Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

iiimiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimmiiiimiimiiimimiiiiimi Diifiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiimiiimimiiminiiimim

i

iiiiiiiiMuiiiiiiiiiiiiiuiiiiMiHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHimiiniiiiiiiimiiiimiiiiiiiitiiiHiiiiniiiHiiniiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiimimiiiiiiiiiiiiiimiiiitt

fi tané legalább negyvenöt évesnek látszott,

fi de Kikudzsi észre sem vette a korát.

Mintha egy magánál jóval fiatalabb nőt ölelne. Csodálatos: az érett asszony nyújtotta testi örömet el tudta fogadni; a tapasztalatlan fiú gátlásai is mintha semmivé foszlottak volna.

Először találkozott életében a gyönyörrel, először döbbentette meg a benne élő férfi. Nem is képzelte volna ennyire alkalmazkodónak a női testet; alkalmazkodásában is ennyire kezdeményezőnek, ilyen forrónak, illatosnak.

Mint nőtlen férfi, kalandjai után mindig valami kesernyés íz maradt benne; ezért is olyan közömbös az együttlét utolsó perceiben. Milyen jó érzés volt beléfeledkezni ennek az asszonynak a forróságába! Hitte volna valaha, hogy az asz- szonyi test tengerárként folyhatja körül a férfit, s milyen jó elpihenni ebben az árban!? Hadvezér volt, lábát a tengerbe lógató győztes hadvezér, lábát rabszolgái mosogatták...

Fölfogta az asszonyból áradó anyai meleget is. Fölült, és beszélni kezdett:

— Te tudsz Csikako anyajegyéről? A mellén van... — kérdezte, de már bánta is a kérdést. Kábult feje nem engedelmeskedett. — Az egyik mellén, talán itt lehet — magyarázta, és kinyújtott karjával mutogatott hozzá. Már nem bánt semmit; az asszony érzékenységére sem gondolt.

— Hallgass. Csúf dolgokról nem kell beszélni ... — mondta az özvegy, és mellén ösz- szébbhúzta kimonó jót. — Ilyent még nem hallottam. De különben sem látszik, eltakarja a ruha — akadozott.

— Nem biztos.

— Nem?

— Nézd, ha például itt volna.

— Csak nem valami hasonlót keresel rajtam is?

— Ugyan! De ha neked is volna... — akkor

most mit éreznél? Itt, itt...

Ótáné a mellére nézett.

— Miért törődsz vele? — legyintett. — Csúf dolgokon gondolkozni!

— Nem mindegy. Kilencéves koromban láthattam. Azóta is vissza-visszatér a kép. Mintha csak ma láttam volna.

— Miért? Ezt nem értem.

— A te életedet is ez keserítette meg. Emlékezz, hányszor kellemetlenkedett neked Csikako Mitaniné szerepében tetszelegve!

Az asszony bágyadtan bólintott.

Kikudzsi ölelése ismét forróbb.

— Az anyajegye miatt tehette... hogy ellensúlyozza.

— Nagyon kérlek, hagyd abba. Hiszen már

Csikakát sem bántja többé. Minek erről ennyit beszélni? Rég túltette magát rajta.

— És ez a... gátlása csak úgy, nyomtalanul eltűnhetett?

— A lelkében otthagyta a nyomát, de ugyanakkor kedves emlékké is válhatott — magyarázta az asszony álmatagon.

— Az a lány, aki a szertartáson melletted ült... — folytatta Kikudzsi egyre inkább belemerülve a magának is kellemetlen témába.

— Tudom, kire gondolsz. Inamura Jukiko kisasszony.

— Csikako miatta hívott meg. Hogy bemutasson neki.

— Igazán? — kérdezte Ótáné kerekre tágult szemmel. Mintha most tért volna vissza az életbe. — Nem is tudtam, hogy menyasszonyt választott számodra.

— Ne túlozzunk.

— Most már értem. Először a menyasszonyjelölttel találkoztál, aztán velem! Miért nem szóltál? Ha tudtam volna... arcát eltakarva

zokogni kezdett.

— Hát számít a SORREND? A rossz végérvényesen rossz. A két dolog nem zárja ki egymást — buggyant ki belőle őszintén.

A következő pillanatban már Jukikót látta maga előtt. Jukiko éppen teát készít. Látja ez er daru-mintás kendőjét.

Ótánéra nézett.

Nagyon csúnyának találta zokogástól rázkódó testét.

