Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
XIX. évfolyam, 18. szám ÁRA: 1,20 FORINT Péntek, 1969. április *4. Felszabadulásunk 24. évfordulójára írta: Halmai János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának vb-tagja A tavaszt mindig türelmetlenül várja az ember, mert a zord, havas, megpróbáltatásokkal járó téli hónapok után minden tavasz egyben felszabadulást is jelent. Tavasz. — Mióta ember él a földön, az örök megújhodás szimbólumává magasodott ez a szó az emberben. Tavasz — élet — szabadság: az embernek egyet jelent. A mi tavaszunkban a történelmi realitás és a költői jel- képiség már több mint egy évszázada nagyon is egybeolvadt. Nálunk a tél múlását — társadalmi értelemben — az olyan fényes tavaszi napok jelzik; mint március 15-e, március 21-e és április 4-e. 1945. április 4. Az idei évfordulónak különös jelentősége van Felszabadulásunk ünnepi napját közvetlenül megelőzte a magyar proletariátus által vezetett győztes szocialista forradalom, az első Magyar Tanácsköztársaság ötvenéves évfordulója, — másrészt már csak egy év választ el bennünket felszabadulásunk negyedszázados jubileumi évfordulójától. 1919. március 21-én — mindössze néhány hónappal a Komunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után — a magyar proletariátus megragadta a hatalmat. Bebizonyosodott, hogy a proletárdiktatúra nem „kizárólag ázsiai viszonyok között” valósulhat meg, hogy nem idegen a magyar munkásosztálytól, hisz közülük több százan közvetlenül ismerték Lenin tanításait, s több ezren vettek részt közülük a Nagy Októberi Forradalomban. Jelentősége ennek az eseménynek az: hogy a magyar munkásosztály a Tanácsköztársaság gyakorlatából ismerte meg a kommunista eszméket, saját erejét, történelmi elhivatottságát. S bár a belső ellen- forradalom, s a külső intervenció térdre kény szeri thette a zsenge Magyar Tanácsköztársaságot, — utána 1945. április 4-e mégis a lenini üzenet: „Legyetek szilárdak, s a győzelem tiétek lesz!” történelmi szükségszerűségét igazolta. Az idén immár huszonnegyedszer köszöntjük felszabadulásunk ünnepét. Azt a felejthetetlen napot, amellyel egész hazánkban elmúlt egy dermesztő kor, amellyel elmúlt a törvényesített igazságtalanság és kizsákmányolás, s az intézményesített népbutítás és népirtás kora. Véget ért milliók keserves szenvedése e hazában, s az áprilisi virágnyílással bontakozott ki a nép felemelkedésének, s az emberi élet lehetőségeinek legteljesebb, szocialista-kommunista valósága. Az évfordulón hálával és tisztelettel gondolunk azokra, akiknek hősiessége, véráldozata lehetővé tette a magyar munkásosztály és a nép legjobbjai sok évtizedes harcának győzelmét. Szeretettel emlékezünk a szovjet népre, amely a legtöbb áldozatot hozta, hogy hazánk dolgozó népe szabadon, biztonságban, növekvő jólétben éljen. A magyar nép büszke lehet a néphatalom éveiben, pártja vezetésével kivívott eredményekre. Évszázados gondokat szüntetett meg ez az immár közel negyedszázados szocialista építőmunka. Az ünnep hangulata mellett a tények sokasága jelzi: megváltozott országunk arculata. A múlt, a nyomor, a szellemi sötétség Magyarországra örökre eltűnt. Míg az 1938—39 évek átlagában 23 ezer, addig az 1960—68 évek átlagában pedig 58 ezer új lakás épült az országban. Hazánk egészségügyi-szociális szervezete, a lakosság egészségügyi ellátása sok vonatkozásban elérte a legfejlettebb országok színvonalát. Már lényegében az ország egész lakossága részesül a csaknem ingyenes társadalombiztosításban. A szociális gondozás egyik legjelentősebb tényezője a nyugdíjak kiterjesztése munkásokra, értelmiségiekre, alkalmazottakra, továbbá a termelőszövetkezeti parasztságra. A