Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-11 / 81. szám
Fiatalok *— görbe utakon I A bátaszéki rablás köz- 1 véleményben vert hullámai még nem ültek el. A fiatalkorú tettesre utalással lépten-nyomon hallani erősen pejoratív hangsúllyal: „A mai fiatalok...” Túl azon, hogy az általánosítás eleve embertelen, s így igaztalan, érdemes a bűnüldözés egyik tükrében megnézni, milyenek is a Tolna megyei fiatalok. Az egyik tükör: a szekszárdi járásbíróság, mint a fiatalkorúak büntető tanácsa. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy olykor más járás- bíróság elé is kerül fiatalkorú megyénkben elkövetett bűncselekmény miatt, feltéve, hogy mellette felnőtt korú is ül a vádlottak padján. A tükrök között ne feledkezzünk meg a rendőri, ügyészi statisztikákról sem. Ezekkel most azért nem foglalkozunk, mivel a bennük szereplő ügyek oly csekély súlyúak, hogy bírósági eljárás nélkül is — például figyelmeztetéssel — befejezhetek voltak. A szekszárdi járásbíróságon, több mint esztendeje dr. Uzsák Zoltán, a fiatalkorúak büntető tanácsának vezető bírája, — röviden: a fiatalkorúak bírája. Jogi pályáját ebben a munkakörben kezdte, öt évvel ezelőtt. Izzó hi- vatásszeretete megkönnyíti részére — s szívességéből számunkra — az áttekintést, a Tolna megyei fiatalkorú bűnözés fölött. A kérdés jelentőségére figyelemmel közlünk néhány, fővárosi vonatkozású adatot. Ezeket olvasva ne feledjük, hogy helytelen volna egy pezsgő életű, de sötét vonásokban is gazdagabb világváros adatait egy az egyhez arányban összemérni, mező- gazdasági jellegű megyénk adataival. Budapest fiatalkorú bűnözésére annak csoportos volta a fő jellemző. A fővárosban a rendőri szervek 1966-ban kétszáznál több galerit számoltak fel, majdnem kétezer taggal. Az ilyen sorsra jutott, társadalomellenes csoportosulások száma tavaly már másfél száz alá esett, s a tagoké sem sokkal haladta meg az ezerötszázat. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy nem a felderítés buzgalma csökkent, hanem a megelőzés vált — jelentős hányadban a társadalom segítsége révén — még eredményeseb- sé. Az utóbb említett, mintegy másfél ezer galeritag hétszázötven kisebb-nagyobb bűn- cselekményt követett el. Ez a szám a törvényen kívül álló összeverődések nagy veszélyességére utal; ugyanakkor rámutat, hogy nem szükség- szerű minden galeristának bűncselekményt elkövetnie. 1 Megyénkben — fél év~ ■ — ... l tized távlatát tekintve — a fiatalkorú bűnözés enyhén csökkenő tendenciát mutat, ha összességében értékeljük a cselekmények számát, súlyát, társadalmi veszélyességét. A szekszárdi járásbíróság tavaly majdnem ötven fiatalkorúbűnügyben hozott határozatot. Az ügyek nagy többségében csak egy-egy vádlott állt a bíróság előtt; mintegy negyedében kettő; ritkaságként háromnál több. Személyi, majd társadalmi tulajdont károsító lopás, könnyű és súlyos testi sértés áll a gyakoriság listájának élén. Felnőttek hanyagsága járult ahhoz, hogy egy fiatalkorú a népbolttól majdnem négyezer forintot sikkaszthatott. Sikkaszthatott, mert munkahelyén semmibe vették a pénzkezelésre vonatkozó előírásokat. A felnőttek felelőssége természetesen nem csupán ennél az egyetlen esetnél kiáltó. Még inkább az a nemi erkölcsöt sértő bűncselekmények egy részénél. A bíróság előtt egy fiatalkorú leányra rábizonyult, hogy kilenc esetben létesített meglett férfiakkal húsz-harminc forintért alkalmi nemi kapcsolatot. Dr. Uzsák Zoltán egy beszélgetésünk alkalmával tanulságosan indokolta, miért kerül gyakrabban elvált szülők gyermeke a bíróság elé, mint szerencsésebb sorsú. Nem azért, mintha a mostoha sanyargatása elől menekülne a bűnözésbe. Inkább