Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Behív.Jaekszórd. Sgyetemi Könyvtár peoa Leonardo da Vinci Paz.ügyV VILÁG PROLETÁR IAI£GY ESU Li LT L «; NEPDJSAG »A MAGYAR SZOPAUSTA’MUW-Z'ASPARTíTOLWA MEGYEI BIZOTTSÁGA fcS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XIX. évfolyam, 98. szám ARA: 1,20 FORINT Csütörtök, 1969. május 1. Május elseje írta: Egyed Mihály, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának titkára M ájus elsejét, a természet tavaszi megújhodása és az em­beri munka ünnepeként a dolgozók helyenként már év­századokkal korábban is majálisokkal ünnepelték. Ez a nap azonban csak 1889-ben a Szocialista Intemacionalé I. Kong­resszusának határozata alapján vált a munkásosztály nemzet­közi szolidaritásának napjává. Azóta minden évben a kizöldült, virágba borult, újjáéledt természettel együtt éled újjá a népek legnagyobb reménysége, az egész emberiséget átfogó szabad­ság, a kizsákmányolásmentes, békés, alkotó munkától gyümöl­csöző, emberibb élet iránt. Az eltelt nyolc évtized alatt általá­nossá vált a világon május elseje megünneplése. Az államok többségében a munkásosztály kivívta, hogy e napon munka­szünet legyen. A sok nehéz küzdelem, mérhetetlen áldozat és munkásvér a munkás' nemzetköziség szimbólumává tette rpájus elseje megünneplését, amikor felvonulásokkal, demonstrációk­kal, gyűlésekkel és egyéb harci módszerekkel tesznek hitet a munkásegység és a nemzetközi munkásszolidaritás mellett. Mint ahogyan a természet újjáéledését nem lehet meg­akadályozni, ugyanúgy nem lehet elfojtani a történelmi jövőt, a legnemesebb emberi eszméket hordozó nemzetközi munkás- osztály harcát, amelynek végső célja az osztálynélküli társada­lom megteremtése, a szocializmus, a kommunizmus világmé­retű győzelme. A dolgozóknak a világon az az érdeke, hogy e célokért a munkásmozgalom minél egységesebben lépjen fel, mert azok csak nehéz osztályharcok árán valósíthatók meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az első proletárhatalom megteremtése Oroszországban történelmi je­lentőségű fordulatot hozott az egész világ dolgozói számára. A proletár nemzetköziség elve, egy állam elismert, hivatalos politikájává vált és ez alapvető minőségi változást jelent: meg­növeli a proletár nemzetköziség erejét, perspektíváját. A mun­kásmozgalomnak, a proletár nemzetköziségnek eddig soha nem látott erejű támogatója született a Szovjetunió létrejöttével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme eredménye­ként létrejött Magyar Tanácsköztársaság idején, 1919-ben kö­szönthette az ország proletariátusa első ízben szabad hazában május első napját, amelyet a proletárdiktatúra törvényes ün­neppé nyilvánított. Az első szabad május elsején sok százezres tömeg vonult fel Budapesten hitet téve a Tanácsköztársaság mellett és milliók mozdultak meg az egész országban, hogy méltón ünnepeljék meg az első szabad, vörös május elsejét. Az 1919 felejthetetlen májusát akkor még nem követhette a többi. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer huszonötéves könyör­telen elnyomása a május elsejék megünneplését is betiltotta. A magyar történelem e szégyenletes korszakában, ha több sebből vérezve is, de élt az illegális kommunista párt. A párt lankadatlanul újra és újra csatársorba szólította a munkásokat: kommunistákat, baloldali szocialistákat, akik a „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!” jelszó eszméjének jegyében mindig meg­ünnepelték ezt a napot. A munkásság elszánt akaratát, jövőbe vetett