Ha legalább bűntudatot érezhetne! Megbocsát- = hatatlannak tartani a történteket, kivéve a Ju- E kikóvál való találkozást. Apja szeretője fekszik E mellette! E

Megbánást nem érzett. Nem undorodott ön- E magától. E

Nem tudja, miért feküdtek le. Az események 2 olyan természetesen, maguktól értetődően kö- 2 vetkeztek egymásra! Bánkódjon Ótáné, hibáz- S tassa ő magát! Az a bizonyos: Ótáné sem ké- £ szült föl a bűnre, s Kikudzsi nem érzi magát S clesábíttatva! E

Sétáltak, és betértek az egyik dombháti szál- 5 loda éttermébe. Ótáné kifogyhatatlanul mesélt E az apjáról. Kikudzsi már szeretett volna elbú- E csúzni az asszonytól. Pedig valójában nagyon E jólesett az asszony ragaszkodása, többször is át- 2 villant benne a gondolat: apja igazán boldog 2 lehetett. 2

— Felejtsük el az egészet — szólalt meg hir- 2 télén Ótáné. — Nem történt semjni rendkívüli. 2

— Hiszen te folyton az apámra gondoltál — —

vetette oda a fiú. E

— Mit beszélsz? — Az asszony fölemelkedett E párnájáról. — Én tehetek erről... hogy így E beszélsz. Milyen rettenetes!

— Ne hazudj! — kiáltott Kikudzsi gorombán 2 és szétrántotta a nő mellén a kimonót. — Nem 2 tudnál felejteni, ha olyan rút bélyeget viselnél 2 a melleden.

Kikudzsi megdöbbent saját szavaitól.

— Mit nézegetsz? Hagyj, öreg vagyok már. E

Kikudzsi föléje hajolt, előviUantak fehér E

fogai. H

Az asszony visszaváltozott tengerré.

Attól fogva tudatából minden kiesett. El- 2 aludt.

Madárcsivitelésre ébredt.

Künn a fák üde levelei párától nedvesen E reszkettek a hajnali fényben.

Ez az álom mosta tisztára a leikét. E

Feje most gondolattalanul üres.

Ótáné hátat fordítva aludt. Mikor is távo- § lodhatott el tőle? — töprengett fél könyökre E támaszkodva, és belebámult az asszony árnyék E takarta arcába. E

Sz. HoM Mária fordítása. E

Kawabata Yasunari, Japán első Nobel* 2 díjas regényírója. 1899-ben született Osa- 2 kában, és eddigi irodalmi munkásságáért 2 1968-ban neki Ítélték oda az irodalmi 2 Nobel-díj at. E

lllllllllllllllllllllllllllllllilllIllllBlllittlIlllllllIlll»1*1111*1111111111111*1111111111111111' ■*llllllll*|l**lll>l|l*l**lllllllllllllll(illllll<lllllllllllllUIIIIIIIItllllMIIIIIII(lllllllllllllllltlllllllltUllltUlUIIUÍF

HEGEDŰS LÁSZLÓ:

Az ősök idézése közben

Estéim ott őrölöm a csöndes Várban, cirkalmas, vén írások fölé hajolva, mint aki sírokat néz a temetőben, találgatja, ki is volt s milyen a sorsa, akinek nevét a díszes sírkő őrzi, vagy vásott fakereszt csupán s lenn pihenget, amíg akác szomorkodik, fűz, vagy cédrus nemrég hántolt, vagy eltűnő halma mellett.

Böngészem a hol gyatra és elmosódó, hol meg ékes írást. Közben szemem átfut nevek ezrén. Ismeretlen, szürke hősök.

Bennem él sejtett küzdelmük s gondjuk, gyászuk. Nem ritka az özvegy-név, írva relicta.

Olykor a seniort a junior váltja.

Amit elkezdett a gazda s be nem végzett, kétes örökségként rámarad fiára*

Északon Bocskai vonul seregével.

Itt-ott várral védett város, népes falvak.

Somogy török s magyar-dúlta pusztaság még, hadjáratok földje. Tolna üres, hallgat.

Csak a Sárköz ad hírt négy-öt falujával, ki szedett itt s hány léle adót, harácsot.

— Egy vésszel, robottal terhes század múlt el.

S ahol kurucok űzték a dúló rácot,

erdőbe, nádasba bújó rettegésre, újra eke szántja az elvadult földet.

Űtrakél, vándorol, sokszor hét megyén át, ki a kevés helyett máshol jobbat s többet remél. Ki nem is oly rég a Vág völgyéből indult, s kikötött valahol Somogy szélén, egy éjjel a nyűtt szekérbe fog s továbbáll, kifogva fösvény sors, kapzsi úr szeszélyén.

Holt nevek, száraz adatok hátterében ott zajlik fájón egy-egy kor, népem múltja.

Vonuló seregek után város lángol.

Martalóchad zúdul megbújó falukra.

Űzötten, akadozva is nő az élet, tovább terem hegy és határ, — napjainkig.

— Folytatnám, de kinn az este egyre mélyül s árnyai nyugtalan toliamat leintik.

1968. december.

Kép a képernyőn

Dühös levelet közölt nemrég a Művészet című folyóirat a televízió egyik képzőművészeti műsoráról. A levél feladója ingerült idegenkedéssel támadja napjaink művészetét, jószerével csalóknak nevezte a képzőművészeket, cinkosaiknak a művészettörténészeket, nem éppen higgadt bölcsességggel szidott mindenkit, de leginkább a televíziót.

A maga külünös módján ez a felhevült levél mégis a képzőművészeti tv-műsorok hasznáról, célszerűségéről győzte meg higgadt olvasóját. írójának hangja, tájékozatlansága azt bizonyította, hogy a feladó nem lehet közeli ismeretségben a szépművészetekkel, kiállításokra meg éppen nem fe- csérli az idejét, s ha a szidott tv-műsorban ilyen néző is odafigyel a képzőművészetre — márpedig a maga módján odafigyelt — eleve jelentős dolog lehet a képernyő ismeretterjesztő hatása.

Természetesen a dühös levélíró csak egy volt az adás nézői közül, kívüle még nagyon sokan láthatták azon a2 estén a képeket, szobrokat. Éppen a többség nem írt levelet — legfeljebb beszélt, elgondolkodott a látottakról sok százezer tv-néző. S lehet-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy a televízió talán a legfontosabb eszköze a képzőművészeti ismeretterjesztésnek?

A sok érdeklődő természetesen még nem minden. Nagyon fontos tény ugyan, hogy az ösz- szes kiállításon, minden múzeumba!! tárlatvezetésben és vetitettképes előadáson soha nem jelenhet meg naponta annyi érdeklődő, amennyi a képernyők előtt esténként otí van, a televízió adottságai azonban ennél a nagy számnál is fontosabbak. Kép a képernyőn — a cím szójátéka a lényegre utal: a televízió és a képzőművészet rokonságára. Mindkettő látványélményt ad, mindkettő vizuális művészet, mindkettő a szemet foglalkoztatja, — e rokonság miatt kitűnő lehetőség a kékes fényű hírközlő eszköz.

A rokonság persze nem jelent ikertestvérséget: tv és képzőművészet csak rokonok, de nem azonosak. A festmény színeit, a szobrászat plasztikus formáit, a grafika vonalbeli tisztaságát, finomságát a képernyő nem örökölte ebben a rokonságban. Ám van egy nagy előnye a hiányosságok mellett a fiatal rokonnak: a képzőművészet képszerűségével ellentétben, a képernyő képe mozog. És ez a mozgáskészség, elevenség hozzásegít a festészet, a szobrászat, a grafika megértéséhez, megszereléséhez.

Megszerettetésre, megértésre pedig szüksége van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művészete és a ma közönsége között olykor nagynak látszik a szakadék, a dühös levélíróhoz hasonlóan, sokan állnak értetlenül a mai alkotások előtt. Azt azonban kevés ember szereti, ha a különböző hasznos ismereteket

nagyképű és fárasztó előadások hallgatásával kell elsajátítaná. A művészetek szórakoztató megismeréséhez nyújt igen sok segítséget mozgó képeivel a televízió.

A műértés, a művészet megszerelésének legfontosabb

módja, hogy sok művet lássunk. A televízió „titokban” szoktatja a szemünket a modern alkotásokhoz, észrevétlenül éri el, hogy megbarátkozik szemünk egy-egy. korábban furcsának, szokatlannak tartott képpel, stílussal, alkotással.

A „titkos” ismeretterjesztés mellett szükségesek a kevésbé érdekes formák. Ha egyszerűen képeket mutat a kamera, vagy szobrokat vesz lencsevégre, még mindig nagyon sok ember elzárja a készüléket De ha a képben, a szoborismertetésben valami érdekesség is van, hajlandó megnézni az alkotásokat az is, akit a művek bemutatása önmagában untat A képernyő mozgó képe pedig érdekessé teheti a bemutatást Ismertetheti a műalkotást olymódon, hogy elsősorban alkotójával ismertet meg kisfilm- ben, aki érdekes ember; érdeklődést kelthet azzal, hogy például az olajfestés technikáját a restaurálás rejtelmes fogásait ismerteti, stb.

De a művek direkt bemutatásában, alaposabb megmagyarázásában és részletes elemzésében is olyan eszközei vannak a képernyőnek, amilyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát.' A mozgó kamera izgalmas módon nagyít ki részleteket a remekművekből; a fényképezési' trükk szenzációsan világít meg összefüggéseket az alkotásokban; a tv-film szalagján egymás mellé kerülő, időben, vagy térben mérhetetlenül messzeeső alkotások össze- komponálása; a képpel kiegészített szöveg és zenével értelmezett kép — mind kiváló lehetőség a legmagasabb színvonalú művészi ismeretterjesztésre.

R. Gy.

Népújság 9

1969. április 13»