azért, mivel a második anyuka, vagy apuka többet elnéz számára, mint saját gyermekének. Mennyire okozza ezt az új házastárs érzelmeit kímélő gyengédség, mennyire a közöny, — elektronikus számítógéppel is aligha lehetne megválaszolni. Annyi tény, hogy az engedékenység bűn a fiatalkorú ellen; olyannyira, hogy büntetéssel fenyegetett bűncselekménnyé, — ifjúság elleni bűntetté — torzulhat. I Az e<*észsé"es íokáipat—M.I.. - riotizmus büszkeségével vallhatjuk, hogy megyénk a fiatalkorúak erkölcsi szilárdságát, törvénytiszteletét tekintve országosan előkelő helyen áll. A publicista örömmel vállalja azt a nehézséget, ami ebből fakad: az adatok csekély száma miatt nehéz statisztikázni. Kis számú adatból is szemébe szökik azonban, mekkora a sport nevelő ereje. A fiatalkorúak büntető tanácsa sokkal nagyobb körültekintéssel vizsgál minden, a vádlott személyére vonatkozó momentumot, mint a felnőttek fölött ítélkező tanács. Ennek az állandó, részletes vizsgálódásnak tapasztalataként tudhatjuk, hogy rendszeresen sportoló fiatal nem kerül a bíróság elé. E szabályt sajnálatos kivételként erősítő eset azé az ökölvívóé, akit alig ítélt el a bíróság erőszakos cselekményért, rögtön lopott — apjával közösen. Az apa agyba- főbe büntetett személy; fiával még akkor is aligha törődött ' volna, ha éppen otthon van, s nem a börtönben. Kanyarodjunk vissza ahhoz a többséghez, amelynek egyik tagja sem került nyílt összeütközésbe a törvénnyel. Közállapotainkra örvendetesen jellemző, hogy az ifjúság zöme ép erkölccsel nőtt fel a családban, úgy nevelkedett az iskolában. A veszélyes csoportosulások — galerik — kialakulását részint a viselkedésre érzékeny közvélemény akadályozta meg eddig, állandó társadalmi kritikával, részint a rendőrség, s korántsem utolsó sorban az önkéntes rendőri testület megannyi névtelen tagja. Nagyon szomorú, — s akinek inge, vegye csak magára! —, hogy nem egy községi tanácsi vezető csupán valamiféle csodabogárként néz a „segédrendőrre”, (akiről azt sem tudja, hogy becsületes neve önkéntes rendőr), olyan lényre, akinek semmibe vevéséért olykor-olykor megbírálják. Ismerünk olyan falut, ahol az önkéntes tűzoltók — tisztelet, becsület nekik! — pontosan két és fél akkora anyagi támogatásban részesültek, mint az önkéntes rendőrök. Tragikomikus, hogy ebben a helységben ritkaság a tűz, — ellenben a tsz gyenge volta, a máig ható rossz tradíciók következményeként mind vagyon elleni bűncselekmények, mind erőszakos cselekmények elkövetésére nagy a kísértés, kedvező a légkör. I Egyetlen írás keretében 1 p lehetetlen részletesen ismertetni mindazt, amit más társadalmi szervezetek tettek, s tesznek az ifjúságért, Általános intelmekre kár volna pocsékolni a megnövekedett lapterjedelem ellenére is kevés papírt. Ezért most talán elég ennyi: fiatallal mindannyiunknak akad dolga, — s így arra szintén adódik lehetősége, hogy intő szóval, jó szándékkal visszatartsa azoktól a görbe utak- tól, amelyekről, akárcsak a lejtőről, a társadalom segítségével sem könnyű visszatérni. BORVÁRÓ ZOLTÁN FELHÍVÁS! Termelőszövetkezetek. állami gazdaságok* Szövetkezetünk által gyártott TKF—120 típusu trágyahihúzó berendezéshez tengelykapcsoló pofa lánckerék, stb. kihúzószán tengelykapcsoló tartalékalkatrészeket raktárkészletről, vagy rövid szállítási határidőre elégítünk ki. Megrendelés-feladás címe: Óbudai Gépipari Ktsz, Budapest. III. Bogdáni u. 3. (109) Népújság 4 'csaoHMnannHi Molnár Károly: A látható légió Hányaveti mozdulattal előveszi a katona a bank cégjelzéses papírját, amelyen az ajánlatot kapta. Az étterem tulajdonosa nem tud ellenállni mohóságának, uzsorakamatra felajánlja a