Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
MONACO TERJESZKEDIK Rainier hasznot liúz az Onasszisszal történt szakításból FÓKISZ immimiiiiiiuiiiiii Szemelvények külföldi újságokból Kínáról Az új Monaco születése tulajdonképpen Onasszisz és a hercegség szakításával kezdődött. Mióta Jackie férje végleg elhajózott csodajachtján, a Christ irtán Monaco partjairól, Rainier herceg fellélegzett és hozzálátott államocskájá- nak fejlesztéséhez. Onasszisz és Rainier összeró.-.ek oka éppen Monte- Carlo fejlesztése volt. A herceget aggasztotta államának jöv< és azt akarta, hogy a játékkaszinót és a legnagyobb szállodákat kezében tartó Tengeri P'ürdő Társaság nagyobb mértékben vegye ki részét az állam fejlesztéséből. Onasszisz (a társaság részvényei 52 százalékának birtokosa) viszont tudni sem akart erről, mert nem bízott a túlságosan hosszú lejáratú tervben. Monaco úgy tetszett neki, ahogy most van, és semmi kedvet sem érzett a „forradalmi'’ fejlesztési tervekhez, amelyek megkétszerezik a parányi állam lakosságát. Miután a szakítás bekövetkezett, nem állt több akadály Rainier herceg tervei előtt. A terv lényege az, hogy mintegy 22 hektár mesterséges parttal megnövelik az állam területét a tenger felé. A másfél négyzetkilométer területű államocskának jelenleg 25 000 lakosa van. A hercegség három részre oszlik: Monaco város, La Conda mine és Monte-Carlo. Manfredi Nicoletti római építész tervei alapján a tengerre néző, égbe nyúló „mesterséges dombokat” építenek, amelyek amfiteátrumszerűen vesznek körül egv-egy tengere. löt. A hatalmas épít - mények felső szintjein lakóépületek, az alsó szinteken üzletek helyezkednek el. Az óriási „amfiteátrumok” beilleszkednek majd a természetes környezetbe. Miután az alapok elkészülnek, sor kerülhet majd a 15 000 új lakost befogadó lépcső „amfiteátrum-szektorok” felépítésére. Olyan formójúak lesznek ezek, mintha egy stadion szektorai lennének, de minden egyes „padsor” egy- egy utca lesz, kertes villákkal, szállodákkal. Természetesen mindegyik szektor a tengerre néz majd. Egyelőre hét hektár területet sikerült elragadni a tengertől. Ezen a területen máris meghosszabbították Monaco híres tengerparti sétányát, új parkot, föld alatti autóparkolót és sportcsarnokot létesítettek. A parányi állam lakói izgatottan várják a nagy terv további lépéseit. AZ AMUR- ÉS USSZURI-VIDÉKEN Annak ellenére, hogy es- ' ténként kisebb lövöldözésekre kerül sor Damanszkij-sziget körül, a határterületi falvakban a helyzet normális, az összes szovhozok határidő előtt befejezték javítási munkálataikat, jelenti a TASZSZ- ügynökség Nyizsnye-Mihajlov- kából. De még korántsem nyugodott meg a „haragnak Vlagyivosztoktól Kalinyingrá- dig húzódó óceánja”, amiről nemrég Borisz Polevoj írt. így például a Szovjetunió minden részén tiltakozó gyűléseket tartanak a Mao-csoportok politikája ellen. A légierő egyik tartalékos tábornoka szólásra jelentkezett és saját tapasztalataira hivatkozva a kínaiak legújabb akcióit Csang Kaj- sek katonáinak 40 év előtti túlkapásaival hasonlította ösz- sze. Szemrehányások hangzanak el Kína kereskedelmi politikája ellen. Az utóbbi években Kina a szocialista országokkal folytatott kereskedelmét erősen csökkentette és ezt úgy próbálta kiegyenlíteni, hogy az imperialista országokkal keresett kapcsolatot — írja a Szovjetszkaja Rosszija. (Nyugati megfigyelők ezzel kapcsolatban utalnak a nemrég megújított jugoszláv—kínai megállapodásra!). Emellett egyes szovjet lapok utalnak arra, hogy nem véletlen, miszerint a március 2-i usszuri támadás egybeesett a nyugatberlini elnökválasztás előkészítésével. Mivel Pekingnek a Német Szövetségi Köztársasággal lebonyolított kereskedelme, amelynek volumene 1,1 milliárd márkát tesz ki, erősen deficites, a távolkeleti támadást a kínaiak azért is rendezték, hogy ezzel Bonntól előnyösebb feltételeket harcoljanak ki adósságaik kiegyenlítésére. A Mao Ce-tung rendszer elleni tiltakozás kórusában egyre jobban kiválik a szovjet írók hangja. Borisz Polevoj utón Alekszej Szurkov, a veterán költő is haraggal támadta meg azokat, „akik