Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
f ŰZD, 1969. Simon Istvánt várják (Tolna megyében számos puszta, település' „halálra ítéltetett”. Gondos, minden számításba jöhető szempontot métlegelő vizsgálat, a környék perspektívájának részletes elemzése előzte meg az ítélet kimondását. Űzd nem tartozik a kihalók közé. Ellenkezőleg: fejleszthető, fejlesztendő településként ítélték meg.) Az idősebbeknek mindig Uzdborjád marad, — igy egybemondva — pedig idestova egy emberöltő eltelt már azóta, hogy a két helység hivatalos közössége megszűnt: Bor- jád Kölesdhez, Űzd pedig Sárszentlőrichez tartozik közigazgatásilag. Főutcáját — bár nem tudom helyes-e a meghatározás, lévén összesen három utca Uzdon — bármelyik nagyközség szívesen vallaná magáénak. Tekintélyes külsejű, gondosan rendben tartott házak, előkertek, a járda mellett virágágyak nyomaival, rendezett település benyomását keltik. A kilométernyi utca közepén egymás mellett két új ház épül. Mindkettő cigánycsaládé. Hintó kocog végig a köve suton, az egyik ház udvarában új Wartburg büszkélkedik. Kocsma, bolt, buszmegálló, vagyis a település „kinevezet” központja. Erre utal az is, bogy a zárt kocsmaajtóra rajzszegezték a. dobszöveget, amely a községi borversenyre és a gömbakácok nyírására hívja fel a gazdák figyelmét. és itt kapott helyet egy plakát is: „Gyufát, gyógyszert zárj el a gyermekek elől!” Az autóbusz-menetrendről tájékozódva kiderül: Űzd egyáltalán nincs annyira elzárva a világtól, mint azt az idevetődő idegen gondolná. Naponta hat-nyolc járat érinti a települést, a környező községeket autóbusszal egyszerűen meg tudják közelíteni, távolabbi vidékre pedig a nagydorogi vasútállomás — és az összekötő autóbusz- járat — nyitja meg a kaput. A boltvezető-kislány, Kopré Mária, közéleti ember. Jól tájékozott, szinté adatszerűén timer minden lényeges dolgot, ami a település életével kapcsolatos. Tőle tudom meg, hogy Uzdon majd mitiáén házhoz ‘ száraz lábbal lehet eljutni, legalább az egyik oldalon mindenütt van betonjárda, vízvezeték hálózza be a települést, hányán építettek új házat, mivel töltik szabadidejüket az uzdiak. Amint a beszélgetésekből kitűnt, feltalálják magukat a településen élő emberek. A fiatalok ugyan előnyben részesítik Nagydoro- got, ott zenés presszó van, táncolni is lehet, — az idősebbek azonban helyben keresik a lehetőségeket. Renkecz József iskolaigazgató — mindenki rá hivatkozott — segítségével úgy látszik meg is találják. Az italbolt gyakran színhelye közösen rendezett családi hal- vacsoráknak, ahova a ,,tanító bácsi el szokta hozni a lemezjátszót, és nagyon jól érezzük magunkat”. Persze nemcsak az italboltban rendezett hangulatos családi estekből áll az uzdiak siórakozása: több alkalommal rendeztek már a településen jól sikerült, népes közönségű író-olvasó találkozót. Most Simon Istvánt várják. Az üzletben könyveket is árulnak. Kopré Mária azt mondja, divatba jöttek a könyvek. Amikor először hozatott néhány darabot, alig tudott havonta 100—150 forintot feladni az eladott könyvek árából. Most már rendszeresen 6—700 forint a könyvforgalom. Valahogy rákaptak arra, hogy karácsonyra, hús- vétra, nem ritkán születés- vagy névnapra könyvet vigyenek ajándékba. Sokan és gyakorta látogatják az iskola könyvtárát is. A készételek, konzervek sem porosodnak sokáig a polcokon. Úgy kezdődött az egész, hogy valaki egyszer „mi bajom lehet tőle?" alapon vásárolt belőle —, ízlett. Másnap már kettesével-hármasávai vitték... Az asszonyok egy kicsit morognak: kevés a munkalehetőség. Néhányon ugyan varrnak Nagydorogra, de ez negyedét sem köti le az állandó elfoglaltságra vágyódó asszonyoknak. Gondjuk egyhamar nem oldódhat meg; kiesnek az ipari területek vonzásköréből, s nem valószínű, hogy bármelyik közeli település néhány évtized alatt annyit fejlődne, hogy igényelné a szabad női munkaerőt. A sárszentlőrinci tanácsnak tervei vannak t - v xizddal: az iskola valószínűleg körzetesítve lesz, s Uzdon szolgálati lakásokat alakítanának ki. A közeli években nagyjából ennyi változás várható. A távlati tervekben sok figyelemre mé Itó elképzelés szerepel, de ezekről — évtizedekkel előre — felesleges lenne beszélni. (d.kónyá) Életszemlélet... tartozéka az életszínvonal nör fogalomkörbe sok min- ® den beletartozik. Az is, amit a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának és az OTP Tolna megyei fiókjának statisztikája mutat. E statisztikák a lakosság pénzének a mozgását, útját követik. Életünk nélkülözhetetlen kelléke a pénz, s annak hovafor- dítása, felhasználása nem egyszerűen vegetáció kérdése, hanem egyben életszemlélet is. A takarékbetét-állomány Tolna megyében (beleértve az OTP-t, takarékszövetkezeteket, postát) évenként az előző évihez viszonyítva a következők szerint növekedett: 1958- ban 26, 1959-ben 34, 1960-ban 33, 1961-ben 22, 1962-ben 47, 1963-ban 86, 1964-ben 107, 1965-ben 84, 1966-ban 62, 1967- ben 11, 1968-ban 123 millió forinttal. 1969 első negyedében még az előző éveknél is nagyobb ütemben növekedett. Az évi átlagnövekedés hozzávetőlegesen 20—40 százalékos. Ugyanezen idő alatt a kereskedelem és vendéglátóipar forgalma is nőtt, de közel sem olyan mértékben mint a betéteké. A kereskedelmi forgalomnövekedés alig több mint 8, a vendéglátóiparé pedig ennél is kevesebb, 6,5 százalékos. Várhatóan ezután is folyamatosan növekszik mind a kereskedelem, mind a vendéglátóipar forgalma, mert ez is Népújság 12 1069. május 1. vekedésének. De a betétállomány is tovább növekszik, méghozzá az eddiginél nagyobb arányban. Tehát az emberek figyelme eddig is fokozatosan a betétgyűjtő helyek irányába tolódott el, s ezután még inkább így lesz. Az életszemlélet éppen ebben az eltolódásban mutatkozik meg. Miért növekszik nagyobb arányban a betét, mint a kereskedelem és vendéglátóipar forgalma? Ennek két alapvető oka van. Az' egyik: az emberek megfontoltabbak, jobban meggondolják, hogy mire adnak ki pénzt. Egyre kevesebb az olyan vevő, aki csupán azért vásárol valamit, hogy legyen. A vendéglátóiparban inkább az étkezési igény nő-* vekszik. Helyette mind többen gyűjtögetnek televízióra, autóra, házra, tehát mindenki nagyobb távlatokra igyekszik berendezni az életét. js másik ok pedig: az em*■ berek akkor is gyűjtögetnek, ha pillanatnyilag nincs konkrét vásárlási vagy házépítési céljuk. Ennek esetenként van jó oldala is, rossz is. Rossz akkor, ha valaki önmagáért a pénzért gyűjtöget, azt soha nem hasznosítja, nem élvezi, néha még szűkölködik is, de a pénzhez mégsem nyúl. De jó ha valaki azért rakosgat. félre, hogy a nem várt családi problémák közepette legyen mire támaszkodni. Ilyenkor a pénz biztonságérzetet ad. Igaz, társadalmunk jellegéből fakad, hogy a bajbajutottakon segít, de ez a segítség véges. Nem, szó sincs arról, hogy a pénz mindenható lenne, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a mindennapos életünk feltétele. A takarékoskodás — a pénzbetét — nem magyar jelenség, bizonyos sajátosságokkal világszerte megtalálható. Magyarországon 2400 forint az egy lakosra jutó betétállomány, ugyanez az NDK-ban 9400, Bulgáriában 5200, Csehszlovákiában 4300, Lengyel- országban 1800, a Szovjetunióban 1500, Romániában 1200 és Jugoszláviában 1100 forintnak felel meg. Az emberek anyagi viszonyai közt nagy a különbség. Van aki könnyűszerrel gyűjtött össze magának húszezret, soknak pedig a mindennapos megélhetés is gond, de még közülük is sokan a váratlan jutalomból vagy prémiumból legalább néhány száz forintot félretesznek. Mert még az ilyen kis összeg is jelent némi biztonságérzetet. nersze megtalálható a má" sík véglet is. Akad kis létszámú család, szerencsére mind ritkább, amelyiknek a havi jövedelme inkább a hatezren felül van, mint alul, mégis alig bírja ki elsejéig. A takarékoskodás tehát elsősorban nem havi jövedelem, hanem életszemlélet kérdése. BODA FERENC FÓKUSZ IIIIIIUIIIIIIIIIIUIIIII. Szemelvények külföldi újságokból Ázsiáról Mao útia a hatalomból A szovjet határon lezajlott véres kínai provokációk mögött elsősorban Mao Ce-tung baljós alakja ál. „A történelemben az ér el többet, aki több vért ont” — a „halhatatlanságnak” ezt az „elméletét” vallja a „nagy kormányos”. A Lityeraturnaja Gazeta némi rövidítéssel fejezetek közlését kezdi el Ashok Kadatas- kottaya „Ember, isten, vagy szfinx. Mao Ce-tung politikai portréja” című könyvéből, amelyet Ceylonban tavaly bocsátott közre a „Tribune’, a tekintélyes kiadóvállalat. Bár Mao pályafutásának egyes oldalairól már többen írtak, sok tényt Kadataskottaya könyve ismertet először. * Az őszi eső mint nehéz függöny csüngött az alvó Jenán felett. Sötét volt, csak a barlangba nyíló ajtó résein szűrődött át egy-két bágyadt fénysugár. A barlangban két férfi élénk beszélgetésbe merült. Az egyik Mao Ce-tung volt, a másik egy amerikai, aki abban az időben Jenanban élt és Mao legközvetlenebb barátai közé tartozott. A történelem kimagasló személyiségeiről beszélgettek és azt vitatták, hogy kit lehet nagynak tekinteni. „önnek nincs igaza, ezerszeresen nincs igaza, amikor azt állítja, hogy az az igazán nagy ember, aki sokakkal jót cselekszik, — mondta Mao. — Ez nem igaz. A történelem a nagyságot illetően más mércét állított elénk. — Hangja meg- csuklott, magas fejhangba csapott és az éjszakai madarak rikoltására emlékeztetett. —- Az az igazán nagy ember, aki képes emberi vért ontani...” Ez a beszélgetés 1945-ben zajlott le. Szavahihető emberektől szereztem tudomást róla. De azt hiszem, most már nincs okom titokban tartani, hiszen maga az élet mutatta meg nekünk Mao Ce-tung igazi arculatát, leplezte le azt, amit a közelmúlt időkig oly nagy igyekezettel takargattak. Mao sokszor visszatért az erőszak témájához, s hangsúlyozta, hogy mennyire megveti az emberi életet. fSu&tyeraturnaja Gazeta) Dél-Viotnom napjainkban Saigon..* március. — Négy év alatt az ország többet változott, mint a francia gyarmatosítás egy teljes századában. A hagyományos értékek elmosódtak és nem kerültek helyükbe újak, a családi tekintély semmivé lett, a tisztelet pedig a tisztességgel együtt eltűnt. Egy idős, művelt ember kesernyés mosoly- lyal az ajkán jegyzi meg: „Az emancipáció szükségességét már régóta érezni a fiataloknál, az asszonyoknál. A háború miatt az élet keveset ér, az emberek élni akarnak, mielőtt elpusztulnak. A háború fejtetőre állított mindent. Forradalom ez.” Néhány évvel ezelőtt Délen a család még a legbiztosabb menedék volt. A tradicionális életmód nem heverte ki a gyarmatosítást és az első indokínai háborút. Az 1954-ben hatalomra jutott Diem-rezsim- nek nem sikerült kitöltenie a politikai űrt. Talán képtelen volt rá. „Ezért rendőri módszerekhez kellett folyamodnia és külföldi segítséget igénybe vennie — magyarázza egy professzor —, ahelyett, hogy megszabadult volna tőle. Ez okozta bukását.” Azóta az amerikai háború elvégezte a „maradék munkát”. A család szétesett. „Még a családapa tekintélyén is csorba esett” — állapítja meg ama száz és száz család egyikének feje, amely Délt „alkotja”. A családapa tekintélye divatjamúlt valami — mondogatják a diákok. De talán nem pusztán divat kérdése ez. A forradalom, ha egyáltalán zajlik, mindenekelőtt városi eredetű. (Le Monde) lapon ■ ' sok gyenge pontja önkéntesekre lévén utalva, a hadsereg csak nagynehezer talál újoncokat. Minden harmadik katona faluról és főként Kyshu szegény lakói közül rekrutélódik. Az intelligencia színvonala a haderőben az átlag japánokénak felel meg. Körkérdésből megállapíthatóan a katonák legnagyobb része azért lépett a hadseregbe, mert így legalább biztosított a létfenntartásuk és nem azért, mert — mint egészen a világháborúig —, a haza szolgálatát különlegesen tiszteletre méltónak tekintené, A japánoknál, akik természetüknél fogva fegyelmezett emberek, az indítékoknak és az erkölcsnek kisebb súlya van, mint az európaiaknál. A kiképzés szokatlanul kemény. Japán katonai szakértők a gyalogos hadsereg védelmi erejét magasabbra becsülik a légierő és a haditengerészeténél. 