hitét nem tudta megingatni a legembertelenebb terror, a rendőrkardlapok, a csendőrszuronyok erdeje, a bebörtönzés, a kínzás, az akasztófa sem, mert mindig erőt merített a legbát­rabbak harckészségéből. Megújuló és mindinkább erősödő sztrájkokkal, tüntetésekkel hozta a tőkések tudomására, hogy él a munkásokban az az erő, mely a végső leszámoláshoz szük­séges. A nehéz harcokban eltelt negyed század után 1945-ben végre sor kerülhetett a második szabad május elseje megünneplésére, amely most már végérvényesen az egész ma­gyar nép nemzeti ünnepévé válhatott.. Ez a reménytkeltő sza­bad május elsejei' országos demonstráció szinte feledtetni tud­ta a második világháború legsúlyosabb megpróbáltatásait, a pusztulást és romokat. Megmutatta a magyar nép élni akará­sát, független jövőjébe vetett hitét. A magyar kommunisták­nak azt a helyes törekvését juttatta kifejezésre, hogy a mun­kásosztály, a magyar nép élén utat mutat az újjáépítésben, a haladásban, a szocializmus megvalósításában. A párt vezetésével, a nemrég még kardlapokkal, szuro­nyokkal dacoló tüntetők milliói az új társadalmi rend építői, szabad ország gazdái lettek. A magyar munkásosztály bebizo­nyította, hogy egy ország gyors felemelkedése csak akkor le­hetséges, ha olyan vezetői vannak, akik együttéreznek a dol­gozók millióival, akiknek legfőbb céljuk az ország gazdagságá­nak növelésén a dolgozó milliók életszínvonala állandó eme­lésén való munkálkodás. Ha ezek az érdekek találkoznak a dolgozók csodákra képesek, mint amit mutat az országunk fej­lődésében a felszabadulástól napjainkig megtett út is. Ha csak szűkebb hazánk, Tolna megye fejlődésében elért eredményein­ket vesszük is figyelembe, örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy munkánk gyümölcse saját jobblétünk céljait szol­gálja. Fejlődik megyénk ipara. Egyre több azoknak a munka­helyeknek a száma, ahol biztonságos, kulturált körülmények között folyik a termelés. Dolgozóink jólétének növekedését mu­tatja a lakások tömegeinek építése az igényes üzlethálózat fej­lődése, egészségügyi, szociális, kulturális szolgáltatásunk meny- nyiségi és minőségi fejlesztése. Dolgozó parasztságunk jövőbe vetett hitét bizonyítja a termelőszövetkezeteinkbem folyó mun­ka, a termelőszövetkezetek előző évekhez viszonyított termelé­si eredményei. Megyénk dolgozóinak tudatbeli változását, poli­tikai fejlettségét bizonyítja, hogy saját jólétének növelése mel­lett egy pillanatra sem feledkezik el internacionalista köteles­ségéről a felszabadulásukért küzdő népek segítéséről. Üzemeink, termelőszövetkezeteink, intézményeink dolgozói vietnami mű­szakok szervezésével, jövedelmük egy részének felajánlásával, tiltakozásokkal, szolidaritásvállalással segítik a felszabadulá­sukért küzdő vietnami népet és ítélik, el az amerikai imperia­lizmus barbarizmusát. M egyénk dolgozói a mai május elsején, az összefogás, az együttműködés, az imperializmus elleni tüntetés nap­ján a világ haladó erőinek részeként követelünk békét Viet­namnak, békét a világnak, összefogást az imperializmus ellen, a szocializmusért, a demokráciáért a szabad emberi életért, hogy mindenütt a világon minél előbb szabadon és békében ünnepelhessék a munkások ünnepét, május elsejét. A mi mun­kánk is része annak a harcnak, amely május elseje céljaiért a kizsákmányolásmentes életért, a szocializmus győzelméért folyik. A mi országunk népe is sokat köszönhet a nemzetközi pro­letár szolidaritásnak. Tapasztaltuk ezt 1919-ben a Tanácsköztár­saság idején, tapasztaltuk 