a munkások nemzetközi testvériségének szelleme ellen vétkeznek, s országuk ifjúságát gyilkosokká, hazájuk őszinte barátainak gyilkosává .nevelik”. A kormány lapjában, az Izvesztyijában Nyikolaj Atarov a következőket írja: „Mi a kínai népnek minden, nehezen megszerzett történelmi tapasztalatunkat átadtuk. Segítettük őket fegyverrel és ásóval, konstrukciókkal és penicillinnel, Gagarin űrrepülésével és íróasztalokkal. . . Am mindezt nem az úgynevezett „nagy kormányos” (Mao) érdekében tettük, aki arra vetemedik, hogy Marx és Lenin utódjának nevezze magát, és így fanatikus banditáit arra ösztökéli, hogy Lenin hazáját, a szovjet népet megtámadják”. (Die Welt) MI ÉS KINA Határincidensek vannak Ázsiában, Afrikában és más földrészeken is, és az is igaz, hogy elég gyakran. De az ismeretes, hogy ezek sohasem vezetnek a határviták megoldásához (inkább azok kiéleződéséhez). Kína számára a határkérdés a politikai célok kifejezése és más kérdések megoldására irányuló politikai nyomás formája. Ez a kínai külpolitikának valamiféle metodikai alkotóeleme. Ami a Szovjetuniót illeti, a külföldi megfigyelők is sokan elismerik, hogy a határincidenseket nem akarja ürügyül felhasználni Kína-elle- nes „megtorlásra”. Egyes Kínával határos övezetekben bizonyos „senki földje” jött létre és mindent igyekszik elkövetni, hogy a határrészeken uralkodó feszültség mérséklődjék. A múltban szovjet vezetők ezt többször is demonstrálták a Kínai Népköztársaság hivatalos személyiségeinek. Ezek azonban, a Szovjetuniót első számú ellenségüknek tartván, maximalista feltételekkel válaszoltak erre. És a kínai sajtóban felhívások olvashatók a „menetelésre a határ felé”. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és külpolitikája békére, békés együttélésre (melynek öt elvét éppen a Kínai Népköztársaság jelentős hozzájárulásával fogalmazták meg), törekszik eltérő ideoló- giájú és rendszerű államokkal is. Pártunk viszonyát a Kínai Népköztársasághoz és a kínai néphez az internacionalizmus határozza meg. amely alapelve az összes imperialistaellenes erők együttműködésének. Mint szocialista állam és párt, nem érthetünk egyet a szovjet földre irányuló kínai lövöldözéssel és a jelenlegi kínai kampánnyal. Hiszen az nem szolgálhat a szocializmus és a haladás javára, hanem csak az ellenségnek, az imperializmusnak használ, amely ellen a Kínai Népköztársaság éppen úgy mozgósítja népét, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország és kommunista pártok mind az öt földrészen. (Rudé Právó) VISSZA A SÄRKUNYHÖKHOZ Helyi szinten mozgalmakat szerveztek, hogy megszabadítsák az embereket „a bur- zsoá önzéstől és haszonleséstől” és beillesszék őket a kommunák sejt-szerkezetébe, es ezzel megszüntessék az egyik újság elnevezése szerinti „öt hatalom” — a nemzetség, az apa, a férj, az istenek és a személyes hajlamok iránti hűség hagyományos befolyását. A mértékletesség és szerénység nem csupán szükségszerűség, hanem szándékos fegyelem kérdése is. Egyes hivatalos személyek, félve attól, hogy a fiatal értelmiségiekre csábítóan hatnak az olyan fényűző dolgok, mint a szilárd betoníalak és cseréptetők, a.r?ly.?víz és a villanyfény, — kiköltöztették őket modern lakásaikból és visszatelepítették sarkunyhóikba. A közelmúltban egy újságcikk kiemelte a szalmatetős kunyhók előnyeit. A decentralizáció egy másik vonása ugyanis az volt, hogy mintegy 20 millió tanult fia- tak — tanítók, orvosok, értelmiségiek, burzsoó reakciósok, naplopók a gyárakban és a kormányhivatalokban, s más hasonló mihasznák — a városokból a falvakba költözött. mert ideológiailag előnyösnek tartották számukra, ha az írástudatlan parasztok „tisztító hatása” alá kerülnek. Mindazonáltal, a jelentések szerint szomorú jelenetek játszódtak le a városokban a vasút- és autóbusz-állomásokon, a szülők sírtak és átkozták a kormányt, miközben gyermekeik elindultak „vidékre”, hogy „a szegény- és kis- parasztok átneveljék őket”. E kritikus időkben — amikor Mao-nak az a törekvése, hogy egész Kínát a decentralizált termelőszövetkezetek láncolatává változtassa, egyre nagyobb