Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
} Ä megyei tanács vb-ülesc Koszorúzás! ünnepség A biztosítás és az Állami Biztosító Szekszárdim Nagyobb kockázat, kisebb díjért—Tolna a negyedik Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságának elmúlt évi munkájáról, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és az állami vállalatok biztosításának helyzetéről tárgyalt kedden délelőtt Szekszárdon a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Lux Sándor, az Állami Biztosító megyei igazgatója az 1968. évi munkát értékelve részletesen tájékoztatta a végrehajtó bizottságot arról, milyen mértékű Tolna megyében' a biztosítás. Az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése az Állami Biztosító tevékenységében is változásokat hozott: sokrétűbb, nehezebb lett a munkájuk. A megyei igazgatóság az elmúlt évben kiemelkedően jól látta el feladatát, országosan a negyedik helyen végeztek. Munkájuk elismeréséül a végrehajtó bizottság dicséretben részesítette az igazgatóság vezetőit és dolgozóit Megállapítja a beszámoló, hogy a lakossági vagyon- és személybiztosítások száma az elmúlt esztendőben jelentősen emelkedett, s a jelenlegi több mint 83 ezer egyéni biztosítást figyelembe véve. elméletileg minden családban van biztosi toft. A megyében nyilvántartott 79 220 lakásból 43 350 lakást biztosítottak, tehát a bérlők, vagy lakástulajdonosok több mint fele élt ezzel a lehetőséggel. A statisztika szerint 1969- bem a lakosság részére kifizetett kártérítések összege megközelíti a 10 milliót, ami 30 százalékos emelkedést jelent az 1967-es kártérítésekkel szemben. Az Állami Biztosító az elmúlt évben a termelőszövetkezetek részére több áj biztosítási konstrukciót vezetett be, lehetőséget adva arra, hogy a tsz-ek a nekik legmegfelelőbb biztosítási módot válaszszák. A megye termelőszövetkezetei kivétel nélkül igényelték a biztosítást, minden tsz rendelkezik valamilyen biztosítással. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az; Állami Biztosító az elmúlt év végén közösen vizsgálta meg az új biztosítási rendszer tapasztalatait s megállapították, hogy lehetőség nyílik a kockázati körök bővítésére, változatlan díjfizetés mellett. Ennék alanián az Állami Biztosító újabb kockázatokat tartalmazó módosítást határozott el erre az évre. A termelőszövetkezeteit részére kifizetett kártérítések összege az elmúlt évben majdnem kétszeresére növekedett: 1967-ben 23 és fél millió forint, 1988- ban pedig 45 millió forintot fizettek ki, annak ellenére, hogy nagyobb területeket érintő elemi csapásait nem jellemezték a tavalyi évet. A beszámolóból kitűnik, hogy a megyénk területén működő állami vállalatoknak alig több mint fele kötött tűzbiztosítást. A vita során az is kiderült, miért húzódoznak a vállalatok a biztosítástól: többen is bizonyították, hogy a jelenlegi díjtételek és kockázatvállalás mellett a vállalatoknak nem kifizetődő a biztosítás, vagyis a biztosítás díja nincs arányban az ezért vállait kockázattal. A végrehajtó bizottság figyelembe véve a vitában elhangzottakat, szükségesnek tartja, hogy a biztosítás rendszerét az eddigi tapasztalatok alapján, a szerződő felek javaslatait figyelembe véve, a biztosító vizsgálja felül, s törekedjen arra, hogy a biztosító tevékenység differenciáltabb legyen, jobban igazodjon a fejlődéshez. A megyei tanács vb. keddi ülésén a Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének beszámolója és dr. Lencsés Gyula osztályvezető kiegészítése alapján megvitatta a járási és községi szakigazgatási szervek szakigazgatási munkáját. A beszámolót követő vitában felszólalt dr. Fo- nyó Gyula, a minisztertanács tanácsszervek osztályának képviselője is. Emlékérmesek.., „Heti 4 fillér volt a pártadó” Április 4-én délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendeztek Szefe» szárdon, a Felszabadulás-téri szovjet hősi emlékműnél. A fegyveres alakulatok díszszázada. * Háromszázötven új KISZ-tag ünnepélyes fogadalomtévetet, AJ ég nem hervadtak él a vörös szegfűk, amit a kollégáktól, a bonyhádi 11. számú általános iskola tantestületétől kapott a fél évszázados jubileumi ünnepségen. A Magyar Tanácsköztársaság bonyhádi direktóriumának tagja 75 esztendős