Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

Készül Egy kádármester élete a megyei levéltár 9 ' második tanulmánykötete ^Tanulmányok Tolna megye történetéből I.” címet visel az • testes kötet, melynek tavalyi közre bocsátásával a Tolna megyei Levéltár úttörő fel­adatra vállalkozott a megye történetének régóta esedékes feldolgozása terén. Az első kötet országos feltűnést kel­tett, sőt 'külföldről is jelent­keztek a munka iránt érdek­lődők. A második kötet, mely az előzőnél testesebb és fény­képekkel bőségesebben illuszt­rált lesz, már nyomdában van és előreláthatólag júniusban kerül az érdeklődők kezébe, öt tanulmányt tartalmaz. Ifj. Szakály Ferenc muzeológus megyénknek a mohácsi csata után eútélt első negyven esz­tendejét dolgozta fel. Bán­kúti Imre muzeológus sok új, eddig ismeretlen adattal gaz­dagította a megye Rákóczi- szabadságharcbeli életéről való eddigi ismereteinket Grósz József gimnáziumi igazgató az első világháború kitöréséig vizsgálja a megyei kőszénbá­nyászat történetét. Néhai dr. Hadnagy Albert tanulmánya Liszt Ferenc szekszárdi kap­csolataival foglalkozik, míg dr. Szilágyi Mihály folytatja a megye kereskedelemtörténeté­nek már az előző kötetben megkezdett feldolgozását, ez­úttal az 1848/49. és 1914. kö­zötti időszakban. A tanulmá­nyok lektorai az illető szak­terület neves tudományos mű­velői voltak. A sajtó alatt le­vő második kötet mellett már előkészületben van a harma­dik is, amely a megyeszékhely felszabadulásának november 30-i évfordulójára jelenik meg és a megye 1944/45-ös esemé­nyeit dolgozza fel monográfi- kus formában. Minden ember élete érde- kes. A kategorikus kijeiöntések többnyiig • magúkban hordják a gyors cáfolat veszélyét, azon­ban a fentit bárki igazolhat­ja, aki -hósszabb-rövidebb idő óta, többé-kevésbé hivatássze­rűen, vallatja 'az emberi élte­teket. E sorok írója beszélt már juhászivadékból lett Kössuth-díjás költővel, huszár­tábornokból lett sertéspásztor­ral, malommunkással, aki ma egy nagy megyei vállalat igaz­gatója, camping-gondnokkal, aki Dachau pokla után önként vállalta az idegenlégió poklát és még számlálhatatlanul sok-, féle szerzettel, akik ha írói i vé­nával lennének megáldva, méltán kezdhetnének Nobel- díjra esélyes kortörténeti és életregények írásába. Minden ember élete- hasz­nos is. j A fokozatok itt sem kevésbé, árnyaltak. Kezdve attól, aki az első megunt kapavágás' után elment hívatásos zseb-; metszőnek és munkája társa­dalmi hasznát később csak a büntetőintézetek kebelében gyümölcsöztette, és végezve annál, aki harminc-negyven1 évi szorgos kutatómunka után egy világjelentőségű talál­mányt, felfedezést tett le a köz asztalára. Ennek az írásnak a „hőse” érdekes és hasznos életet élt és él mindmáig. Egy Icádárfamilia Bátaszéken régóta virágzik a kádáripar. Amikor Beck And­rás 1910-ben megszületett, édesapja már önálló . kádár­mester volt, ilyesformán jog­gal mondható, hogy kettejük hordógyártó tevékenysége fel­öleli a század eddigi éveit. (A fantázia kedves játéka lenne a számokkal és szeszekkel, el­képzelni azt a töménytelen bormennyiséget, ami majdnem hét évtized a'att a kettejük keze gyártotta hordókba be-, és azokból kikerült...) A „tisz­Hírmagyarázónk írja: Milyen lesz az új gépjárművezetői vizsga Rendelet jelent meg, amely szerint 1969. második felében már az eddigitől eltérő mó­don bonyolítják le a gépjár­művezetői vizsgákat. Számos részkérdés még nem ismert, sok nem is tisztázott, az alap- koncepciók azonban már igen. Ha hasonlattal akarnánk il­lusztrálni a változás lényegét, azt kell mondanunk, hogy a gépjárművezetői vizsgáknál — következésképpen