Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
>r<U ■?t«r ; d•» Vinci tu3, vtläg mytsfKftm ssyegowETEiw ' ___ MPUJSAG fi A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XIX. évfolyam, 82. szám ÁRA: 90 FILLÉR Szombat, T969. április 12. Szocialista brigádvezelSh Ili. országos tanácskozása A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizottságának rendezésében az építők székházának kongresszusi termében pénteken reggel 9 órakor meg kezdődött a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása. * i I Csaknem 97 000 brigád több mint egymillió tagjának képviseletében mintegy ezer küldött vesz részt a tanácskozáson. Az állami vállalatokon és intézményeken kívül képviseltetik magukat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek szocialista brigádjai is. Ott van valamennyi szakma és korosztály képviselője, nagy számban vannak jelen a szocialista brigádok alapító tagjai. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai, Bullái Árpád, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Ott volt a kormány több tagja, a társadalmi szervezeteket és a szövetkezeti mozgalom vezetői. Tagja volt az elnökségnek a szocialista brigádmozgalom számos kitüntetettje. A tanácskozást az elnöklő dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára nyitotta meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Gáspár elvtárs beszéde Dr. Beckl Sándor megnyitója után Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára tartotta meg beszámolóját. Bevezetőben utalt arra, hogy a szocialista brigádmozgalom létrejötte a magyar munkás- osztály történelmi jelentőségű állásfoglalását jelentette a szocialista rendszer mellett. Ezután a szocialista brigádmozgalomra jellemző vonásokról szólt. A brigádmozgalom része a szocialista munkaversenynek, abból nőtt ki, annak magasabb formája. A brigádmozgalom alapvető törekvése, hogy hozzájáruljon hazánk gazdasági erejének növeléséhez. A szocialista brigádmozgalom másik fő törekvése, hogy társadalmi tömegméretekben mind több dolgozót tegyen műveltebbé, kulturáltabbá. A szocialista brigádmozgalmat mi sem akarjuk idealizálni. A brigádok sem gyártják futószalagon a szenteket. Nagyon is reális, emberi közösségek ezek, amelyekben egyaránt jelentkeznek az építőmunka, a társadalmi együttélés örömei, gondjai és nehézségei. Ugyanakkor egyértelműen kifejezésre jut törekvésük a jóra, a szépre, az igazra — és ez bennük a döntő ----állapította meg többek között Gáspár elvtárs. A szocialista brigádmozgalom társadalomformáló hatása, ereje jut kifejezésre céljaiban, törekvéseiben, eredményeiben, tömegességében. Társadalmi méretekben befolyásolja a közhangulatot, a közvéleményt, a közgondolkodást. Egymillió dolgozó A brigádmozgalom több mint egymillió dolgozót egyesít soraiban, s átfogja népgazdaságunk egészét. Döntő többségét a fizikai munkások alkotják, de már részt vesznek a mozgalomban a műszaki értelmiségiek, a kutatók, tervezők is s ez jó dolog. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az utóbbi években a mezőgazdaságban dolgozók, a termelőszövetkezeti parasztok tízezrei is bekapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba. A mozgalom jelentőségét növeli az a tény, hogy munkájában az ifjúság is komoly részt vállal. Több alkalommal szóvá tették, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében szükség lesz-e a munkaversenyre, ezen belül a szocialista brigádmozgalomra? A probléma azért merült fel, — válaszolt a kérdésre Gáspár Sándor — mert a reform bevezetése során egyes helyeken nem számolnak úgy a brigádok erejével, mint korábban. Ilyen tapasztalataink nekünk is vannak. Találkoztunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a gazdasági reform automatikusan kialakítja a jobb fegyelmet, szervezettséget. Egyértelműen válaszolhatunk: a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségek nem merültek ki, sőt, továbbfejlesztéséhez a feltételek most teremtődtek meg igazán. Ma sokkal nagyobb szükség van arra, hogy a dolgozók — mint termelők — jobban gondolkodjanak a fogyasztók, a felhasználók fejével is, ennek érdekében most kellenek igazán a műszaki haladást elősegítő új termelési eljárások, módszerek. Mindezek olyan újszerű feladatok, melyek megoldásához szükség van a dolgozó kollektívák minden alkotó erejére, tenniakarására. kezdeményezésére. S mindez legszervezettebben éppen a szocialista brigádok útján bontakozhat ki. 9 mozgalom fejlesztése A mozgalom alapvető céljai változatlanul helyesek. Arra azonban szükség van, hogy fejlesszük a brigádmozgalmat. A szakszervezetnek, együttműködve a KISZ-szel nagyobb követelményeket kell támasztaniuk a brigádokkal szemben, mindenek előtt a szocialista együttélés, a tanulás, a művelődés, a politikai képzés, a kulturált szórakozás, pihenés és nem utolsó sorban a testi épség megóvása, az egészség- védelem terén. Természetesen a szakszervezeteknek nagyobb követelményeket kell támasztaniuk a gazdasági vezetéssel szemben is. Tapasztalataink' szerint — s ebben igazuk van a brigádvezetőknek — magasabb követelményeket kell támasztani a brigádok munkájának elbírálásánál, a szocialista cím odaítélésénél. A „szocialista brigád” címnek ma már társadalmi rangja van. Ezt csak úgy lehet megóvni, ha ténylegesen az arra érdemes brigádoknak ítélik oda a címet. Gyakori, hogy a termelési eredményeket elegendőnek tartják a szocialista cím elnyeréséhez. Gáspár Sándor ezután megállapította: — Ma már irreális a szocialista brigád címre jogosultságot egyéves tevékenység alapján megállapítani, mivel a szocialista jelleg kialakulása és megerősödése kollektíváktól függően, hosszabb- rövidebb folyamat. Fontos kérdés — folytatta —, a kollektívák munkájának elismerése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés. Az utóbbi egy-két évben e tekintetben sok helyes intézkedés történt. A szocialista brigádmozgalom az elmúlt tíz év során dinamikusan fejlődött és tartalmában sokat gazdagodott. A mozgalom legfőbb jellemzője az, hogy ma már meghatározó szerepe van a vállalatok termelési, gazdasági eredményeidén és ezzel az egész népgazdaság fejlődésében, nagy hatással van a dolgozók tudatának alakulására, és ezzel az egész társadalom tudatának fejlődésére. Ezért a szocialista brigádmozgalmat ma már nemcsak üzemi, vállalati tényezőnek tekintjük, hanem nagy társadalmi, politikai erőnek is. amély társadalmi méretekben járul hozzá szocialista céljaink megvalósításához. Szilárdan hisszük — mondotta beszéde befejezéseként Gáspár elvtárs — hogy munkásosztályunk, s elsősorban a szocialista brigádmozgalomba tömörült több mint egymillió dolgozó féltő gondossággal ápolja a mozgalom nemes hagyományait, megérti a mai helyzetből származó követelményeket és latba veti erejét, képességeit szocialista céljaink megvalósításáért. Gáspár Sándor nagy tetszéssel fogadott beszéde után Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottság első titkára mondotta el korreferátumát. (Folytatás a 2. oldalon) Öröm és fájdalom Ott kezdődött valahol, amikor az ember rádöbbent arra, hogy örömét és fájdalmát nemcsak a szokványos élő beszédben tudja kifejezni, hanem ennél elütőbb formában is. Tehát nem tudjuk, hogy hol kezdődött a költészet, bár most már mindennapjaink része. Hazai földön egy püspöki rangot viselő világpolgár, Csezmicei János, Janus Pannonius — Mátyás király barátja és ellenfele —, volt az első, aki ezt a műfajt (mai szóval élve), világszínvonalon művelte. Latinul. A latin akkor világnyelvet jelentett, a magyar máig sem az és aligha is lesz. Mégis: — Balassi Bálint,, a kóborlovag főúr; Csokonai Vitéz Mihály, az örök vándordiák; Vörösmarty, a megyénkből indult költő- fejedelem; Arany János, a szalontai hajdú”; Petőfi Sándor, akinek legszebb jelzője a „forradalmár”; a komor Vajda János, az Európában is egyedülálló Ady és József Attila többet adott az emberiségnek, mint bárki más. A költők önmagukról vallanak, tehát az emberről, az embernek. Akár akarják, akár sem. Vándor igricek voltak-e bár, avagy püspökök, főurak, akadémiai titkárok, valamilyen rejtélyes okból bús kívülállókként századokig a társadalom peremére szorultak. Csodálták őket, vagy gyűlölték, de úgy néztek rájuk, mint valakire, aki „más, mint a többi”. Nem egészen véletlen, hogy csak a legritkább esetben jutottak el a mindennapi ranglétrák csúcsára, de ha ezt a gondolatsort nem is töprengte végig egyik század embere sem, nélkülük szegényebb lett volna az élet Ha nem lennének, hiányoznának. Vannak. Együgyű rímkovácsok, kicsik, közepesek, nagyok és óriások, akik mind a maguk birtokolta lehetőségek szerint küzdenek a kifejezési formával, azzal, hogy megmutassák a bennük rejlő embert, tehát az EMBERT, az emberiségnek. Az sem véletlen, hogy a magyar költészet legjelesebb képviselői valamilyen formában mindig a politika porondjára is kerültek. Nevükkel éltek és visszaéltek, erre Petőfi és Ady egyként példa, ök is, miként a többiek, '-gy adott korban éltek, a koruk embere gondját, örömét foglalták versbe, dalba. Magyar- országon — erre zivataros történelmünk a tanúbizonyság — nehéz volt nem politizálni. A legnagyobbak, részben éppen ezért, mindig politikusok voltak, sőt, haladó politikusok. „Lobogónk, Petőfi”, vagy — hogy a másik nagy példát idézzük —, Ady is. Az európai népek többségétől elütő grammatikájú, hangzási és szimbólumrendszerű nyelvünk szavait, kifejezési rendszerét még prózában is nehéz más nyelvekre átültetni. Sava-borsa elvész. A viszonosság fordított, más nyelvekre ez nem áll. Kiemelkedő nagyságok jóvoltából ez a tolmácsolás lassan mégis sikerült. Lírikus nemzetként vagyunk „elkönyvelve”, valószínűleg joggal. Az említett zivataros századok során azonban arra még nem volt példa, hogy ez az ország hivatalosan is ünnepelje költőit, amiként azt már számos esztendeje tesz- szük. Ezt szolgálja a „költészet napja”, amelyet holnap ünnepelünk, a társadalom köszöneté a kapottakért és tanú- bizonysága a reményeknek, a bizalomnak, melyet a szocializmust építő ország kötőibe vet O. L
