Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

} Ä megyei tanács vb-ülesc Koszorúzás! ünnepség A biztosítás és az Állami Biztosító Szekszárdim Nagyobb kockázat, kisebb díjért—Tolna a negyedik Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságának el­múlt évi munkájáról, a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok és az állami vállalatok biztosításá­nak helyzetéről tárgyalt ked­den délelőtt Szekszárdon a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Lux Sándor, az Állami Biz­tosító megyei igazgatója az 1968. évi munkát értékelve részletesen tájékoztatta a vég­rehajtó bizottságot arról, mi­lyen mértékű Tolna megyében' a biztosítás. Az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése az Állami Biztosító tevékeny­ségében is változásokat ho­zott: sokrétűbb, nehezebb lett a munkájuk. A megyei igaz­gatóság az elmúlt évben ki­emelkedően jól látta el fel­adatát, országosan a negyedik helyen végeztek. Munkájuk elismeréséül a végrehajtó bi­zottság dicséretben részesítet­te az igazgatóság vezetőit és dolgozóit Megállapítja a beszámoló, hogy a lakossági vagyon- és személybiztosítások száma az elmúlt esztendőben jelentősen emelkedett, s a jelenlegi több mint 83 ezer egyéni biztosítást fi­gyelembe véve. elméletileg minden családban van biz­tosi toft. A megyében nyilvántartott 79 220 lakásból 43 350 lakást biztosítottak, tehát a bérlők, vagy lakástulajdonosok több mint fele élt ezzel a lehetőség­gel. A statisztika szerint 1969- bem a lakosság részére kifize­tett kártérítések összege megközelíti a 10 milliót, ami 30 százalékos emelkedést jelent az 1967-es kártérítések­kel szemben. Az Állami Biztosító az el­múlt évben a termelőszövet­kezetek részére több áj biz­tosítási konstrukciót vezetett be, lehetőséget adva arra, hogy a tsz-ek a nekik legmegfele­lőbb biztosítási módot válasz­szák. A megye termelőszövet­kezetei kivétel nélkül igényel­ték a biztosítást, minden tsz rendelkezik valamilyen bizto­sítással. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa és az; Állami Biztosító az elmúlt év végén közösen vizsgálta meg az új biztosítási rendszer ta­pasztalatait s megállapították, hogy lehetőség nyílik a kocká­zati körök bővítésére, változat­lan díjfizetés mellett. Ennék alanián az Állami Biztosító újabb kockázatokat tartalmazó módosítást határozott el erre az évre. A termelőszövetkezeteit ré­szére kifizetett kártéríté­sek összege az elmúlt év­ben majdnem kétszeresé­re növekedett: 1967-ben 23 és fél millió forint, 1988- ban pedig 45 millió forin­tot fizettek ki, annak ellenére, hogy nagyobb területeket érintő elemi csapá­sait nem jellemezték a tava­lyi évet. A beszámolóból kitűnik, hogy a megyénk területén mű­ködő állami vállalatoknak alig több mint fele kötött tűz­biztosítást. A vita során az is kiderült, miért húzódoznak a vállalatok a biztosítástól: többen is bizonyították, hogy a jelenlegi díjtételek és koc­kázatvállalás mellett a válla­latoknak nem kifizetődő a biz­tosítás, vagyis a biztosítás díja nincs arányban az ezért vál­lait kockázattal. A végrehajtó bizottság fi­gyelembe véve a vitában el­hangzottakat, szükségesnek tartja, hogy a biztosítás rend­szerét az eddigi tapasztalatok alapján, a szerződő felek ja­vaslatait figyelembe véve, a biztosító vizsgálja felül, s tö­rekedjen arra, hogy a biztosító tevékenység differenciáltabb legyen, jobban igazodjon a fejlődéshez. A megyei tanács vb. keddi ülésén a Szekszárdi Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága el­nökének beszámolója és dr. Lencsés Gyula osztályvezető kiegészítése alapján megvitat­ta a járási és községi szakigaz­gatási szervek szakigazgatási munkáját. A beszámolót kö­vető vitában felszólalt dr. Fo- nyó Gyula, a minisztertanács tanácsszervek osztályának kép­viselője is. Emlékérmesek.., „Heti 4 fillér volt a pártadó” Április 4-én délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendeztek Szefe» szárdon, a Felszabadulás-téri szovjet hősi emlékműnél. A fegyveres alakulatok díszszázada. * Háromszázötven új KISZ-tag ünnepélyes fogadalomtévetet, AJ ég nem hervadtak él a vörös szegfűk, amit a kollégáktól, a bonyhádi 11. számú általános iskola tan­testületétől kapott a fél év­százados jubileumi ünnepsé­gen. A Magyar Tanácsköztár­saság bonyhádi direktóriumá­nak tagja 75 