magánál a képzésnél is —, most vezetik be azt a reformot, amit az általános és középiskolákban, valamint a felsőbb szintű in­tézetekben már bevezettek, al­kalmaznak. Az alapelv: min­dent a gyakorlati élet kívá­nalmainak megfelelően. A gya­korlatiasság eddig is a köz­pontban volt, de a sok éves tapasztalat, megannyi kísérlet, felmérés arról győzte meg a közlekedés vezető szakembe­rei, hogy bizonyos módszer­beli változások után ugyan­azzal a felkészülési energiával a tanuló jobban megfelelhet a mindennapi élet gyakorlati követelményeinek. A vizsgáztatás módja az ed­diginél sokkal gyakorlatiasabb lesz. Az elméleti anyagról elsősorban a gyakorlatban kell számot adni. A gyakorlati vizsga közben bonyolultabb, összetettebb feladatokat kell megoldani, mint most, egy- egy jelölt gyakorlati vizsgáz­tatási ideje is sokkal hosszabb lesz a jelenleginél. Ez a vál­tozás érthető is, hiszen aki az elméleti ismereteket nem tud­ja elég jól alkalmazni, annak a tudása nem ér sokat. Az oktatási tematikában és a vizs­gán azok a tananyagrészek kapnak nagyobb hangsúlyt, amelyek vezetés közben, tehát a mindennapi gyakorlatban is a központban állnak. Ezért előtérbe kerül a KRESZ. A gyakorlati vezetésnek ugyanis nincs olyan mozzanata, ami­kor ne kellene alkalmazni az abban foglaltakat. A műszaki ismereteket már differenciál­tabban oktatják és kérik szá­mon. A magánvezetőknek első­sorban azokkal a részekkel kell tisztában lenniök, ame­lyek közvetlenül kapcsolódnak a balesetek megelőzéséhez. Nyilván nem lehet elvárni, hogy a magánvezető úgy ért­sen a műszaki problémákhoz, mintha az lenne a szakmája, de az út közben előforduló, kftebb és bonyolultabb tech­nikai eszközöket nem igénylő javításokat el kell tudni vé­geznie. íme, itt is a gyakor­latiassúg. Megfelelő javító- hálózat ál! rendelkezésre or­szágon belül is, külföldön is. Felesleges bonyolult műszaki ismeretekkel terhelni a ve­zetőket, mert ahhoz egyéb­ként sem áll rendelkezésére megfelelő házi műhely, tehát kénytelen szakemberekhez fordulni. A vizsgákon írásbeli is lesz. A jelölteknek 30—40 kérdésre keli írásban felelniök. Mind nagyobb számban je­lentkeznek gépjárművezetői vizsgára. Tavaly több mint 5600 személyt vizsgáztattak Tolna megyében. Az idén minden előjel szerint több lesz a jelentkező. Rohamosan nő a közutak forgalma, ren­geteg a baleset. Éppen ezért indokolt, hogy a jogosítvány feltételeit még jobban a gya­korlati feltételekhez szabják. B. F. tes ipar” már akkor sem szí­vesen dolgozott képzetlen em­berekkel. Beck András négy polgári után kezdte meg inas- éveit az apja mellett és itt is szabadult,. vagyis szerzett se­gédlevelet. —- Akkoriban a vándorlás még szinte kötelező volt, — emlékezik. Emellett hasznos is. A kö­zépkorból származó szokás va­lamilyen kiterjedt és korszerű formáját sol^ öreg szakember máig visszasírja. A fiatal szak­ember először az országot jár­ta, majd külföldre szegődött. Mozdonyfűtés és sörgyártás A külföldre szegődés nem ment egykönnyen. A gazda­sági válság ellenére sem volt egyszerű útlevelet kapni. Beck András belgiumi bányász to- borzók közreműködésével ke­rült először Nyugat-Európába, 1930-ban. — Az ottani bányákban olyan viszonyok uralkodtak, hogy azt tisztességes ember nem vállalhatta. Elszegődtem hát mozdony fűtőnek.... A második világháború kez­detére emlékezőknek sokat mond Eben Email neve. A ké­sőbbi nagy harcok színterén fűtött mozdonyt a fiatal ká­dársegéd, míg végre eljuthatott Svájcba, immár a szakmába. — A svájciaktól sokat lehe­tett tanulni. A sörivó németektől is, akiknél még csak nyelvi ne­hézségek sem gátolták, léyén