magyar nép altalános műveltsége is jelentősen emelkedett, s ma az országban minden tizedik 18 éven felüli lakos érettségizik, s minden harmincadik 25 éven felüli lakos egyetemi végzettséget szerez. Míg az 1937—38-as tanévben a középiskolákban tanulók száma 52 349 volt, addig az 1968—69-es tanévben 335 338, — s míg az 1937—38-as tanévben az egyetemeken és főiskolákon 11747 fiatal tanult, addig ma, az 1968—69-es tanévben 78 727 hallgatója van a magyar egyetemeknek és főiskoláknak. Á sok beteljesedett szándék, megvalósult terv azt mutatja: van erőnk magunk mögött hagyni a múlt örökségét az országban éppúgy, mint Tolna megyében. Nagy tettekre képes az emberi munka és szorgalom, ha a felszabadult nép bízik erejében, képességeiben — pártjában. Megyénk dolgozói a 24 év során ezzel az önzetlen es a szocializmus érdekében kifejtett mindennapos munkával te- remtették meg az olyan jelentős társadalmi osztálybeli val- tozásokat: mint a termelőszövetkezeti átalakulás, a termelőszövetkezeti paraszti osztállyá válás, a sok nem zetiségi széthúzás helyébe lépő egymásra találás, s nem utolsó sorban pedig a megye munkásosztályában bekövetkezett létszámbeli és minőségi előrelépés, fejlődés alapjait. Gazdasági munkák során pedig megyénkben is természetes napi esemény már, hogy új üzemek épülnek, hogy bővülnek a régiek, hogy korszerűbbek a gépek, műszaki berendezések, hogy Tolna lankái között kígyózó vasútainkon mind több korszerű Dieselmozdony repíti rendeltetési helyére a gyárak és a mezőgazdaság termékeit; hogy mind több gép dolgozik a földeken. Hogy az elmúlt évben már mintegy 1800—1900 lakással tudtuk enyhíteni megyénk lakásgondjait. De nem volt hiábavaló szorgos munkálkodásunk a művelődésügy, a kultúra, az egészségügy felvirágoztatása területén sem. Megyénkben az 1967-es tanév során az általános iskolákban 35 567 gyermekünk; a megyei középiskolákban, szakközépiskolákban és technikumokban 4941 fiatalunk; s a dolgozók általános iskoláiban és a középiskolák esti, levelező tagozatain 1838 felnőtt tanult Csak a megye területén működő különböző iskolákban tehát, majd 43 000 hallgató tanult, művelődött és nevelődött —, megyénk egy járásnyi lakossága. Micsoda sebességgel távolodunk el megyénk felszabadulás előtti, 18 ezer analfabétájának szellemi színvonalától! De ugyanilyen fejlődésről számolhatnánk be az egészségügy, a kulturálódás más területeiről is. így ma Tolnára, — de más megyékre is — városainkra, falvainkra aligha ismer rá, aki csak a „régit” ismeri. Uj épületek sorakoznak egymás mellett. S az új otthonok más életmódot, újfajta igényeket is jelentenek. S ezeket ma már mind teljesebben ki is elégíti az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem. 24 évvel ezelőtt független Magyarország született, amelynek politikáját a nép érdekei irányítják, amelyben a hatalomra egyedül jogosult-hivatott dolgozó nép uralkodik. Ez a nap — ezért a nemzet ünnepe! Minden becsületes emberé, aki jobb, szebb, emberibb életet akar, aki ezért dolgozik. S ma nem ok nélkül ezen van a hangsúly. 24 év múltával ugyanis mind világosabb: nagyot fordult mindnyájunk sorsa, s ebben nincs megállás, a még jobb életért még többet kell tenni. E z az év — a tavalyi is — nagy gondot vállaló év számunkra: korszerűsítettük a gazdaságirányítás rendszerét. Mindezt azért, mert elégedetlenek voltunk azzal, amit a régi mechanizmus lehetővé tett, mert többet akarunk, mert többre is van szükség. Olyan újabb folyamatot indítottunk el tehát — s ma már folyta tunk —, amely mindnyájunk akaratát fejezi ki: használjuk fel jobban a szocialista gazdálkodásból származó lehetőségeket^ ésszerűbben bánjunk közös munkánk minden eredményével. Legfőbb