Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

Nemcsak névváltozás Szekszárd város tanácsa megszervezte a Költségveté­si Üzemet, s az február else­jével megkezdte működését. Ennek a jogelődje az Anyag­telep volt, amit neveztek házilagos részlegnek is, házi brigádnak is. A feladatkör lé­nyegében nem változik: ugyan­úgy hozzátartozik a kertészet, a tanácsi kezelésben lévő épü­letek, utak, hidak, járdák, vízlevezetők karbantartása, felújítása, hasonlók építése, mint ahogyan a jogelődjéhez tartozott. Éppen ezért fel­vetődik, hogy nem egyszerűen névváltozás történt-e? A kér­désre a ldgilletékesebbektől, dr. Nedók Páltól, a városi ta­nács vb. megbízott elnökétől, Szathmáry Lászlótól, a Költ­ségvetési Üzem vezetőjétől és Vilinovszky Ferenctől, a Költ­ségvetési Üzem műszaki ve­zetőjétől kértünk választ. íme a válaszok lényege: „Nem egy­szerűen névváltozásról van szó, hanem elsősorban tartal­mi átalakulásról. A Költség- vetési Üzem a gazdálkodás új rendjének teljesen újszerű képződménye”. Az újszerűség abban van, hogy előtérbe került a vál­lalati jelleg, önállóságot ka­pott, de ugyanakkor mégsém vállalat, nem is kívánják az­zá fejleszteni. Az alapvető, ami megkülönbözteti a válla­latoktól az, hogy itt nem cél a nyereségre való törekvés. Ebből fakadóan a bérezési , viszonyok sem függhetnek a nyereségtől, mint a vállala­toknál. Az Anyagtelep közvetlenül az építési osztályhoz tarto­zott, minden részügyben az osztályon -döntöttek. Most az átszervezéssel. a Költségvetési ; Üzem önállóan tevékenyke­dik: a vezetője dönt? külön* féle bérügyi, felvételi, fegyel­mi kérdésekben. A városi ta­nács vb. csak az üzemvezetőt, a műszaki vezetőt és a fő­könyvelőt nevezi ki. Nagyon lényeges, hogy számolnak ön­költséget, különféle mutató­kat dolgoznak ki. Eddig ugyanis nem mérték, hogy egy-egy feladat elvégzése mi­lyen költségkihatással járt. De ezt nem a nyereség eléré­se érdekében teszik, mint a vállalatok, hanem azért, hogy a rendelkezésre álló pénzből minél több feladat valósul­hasson meg. A Költségvetési. Üzemnek ugyan külön egy­számlája van, de a pénzügyi alapot a városi tanács bizto­sítja, s kizárólag a városi ta­nács a megrendelő is. Mivel a Költségvetési Üzem célja ilyen sajátos, nem terheli , nyereség-befizetési kötelezett­ség sem, mint a vállalatokat, A Költségvetési Üzem az idén — a jóváhagyott feladat­terve szerint — közel 12 mil­lió forint értékű munkát vé­gez. Az átszervezés előkészületei közben voltak olyan aggályok, hogy nem szorul-e háttérbe egy csomó feladat, az üzemen belüli érdekek végül is nem kerekednek-e félül? A koráb­bi rendszernek megvolt ugyanis az az előnye, hogy ami javaslat felvetődött, egy- egy tanácsülésen, vagy • ha hirtelen megrongálódott va­lami, szinte egyik óráról a másikra oda tudták irányítani a .megfelelő brigádot. Az elő­re nem látható problémák megoldásához bármikor tud­tak anyaigot, munkaerőt biz­tosítani. Az átszervezés során erre gondoltak, s olyan in­tézkedéseket tettek, hogy az üzemi önállóság égisze alatt véletlenül se szorulhasson háttérbe a város ; kommuná­lis érdeké. AZ alapítási hatá­rozatban áz is bénne szere­pel, hogy a rendkívüli felada­tok ellátása, tahácstagi be- ' jelentések rendkívüli eliáté- zése érdekében az üzem szük- s4g,«setéA, átótvi'*» .teljes lét’ számmal t^étipöí/kedni. Meg- bstáToEfcák^'« . adatokat is,' de ’adott' esetben a városi vezetők döntik el, hogy melyik munka kerüljön előtérbe: a város vezetőinek közvetlen beleszólási joguk van/ s a kiindulás sosem a gazdasági mutató, hanem a reális igény. BODA FERENC Miért érnék be a negyvenhéttel ? Udvarlás közköltségen — A négy nagy prémiuma A mócsényi Völgység Népe Tsz-ben a társadalmi tulajdon védelmére irányuló vizsgálatot végzett a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Bizonyosra vehető, hogy a gaz­dák a jövőben is szívesen lát­ják a népi ellenőröket, mert megállapításaik részint a kö­zös vagyont ért károsodás megtéri