volt, amikor tíz esztendeje megkapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet. Az újabb tíz év elteltével, 85 esztendős korában is jó egészségnek örvend, diófát ültet a kertjében, abbahagyja ezt a vendég érkez- tére. Szívesen megmutatja filtve őrzött kincseit. Előszedi az ötven esztendő alatt erősen meg- sárgult, régi dokumentumokat. Átmentette, a viszontagságos időszakban is tudott vigyázni rájuk. A körpecséttel hitelesített, Schramek. elnök aláírásával ellátott igazolvány azt tanúsítja, hogy „Knábel Vilmos tagja a Bonyhádi Munkás- tanácsnak”. Ritkaságszámba megy a régi párttagsági könyvecske. Érdekes, kicsiny bélyeg hívja fel benne tnagára a figyelmet. Pártadó a felirata. Szimmetrikusan, rendre sorakoznak a pártadó lerovását bizonyító, 4 filléres, hetenként ragasztott bélyegek. Heti 4 fillér volt a pártadó akkor. 1919. április 1-én kelt a tanítói szakszervezet belépési igazolványa. Rajta ugyanaz a személy, a belépő személy és az igazolványt aláíró szakszervezeti elnök: Knábel Vilmos. Egy hónán múlva lesz ötven esztendő'- keltezésű az a kinevezés amelyben Kelemen Izsó, a Tanácsköztársaság Tolna megyei művelődési osztályának akkori vezetője az egységesített bonyhádi elemi iskolák vezető tanítói tisztségével bízza meg Knábel Vilmos tanítót. Végül a letartóztatás, a szekszárdi fegyház 26-os cellájának kényszerű lakója lett a munkástanács volt tagja. C zellemi frisseségének tel- jes birtokában szívesen felidézi a fél évszázada történteket. — Hogy’ fogadták a Tanácsköztársaság államosítását a felekezeti iskolák nevelői? Intézkedéseik? — A legnagyobb ellenfelem az akkori evangélikus pap volt. A többiek beilleszkedtek, még az a három apáca is, akik a leányosztályokat vezették. Nagyon nagy létszámúak voltak az osztályok, éppen a felekezeti elkülönülés miatt. Kevés volt a tanító, a 14 nevelő 786 gyereket tanítóit. Nekem a vezetés mellett is 80—90 tanulóm volt, én akkor a III—TV. osztályosokat tanítottam. A túlzsúfoltság megszüntetésére átcsoportosítottunk a régebben elkülönült iskolák között. Elosztottuk a tanulókat, így lett 55 főnyi az osztályátlag. Később ezt igen nagy bűnömül rótták, pedig az én lányommal sem kivételeztem, ö a régebbi református iskolába került át — emlékezik, majd mosolyog, a pedagógusok számára szervezett világnézeti tanfolyamot említve. Érdeklődöm a mosoly oka iránt és megkérdezem, hogy mit tanultak.. — Behatóan tanulmányoztuk Marxot, Éngelst (akkor ' dták ki a műveiket) és azon mosolygóm, hogy Trockijt. meg Bucharint is olvasgattuk. Ez ma talán furcsa, de akkor még nem voltak Lenin művei nálunk, elterjedve — világosít fel. — Láttam az írást, ön volt a szakszervezet elnöke. Érdekelne, mivel foglalkoztak? — Szeretném, ha ma any- nyira aktív volna a szakszervezet. Sokat tettünk. Itt, Bonyhádon minden pedagógus naponta megkapta a tej-, só-, cukoradagját (nagy szükségben, háború után voltunk), a férfiaknak dohányt, szivart juttattunk. Még ruhát is adott bagateU összegért a szakszervezet annak, aki rászorult. Tudom, ma más idők járnak, más a helyzet, de mindenesetre nagyon-nagyou aktív volt a szakszervezet. A bukás után jött a retorzió, letartóztatták. Máig sem felejti a szekszárdi jegyház 26-os celláját. Hogy mi történik a külvilágban, a fegyház tetőzetét javító ifjúmunkás szavaiból értesültek. Éjszakának idején, hónapok múltán közölték vele: hazamehet, de hallgasson. Knábel Vilmos társával gyalog, a hegyeken át ment haza, Bony- hádrá. Jött a fegyelmi, dorgálásban részesítette az egyházi törvényszék, a munkaadó. Fizetésének kétharmadát visszatartották, s elmaradt az esedékes előléptetés. ICf ár nyugdíjas tanítóként nyerte el a rehabilitációt Knábel Vilmos bonyhádi veterán. A felszabadulás után. 1947-ben vehette csak kézhez a munkásmozgalmi múlt miatt elmaradt, kései előléptető okiratot. Mellén csillog a Tanácsköztársasági Emlékérem, amikor a köztiszteletben álló pedagógus a forradalmi ünnepeken a díszelnökségben fogled helyet. SOMI BENJ AMINKÉ &■ Koszorúzásra sorakoznak a szekszárdi üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek küldöttei. 7*' »** V 1 ' I m " \ * W5., mA:i Az első koszorút a munkásőrök helyezték el az emlékmű talapzatára. Foto: Tóik Iván