116 000 össztonna tartalommal, 220 repülőgéppel és 35 000 emberrel, a haditngeré- szetet elsősorban tengeralattjárók elleni harcra tették alkalmassá. Emellett az amerikaiaktól vásárolt, vagy li- cens alapján átvett hadieszközökkel és fegyverekkel rendelkeznek. Elhárító hajóik védelmében az amerikaiakra* vannak utalva. Ezzel a függőséggel hosszú időre számoltak, s flotta bármilyen átszervezése éveket venne igénybe. A japán felségvizek és valamennyi tengeri út egyidejű biztosítására nem elég a japán flotta ereje. Az utóbbi tíz évben idegen államok 1200 japán halászhajót fogtak el és ennek egyharmadát lefoglalták. A Japán-tenger, a légtér, Korea és Japán között, az amerikai, az orosz és mindkét Korea flottaegységeinek, repülőgépeinek és hírszerző- szolgálatának játéktere. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A reakció offen,ivaja A .belpolitikai helyzet Indonéziában továbbra is feszült. Tovább tart a terror a kommunisták és más demokratikus erők ellen. Senki sem tudja pontosan megmondani, hány embert hurcoltak börtönökbe és koncentrációs táborokba, de mindenesetre több százezret. Suharto tábornok sokat fáradozott azon, hogy kormányának legális jelleget adjon. 1966. júliusában, az indonéz nemzetgyűlés IV. ülésszaka folyamán — miután a nemzetgyűlést megtisztogatták az olyan képviselőktől, akik ellenzéki álláspontra helyezkedhettek volna a jobboldali kormányzattal szemben —, Suharto rendkívüli teljhatalmat kapott. Miután törvényesítette a jobboldali államcsínyt és Szu- karno elnök eltávolítását, Suharto rendszere hozzálátott következő céljainak megvalósításához : folytatta a harcot a kommunizmus ellen és igyekezett konszolidálni a társadalmat a „pancsa sila” öt elve alapján, amelyek a következők : istenhit, nacionalizmus, humanizmus, demokrácia, társadalmi igazságosság. (Try buna Endu) Ajub Khan ó* ell.nf.lei Pakisztán csak a saját hibáinak ébredt tudatára, és ezek a hibák, fogyatékosságok nem függetlenek attól az embertől, aki közel 11 esztendeje szinte teljhatalommal kormányozta ezt az országot. Pakisztán felébredt, megszűnt a türelme. Ezzel maga Ajub Khan. az indiai Sandhurst brit katonai akadémia első tanulója bizonyára tisztában volt. Gesztusa, jövő évi jelöltségéről való lemondása, komoly. Mit hagy hátra Ajub ttl milliós államának 130 hónapos kormányzása után? Egy népet, amely már nem egészen olyan szegény, mint akkor, amikor Ajub Khan, Iskander Mirza kezéből átvette a hatalmat' igaz, hogy ez a nép nem is lett sokkal gazdagabb. A brutto nemzeti jövedelem például 1960-tól 1965- ig hivatalos adatok szerint 28,4 százalékkal növekedett — a lakosság azonban ugyanezen öt esztendő alatt 16,5 százalékkal szaporodott, tehát a nettó növekedés 8 százalék (azaz évente 1.6 százalék). A harmadik pakisztáni ötéves terv előszavában maga Ajub Khan mondta, hogy „ez idő szerint” — 1966-ban — a „jövedelemelosztás teljesen elfogadhatatlan”. Kelet-Pakisz- tánban valamennyi háztartás 40 százalékában a havi jövedelem 100 rúpia (körülbelül 250 forint) alatt van. Nyu- gat-Pakisztánban is az össz- háztartások 24 százaléka él hasonló nyomorúságos feltételek között. A Pakisztáni Köztársaság elnökének kijelentése szerint 1985-ben már nem lesz olyan háztartás, amelynek jövedelme ne haladná meg a 100 rúpiát. (Frankfurter Rundschau) l