ttetésére, részint pe­dig inkorrektségből eredő hi­bák megelőzésére ígérkeznek alkalmasnak. A cikói tsz. — mint ismere­tes —, január elsejével olvadt a Völgység Népe Tsz-be; te­hát ez utóbbi jogutódja az előbbinek. A cikói időkben történt, hogy a kis szövetke­zet akkor} elnöke egy másik járásból a gazdaságba invitál­ta egy tehenészt és feleségét. A házaspár az elnöki ígéret alapján reménykedett abban, hogy a faluban megfelelő la­káshoz jut. Nincs azon csodál­koznivaló. hogy a férfi nem egy alkalommal, — s mind erélyesebben —, emlegette az ígéretről és, a szép szóról oko­sító közmondást Köznyelven szólva: akkor borult ki telje­sen, amikor megtudta, hogy az egyik középvezető mit kívánt a feleségétől. Az asszony bo- gárszémei fenyegetően villog­tak a tisztességtelen ajánlat hallatán, gazdájuk pedig ki­látásba helyezte a brigadéros- nak, hogy leharapja az orrát. Embere válogatja, ki hogyan reagált a történtekre. Az egyik fejét csóválta, a másik neve­tett, — szóval megvolt a heti pletykaalapanyag Cikón Mindezek után a vezetőségi bizottság megállapította (?), hogy Szakács hanyagul végzi munkáját, hogy a felesége ösz- szeféi+ietetlen, ergo útilaput $ kötött a tehenész talpa alá. A járási vezetőügyész tanácsára a férfi a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordult panaszá­val. A bizottság jogerős hatá­rozatával 2800 forint kiesett munkabér megfizetésére köte­lezte a tsz-t. Szerettük volna megtudni, kik voltak azok, akik a veze­tőségi bizottság ülésén a tehe­nésszel szemben a törvénysér­tő határozatot ■ hózták. Sajnos, keresgélésünk idején sem a döntőbizottságnál, sem a mő- csényi központban nem talál­ták az iratokat. És a kár? ... Arról majd a prémiumügy után beszélünk. Az elnök, az elnökhelyettes, a főkönyvelő és a főagronó- mus lehetséges premizálásáról hozott határozatot az egykori cikói tsz közgyűlése. Ami a teljességet illeti: a prémium- feltételek némi leleménnyel így is, úgy is magyarázhatók. A „négy nagy” úgy magyaráz­ta, hogy megszolgálták a pré­miumot, és — immár az egye­sülés utón — felvett 41 230 forintot. A népi ellenőrzés véleménye szerint a jutalom csak akkor járt volna, ha az említett vezetők irányításával a tagság az összes termelési célokat eléri. Ez pedig nem történt meg. Kovács István tsz-elnöknek e sorok írójával együtt; az a véleménye, hogy közköltségen — akárha eredménytelenül — udvarolni nem megengedhető. A vak is látja, milyen' szoros az összefüggés az asszony megkörnyékezése, a lakásígé­ret nem teljesítése és a fel­mondás között. Kétezer-nyolc- száz forint nem csapja föld­höz a Völgység Népe Tsz-t, — a kár megtóríttetésétől még­sem helyes eltekinteni. Nem a forint miatt elsődlegesen, hanem a tisztességért, a tör­vényességért. A főkönyvelő egyetért a né­pi ellenőrzéssel, de ő a tehe­nész-ügyet nem óhajtja boly­gatni. „A látszatát is kerül­nünk kell, — úgymond —, hogy kellemetlenkedni aka­runk a volt cikói vezetőség­nek.” Abban viszont bízik dr. Székely elvtárs, hogy a negy­venezer forintos prémiumösz- szeg visszajut oda, ahová va­ló: a Völgység Népe Tsz pénz­tárába. Korrekt dolognak tar­taná, ha felvevői belátnák té­vedésüket, s nem kényszeríte­nek jogi útra a tsz-t. Az elnök, lám. nem enged a negyvennyolcból, a főköny­velő — túlzott tapintatból — beérné a negyvenhéttel. Le­gyen szabad javasolnunk: ne tegye, ügy véljük, nem elég. ha csak a mérleg két oldala egyezik fillérre, az igazság­osztásnak is teljesnek kell len­nie, — hát ezért ne érjék be a negyvenhéttel Mőcsényben... BORVÁRO ZOLTÁN Tulipánok Fotó: Tóth Iván ♦ ♦ \ ♦ : ♦ I ♦ ♦ x X ♦ ♦ „Fel kell hívnom az Autóbusz-közlekedési Igazgatóságot.” Hat szám. — Tyihonov beszél, a bűnügyi rendőrség ope­ratív tisztje. Nem. nem, a családjával semmi baj sen) történt. .Arra kérném, adjon felvilágo­sítást, milyen időközökben közlekedik a 24-es járat Vladikino -körzetében 20- és 21 óra között. 11 percenként? Kösznöm. Még egy kérésem van. A 20 óra és 20 óra 45 perc között induló járatok gépkocsivezetőinek névét szeretném tudni. írom. Gavrilenko 20 óra 26 perc. Gyemidov 20. óra .37. Lampszi 20 óra 4 8. Köszönöm. Viszonthallásra... Tyihonov befordult a Petrovkára, s a Puskin tér felé Vette útját. A friss levegő felébresztette. Léptei alatt csikorgott a hó. A „Rosszija” filmszínháznál már gyülekeztek a reggeli előadás nézői, a Puskin-szobomál út­törők várakoztak. Moszkva élte a.' maga meg- ' szokott - életét. Tyihonov trolibuszra, szállt. ^ Tyoplij utcáig utazott. .............— % L assan baktatott fölfelé a lépcsőn, minden fordulónál megállt. A legjobban attól a pilla­nattól félt, amikor becsönget, s válaszolnia kell 4>4*ÓÓÓ*ÓÓ4 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ va kérdésre: „Ki az?” „Nyissák ki! Bűnügyi rendőrség.” Ezekre a szavakra nem ritkán ér­kezett golyó a zárt ajtón keresztül. így halt .meg Tolja Pankratov is. Fiatal fiú volt, s el­felejtette, hogy ilyenkor félre kell állni az ajtó­ból. Az ilyenkor esedékes könnyű hidegrázáshoz • azonban viszonylag könnyen hozzá lehet szokni. Nehezebb megszokni, hogy az ember beállít egy ismeretlenhez és így szól: „A lányát megölték”... A iy. emeleten Tyihonov megállt, előhúzta .zsebéből a cédulát: „V. em. 49.” Nagyot lélegezve továbbindult, A lépcsőfordulóból már látta, hogy .a lakás'ajtaját tárva-nyitva hagyták. Belépett az .előszobába. Sápadt, karikás szemű embereket látóit/ ‘Tehát elkésett. S életében először most megkönnyebbülést okozott neki az, hogy valaki megelőzte. Egy. testes férfi a telefonnál állt, fojtott hangon beszélt valakivel: — Bürokraták ezek, nem emberek, én mon­dom! Dühösen lecsapta a kagylót, Tyihonovhoz for­dult: — Jó napot. Áron Szkörij vagyok a szerkesz­tőségből. ön, ha nem tévedek, Konsztantyin Mi- hajlovics? — Nem. Sztanyiszlav Pavlovics vagyok. De ennek nincs különösebb jelentősége. .— .Hát bizony, nincs. Mk nincs ... — Bocsásson meg — Tyihonov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asszony ült. Nem sírt, csak állandóan ugyanazt ismételte. — Kislányom, drága kislányom, miért tetted ezt «velem? Miért hagytál itt engem? Égy lányka ült mellette a díványon, a szeme vörösre dagadt a sírástól. A lányka átölelte áz asszonyt, próbálta vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ablakhoz lépett. Az asszony felemelte a fejét, pillantásuk találkozott. — Tatjána munkahelyéről? Tyihonov zavarba jött, hirtelen megérezte, mennyire fölösleges itt és komoran válaszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov a szomszéd szobában be­szélgetett a kislánnyal, megpróbált megtudni valamit, aminek köze lehetett nővére halálához. Az eredmény egyenlő volt a nullával. Már in­dulni akart, amikor hirtelen eszébe jutott: — Ki az a Konsztantyin Mihajlovics? — Sztavickij. Tanya barátja. Egy időben össze is akartak házasodni. De Sztavickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja a hazugokat. Igv nem lett a dologból semmi. Néha azért talál­koztak, ritkán... Tyihonov jóval öt óra előtt ért Vladikinóba és elhatározta, újra végigsétál az ösvényen. A Bajkál szállodáig számolta a lépéseket, majd visszafordult, Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetett meg a halálos sebbel? Az ösvény a 16. sz. háznál kanyarodott ki az útra, az autóbusz- megállóhoz. Jevsztyignyejeva úgy emlékezett, mintha közvetlenül azután, hogy megpillantotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzúgását... Gavrilenko gépkocsivezető tagadban csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Annyi magas férfit szál­lítok naponta, s annyian hordanak sötét téli­kabátot ... Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szem­tanúk 20 óra 20-kor léptek ki a házból, hat perc alatt nem érhettek a megállóhoz. Gyemidov vagy Lampszj talán többet tud. Gyemidov szürke szemű, kövér férfi. Arca kipirosodott a hidegben. A vezetőfülke mellett áll, szőrcsizmájával topog a havon:

Next

/
Thumbnails
Contents