célunk most az, hogy a terveinkben kitűzött célok megvalósuljanak. Egyedül ez ad alapot arra, hogy az élet minden területén előbbre lépjünk! Ez az év azonban nemcsak a mi belső gondjaink fokozottabb vállalását jelenti, népünk, munkásosztályunk, s annak pártja számára. Továbbra is következetesen vállalnunk kell — mint eddig a 24 év során mindig vállaltuk —: a béke, a nemzetközi társadalmi haladás, a szocialista országok és pártok egysége, a Szovjetunióhoz való hűség, vagyis a szocializmus külső gondjait is. Mert a mi 24 éves szabadságunk nemcsak a mi népünk ügye és érdeke, — a mi szabadságunk — a proletariátus nemzetközi felszabadulásának része is. A mai bonyolult és éles nemzetközi helyzetben népünk és pártunk ezért egy pillanatra sem tántorodhat el a marxizmus— leninizmusban megtestesülő proletár internacionalizmustól, bármilyen szirénhangok csábítsanak is bennünket, akár az imperializmus csendes, fellazítási taktikájával, akár a sorainkban meghúzódó, jobb, vagy balos eszmékkel. Világosan kell látnunk, hogy népünk 25. évébe forduló szabadságának ez volt és marad a jövőben is az egyetlen lehetséges külpolitikai ( feltétele. Legnagyobb ünnepünk április 4-e, így tud majd adni bíztatást, ösztönzést további munkánkhoz. Hiszen ez a nap is bizonyítja: sikereink forrása saját munkánk, pártunk és népünk egysége, s az a testvéri, elvtársi barátság, együttműködés amely bennünket örökre a Szovjetunióhoz, a többi szocialista országhoz fűz! — Éljen a magyar nép és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága! — Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának nagy ünnepe! , , , , , — Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt es a Magyar N épköztársaság! <* Mai számunkból: A HÉT 3. o. Igazgató elvtárs,.. 4. o. Mindig kedves elvtárs ? 5. o. Boldog béke? 7. o. Tűshely 11. o. A rádió és televízió műsora 13. o. Kitüntetések Tegnap a délelőtti órákban bensőséges ünnepség színhelye volt a Tolna megyei Tanács fogadóterme. Szabópál Antal, a megyei tanács vb- elnöke a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében kitüntetéseket adott át. Az ünnepélyes aktuson részt vett és pohárköszöntőt mondott Somi Benjamin, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára. Szabópál Antal üdvözlőszavai után röviden beszélt a felszabadulásunk óta eltelt 24 év gazdag eredményeiről, a sok és áldozatos munkáról* amelyet felvirágoztatásunk érdekében a több mint két évtized alatt az ország népe végzett. A köszönet hangján szólott a szovjet nép felszabadító harcairól. Külön köszönetét mondott az ünnepségre meghívott elvtársaknak, akik hosszú évek tartalmas munkájával érdemelték ki a kormánykitüntetést és a vele járó pénzjutalmat, amelyet ezen az ünnepségen vehettek át. A jelenlevők közül dr. Kelemen Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Fejős Mihály, a Szekszárdi Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Gyimó- thy Ödön, a Tamási Járási Tanács VB titkárságának főelőadója László István, a Tanácsi Építő- és Szerelőinari Vállalat igazgatója és Lantos János, a Dunaszentgyörgv Község Tanácsa VB gazdálkodási előadója pedig a Munka Érdemrend bronz fokozata kormánykitüntetést vette át. Budapesten, a Parlament épületében ezen a napon vette át a megyei tanács személyzeti osztályának vezetője, dr. Fü- löp Lajos is kitüntetését, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A kitüntetettek nevében László István mondott köszönetét, s ígért további jó munkát. Az évforduló alkalmából a Tolna megyei Tanács hatásköT vébe tartozó vállalatok, intézmények, hivatalok dolgozói közül tizen, kiváló dolcozó jelvényt vehettek át. Honvédelmi érdemérmet öten kaptak.