néhéztelést vált ki a pragmatikusan gondolkodó emberek millióiból — egy olyan felfújható mumus, mint az orosz határveszély, megfelelő eszköznek bizonyulhat arra, hogy az országos méretű da-- cot országos méretű félelemmé alakítsa át és ennek révén a maoisták végül is elérjék céljukat. (The Observer) HOGYAN FEST A VALÓSÁGBAN? A Mao Ce-tung csoport kalandor irányvonalának megvalósításával párhuzamosan egyre nyilvánvalóbbak lesznek a hírhedt „kulturális forradalom” igazi céljai: katonaibürokratikus diktatúra megteremtése az országban, a Kínai Kommunista. Párt szervezeti és eszmei szétzúzása és egy másik szervezettel történő felcserélése, a marxizmus— leninizmus ideológiai alapjainak szétzúzása Kínában, és olyan feltételek kialakítása, amelyek révén a kínai nép valóban „tiszta papírlappá” válik, hogy Mao Ce-tung ráírhassa saját nevének hieroglifáit. De lehet-e állítani, hogy ezek a célok megvalósultak, és, hogy a „nagy kormá- nyos”-nák most már csak elő kell vennie a tust és belemártania az ecsetet? S mi több, mondhatjuk-e, hogy a maoisták már elég közel jutottak ezekhez a célokhoz? A „kulturális forradalom” három éve alatt megszüntették-e az akadályokat, amelyek azt megelőzően Mao előtt álltak? Amikor feltesszük ezeket a kérdéseket, el kell határolnunk a maoisták taktikai „sikereit” és Kína egészében vett történelmi perspektíváját. Világos, hogy egy személy, vágy egy csoport semmilyen fondorlatai nem változtathatják meg ezt a perspektívát. Tehát erről az álláspontról kiindulva vegyük vizsgálat alá a Kínában kialakult helyzetet. A maoista sajtó hazug és demagóg volta közismert. De nemcsak arról van szó, hogy ez a sajtó ma a vágyakat valóságnak próbálja feltüntetni, és hogy a maoisták diadalittas szavai a meglehetősen súlyos „átmeneti nehézségek” komor hátterében hangzanak el. Ezek a nehézségek mindenekelőtt azzal vannak összefüggésben, hogy a „forradalmi bizottságok” nem képesek gazdasági és politikai irányítást gyakorolni, hogy Kína déli vidékein állandósulnak a fegyveres összecsapások, s hogy a nemzeti kisebbség által lakott vidékeken feszült a helyzet és gyakoriak a rendzavarások. (Izvesztyija) IX. sz. Feltevés B. Sándor szekszárdi lakos személygépkocsijával vasárnap délután a futballpályá- ra igyekezett. A Mátyás kir. utcai vasúti kereszteződésnél megelőzte az előtte haladó szóló-motorkerékpárost. A Sport utcában eszébe jutott, hogy barátját — aki a meccsre akart jönni — otthon felejtette. A Kese- lyűsi úti vasúti átjárónál az előjelző csengő szólt, áthaladt a vasúti vágányokon, majd a Gróf Pál utcában a kijelölt parkoló helyen a gyalogjárdával párhuzamosan megállt és ott várta barátját. Barátja K. Jenő megérkezett beült a gépkocsiba megfordultak és mentek a sportpálya felé. A Keselyüsi úti vasúti sorompó le volt engedve ezért elmentek a Mátyás kir. út- cai vasúti kereszteződéshez, de a sorompó ott is le volt engedve. K. Jenő türelmetlen volt kiugrott a gépkocsibói és a sorompói megkerülve szaladt a sportpályára. Útja keresztezte a Sport utcát ezért az arra haladó dömper vezetője féktávolságon belül észlelte a gyalogost, megállni nem tudott és K. Jenőt a helyszínrajzon feltüntetett helyen elütötte. A helyszínen megállapították, hogy I.. Ferenc a dömper vezetője a Sport utcában 40 km óra sebességgel közlekedett. Későn — féktávolságon belül — vette észre K. Jenőt, de a balesetet elkerülni nem tudta. A dömperen a vezetőn kívül még egy személy foglalt helyet. A balesetből kifolyólag K. Jenő megsérült. Kérdés: Ki milyen KRESZ-szabályt sértett meg? A feltevést megfejtő személy a KRESZ megfelelő §-át, illetve a KRESZ Függelék megfelelő cikkelyének számát X-szel jelölje a szelvény számában. / HELISZ ÍNRflJZ. 5PORT PRLyfí. ■< Sp°íT ____ l í i Paragrafusok [7 2 | 1 2 3 h *i3 5 6 ¥ 8 9 10 11 120 5 6 7 8 |13 1h 15 16 n 18 19 20 21 2219 10 11 12 !23 Ih 25 26 Zf 28 29 30 31 32Í13 Vi 15 16 1» 3*t 35 36 3? 38 89 50 Hl «iir 18 19 20 hh % %6 •ff 59 50 51 52 ! 21 n 23 2H |53 5;i 55 56 5? 58 59 30 61 62125 26 27 23 Í63 65 66 67 68 69 70 71 72129 30 31 32 (w m •?6j?eiw 78 79 80 61 8xr
