eszelősen merev tekintetét. Tyihonov az ablak felé fordult. Az ég beborult, majdnem olyan sötét volt. mint hajnalban.

Pankova sírt. Sztasz visszaemlékezett rá, hogyan zokogott a díványon ülve Tánya édesanyja. A gondolatra megkeményedett a szíve. Visszaült az asztalhoz, összehajtogatta és eltette a papírokat.

— Megnyugodott? Akkor folytassuk. De vegye számításba, ha ismét hazudik, akkor önmagát hozza, ahogy Tányának írta. „rendkívül veszélyes helyzetbe”.

Pankova bólintott.

— De miért beszél velem ilyen gorombán? Hiszen ön jólnevelt ember...

— Azt szeretné talán, ha mademoiselle-nek szólítanám és összeütném a bokám? Engedje meg... önnek nem voltak etikai természetű meggondolásai, amikor fenyegető leveleket írt Akszjonovának. öt pedig megölték. Most nincs helye udvariaskodásnak. Az igazságra vagyok kíváncsi. Csakis az igazságra. Hajlandó ön a tiszta igazat vallani?

Pankova ismét bólintott. Arcára kiültek az eleddig láthatatlan ráncok.

— Miért írta ezt a levelet?

(Folytatjuk)