faluja és családja akkoriban egyként németajkú. Az út kö­vetkező állomása München volt, a sörgyárak városa. Mo - solyog: — A fizetés mellé még heti harminchat liter sörre szóló utalványt is kaptunk. A gyáros sörözőjében ihatta meg, aki bírta. Nekem még a negyede is sok lett volna. A mester úr Kilenc külföldi év után, már mint a szakma avatott is­merője jött haza és lett előbb egy szövetkezeti vállalat al­kalmazottja, majd 1945-ben a maga ura, „mester úr”. Átvet­te a családi örökséget és dol­gozott tovább. A kitelepítések időszakára vonatkozó kérdés sokaknál fájó sebeket is tép­hetne, nála azonban nem. — Természetesen perfektül beszélek németül, de már ko­rábban magyar anyanyelvűnek vallottam magamat. Én közel­ről láttam Németországot, so­sem rokonszenveztem Hitler­rel. Ennek a puszta rokonszenv- ellenszenv érzésnél alaposabb oka is lehetett. Korán, már 1927-ben szakított a falujában tömegeket megmozgató katoli­kus ifjúsági szervezettel, a KALOT-tal, és lett a szociál­demokrata párt tagja. Az elnök elvtárs — A falubeli kádárok szö­vetkezete 1951-ben alakult. Ti­zen voltunk, ebből négyen má­ig dolgozunk. Én lettem az elnök. Ennek már tizennyolc éve... A Kádár és Fatömegcikk Ktsz-ben ma kétszázhetven- hárman dolgoznak. Minderről azonban immár nehéz első személyben vallatni Beck And­rást. A kérdezőnek már-már az lenne az érzése, ha nem tudná önmagát tüstént meg­cáfolni, hogy a kádároknál csak úgy maguktól mentek a dolgok és abban az elnöknek a legkisebb személyes része sem volt. Ezt bajos elhinni, az olvasót sem kérjük rá, ugyan­is Bátaszéken sem akad, aki hinné. A szerénység ellenérvei a tények. Szíria, az Egyesült Arab Köztársaság, Görögor­szág, Izrael, Svédország, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Liechtenstein vá­sárolt innen árukat, kezdve a narancsládáktól, és folytatva a bútorléceken át, az esztergált hengerekkel, egészen — a nya­lókapálcikákig. Most Moszk­vába, a KGST-palotába indul­nak útra Bátaszékről berende­zési tárgyak. Mindez termé­szetesen piackutatást igényelt, szervezést és tengernyi mun­kát. — A kádárságnak mindig volt szezonjellege, — közli tömören — és függött a min­denkori terméstől, az időjá­rás változásaitól. Ezt kellett kiküszöbölnünk. A kitüntetett A valarríikori Európát járó kádársegéd, ma zömök, vállas férfi, aki vastag keretes szem­üveget visel és akinek évei múltáról megmaradt gyér haja szürkesége árulkodik, ötvenki­lenc éves. A szakmájának csa­ládbeli örököse nem lesz: — Három lányom van! Örökösei lehetnek azonban az ipari tanulók, akikből ma is tucatnyi dolgozik Bátaszé­ken. Volt kitől tanulniuk be­csületet, emberséget, a szakma szeretetét és a köz szolgálatát. Ezeket a tulajdonságokat is­merte el a társadalom is, mely Beck Andrásnak kétszer adta a „Kisipari szövetkezet kiváló dolgozója” és egy alkalommal a „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” címet. Most pedig, a felszabadulás közelmúlt év­fordulóján egy esztendővel nyugdíjba vonulása előtt, a bátaszéki kádárinas, segéd, majd mester úr, végül elnök elvtárs a Munka Érdemrend bronzfokozatát kapta. ORDAS IVAN Nyúlból forint Azoknak, akik házinyúl-te- nyésztésből akarnak szép mel­lékes jövedelemre szert tenni, vagy már azzal foglalkoznak, megindítja a „Kisállattenyész­tési szabadegyetem” nyúlte- nyésztási tagozatát a MESZÖV- vel közösen a TIT Tolna me­gyei szervezete. Előadóknak a téma legnevesebb szakértőit sikerült megnyerni. így az áp­rilis 20-án, vasárnap dé1 előtt 9 óraikor kezdődő első előadá­son a kisüzemben tenyészti hető nyúlfajtákról, továbbá a szaporítás és a felnevelés technológiájáról