esztendős volt, amikor tíz esztendeje meg­kapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet. Az újabb tíz év elteltével, 85 esztendős korá­ban is jó egészségnek örvend, diófát ültet a kertjében, abba­hagyja ezt a vendég érkez- tére. Szívesen megmutatja filtve őrzött kincseit. Előszedi az öt­ven esztendő alatt erősen meg- sárgult, régi dokumentumo­kat. Átmentette, a viszontag­ságos időszakban is tudott vi­gyázni rájuk. A körpecséttel hitelesített, Schramek. elnök aláírásával ellátott igazolvány azt tanú­sítja, hogy „Knábel Vilmos tagja a Bonyhádi Munkás- tanácsnak”. Ritkaságszámba megy a régi párttagsági köny­vecske. Érdekes, kicsiny bé­lyeg hívja fel benne tnagára a figyelmet. Pártadó a fel­irata. Szimmetrikusan, rendre sorakoznak a pártadó lerová­sát bizonyító, 4 filléres, he­tenként ragasztott bélyegek. Heti 4 fillér volt a pártadó akkor. 1919. április 1-én kelt a tanítói szakszervezet be­lépési igazolványa. Rajta ugyanaz a személy, a belépő személy és az igazolványt aláíró szakszervezeti elnök: Knábel Vilmos. Egy hónán múlva lesz ötven esztendő'- keltezésű az a kinevezés amelyben Kelemen Izsó, a Tanácsköztársaság Tolna me­gyei művelődési osztályának akkori vezetője az egységesí­tett bonyhádi elemi iskolák vezető tanítói tisztségével bíz­za meg Knábel Vilmos taní­tót. Végül a letartóztatás, a szekszárdi fegyház 26-os cel­lájának kényszerű lakója lett a munkástanács volt tagja. C zellemi frisseségének tel- jes birtokában szíve­sen felidézi a fél évszázada történteket. — Hogy’ fogadták a Ta­nácsköztársaság államosítá­sát a felekezeti iskolák neve­lői? Intézkedéseik? — A legnagyobb ellenfelem az akkori evangélikus pap volt. A többiek beilleszked­tek, még az a három apáca is, akik a leányosztályokat vezet­ték. Nagyon nagy létszámúak voltak az osztályok, éppen a felekezeti elkülönülés miatt. Kevés volt a tanító, a 14 ne­velő 786 gyereket tanítóit. Nekem a vezetés mellett is 80—90 tanulóm volt, én akkor a III—TV. osztályosokat taní­tottam. A túlzsúfoltság meg­szüntetésére átcsoportosítot­tunk a régebben elkülönült iskolák között. Elosztottuk a tanulókat, így lett 55 főnyi az osztályátlag. Később ezt igen nagy bűnömül rótták, pedig az én lányommal sem kivételeztem, ö a régebbi re­formátus iskolába került át — emlékezik, majd mosolyog, a pedagógusok számára szer­vezett világnézeti tanfolya­mot említve. Érdeklődöm a mosoly oka iránt és megkérdezem, hogy mit tanultak.. — Behatóan tanulmányoz­tuk Marxot, Éngelst (akkor ' dták ki a műveiket) és azon mosolygóm, hogy Trockijt. meg Bucharint is olvasgattuk. Ez ma talán furcsa, de akkor még nem voltak Lenin művei nálunk, elterjedve — világo­sít fel. — Láttam az írást, ön volt a szakszervezet elnöke. Érde­kelne, mivel foglalkoztak? — Szeretném, ha ma any- nyira aktív volna a szakszer­vezet. Sokat tettünk. Itt, Bonyhádon minden pedagó­gus naponta megkapta a tej-, só-, cukoradagját (nagy szük­ségben, háború után voltunk), a férfiaknak dohányt, szivart juttattunk. Még ruhát is adott bagateU összegért a szak­szervezet annak, aki rászorult. Tudom, ma más idők járnak, más a helyzet, de minden­esetre nagyon-nagyou aktív volt a szakszervezet. A bukás után jött a retor­zió, letartóztatták. Máig sem felejti a szekszárdi jegyház 26-os celláját. Hogy mi tör­ténik a külvilágban, a fegy­ház tetőzetét javító ifjú­munkás szavaiból értesültek. Éjszakának idején, hónapok múltán közölték vele: haza­mehet, de hallgasson. Knábel Vilmos társával gyalog, a he­gyeken át ment haza, Bony- hádrá. Jött a fegyelmi, dor­gálásban részesítette az egy­házi törvényszék, a munka­adó. Fizetésének kétharmadát visszatartották, s elmaradt az esedékes előléptetés. ICf ár nyugdíjas tanítóként nyerte el a rehabilitá­ciót Knábel Vilmos bonyhádi veterán. A felszabadulás után. 1947-ben vehette csak kézhez a munkásmozgalmi múlt miatt elmaradt, kései előléptető ok­iratot. Mellén csillog a Tanácsköz­társasági Emlékérem, amikor a köztiszteletben álló pedagó­gus a forradalmi ünnepeken a díszelnökségben fogled he­lyet. SOMI BENJ AMINKÉ &■ Koszorúzásra sorakoznak a szekszárdi üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek küldöttei. 7*' »** V 1 ' I m " \ * W5., mA:i Az első koszorút a munkásőrök helyezték el az emlékmű talapzatára. Foto: Tóik Iván

Next

/
Thumbnails
Contents