Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

A dombóvári Láng-beruházás A vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos korábbi elképze­lések. tervek megvalósításában megtorpanást váltott ki a gaz­dasági reform. A régi mecha­nizmusban .a nagyobb beru- zásokat központi forrásokból finanszírozták, általában költ­ségvetési juttatásokból folyó­sították az új üzem forgóesz­köz-ellátását, a betanulással, felfutással kapcsolatos terhe­ket is. Bizonyos fokig érthe­tő, ha most az érintett válla­latok húzódoznak a nagyobb befektetésektől, hiszen most már minden „saját számlára-’ megy. Ä rendelkezésre álló — amortizációból és a vállalati nyereségből származó — fej­lesztési alappal úgy gazdál­kodnak hogy az minél előbb nyereséget hozzon. Ezt pedig sok esetben elérhetik más módszerekkel is, mint nagyobb vidéki gyárépítéssel. A vidéki ipartelepítés ellen hat a be­ruházási piacon még meglévő egyensúlyhiány. Sok a beruházási igény — nagy a kereslet a beruhá­zási javak iránt — az építő­ipari kapacitás viszont kevés. Szűkösek a pénzügyi eszkö­zök is. 1 Több, két-három évvel ez­előtt már elhatározott ipar- telepítési beruházásról rrost „kiderül”, hogy az érdekelt fővárosi vállalatoknak nem js olyan sürgős. Különböző in­dokokkal kibújnak a koráb­ban vállalt kötelezettségek tel­jesítése alól, vagy olyan igé­nyeket támasztanak — főleg az anyagi hozzájárulás terén — a helyi szervekkel szem­ben, amelyre nincs fedezet, amelyek teljesíthetetlenek. El­teszik későbbre a programo­kat, a bizonytalan jövőben „ígérik” a megvalósítást. Az elodázásban, visszalépésben szerepe van annak is, hogy az új mechanizmus közgazdasági szabályzói elsősorban arra ösz­tönöznek, hogy a ma elérhető minél nagyobb nyereség érde­kében mozgósítsák az anya­gi eszközöket, ne vállaljanak áldozatot ma a holnapi, vagy holnaputáni nagyobb nyeresé­gért. Erősen vitatható ez a gyakorlat hiszen a vállalati stratégia távlatokra kell, hogy szóljon, a fejlesztés mindig ál­dozatokat követel, átmeneti megoldásokkal csak toldozgat- ni-foltozgatni lehet. Igen örvendetes, hogy ma már az elmondottak ellenke­zőjére is akad példa. A Láng Gépgyár dombóvári beruházá­sát nemhogy fékeznék, hanem éppen meggyorsították az 1968. január elsejével életbelé­pett új szabályok. Az első tár­gyalások 1967. őszén kezdőd­tek. 1968 februárjában már megtörtént a részletes meg­állapodás, szinte hetek alatt rendezték a területátadást, ta­valy elkészült a kút, a bekö­tőút, a térvilágítás, ma már ott van az építőanyag egy ré­sze, készek a kivitelezési ter­vek, lényegében tehát meg­indult a beruházás. Az elha­tározástól az üzembe lépésig három esztendő telik el, re­kordidő ez egy ilyen komoly nehézipari beruházásnál. A százesztendős Láng Gép­gyár a fővárosi nagyüzemek többségéhez hasonló nehéz­ségekkel küzd. Fejlesztési hi­hetőségei két okból is korlá­tozottak: Területileg nem ter­jeszkedhet, másrészt pedig munkaerőhiány akadályozza a fejlesztést. Termékei iránt azonban évről évre nő az igény (ma például már 1971-re igazolnak vissza rendeléseket). Turbinái — az első 300 lóerős 1905-ben készült el, ma vi­szont már 200 megawattosra kaptak rendelést —, Disel-mo- torjai, kazánjai, élelmiszeripa­ri és vegyipari gépei itthon is. külföldön is keresettek. Intenzív műszaki fejlesztés folyik a vállalatnál és a piac­kutatás eredményei azt mu­tatják, hogy távlatokban is szükség van a termelés növe­lésére. Ma a növekvő kereslet és a szűk kapacitás között úgy teremtik meg az összhangot, hogy egy sor kisebb üzemmel is „bedolgoztatnak”. Volt olyan elképzelés is, hogy vá­sárolni kellene vidéken egy gépállomást. A számítások azonban arra az eredményre vezettek, hogy e megoldások csak átmenetileg lennének jók, hosszú távra egy új, korszerű vidéki gyár létrehozása hoz­hat megoldást. — Éppen azért, mert a jö­vőre is gondolunk, kell vállal­nunk a vidéki ipartelepítéssel járó terheket, olyanba fektet­ni anyagi eszközeinket, ami talán ma és holnap még visz, de holnapután már hoz — mondja Fehér József műszaki főmérnök. — És e ponton talál­kozunk a Tolna megyei és dombóvári vezetők elképzelé­seivel, akik nagy készséggel segítenek abban, hogy meg­épüljön és mielőbb termelhes­sen az új gyár. Csak ezzel a megoldással vagyunk képesek hosszú távra is biztosítani a vállalat fejlesztését. A beruhá­zással járó anyagi terhek na­gyobb részét mi vállaljuk, a megyei tanács vb pedig a ren­delkezésére bocsátott iparfej­lesztési alappal is támogatja a dombóvári üzem létesítését. Egy évvel ezelőtt, tavaly februárban több tárgyalás után született meg a megállapodás, amely szerint a Láng Gépgyár Dombóváron hozza létre vidé­ki üzemét. Végső kiépítésében — ez tíz-tizenkét éves program — ezerötszáz dolgozót foglal­koztató gyár létesítéséről van szó, az első ütem kivitelezésé­hez azonban azonnal hozzáfog­nak. Részletes megállapodás erről történt. Az első számítások szerint 25 millió forintba került volna a beruházás, amihez 12 millió forintot ad az iparfejlesztési alapból a megyei tanács. Utá­na „pontosították” a számítá­sokat, részben az építőipari árak emelkedése, de főképp a tervek alaposabb . felülvizsgá­lata és átdolgozása következté­ben ez az összeg több, mint duplájára, 54 millió forintra emelkedett. Kiderült ugyanis, hogy a korszerűbb technológia megvalósításával, a műszak­szám növelésével, az eszközök jobb kihasználásával nem az eredetileg tervezett 300, hanem 500—550 fő foglalkoztatására lesz alkalmas az új gyár. Erre vállaltak kötelezettséget „Lán­gék”, és kérték az anyagi tá­mogatás növelését is. A napok­ban kapták meg az értesítést, hogy bizonyos feltételek vál­lalása ellenében további tíz­millió forintot kapnak az ipar- fejlesztési keretből. Közben Dombóvárott a köz­ségfejlesztési beruházásokat úgy módosították, hogy a köz­ség átvállalja az időközben el­készült kút és bekötőút költsé­geit A kutat bekötik a dombó­vári vízműhálózatba, ezáltal a vízmű már ki tudja elégíteni az új kórház igényeit is. Soronkívül készítette el a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat az első ütem kivitele­zési tervdokumentációját, ma tehát már lényegében „sínen van“ a beruházás. Az iparfejlesztési alapból 22 milliót kap a vállalat helyileg a közművesítéssel kap segítsé­get a Láng Gépgyár, a többi pénzt — a negyvenmilliós for­góeszköz-szükséglettel együtt közel hetvenmillió forintot — a fővárosi gyár teremti elő sa­ját fejlesztési alapjából, illet­ve a fejlesztési alap kiegészí­tésére felveendő bankhitelből. Az első ütemben megépülő létesítményeket úgy helyezik el, hogy már figyelembe veszik a későbbi bővítés — a máso­dik és a harmadik ütem — be­ruházásait. Az első ütemben például elkészül a kétszintes igazgatási és szociális épület, amit később hozzáépítéssel és emeletráépítéssel bővíthetnek. A most elkészülő üzemcsarnok mellett is ki van jelölve a ké­sőbb hozzáépítendő csarnokok helye. A tervek szerint az idén tető alá hozzák az épületeket, így téliesíteni lehet a munkahelye­ket Az építők 1970 második félévében adják át a „terepet” technológiai szerelésre, a sze­reléssel egyidejűleg megkezdő­dik a termelés előkészítése, 1971. januárban pedig indul a termelés. A Láng Gépgyár program-osztálya már most vesz fel úgy rendeléseket, hogy számít a dombóváriak „belépé­sére”. A beruházás gyors tempóját az új mechanizmus közgazda- sági szabályzói diktálják. Ma már nemcsak népgazdasági, hanem vállalati érdek is, hogy a befektetett tízmilliók minél hamarább megtérüljenek, az anyavállalat már 1971-ben nye­reséget is vár a dombóvári üzemtől. Természetesen, az első hóna­pokban csak alkatrészeket, fél- gyártmányokat várnak Dombó­várról, de mór 1971-re terve­zik egyes egyszerűb gyártmá­nyok komplett előállítását is. Nagy lesz a felelőssége az új üzem kollektívájának, hiszen ha rosszul dolgoznak, az anya- vállalat termelését akadályoz­zák, viszont ha jól működik az új dombóvári gyár, ezzel ma­guk is besegítenek a későbbi fejlesztési program megvalósí­tásába. A második és a har­madik ütem beruházásához — mai számítások szerint az ezer- ötszáz főt foglalkoztató gyár összesen mintegy háromszáz- millió forintba kerül — a pénz "gy részét már a dombóváriak­nak kell „megkeresni”. J. I. Inkább kevesebbet... S ióba unszolta a gyűlést levezető elnök hozzár- szólásra a meghívottakat. Pedig náluk nem volt szok&s a passzivitás. A járásból megjelent gazdasági vezetők az első órában odaadó , figyelem­mel kísérték a mondottakat, s a sok értékes gondo­lat közül feljegyezték a számukra fontosakat. De amikor már a második óra végefelé tartottak, észre­vehetően csökkent figyelmük. Ehhez hozzájárult, hogy gyakoribbak lettek az ismétlések és a meg­jelentek számára vázlatosan is elegendő, rövid in­formálás . helyett túlzott részletességgel taglalták a pártszervezet belső dolgait, s teendőit. Értjük az indítékot és a törekvést. Mostanában rengeteg konkrét ismeretanyag gyülemlett fel a járási politi­kai szerveknél, tarsolyuk telistele van tapasztalatok­kal. A gyakori helyszíni tanácskozások — községi, üzemi, termelőszövetkezeti —, a választott testület tágjai által végzett brigádvizsgálatok, mind megannyi hasznos ismeretszerzéssel jártak és seregnyi ellent­mondást, feszültséget hoztak a felszínre. Közölni , akarták, át kívánták adni nekik is, megtoldva állás- foglalásukkal. Ez a törekvés lehet szép, de nem biz­tos, hogy jó is. Sőt. Reális veszélyt jelent ugyanis, hogy a sok-sok felgyülemlett, megoldásra váró problémát nem üte­mezik, s nem szelektálják megfelelően, hanem az egésszel mintegy „nyakonöntik” a különböző érte­kezletek résztvevőit. Esetünkben is ilyesmi történt Ami túl sok, abból nem egyszer kevés tesz. Miért? Megnehezíti a saját feladat, az egyén teen­dőinek kihámozását. Zavarhat, ha nehéz felismerni, reá mi vonatkozik. Persze, hogy kell a tájékozódás, javítani is szükséges, de hogyan. Ne érezze úgy az ember magát egy, a pártbizottság által szervezett gazdaságvezetői értekezleten, mintha párttitkárok ta­nácskozásán volna... Tudjanak, merjenek kiszűrni és kihagyni az oda nem tartozó, vagy túlzott részletezést nem igénylő mondandóból. Ha ezt teszik, több idő és energia jut a rájuk váró, a számukra érdekes teendők analizá­lására, az elmélyülésre, s az eszmecserére. Képzet­tek, tapasztaltak, helyzetükből adódóan politikai tá­jékozottsággal is bírnak még a párton kívüli gazda­sági vezetők is. Éppen ezért lehet és legyen sűrítet- tebb, tömörebb, s ugyanakkor mozgósitóbb az elő­adás. Félreértés ne essék, szükséges, hogy minden szintre lejusson a járás politikai testületének értéke­lése és elengedhetetlenül fontos útmutatása. De ne mindenkinek ugyanazt és ne egyformán: Egy-egy té­mát más-más oldalról, másként kell feltárni egyik­nek és a másiknak is. Sokkal többre mehetnek, ha szűrik a résztémákat és éppen azt részletezik kel­lően, ami a meghívottakra tartozik, rájuk hárít fel­adatokat. Megtérül az energia, amit már az előadá­sok összeállításakor erre fordítanak. Érvelhetnének, hogy így is célhoz értek. Csak részben. Igaz, lemérhette az említett gazdaságvezetői értekezlet szinte valamennyi résztvevője a gondolat- gazdag tájékoztató alapján a vezetése alatt álló te­rület gyengeségeit. Kaptak ugyan muníciót, de el­maradt a kétoldalú tanácskozás, mivel a vitára a kétórányi előadás után nem futotta, arra nem került sor. Ha megfontolják és körültekintően szelektálnak, biztosan hasznosabbak, célravezetőbbek lesznek ta­nácskozásaik és jobban megfelelnek a várakozásnak. Inkább kevesebbet, de jobban.., ■4 -é Hírmagyarázónk írja: Munkavállalás az NDK-ban A sajtó a minap közzétette; a fiatalok újabb csoportja részére teszik lehetővé, hogy munkát vál­laljanak a Német Demokratikus Köztársaságban. Erre a két ország közt korábban létrejött munka­erőkooperációs egyezmény értelmé­ben kerülhet sor. Eszerint az NDK a különféle ipari üzemeiben mun­kalehetőséget biztosít magyar fia­talok részére, az ott szokásos bé­rezési feltételek mellett. Gondos­kodik a megfelelő ellátásukról le­hetőséget nyújtanak a fiatalok rendszeres hazautazásához stb. En­nek jegyében eddig két alkalom­mal Tolna megyeiek is voltak köztük. Az első csoportban 5€, a másodikban több mint 70. A fia­talokkal 2—3 évre kötöttek szer­ződést. A Tolna megyeiek zöme már járt itthon, s így személyesen tud­ták elmondani, hogy a baráti or­szágban milyen jól megy soruk. Jellemző, hogy nemcsak az anya­gi ellátásukkal törődnek, hanem a más jellegűekkel is. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert némelyik szülő korábban aggódott a fia vagy lánya sorsa iránt.. Nos, a fiata­lokra olyannyira felügyelnek az anyagiakon túlmenően is, hogy akiknél például komolyabb erköl­csi problémák merültek fel, egy­szerűen hazaküldték. Ilyenre sze­rencsére nem sok esetben került sor, az egy-két eset azonban il­lusztrálja, hogy a magyar fiata­lokat nem egyszerűen munkaerő­nek tekintik.- Azt még nem tudni, hogy az ősszel induló csoportban hány Tolna megyei fiatalnak lesz helye. A szervezés még csak most kez­dődik. Az sem ismertes, hogy me­lyik városba kerülnek. Az első csoportbéliek Sömmerdában, a másodikak pedig Möhlkauban és Zuttauban dolgoznak. A megyei tanács azonban már lépéseket tett annak érdekében, hogy a Tolna megyeiek részére lehetőleg a Karl-Marx-Stadt-i kerületben vagy magában Karl-Marx-S tad tban je­löljenek ki munkahelyet. Ezzel a kerülettel ugyanis Tolna megyé­nek közvetlen baráti kapcsolatai vannak, már több küldöttséget is cseréltek egymással, s jó lenne, ha most a munkavállaló fiatalok is oda mennének. B.R,

Next

/
Thumbnails
Contents