dr. Anghy Csaba professzor tart két elő­adást. Április 25-én délelőtt lesz a második összejövetel, amelynek délelőtti program­jában dr. Póka Géza, a Phy- laxia osztályvezetője a kisüze­mi nyúltakarmányozas, azt kö­vetően pedig dr. Anghy Csa­ba professzor a nyulak elhe­lyezésének tudnivalóit ismer­teti. A befejező sorozatban, május 9-én délelőtt dr. Póka Géza a nyúibetegségekről és azok megelőzéséről tart elő­adást, majd a részvevők a legilletékesebbtől,, Gárdos Fe­renciéi, a SZŐ VOSZ osztályve­zetőjétől kapnak tájékoztatást a házinyúl értékesítésének módjairól, lehetőségeiről; ar ról, hogyan lesz a nyúlból fo­rint. Az előadásokat a TIT Szek- szárd, Hunyadi utcai előadó­termében ' tartják. Részvételi díjként mind a hat előadásra 60 forintot fizetnek a hallga­tók. Jelentkezéseket április 20- ig elfogadnak. Könyökükön jón ki Olyan téma ez is, ami immár a könyökén jön ki az újságolvasónak, hisz tíz­év óta cikkeznek a lapok a gépjavítás elégtelenségé­ről. Tíz év óta nem múlik ei mezőgazdasági értekezlet anélkül, hogy e kérdés szó­ba ne kerüljön. S csodák csodája, még ma is előfor­dul, hogy a termelőszövet­kezet elküldi a traktorát a gépjavító állomásra, hogy hozzák rendbe, cseréljék ki a motort, egyszóval gon­doskodjanak arról, hogy üzemképes legyen, a gép­javító állomás a munkát el is vállalja, a traktort „készre csinálja”, hazakül- di, ám a közös gazdaság­ban kiderül, a kijavított gép változatlanul rossz. Ez történt a paksi Aranykalász Tsz-ben, egy UE—28-assal, a Tamási Gépjavító Állomás nem túl nagy dicsőségére. Az ember egyszerűen nem ér­ti. A közös gazdaság az erőgépet nem egy szociális otthonba küldte rendbe - hozatni, hanem a gépjavító állomásra, amely semmi másra, kizárólag arra van berendezkedve, hogy a rossz traktorokból jó trak­torokat csináljon. Ha tud. Előfordulhat azonban, hogy az a traktor annyira rossz, hogy a gép­javító állomás már nem tud belőle jót csinálni. Megeshet, hogy nem is ér­demes harmincezret ráköl- teni, mert esetleg többe kerül a leves, mint a hús. Tekintettel arra, hogy üz­letről, pénzzel megfizetett szolgáltatásról van szó; o gépjavító állomásnak Ta­másiban, vagy bárhol má­sutt jogában áll a javítást nem vállalni, ha az igaz­gató, vagy a főmérnök úgy érzi, valamilyen oknál fog­va képtelenek üzemképes állapotba hozni a gépet. Ebben az esetben az üzlet elutasítása tisztességes és korrekt eljárás. Ha viszont a gépjavító állomás a trak­tort javításra, motorcseré­re stb. a tsz-től átveszi, s nem közli a gazdasággal, hogy vagy sikerül a javí­tás, vagy nem, az eljárás enyhén szólva, inkorrekt. Igaz, a tsz is tájékozódhat­na, s érdeklődhetne mi­előtt a traktor javításával a gépjavító állomást meg­bízza, dehát a paksi Arany­kalász Tsz-nek mentségére szolgáljon, hogy ebben az ügyben nem a szabó, vagy a cipő ktsz-szel egyezke­dett, hanem egy gépjaví­tásra alkalmasnak vélt céggel. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: fő­leg motorcserék esetén nem mindig a gépjavító ál­lomás, sokkal inkább a gyár az oka a selejtnek. De mi köze ehhez a ter­melőszövetkezetnek? Az ég­világon semmi. A tsz a gépjavító állomástól ren­delte meg a munkát, nem pedig a gépgyártól. Az már a gépjavító állomás igaz­gatójának a dolga, hogy eljárjon azokkal szemben, akik üzleti hírét rontván, új motor fedőnév alatt, se­lejt motort küldenek. A gépjavító állomás sem kapja ingyen a motorokat, az alkatrészeket. S miután nem szívességről van szó, nemcsak joga, kötelessége benyújtani a számlát, akár a kártérítési igényt is, a gépgyárnak, ha szükséges. SZFKULITY PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents