Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
O r fi •• • Sárközi lakodalom 1969 Rendben folynak a sárközi lakodalom előkészületei — állapította meg legutóbbi ülésén a szűkebb rendező bizottság. Május közepére elkészülnek a plakátok, május végéig pedig a teljes nyomdai anyag, köztük azok az emléklapok is, melyeket Bogár István tervezett sárközi hímzésmotívumok felhasználásával. Ilyen emléklapot kapnak a sárközi lakodalom rendezvényein szereplők az ajándékok mellé. Egymásután érkeznek a megyei gyermekrajzpályázatra a különböző technikával készült alkotások, köztük kisplasztikák is. Az ifjú „művészek” alkotásait a sárközi lakodalom napjaiban láthatja majd a közönség. Az idén először meghirdetett megyei népdaléneklési verseny kedvező visszhangra talált amit bizonyít a megye különböző részeiből érkező jelentkezések szép száma is és az országos szakmai szervek érdeklődése. Béres Ferenc vállalt védnökséget a rendezvény felett és vállalta a zsürielnök tisztét is. A rendező bizottság úgy döntött, hogy a jelentkezési határidőt május 15-ig meghosszabbítja. Kijelölte a rendező bizottság a lakodalmi felvonulás útvonalát és meghatározta a rendezvény két napjának — június 14—15. — végleges programját. Az elmúlt évből eltérően nemcsak Decsen lesznek rendezvények, hanem minden sárközi községben. Sárpilis, Báta, Öcsény községek rendezik a népdaléneklési verseny elődöntőit és döntőjét. A lakodalom hetében ezen kívül hivatásos népdalénekesek részvételével nótaesteket is rendeznek a sárközi és a környező községekben. J Kovács Sándor vb-elnök elmondta, hogy a lakosság már most lelkesen készül Sárköz nagy rendezvényére, ami áz utcák csinosításában, a házak meszelésében, festésében is látszik, ■ de abban is, hogy Decsen és Bátán is három-három tánccsoport készül a szereplésre és azok az idősebb táncosok is segítenek a felkészülésben, akik már hosszabb idő óta nem szerepeltek. / Sajnos továbbra is nagy gond a szabadtéri színpad. Ebben l az esztendőben sem kapott nagyobb anyagi támogatást a rendezvény, bár az ígéret, megvolt rá, így jelenleg nincs mód megfelelő világítással és hangosító berendezéssel felszerelt szabadtéri színpad építésére, ami viszont alapvető szükséglete az egész rendezvénynek. Nagyobb erkölcsi és anyagi segítséget kellene biztosítani ennek a rendezvénynek, kivált, ha figyelembe vesz- szük azt a határozatot, amelyet az operatív bizottság hozott arról, hogy ezt a rendezvényt megyei, sőt országos jelentőségű rendezvénnyé kell fejleszteni, mert Sárköz néprajzi kincse á megye kiaknázatlan exportcikke, idegenforgalmi lehetősége. A. ' község saját anyagi erejéből képtelen megoldani minden problémát. Még nem késő, hogy felsőbb szintű összefogással megoldódjék ez a probléma is. Végeredményben csak egyszer kell megteremteni a szükséges tárgyi feltételeket és egyszer kell csak nagyobb anyagi áldozatot hozni. Ennek az áldozathozatalnak most van az ideje, CZAKÓ SÁNDOR Decs, Járási Művelődési Ház Bemutatjuk Gábor Pál filmrendezőt Budapesten május 15-én lesz a Tiltott terület című új magyar film díszbemutatója. A film Vészi Endre Füst- szagúak című novellájából készült, társszerzője és rendezője a megye szülötte, Gábor Pál. A dunaföldváriaknak azt hiszem, nem kell bemutatni az elsőfilmes rendezőt: a községbeli tanítódinasztia fia, majd minden dunaföldvóri embert Gábor Pál szülei, nagyszülei tanítottak a betűvetésre. A családi hagyományokhoz híven ő is tanítónak készült, s csak később, az egyetem elvégzése után jegyezte el magát a filmmel: gimnáziumi tanárként iratkozott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s 1961-ben néhány végzős rendezővel, Szabó Istvánnal, Kárpáthy Györggyel, Rózsa Jánossal, Kovács Zsolttal együtt alapították meg a Balázs Béla filmstúdiót, amely azóta több igényes filmmel fémjelezte nevét, munkatársainak tehetségét. Gábor Pál nem tartozik a fiatal rendezők közé. Harminchat éves, s most „kért először szót” nagy játékfilmmel. — Mi az oka ennek, a viszonylag késői jelentkezésnek? — Számoljunk. Huszonnégy éves voltam, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megszereztem a bölcsész- diplomát. Egy évig Mosonmagyaróváron, a gimnáziumban magyart tanítottam. Úgy éreztem, a film lenne az igazi műfajom, kifejezőeszköze annak, amit el szeretnék mondani. Beiratkoztam a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, s harmincéves lettem, mire itt is kezembe vehettem a diplomát. Harmincig tehát tisztáztam magam. Az ezután következő, elég hosszú „intervallumban” asszisztens voltam Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Mészáros Márta rendezők mellett. Azért önállóan is dolgoztam, főként kisfilme- ken. Talán csak azt az egyet említeném, amelyre esetleg emlékezhetnek a nézők: az Aranykor eímű kisfáimét, amely Oberhausenben diplomát kapott. A Tiltott terület az első nagyjátékfilmem, rendezői bemutatkozásom. — A filmet látva, — anélkül, hogy az alkotást, vagy a közönséget lebecsülném —, azt hiszem, nem kasszafilm a Tiltott terület. Milyen fogadtatásra számít? — Nagyon örülök annak, hogy Dunaföldváron volt az ősbemutató, s még jobban az utána következő művész—közönség találkozónak. Úgy vettem észre, a nézők megérezték, megértették, mit akarok mondani. S ha ez így igaz. tulajdonképpen elértük célunkat. —' Vészi Endre elárulta, hogy egy új közös filmet terveznek, Mondana erről bővebbet? — Nem. Vannak elképzeléseink, de nagyképűség lenne olyasmiről beszélni, ami még bennünk sem tisztult le egészen. — Hagyjuk a terveket. Jelenleg is forgat? — Igen, egy dokumentum- filmet készítünk Ordas Ivánnal közösen. A film és a forgatókönyv alapja Ordas Iván, az Élet és Irodalomban megjelent: „Aki a nyeregből kizuhant” című riportja. Nagyon mai, nagyon izgalmas téma... Az adatszerű bemutatásból azt hiszem elég ennyi, már csak azért is, mert első filmjének megtekintése után az a véleményem, gyakran fogunk még hallani Gábor Pálról. Emberi tulajdonságait meg éppen felesleges lenne sorolni: a filmben önmagát adta, hitelesen megismerhetjük belőle az embert és a művészt is. Gábor Pállal a kőszegi ifjúsági filmfesztivál előtt beszélgettem. Azóta már tudjuk: a Tiltott terület díját nyert a fesztiválon. Sikerült a vizsga. D. KONYA JÓZSEF — Vizet? Amennyit csak akar. Harmadik napja rossz a csap, a szerelő rá se bagózik. — Az öreg dörmögve vezette Tyihonovot a konyhába. A kérdőív valóban ott feküdt a konyhaasztalon. Ugyanazok az „N” és „M” betűk... Sztasz gyors mozdulattal zsebrevágta a papírost. „Nem forog fenn bűntény — gondolta. — A lopás tárgya jelentéktelen, a cselekedet nem károsít meg J senkit”. ♦ Szomjúságnak írmagját sem érezte, de kényte- } len volt „maszkírozni” az akciót: nagyott húzott ♦ a vasízű, jéghideg vízből... ♦ Ezúttal ellenállás nélkül engedett a zár, s ez ♦ megörvendeztette Tyihonovot: semmi kedvet nem ♦ érzett a szokásos bűvészmutatványokhoz. „Most + fogom kihívni a lakatost!” — gondolta némi kár- t örömmel. Rálehelt megdermedt ujjaira, és tár- $ csázta a gondnokság számát. A kagylót nem vették fel. Sztasz órájára nézett Ebédidő volt. Ma X sem javítják meg a zárat. ♦ Tyihonov íróasztalához ült, elégedetten nyújX tolta ki a lábát. »»♦»»»»♦♦»♦♦♦♦■»♦♦♦•♦♦♦»♦♦••♦•••»•»ft***** — Tehát — szólalt meg fennhangon — ahogy Leva Plotkin mondotta az egyetemen: „Mit hozott a gólya?” Alighanem meghozta áz első mikroszkopikus győzelmet... — Halló! Szaveljev? Miért nem telefonálsz. Már régen itt vagyok. Legalább tíz perce. Na jó, rendben. Megmutattad Gyemidovnak Sztavickij fényképét? Nem ismerte fel? Helyes, nagyon helyes. Tessék? Hogy minek örülök? Megvan a magam édes titka. Reménykedjünk a hórihorgas utasban. Hatkor légy a telefonnál. Rohanunk a buszhoz. Négyzetekre osztott papírlapot vett elő a fiókból, s akkurátusán, látható elégedettséggel besatírozta a kockát, amelyen ez a név állt: „K. M. Sztavickij”. Kedvtelve nézegette munkája eredményét. összehajtotta, a páncélszekrénybe süllyesztette és sokáig elgondolkozva állt... TELEFONGRAM Bűnügyi rendőrség, Leningrád. 1966. február 18. 14 óra 25 perc. 171/f. sz. Kérem, sürgősen ellenőrizzék a megadott a címen Pankova Jekatyerina Szergejevna polgártársnő betegségének, valamint leánya, Pankova Zinaida Fjodorovna ott-tartózkodásának tényét. Sürgős értesítést kérünk a 99—84-es telefonszámon. Aláírás: Sarapov Leadta: Tyihonov Felvette: Petrovcev. Estefelé érkezett meg Trifonova, a bűnügyi szakértőcsoport vezetője: — Nincs mivel megörvendeztetnem. Nagyon nehéz feladatot adott. — A könnyűeket magam is megoldom — nevetett Sztasz. —* Tudja, hasonló estekben a szövet igen rosz- szul őrzi a nyomot. Az anyag sérülése csak a legritkább esetben árulkodik a fegyver formájáról. Az már most is világos, hogy Akszjonova kabátja és ruhája semmiféle lényeges információ alapjául nem szolgál. — Trifonova levette a szemüvegét, elgondolkodott, sóhajtott és így folytatta: — Más dolog a kardigán. Tisztában van vele ugye, hogy mi a negatív nyom? Tyihonov válasza meglehetősen határozatlanul hangzott.. — Nagyjából: olyasfajta nyom, aminek nem kellene lennie — magyarázta Trifonova. — Úgy. -tűnik nekem, éppen, ilyen nyomot őriz a kardigán. — Nem értem — ismerte be férfiasán Tyihö- nov. . — Megmagyarázom — bólintott Trifonova. — Tegnap kifejtette nekem elképzeléseit a támadás mechanizmusáról, szólt a bizonyítékokról is. A kardigánt, amelyet-hozzám eljuttatott, műszálból kötötték, nagy szemű kötéssel. A kardigánban apró lyuk őrzi a támadás nyomát: Nos, érdekes kísérletet végeztem a kardigánnal, szögletes és kerek szúrófegyverrel több. ízben rekonstruáltuk a támadás lehetséges változatait, s a fegyver egyetlen esetben sem hagyott nyomot: átsiklott a szálak között. Tyihonpv lélegzetvisszafojtva hallgatta a szakértő szavait,. —. Ez alátámasztotta azt a feltevésemet — folytatta Trifonova, — hogy a hasonló típusú anyag csak közvetett ellenállást gyakorol a fegyver érintésére: a szálak kitágulnak és átengedik a pengét.,. — Ez lehetetlen — vetette közbe zavartan Sztasz. (Folytatjuk)