légiósnak a kért összeget. Még ugyanaznap éjszaka a veszélyes kombináció befejeződik. A fezi vasútállomáson egy elegáns, szemüveges fiatalember, a hóna alatt a kereskedelmi utazók jellegzetes aktatáskájával, tettetett nyugalommal így szól a pénztárnál: — Egy első osztályú jegyet kérek Tangerba... A határon felmutatja a frissen vásárolt útlevelét, amely olyan kitűnő hamisítvány, hogy a papírok ellenőrzése nála csak formalitás. Másnap egy tangeri étteremben már valóban nyugalommal ül ugyanaz a fiatalember és ragaszkodik, hogy a reggelihez eidami sajtot adjanak neki. — 43 — A HÁROM KEREKPÁROS Egy esztendővel később a Marokkói Kerékpáros Szövetség pünkösdkor nagyszabású versenyt rendezett Casablanca, Rabat és Tanger között. Sok induló jelentkezett, az első díj jelentős pénzösszeg volt. Mindenki arra számított, hogy ezt Casablanca valamelyik versenyzője nyeri. Senki nem tulajdonított jelentőséget semmiféle szempontból annak, hogy Marrakechből levélben három teljesen ismeretlen versenyző is jelezte: indulni akar. A rendező a nevük alapján azt hitte, hogy olasz telepesekről van szó, akik talán korábban otthon a kerékpár szenvedélyes hívei voltak. Pietro Paravtni, Carlo Lanorca és Giulio Deconnick postautalványon küldte a versenybíróság által kötelezően előírt ötfrankos nevezési díjat. így aztán senki nem gördített akadályt és így felsorakoztak a startnál, amikor a tarka mezőny felsorakozott Casablanca főterén. Az első kilométereken a három olasz nevű kerékpáros semmi különössel nem hívta fel magára a figyelmet. A mezőny közepén haladtak, nem bírják jobban a pokoli hőséget, mint a többiek, de nem is maradnak le nagyon azoktól, akik élre kerültek. — Gyerünk! Gyerünk! — kiáltják a nézők, akik az országút szélén állnak és biztatják Casablanca legjobb kerékpárosait. De nem sikerül a város kedvenceinek előnyt szerezni a többiekkel szemben. versenyzők Arbau utcáira. Ahol a Spanyol-Marokkó esif‘ jrancie .fennhatóság alatt álló Marokkó találko- ZuZ. ,ns®lto"állomás várta a résztvevőket, ehettek és ihattak, hogy jobban bírják a hátralevő kilométereket Volt olyan versenyző, aki leszállt a gépéről és gyorsan a szajaba gyömöszölt egy darab krumplicukrot. Mások — 44 — viszont nyers tojást ettek, vagy limonádét ittak. így azutan veszítettek némi időt, A három olasz nevű kerékpáros azonban nem evett és töltötte újra az üres kulacsát sem. Csak iramodtak tovább, megállás nélkül. Amíg a többiek értékes másodperceket veszítettek, addig ők hárman egyre jobban száguldottak. Tíz, ötven, száz méteres előnyt szereztek. Már átjutottak a határon. Odaát azonban hirtelen csökkentik az iramot. Békésen karikáznak, egyáltalán nem érdekli őket, hogy az ellenfeleik már elérték mindhármukat, sőt hamarosan előttük száguldanak. A Casablanca és a Tanger közötti küzdelem végeredménye nem került be a sport történetébe, ellenben három szökött légiós levelét elhelyezték az alakulat irattárában, hogyha esetleg valaha elfogják őket, legyen ellenük a hadbíróságnak terhelő, írásbeli bizonyítéka is. Pietro Paravini, Carlo Lanorca és Giulio Deconnick, a Marrakechben állomásozó negyedik ezred egykori három katonája ugyanis a verseny után Tangerből azonnal levelet küldtek a közvetlen parancsnokuknak: „... a verseny meglehetősen fárasztó volt a számunkra, mert előtte nem volt alkalmunk edzést tartani. Ennek ellenére, elégedett lehet velünk a hadnagy úr, sikerült elsőnek érkeznünk Arbauba. Amikor átjutottunk a határon, egy katonazenekar történetesen éppen a Marseillaise-t játszotta. Ünnepélyes pillanat volt. Azt hisszük, hogy első ízben szöktek meg légiósak a Marseillaise dallamaira ...” 1969. április 11.