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg felszabadította országunkat a fasiszta elnyomás alól és bizto­sította számunkra a szocializmushoz vezető utat. A nemzetközi proletár szolidaritás segítette megvédeni szocialista társadalmi rendszerünket 1956-ban az ellenforradalomtól. Ma is naponta érezzük azt a felmérhetetlen segítséget, mely a nemzetköziség nagy érzéséből, gondolatából fakad. Mi már szocialista hazában ünnepelünk. A magunk urává, a ma­gunk gazdáivá lettünk. Részünkről szocialista hazánk munkás­hatalmunk gazdasági és politikai erősítése a legnagyobb és leg­hatékonyabb hozzájárulás a nemzetközi munkásosztály magasz­tos ügyéhez. Ennek szellemében köszöntjük a mai napon me­gyénk munkásait, a szervezett dolgozókat, akik a társadalmi haladás élén járva, munkájukkal segítik pártunk helyes poli­tikájának valóraváltásét. Köszöntjük termelőszövetkezeti parasztságunkat, akik a ha­talom részeseiként fáradoznak országunk gyarapításán, né­pünk, hazánk felvirágoztatásán. Köszöntjük megyénk értelmi­ségi dolgozóit, akik alkotó munkájukkal gazdagítják, erősítik a nép hatalmát, segítik a munkáshatalom céljainak megvalósítá­sát. K öszöntjük megyénk ifjúságát, a fiatalokat, akik szorgal­mas tanulással a munkában megedződve válnak alkal­massá arra, hogy az idősebb korosztálytól — az országépítő munka gondjával együtt — átvegyék a proletár nemzetközi­ség vörös zászlóját is, hogy folytassák azt, amit a szocializ­mus, a kommunizmus eszméinek megteremtői megálmodtak is amiért a munkásosztály, a nép legjobb fiai életüket adtál'. Vigyék győzelemre a nemzetközi munkásosztály, a béke és a szocializmus magasztos ügyét. F Mai szántunkból i Az ingázók “ és a művelődés 4. o. Képtelen képeslap BIKÁCSRÓL 6. o. A mi falunk í NAGYDOROG 1.0. TŰZHELY 11. o. ülést tartott a megyei pártbizottság Szerdán délelőtt, a megyei pártbizottság nagytermében, K. Papp József megyei első titkár elnökletével ülést tar­tott a megyei pártbizottság, amelyen megjelent és felszó­lalt Lajtai Vera, a Pártélet szerkesztő bizottságának veze­tője. A pártbizottsági ülés el­ső napirendi pontjaként Somi Benjamin megyei titkár elő­terjesztése alapján a megyei pártbizottság megvitatta Tol­na megye osztály- és réteg­viszonyait. elemezte a megye lakosságának politikai arcula­tát. A beszámolót vita követ­te, majd a megyei pártbizott­ság elfogadta az előterjesztett dokumentumot azzal, hogy a vitában elhangzottak alapján annak főleg feladati részeit pontosítani kell. Második napirendi pontként K. Papp József első titkár a Központi Bizottság és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány 1969. március 5—6-i együttes üléséről tájékoztatta a pártbizottság tagjait. Átadták a SZOT 1969. évi irodalmi és művészeti dijait Szerdán a Szakszervezetek Országos Tanácsának székhá­zában — a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmá­ból — átadták a SZOT Elnök­sége által adományozott 1969. évi irodalmi és művészeti dí­jakat. Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a megjelen­teket, majd Blaha Béla, a SZOT elnöke átadta a díjakat. A kitüntetett írók és művészek: tüntetett írók és művészek: Várnai Zseni költő, Kamj én István író, Gáli István író, Ákos Károly szakíró, Bokor Péter filmrendező, György István filmrendező, Szepesi György riporter. Major Tamás színművész, Szirtes Ádárn szín­művész. Zala Tibor grafikus- művész, Tar István szobrász- művész, Maróthy János zene­tudós, Balázs Árpád zene­szerző, Szigeti Károly koreog­ráfus.

Next

/
Thumbnails
Contents